"Jól csak a szívével lát az ember" - szól a klasszikus mondat a Kis Hercegből, amit keresztény verzióban úgy is szoktak mondani, hogy az értelem helyett a szívünket szükséges használni. Tényleg szembeállítható egymással a szív és az értelem? Szerintem nem.
Kezdjük egy kis statisztikával! Talán nem mindenki tudja, de az ószövetségi antropológia legfontosabb fogalma a szív (héberül léb vagy lébáb). Különféle formáiban összesen 858 alkalommal ír róla az Ószövetség, és az esetek nagy részében az emberre alkalmazza. Csupán ötször fordul elő, hogy állatokra vonatkozik, ebből is négyszer az emberi szívvel történő összevetésben. Huszonhat alkalommal találjuk, hogy a léb(áb) kifejezés Isten szívére utal, tizenegyszer a "tenger szívé"-ről, egyszer az "ég szívé"-ről és egyszer a "fa szívé"-ről beszél a szöveg. Az unalmas statiszikát összegezve tehát azt mondhatjuk, mintegy 814 előfordulást tudunk összeszámolni, amikor kizárólag az ember kapcsán kerül szóba ez a kifejezés.
A szív nagyon is bennünket érintő fogalom. Sok keresztény számára ráadásul valami olyasmi, ami elválik, vagy éppen egyenesen szembenáll az értelemmel. Az általános bölcsesség valahogy úgy szól, a dolgok mélységét nem értelemmel, hanem szívvel kell megragadni. Ehhez hasonlóan látta a helyzetet Schleiermacher is, aki liberális teológiájában hangsúlyozni kezdte, hogy mivel az ember Istent értelemmel amúgy sem képes felfogni, közelítsen hozzá emocionális úton, azaz emelkedett szívbeli, vallásos érzésekkel. Sokan egészen addig mennek, hogy hirdetik azt a meggyőződésüket, miszerint az értelmet háttérbe kell szorítani, így végre a szív előretörhet és felfakaszthatja a tudat mélyén rejlő hitbeli buzgóságot. Az értelem lenyom, a szív felszabadít. Igaz lenne tehát a népi bölcsesség, hogy döntenünk kell a ráció és a szív között?
Népi bölcsességre egy másik bölcsességgel illene felelnünk: "a szív nem tudja ünnepelni azt, amit az elme elutasít". Jól hangzó mondat ez, de mégsem hangzik elég jól. Úgy tűnhet ugyanis, mintha két külön entitásról kellene gondolkodnunk a szív és az értelem kapcsán, melyek egymástól elszeparálva, ráadásul egymást követő sorrendben következnek. Ha az értelem is diktál ebben a sorrendben, mintha mégsem lenne köze a szívhez, ami egy teljesen más minőségnek tűnik.
Tekintsünk most el attól a teológiai antropológiai trivialitástól, hogy sem bibliai, sem más értelemben nem illik az embert alkotórészekre bontani. De ha egy gondolatkísérlet erejéig ezt meg is tennénk, azt kellene látnunk, hogy valójában a szív nem egy konkrét dolog, ami monolitikus módon egy bontatlan egészt képez, hanem sokkal inkább egy fogalomhalmaz, melynek legkiemelkedőbb interpretációja éppen az értelem. A fentebb már említett 814 előfordulás messze legnagyobb része a léb(áb) fogalmát az intellektuális és racionális működésért felelős területek megjelölésére használja - tehát pontosan olyan funkciókhoz rendeli, amit manapság az agyhoz társítunk. Talán az sem véletlen, hogy a léb(áb) a racionális gondolkodásra nagy hangsúlyt helyező bölcsességirodalomban fordul elő a legtöbb alkalommal. Csak a Példabeszédek könyvében 99-szer, a Prédikátor könyvében 42-szer, és a tanító jellegű Deuteronomiumban 51-szer olvashatjuk. A Példabeszédek 15,14 szinte azt is leírja, mire való a szív: "az értelmes léb(áb) tudásra törekszik". Természetesen nem lehet elhallgatni, hogy a szív a belátás (meggyőződés), az akarat és az érzelem helye is - ezek az összetevők ugyancsak e tág halmaz elemeit képezik. Ha a léb(áb)-hoz kapcsolódó különféle fogalmak súlyát ábrázolni kellene, szerintem valami ehhez hasonló eredményre jutnánk:
 |
| A léb(áb) legfontosabb komponensei |
Mindezt végiggondolva arra jutottam, hogy a szív egy olyan gyűjtőfogalom, melynek központi eleme az értelem: ez pedig azt is jelenti, hogy a racionalitást nem lehet szembeállítani a szív bibliai szemléletmódjával. Felmerülhet ugyanakkor az a lehetőség, amikor azt mondjuk, ne csak az értelem játsszon szerepet a megértés folyamatában, hanem a halmaz többi eleme is. Szerintem a sokat emlegetett "ezt szívvel kell hinni" kifejezés mögött - jó esetben - az a szándék rejtőzik, hogy az ember teljes valójával ragadja meg hite tárgyát, nem pusztán a formális logika szabályai szerint.
