2015. december 2., szerda

A házasság (5) - konklúzióim és egy rövid áttekintés...

A vázlatos áttekintés végén szeretném még egyszer egyben látni azokat a lényegesebb pontokat, amelyek a házasság kapcsán eddig felmerültek, illetve rámutatni arra a lassan kibontakozó tendenciára, ami úgy tűnik ellenkezőjére vette a figurát, ami a házasságot illeti...

Az előző bejegyzésekben a teljesség igénye nélkül arról szerettem volna írni, hogy az elkötelezett, monogám házasság a társadalom javára válik, sőt, véleményem szerint ez a legjobb együttélési forma. A nemiség is legharmonikusabban a házasság keretein belül tud kiteljesedni. Ha megpróbálnám nagyon röviden összefoglalni a lényeget, én ezeket a pontokat találom a legfontosabbaknak:
  1. a társadalom fenntartásáról gondoskodni kell, ám szinte egyetlen kultúrában sem nézik jó szemmel a házasságon kívüli gyermekvállalást.
  2. a monogám hajlam a család egybentartását szolgálja. A család minden kultúrában létezik. Ez a legegészségesebb színtere a gyermek nevelésének.
  3. az a legjobb, ha a gyerekek anyai és apai mintákat is látnak maguk előtt, valamint a vér szerinti szüleik nevelik őket. Ebben kézenfekvő a házasság, mint együttélési forma.
  4. teológiai értelemben a jó házasság három személy kapcsolata, azaz Isten is része. Az ideális párkapcsolatban megjelenik az a szeretet, ahogy Krisztus szerette az övéit és életét adta értük.
Az ember azt gondolná, ha a házasság a legjobb együttélési forma, akkor az emberek - akár vallásosak, akár nem - pusztán a józan eszükre hallgatva is erre törekszenek, és mindent megtesznek azért, hogy a házasságot ne bontsák fel. Az élettársi kapcsolat logikusan és jellemzően kevésbé termékeny, mint a házasság (általában kevesebb gyerek születik), mivel a felek eleve amellett tették le a voksukat, hogy bármikor könnyedén kiléphessenek a kapcsolatból - ezt pedig egy gyermek sokkal nehezebbé teheti. A házasság tehát azért is tűnik a legjobb együttélési formának, mert egy szilárd, zárt, egymás felé elkötelezett kontextusban nőhetnek fel a legbiztonságosabban utódok, akik gondoskodnak a társadalom fennmaradásáról.

Ha átrohanunk néhány történelmi korszakon, akkor a házassággal és nemiséggel kapcsolatos gondolatok sokféleségével találkozhatunk. A kereszténység a római kor erkölcsiségének hanyatlása idején indult el, és józanságra, tisztaságra szólított fel a házasság kapcsán. Ám az első keresztények hajlamosak voltak arra is, hogy átessenek a ló túloldalára. Egyfelől felszólítottak a libertinus irányzatokkal szembeni állásfoglalásra, másfelől viszont a testet megvető gnosztikus gondolatoknak is teret adtak. Nisszai Gergely például azt állította, a kétnemű emberiség, melynek tagjai csak szexuális egyesülés útján képesek szaporodni, a bűn felől értelmezhető magatartást tanúsítanak a szexualitásban. Az ilyen észjárásnak az lett a következménye, hogy már a házasságon belüli szexre is ferde szemmel néztek, és afféle "bocsánatos bűnnek" tekintették. A középkorban Aquinói Tamásnál már jött egy kis "enyhülés": ő már a nemi érintkezést nem, "csak" a nemzés kizárását tartotta bűnnek... (Ugyanakkor érdekes, hogy éppen a középkorban az egyház a házasságok védelme érdekében(!) elfogadta a szervezett prostitúciót. Egyébként pont Aquinói Tamás fogalmazott úgy, hogy az ilyesmi "olyan nélkülözhetetlen, mint a palotákban a szennyvízcsatorna"). 

A reformáció élesen szembefordult a szexualitást elítélő gondolatokkal: kiderült, nem a szexualitás utáni vágyban, hanem létünknek Istentől való elszakítottságában van a bűn gyökere. Luther azt mondta, a házasság a "tisztátalanság elleni gyógyszer", míg Kálvin - egyetértve Luther megállapításával - a házasság kölcsönösség-jellegét hangsúlyozta, valamint a férfiúi önfegyelmet emelte ki.

A mai kor szekularizmusában meg azt látjuk, hogy a nemiség szinte központi kérdéssé vált a nyugati világban, egyben külön is szakadt a házasságtól. Egyben a fogyasztói társadalom ismérve is: kereskedelmi termék lesz, a kereslet és kínálat része. Ma a szex portéka, termékeket eladni segítő marketingtermék, amivel könnyedén manipulálhatók vagyunk.

