Gyülekezetek és korszakok

Nincs abban semmi meglepő, hogy a véget nem érő menekültáradat látványa Európában egyfajta apokaliptikus hangulatot áraszt, és eszkatologikus gondolatokat indít el az emberben. Folytatva az utolsó időkről szóló sorozatomat, ezúttal már nem általános értelemben közelítek a témákhoz, hanem egy konkrétabb kérdéssel foglalkozok: a Jelenések könyvének első szakasza hét gyülekezetről ír, és első pillantásra ezt a leírást csak egyféleképpen lehet megközelíteni. De csak első pillantásra...

Azt még a Szentírás után mérsékelten érdeklődők is tudják, hogy a Jelenések könyve tele van nehezen értelmezhető szimbólumokkal és jelképekkel. Lovak vágtatnak, pecséteket törnek fel, bélyegeket nyomnak jobb kezekre és homlokokra - nem csoda, hogy a szimbólumokkal gazdagon telített szöveget sokan és sokféle módon értelmezték.

Ám mintha ez az interpretációs probléma nem vonatkozna a könyv első nagyobb egységére, ahol Jézus saját gyülekezeteit szólítja meg. A textus világosnak és egyértelműnek látszik. Jézus üzen az efézusi, szmirnai, pergamoni, tiatirai, szárdiszi, filadelfiai és a laodíceai gyülekezeteknek, illetve azok “angyalainak” (azaz vezetőinek). Az üzenetek többnyire dicsérettel kezdődnek, aztán némi korholás és ígéret következik, mindig ebben a sorrendben. A szerkezet világos és tiszta, nincs itt semmi olyan látnivaló, amin teológiai értelemben fenn lehetne akadni.

Vagy mégis.

 

Az egyik ilyen érdekesség a gyülekezetek földrajzi elhelyezkedése. Ha valaki egy pillantást vet a mellékelt térképre, azonnal feltűnik, hogy Epheszoszból (Efézus) elindulva, a római kereskedelmi és hadi úton, a Via Egnatan egy nagy kört kell gyalogolnia, ha szeretne egymás után elérni a szöveg által említett gyülekezetekbe. A textus felsorolása tehát egyfajta “bejárási útvonalat” követ, mintha valaki végiglátogatná az őskereszténység közösségeit az említett sorrendben. A másik érdekesség, hogy pontosan hét gyülekezetről van szó - a hetes szám pedig nemcsak a Jelenések könyvében, hanem a zsidó számszimbolikában és általában a szentírási szövegekben is jelentősnek minősül, mert köztudottan a teljességet takarja. Nos, ez a két feltűnő tény máris többféle teória felvetésére adott alapot az értelmezési lehetőségek tekintetében.

Az egyik megközelítés szerint a Jelenések gyülekezetei valójában hét egyháztörténeti korszakot reprezentálnak. Ha a hetes szám a teljesség száma, akkor itt nem egyszerűen hét ókori közösségről akar tudósítani a szöveg. A gyülekezetekből azért van pont hét, mert az egyház teljességét, vagy más szóval a teljes egyházat képviselik. S ha a szöveg a teljes egyházról szól, akkor az a földrajzi kör, mellyel a hét gyülekezetben "körbenézünk", esetleg az egymást követő hétféle korszakot jelenti. Így aztán a legelső, azaz az efézusi gyülekezet az apostoli kort jeleníti meg, melyben az induló egyház máris kissé elhajlik szellemileg, a következő szmirnai gyülekezet az üldöztetések korára utal, és így tovább a történelem előrehaladásában. Megnézve a szöveget, mintha az egyes gyülekezeteknek írott üzenetekben levélről-levélre egyre jobban közeledne Jézus visszajövetele: az első három levél (Efézus, Szmirna, Pergamon) alig beszél erről, aztán a negyedik (Tiatira) már igen ("amitek van, ahhoz ragaszkodjatok, amíg el nem jövök"), az ötödik (Szárdisz) már kifejezetten erősen beszél a visszajövetelről ("úgy érkezem hozzád, mint a tolvaj"), a hatodik már időben is sürgetően említi Jézus közelségét ("íme, csakhamar eljövök"), végül a hetedikben már itt is van Krisztus ("íme, az ajtónál állok és zörgetek"). Lehet ebben a magyarázatban igazság?

Annyi legalábbis valószínűnek látszik, hogy a hét gyülekezet tényleg az egyház egészét jelképezheti. Ezért a szöveg legelterjedtebb megközelítése szerint itt nem egyháztörténeti korszakokról van szó, hanem arról, amilyen maga az egyház mindig is volt. A történelemben állandóan előfordultak ezek a minták, amelyekről a hét gyülekezet esetében olvashatunk, mégpedig minden korban. Nyilvánvaló, hogy az egyes típusok nem egyforma intenzitással jelentek meg a különféle korszakokban, de jelen voltak. Ráadásul ahhoz, hogy itt hét egyháztörténeti korszakról beszélhessünk, ismernünk kellene a hét elsőszázadi gyülekezet életét - ám csak az efézusiéról tudunk. Ráadásul az "ímé az ajtónál állok és zörgetek" mondatrész az utolsó, laodiceai közösség esetében nem Jézus visszaérkezéséről szól (aki nyilván nem "zörgetve" fog megjelenni), hanem sokkal inkább arról a szomorú helyzetről, hogy Jézus nincs bent a gyülekezetben, de szeretné ha beengednék és közösséget vállalnának vele (erre utal a folytatás: "bemegyek hozzá, vele eszem, ő meg velem"). Mondattöredékeket kiragadni és arra teológiai konstrukciót felhúzni nem szerencsés vállalkozás... 

Azt az értelmezést, hogy inkább általános és minden korszakra vonatkozó értelme lehet ezeknek a leveleknek (noha azok szólhattak a valódi, konkrét közösségeknek is!) az a tény is megerősíti, melyről egy korábbi részben már említést tettem: a Jelenések könyve egésze minden korban mindenkinek szól, nemcsak az utolsó idők legvégén élőknek. Nincs a Bibliában olyan redundancia, hogy egy fejezet csakis egy bizonyos korhoz lenne kötve, és az egész emberi történelmen át funkciótlan.

Végkicsengés (6): a Jelenések könyve első fejezeteiben hét levelet olvashatunk, melyekben hét különböző gyülekezetnek üzen Krisztus. Valószínűnek látszik, hogy ezek az üzenetek nem korszakokhoz kötődő, hanem általános értelműek. Egyrészt, a konkrét gyülekezeteknek is szóltak, valamint szólnak a mai, teljes egyházhoz. Egyik fontos tanulságuk, hogy Isten megdicséri és megítéli az egyházát, illetve az ítéletet is rajtuk kezdi el.