Érteni vélem, amire gondolnak a mondatot lobogtató emberek, de be kell vallanom, általában komoly veszélyt szimatolok benne. Az esetek túlnyomó részében az ilyen kijelentések csúszós banánhéjnak bizonyulnak. Könnyű félreérteni őket, és úgy interpretálni, hogy a megértés folyamatában az értelemnek nincs domináns szerepe, hanem csak egy a működő komponensek közül. Ahogy fentebb megpendítettem a húrt, eleve fel kellene tűnjön, hogy maga a Szentírás sem húz éles demarkációs vonalat az előző ábrán felsorolt "szívbeli komponensek" közé. Nem mondhatjuk, hogy az emberi szívben ettől-eddig tart az értelmi rész, aztán ettől-eddig az érzelem vagy az akarat. S bár körzővel-vonalzóval nem vagyunk képesek elválasztani magunkban ezeket a szegmenseket, szerintem a legtöbben mégis úgy véljük, bármettől bármeddig is tart az értelem, a sorban elsőként kell állnia - ami nyilván nem teszi kiiktathatóvá vagy szükségtelenné a többi entitást. Szerintem a megértés feladata normális üzemmenetben a szív halmazán belül csakis az értelemé lehet, melynek munkájához járul hozzá, vagy éppen azt dolgozza fel a többi elem.
Az okoskodást itt folytatom a következő bejegyzésben.
Ha valami elsőként áll a sorban, az szükségképpen azt kell jelentse, hogy más mozzanatokról leválasztható.
VálaszTörlésTe hogyan vázolnád fel a megértés folyamatát lépésről lépésre, mely lépések közül első az értelemé?
Én például úgy gondolom, a megértés elsődleges mozzanata a tapasztalati múlt, az emlékek felidézése, a rajtuk való "végigrohanás". A megértés első aktusa az öntudatlan és teljesen automatikus összevetés - amit hallasz vagy olvasol, máris összeveted azzal, amit te gondolsz, értesz alatta, a tapasztalati múltad alapján. Ez még nem az értelem aktusa, hiszen itt még csak szembeállítod magadat és a megismerés tárgyát, mintegy felkínálod magadat a tárgynak, a tárgyat pedig tételezed magad előtt.
És vajon a megértés hogyan köthető az időhöz?
Hiszen nem zajlik le egy pillanat alatt, lehet időben bőven elnyúló folyamat is, az is lehet, hogy egy dolgot csak évekkel később értesz meg, ahhoz képest, amikor először találkoztál vele. Közben pedig elég sok minden történhet a tudat színpadán :).
MIT értesz pontosan megértés alatt, mely tudati mozzanatot, és hova helyezed az időben a tárggyal való találkozáshoz képest?
Valamit kifelejtettem - mindezzel csak arra akartam utalni, hogy mivel a tapasztalati múlt, az emlékek összessége elengedhetetlenül fontos a megértés folyamatában, hiszen mindenekelőtt ez tételeződik, és ide emeljük be az értelem által megragadott tárgyat is -- akkor lehetséges, hogy például az emlékezés még fontosabb, mint az értelem, és emlékek nélkül nem lehetséges a megértés sem, ugyanis ebben az esetben hiányzik a benned meghúzódó viszonyítási horizont.
VálaszTörlésMindezt csak azért írtam le, hogy kicsit árnyaljam a képet :).
Kedves Gondoknő, kicsit "túlgondoltad" a bejegyzésem: nem kívántam teljeskörű teológiai antropológiát nyújtani a szív fogalmáról, se a gondolkodás mechanizmusairól. Pusztán arra akartam felhívni a figyelmet, hogy az értelem nem ellenlábasa a szívnek, hanem annak részterülete. Ennyi és nem több.
TörlésAz általad felvetett kérdések megérnének egy tisztességes választ, de erre azt hiszem most nem lesz időm. Ettől függetlenül köszönöm az árnyalást, az sosem árt meg. :-)
Remek poszt, a kereszténység egyik központi kérdését veted fel vele. Attól tartok, a hétköznapi nyelv nem segít a pontos válaszadásban.