Nos, ez a szó szerinti nyargaló tempó persze nem tette lehetővé, hogy alaposan kielemezzem a nemiség és a házasság összefüggéseit, de az áttekintésből az én lelki szemeim előtt egy olyasfajta tendencia bontakozik ki, ami egy szigorúbb, már-már prűd hozzáállás után mostanság átlendült egy "mindent szabad" és "csakis a teljes szabadság az elfogadható" címkékkel jellemezhető irányba. És igen: ezt nem konzervatívként is így érzem. Mindez nyilván a szellemi ingamozgás törvénye: ahogy a felvilágosodás előtti korokban az inga kilendült az egyik irányba, ami a szigorú és prűd hozzáállást illeti, úgy a felvilágosodás utáni évszázadokban az inga a másik oldalra mozdult, és ez magától értetődően a határok felszámolását hozza magával. Félre ne értsen senki: nem azt mondom, hogy ami régen volt, úgy volt jó, ahogyan volt, de azt sem, hogy ami ma van, az lenne a kívánatos.

Egy azonban biztosnak tűnik számomra, mégpedig az, hogy akárhogy is mozog ez a bizonyos inga a két végpont között, a jó házasságnál jobb találmányt az emberiség még sosem tudott kifejleszteni - annak gyökerei pedig olyan alapvetőek, hogy már a Szentírás első lapjaira is felkerültek.

Én tehát maradok a házasság mellett, és azt szeretném, ha ezt az indokolatlanul meggyengült intézményt sikerülne újra igazán népszerűvé tenni. Azt hiszem, az egyháznak óriási szerepe és felelőssége van ebben.

7 megjegyzés :

  1. „Az ember azt gondolná, ha a házasság a legjobb együttélési forma, akkor az emberek - akár vallásosak, akár nem - pusztán a józan eszükre hallgatva is erre törekszenek, és mindent megtesznek azért, hogy a házasságot ne bontsák fel."
    - Az emberek valami miatt csak Istenen keresztül tudnak kapcsolatban maradni a józan eszükkel. Vizsgálandó rejtély, hogy miért, de ez a tapasztalati adat. Isten nélkül a józan ész is elvész.

    Azt vitatom, hogy az egyház kifejezetten elfogadta volna a szervezett prostitúciót. Pontosabb megfogalmazás lenne, hogy szükséges rosszként az egyház nem akarta erőnek erejével betiltani. Ma is van prostitúció, a protestáns országokban is, azonban pontatlan lenne úgy fogalmazni, hogy azért van, mert a protestáns egyházi szervezetek kifejezetten elfogadják. Használjunk egységes mércét.

    A katolikus egyháznak egy időben nagyon nagy beleszólása volt a társadalom működésébe, amit betiltott, az frankón be volt tiltva. Ezért kellett állást foglalnia olyan ügyekben is, amelyekben ma már nem tartjuk illetékesnek. Ezért is jó az egyháznak kimaradnia a világi hatalomból: pl. nem kell beleszólnia az uborka görbületére vonatkozó EU-szabványba.

    Egyébként, ma sem tudunk mit kezdeni a prostitúcióval, világiként sem. Jó lenne, ha nem lenne, de erre törekedve könnyen nagyobb gondot okozhatunk, mint ha igyekszünk ésszerűen szabályozni.

    VálaszTörlés
  2. Kedves Sytka!
    Alapvetően konzervatív beállítottságúként csak üdvözölni tudom ezt a sorozatot, minden megállapításával egyet tudok érteni. Örülök, hogy nem konzervatívként is így gondolkodsz! (Bár szerintem kereszténynek lenni már önmagában is erőteljes konzervativizmus - bizonyos szempontból.)

    VálaszTörlés
  3. "1. a társadalom fenntartásáról gondoskodni kell, ám szinte egyetlen kultúrában sem nézik jó szemmel a házasságon kívüli gyermekvállalást."

    Ahogy a balkezességet, vagy az eltérő bőrszínt. Amint azonban valamilyen univerzalizmus teret nyer, kiderül, hogy ezek nem létező korlátok. A zabigyerekek jogait az állam a társadalom, a tradicionális kultúra szereplőivel szemben védi. És egy szabad társadalomban a zabigyerek semmilyen megkülönböztetést nem szenved. Városban tökéletesen megküönböztethetetlen a két gyermektípus, a falusiak hülyesége, meg legyen az ő dolguk. Ha a falu kiürül az elviselhetetlen összezártságtól, változatlanságtól és az egymás agyára menésőt, akkor megérdemli.