VálaszTörlésLehet-e a szívünkkel gondolkodni? Szerintem nem. Lehet-e az agyunkkal szeretni? Szerintem igen.
Mi az agyhasználat eltúlzott, kóros formája? A pszichopaták „racionális őrültség"-e (amikor valójában az emberek szeretete hiányzik, az emberi élet nem szempont). A racionális őrült hideg fejjel kiszámítja, hogy gyilkosság esetén mekkora a lebukás veszélye, és ha kicsi, akkor hideg fejjel gyilkol, hogy megszerezze, amire szüksége van. Ettől a szélsőségtől eltekintve az agyhasználat nem csak ésszerű, hanem egyben szeretetteljes is, vagy egyszerre ésszerűtlen és szeretetlen.
Különösen igaz ez az emberi közösségekre nézve: egy közösség általános boldogságát nem lehet szívből megfontolni, csak agyból. Mivel a Biblia célja az emberi közösségek általános boldogsága, a szívbéli értelmezése nem működik.
Jézus legalább annyira az agyhoz szól, mint amennyire a szívhez, de a korabeli judaistákat szólítja meg a példabeszédeivel, akik igen erősen agyközpontúak voltak (már akkor is). Állandóan azon agyaltak, hogyan lehetne Isten szabályait a legkényelmesebben manipulálni, hogy technikailag a szabály teljesüljön, de semmi kellemetlenséget ne jelentsen. Egyfajta „ha akarom, vemhes, ha akarom, nem vemhes" logikai helyzetet kerestek maguknak, amelyben mindig az épp praktikus értelmezést választhatják. Ez csalás, haszonelvű trükközés. Jézus ezt kifogásolja, és javasolja helyette az egyszerű, szívből való gondolkodást. Mai szóval ezt őszinte, belső meggyőződésből fakadó becsületességnek nevezhetnénk. A keresztény igyekszik megérteni Isten szabályait, és őszintén igyekszik őket betartani, még ha nem is sikerül mindig maradéktalanul. A lényeg az őszinte erőfeszítés, hosszú távon ez hozza a messiási többleteredményt.
Slusszpoén, hogy Saint-Exupéry amilyen kiváló író, annyira jellemtelen és boldogtalan ember volt. Megpróbált látni a szívével, de nem igazán sikerült neki. Az eszét használva valószínűleg jobban alakult volna az élete, meg a szerettei élete is.
http://hu.wikipedia.org/wiki/Antoine_de_Saint-Exupéry
Remélem nem zavartam meg a még ki nem alakult beszélgetést - nem akartam belekötni abba, amit írtál Sytka, csak szerintem sokszor, sőt szinte mindig úgy használjuk a megértés fogalmát, hogy valójában nem nagyon tudjuk, miről is van szó, vagy nem járjuk eléggé körbe, ki tudja miért. Esetleg úgy gondoljuk, hogy nem szükséges ismernünk azt az "eszközt", ami a megértésben segít... de vajon miért?
VálaszTörlésSzerintem az értelem (vagyis inkább a racionalitás) nem tud másként működni, minthogy szétválasztja a dolgokat.
Ha viszont a szívről beszélünk, a szív általi megismerésről, ismét csak meg lehet kérdezni, hogy mit is értünk ezalatt? Hogyan működik a szív általi megismerés? Ez az érzelmek előtérbe kerülését jelenti - vagy mit?
Én úgy gondolom, a megismerésben nagyon fontos, hogy mélyen, komolyan érintve érezzük magunkat, amikor az adott tárgyról van szó, hogy tapasztalataink mélyen belénk éghessenek, majd később jól fel tudjuk idézni őket (itt kerül képbe az emlékezés). A "szív" szerintem sokat segít abban, hogy a tárgy felé közeledni tudjunk, és be tudjunk vonódni a "körébe", segít kapcsolatot teremteni, amire viszont nem elégséges az ész.
Csak ha már megfelelő közelségbe jutottunk a tárgyhoz, akkor kezdődik az "információk befogadása", majd a feldolgozás, ami az ész munkája.
--- mivel még nem olyan régóta olvasom ezt a blogot (ami amúgy szerintem nagyon jó, és örülök, hogy rátaláltam), nem ismerem az íratlan szabályait :) ----
Sytka: oké, pont akkor küldtem a választ, amikor te is, most már látom - és legközelebb óvatosabb leszek :).
VálaszTörlésKedves Sytka! Remek érzékkel “helyezed” a cikkeidet, mert a Karcsi bácsi cikknél már megfogalmazódtak bennem az alábbiak, de most tökéletes “labdát” gurítottál elém. Ide pontosabban illeszkednek.
VálaszTörlés1. “a szív egy olyan gyűjtőfogalom, melynek központi eleme az értelem: ez pedig azt is jelenti, hogy a racionalitást nem lehet szembeállítani a szív bibliai szemléletmódjával”- írod.
Nem az értelem áll szemben a szívvel (érzelemmel), hanem a lineáris redukcionista értelem a nem-lineáris intuitív értelemmel. Valódi hívő számára nem jelent problémát, hogy melyik szemlélettel értelmezze a Bibliát és az Örömhírt. A másik cikkedben említett “ihletett” hallgató értelmezésem szerint olyan hallgató, aki az intuitív értelmezés és befogadás képességével közelíti a Szentírást és az igehirdetést, és ezért jobb eséllyel fog hozzáférni a Biblia dominánsan intuitív értelméhez.
2. A Menhely gondnoknője (a továbbiakban: Gondnoknő :-)) így fogalmaz az előző cikk alatt “… amit a filozófia metafizikának hív, ... száműzetésbe került, miután a természettudományos módszerek aláásták a világ más úton való értelmezéseit. A filozófia is inkább az analitikus irányokban halad, vagyis valójában maga is igyekszik "tudományos" lenni. Én viszont kialakítottam egy "menedékhelyet" ezen korszerűtlen, mellőzött gondolatok számára, hogy ne kallódjanak el ”.
Kedves Gondnoknő, két dolgot címzek neked. Egyfelől amit te metafizikának hívsz, azt én nem-lineráis intuitív értelemnek, értelmezési tartománynak nevezem. Szerintem ugyanarról beszélünk. Másfelől jó hírem van a számodra: a “korszerűtlen, mellőzött gondolatok” (a “metafizika”) nem hogy nem szorultak háttérbe, hanem éppen hogy erősődnek, és követelik és meg is kapják a nekik járó helyet, és nem máshol, mint éppen a “kemény” tudományokban, elsősorban a fizikában, éppen úgy, ahogy írod, miszerint “(…) a kvantumfizika által a tudományba visszatért a misztikum, és valahol ez igaz, csak épp jól látszik ebből is, hogy a világ mélyebb természetébe empirikus úton nem tudunk behatolni”. De ez pontosan így van az orvostudományban, és feltétlenül a pszichológiában. Isten visszajött, és jelen van ezeken a területeken is. Az orvostudományban a redukcionista, mechanisztikus biológiai-orvosi (bio-medikális) betegség- és egészség-szemléletet egyre inkább felváltja az utóbbi kb. 20-25 évben a holisztikus bio-pszicho-szociális-környezeti modell (a WHO eszerint definiálta újra az egészség fogalmát). A pszichológiában, amely szerintem Freuddal ért a mélypontjára, már sokkal korábban megjelent Jungtól kezdve, majd Konrad Lorenzen – és kiváltképp John Bowlby-n, a kötődéselmélet atyján – keresztül a stresszkutatásig és az idegtudományi kutatásokig ez a holisztikus szemlélet. Szóval van remény! :-)
3. Sajnos a Biblia és a keresztyén tanítás sem kerülhette el a Newton és Déscartes sugallta világkép szerinti redukcionista, primitivizáló értelmezést. A nyugati társadalom ma ennek a terhét nyögi. Ferenc Pápa pl. remekül példázza, mit jelent az intuitív értelmezés gyakorlatra váltása. Aki mellett pedig elmegy a világ, mert – egyéni hajlama, vagy a körülményei, vagy mindkettő folytán – leragadt az Örömhír primitivizáló, lesilányító értelmezésénél, azzal érezzünk mélyen együtt.
„Ferenc Pápa pl. remekül példázza, mit jelent az intuitív értelmezés gyakorlatra váltása. Aki mellett pedig elmegy a világ, mert – egyéni hajlama, vagy a körülményei, vagy mindkettő folytán – leragadt az Örömhír primitivizáló, lesilányító értelmezésénél, azzal érezzünk mélyen együtt. "
TörlésKedves György!
Ferenc pápa remekül példázza, hogy mennyire tehetetlen, akár kontraproduktív egy intuitív keresztény a világban. Ferenc mutatós és szimpatikus fellépései nyomán akár csak eggyel kevesebb keresztényt öltek meg a világban? Vagy épp többet, miatta, tőle függetlenül, illetve ellenére?
Ha választhatunk kétféle világállapot között, melyiket választjuk?
1. A világot nem-keresztény farkasok irányítják, akik felfalják a keresztény birkákat, a felfalásra váró keresztények feladata pedig vérző szívvel adakozni ezen vad, igazságtalan világ problémáinak enyhítése céljából, különben nem igazi keresztények, és dá-dá lesz nekik a birkák másvilágában.
2. A világot a keresztény bárányok irányítják, akik erőszakmentes határozottsággal háttérbe szorítják a farkasokat, és elvben mindenkor adakozókészek, de a gyakorlatban alig van kinek adakozni, mert az érdekérvényesítő kereszténység által a világ az elérhető legigazságosabb állapotba került.
Melyik világképet szeretnéd inkább, melyik világkép támogatói primitivizálják az örömhírt, melyik jövőkép építőivel érezzünk mélyen együtt?
3. verzió: A világot keresztyén báránybőrbe bújt farkasok irányítják, és leplezett agresszióval felfalják a keresztyén bárányokat.
TörlésAz iszlamistákkal legalább tudjuk, hányadán állunk, a Nyugatot meg lezülleszti a keresztyén báránybőrbe bújt farkasok agressziója.
Helyesbítek: a 3. pont alatt a mondatom inkább így szólna: "Ferenc Pápa azonban remekül példázza, mit jelent az intuitív értelmezés gyakorlatra váltása."
VálaszTörlésKövi György:
VálaszTörlésteljesen egyetértek veled, mindenben, örülök, hogy te is így látod - és nagyon remélem, hogy igazad van abban, ami Isten "visszatérésével" kapcsolatban írtál. Néha az az érzésem, hogy ez a visszatérés csak nagyon kevesek számára nyilvánvaló, és a többség egyre jobban és jobban távolodik... Mi pedig nem függetleníthetjük magunkat ettől a többségtől.
Kedves László!
VálaszTörlés„Lehet-e a szívünkkel gondolkodni? Szerintem nem.“ (...) “Jézus legalább annyira az agyhoz szól, mint amennyire a szívhez, de a korabeli judaistákat szólítja meg a példabeszédeivel, akik igen erősen agyközpontúak voltak (…)Jézus ezt kifogásolja, és javasolja helyette az egyszerű, szívből való gondolkodást.”
Végre egyenesbe jöttél, és megválaszoltad, hogy miért nem követed Jézust: olyasmit javasol, ami szerinted nem lehetséges.
Természetesen a 2. verziód a kívánatos, ha így teszed fel a kérdést.
„Lehet-e az agyunkkal szeretni? Szerintem igen.” Ha jól tudom, csak száz lúzerkeresztényt kell megnyerned, és már alapíthatsz egyházat. Onnan pedig indulhat a világ észhez térítése. Kihagytam valamit?
„Természetesen a 2. verziód a kívánatos, ha így teszed fel a kérdést."
TörlésKöszönöm, egyetértünk. A következő kérdés, hogy a 2. jövőkép milyen eszközökkel, magatartással, bibliaértelmezéssel érhető el.
Mekkora szerepe van a 2. jövőkép elérésében a szívnek, és mekkora az észnek? A kettő egyensúlyára van szükség?
Mennyiben képzelhető el a 2. jövőkép megvalósulása pl. Ferenc pápával, illetve az „intuitív" kereszténységgel?
"a 2. jövőkép milyen eszközökkel, magatartással, bibliaértelmezéssel érhető el?" - "egyszerű, szívből való gondolkodással"
VálaszTörlés"Mekkora szerepe van a 2. jövőkép elérésében a szívnek, és mekkora az észnek?" - amekkora az "egyszerű, szívből való gondolkodásból" következik.
"A kettő egyensúlyára van szükség?" - "egyszerű, szívből való gondolkodásra" van szükség
"Mennyiben képzelhető el a 2. jövőkép megvalósulása pl. Ferenc pápával, illetve az „intuitív" kereszténységgel?" - annyiban, amennyiben az "egyszerű, szívből való gondolkodás" érvényesül
Mióta Ferencet pápává választották, keresztények tömegét mészárolták le a világban, és Ferenc „intuitív" kereszténysége mintha cseppet sem segített volna rajtuk. Holott Ferenc ésszerű, célszerű magatartása segíthetett volna rajtuk, és ma is segíthetne. Nem gondolkodtat ez el téged a tekintetben, hogy az ókori judaista célközönséghez intézett „egyszerű, szívből jövő gondolkodás" ma esetleg „talpraesett, okos, következetes érdekképviseletet" jelent? Amit egyébként maga Jézus is kimond, amikor tanítványait arra inti, hogy „legyetek okosak, mint a kígyók, és szelídek, mint a galambok".
TörlésEzt a megjegyzést eltávolította a szerző.
Törlés