    "a monogám hajlam a család egybentartását szolgálja."

    A nő monogám hajlama igen, a férdi promiszkuis hajlama pedig a fajfentartást.

    "A család minden kultúrában létezik. Ez a legegészségesebb színtere a gyermek nevelésének."

    És a család állhat akárkikből, ahogy azt a világ folyása mutatja. Ohana azt jelenti család, a családban senkit nem hagyunk egyedül. :) Ha megvan az istentől áldott kötelék (gyümölcséről ismerszik meg a fa), akkor tökéletes család válhat egy kisebb közösségből, bármi legyen is az.

    "az a legjobb, ha a gyerekek anyai és apai mintákat is látnak maguk előtt"

    A minták kudarcot vallottak, mert a világ már olyan szinten változó, hogy azzal csak a kreatív emberi elme képes lépést tartani. Egyénileg, naprül napra kell megkonstruálni azt, hogy mit jelent párkapcsolaban, családban élni. A tradicionális, azaz a felek által nem átgondolt, csak mintakövetésen alapuló házasságokban valószínűleg több a családon belüli erőszak, mint a gyermeket nevelő azonosnemű szülőknél, akik megharcoltak azért, hogy együtt élhessenek, mint család és ezt elfogadtassák a környezetükkel is.

    "valamint a vér szerinti szüleik nevelik őket."

    az csak az ostoba társadalmi nyomás miatt van, hogy a nem vér szerinti szülők gyereke hátrányban van a többiekkel szemben. Mindaddig amíg erről a gyermek nem tud, vagy amíg nem foglalkoztatja ez a dolog, addig megkülönböztethetetlen egy vérségi és egy vértelenségi szülő-gyerek kapcsolat. Ez a legcsodálatosabb az egészben. Egy egyedülálló buddhista szerzetes is képes egy kicsiny gyermeket szeretetben felnevelni. A bajok később kezdődnek, amikor a gyermek társadalmi megkülönböztetés áldozata lesz. De az legyen a társadalom problémája, ezért nem a csonkacsaládot terheli a felelősség. Lásd még: ne ítélj, ..

    "Ebben kézenfekvő a házasság, mint együttélési forma."

    A házasság egy papír. A válások száma kisebb lenne, mint az élettársi kapcsolatok felbomlása? A papírnak van visszatartó ereje? A kapcsolat attól szent, hogy Isten megáldja. De ez nincs összefüggésben a felek szándékaival, csak a megvalósult cselekedeteikkel. Bár, ebben asszem nincs vitánk. Éppen ezért viszont a házasságnál erősebb kötelék az Isten által áldott akármilyen kapcsolat... de ez meg Isten szándéka.

    "Az élettársi kapcsolat logikusan és jellemzően kevésbé termékeny, mint a házasság (általában kevesebb gyerek születik), mivel a felek eleve amellett tették le a voksukat, hogy bármikor könnyedén kiléphessenek a kapcsolatból - ezt pedig egy gyermek sokkal nehezebbé teheti. "

    Akkor a mondat cáfolata pont benne van a mondatban: a gyerekszereplő megjelenése az, ami az élettársi kapcsolat felbontását gátolja. Ergo, az már egy család és stabil.

    VálaszTörlés
  4. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ezt a megjegyzést eltávolította a blog adminisztrátora.

      Törlés
  5. No, lebuktam, francba :)

    "A házasság tehát azért is tűnik a legjobb együttélési formának, mert egy szilárd, zárt, egymás felé elkötelezett kontextusban nőhetnek fel a legbiztonságosabban utódok, akik gondoskodnak a társadalom fennmaradásáról."

    Bibliai értelmben a házasság és az élettársi kapcsolat között még formális különbség sincs. Ma pedig, ha a házasság mindkét fél esetén beleegyezésen alapul, akkor nincs jogunk megtiltani, hogy amikor a beleegyezés az egyik fél részéről már nem él, akkor az a fél kilépjen a kapcsolatból. A stabilitást tehát nem a változtathatatlanság hanem a beleegyezés folyamatos fennmaradása adja.

    "A mai kor szekularizmusában meg azt látjuk, hogy a nemiség szinte központi kérdéssé vált a nyugati világban, egyben külön is szakadt a házasságtól. "

    A szexuális műveletlenség és ordenáréság és a prüdéria kéz a kézben halad. Mo. kegyetlenül prűd és zsexuálisan műveletlen ország.

    "a jó házasságnál jobb találmányt az emberiség még sosem tudott kifejleszteni"

    Ez a mondat a flaszifikálhatatlanság mintapéldája. Mert amint látunk olyan házasságot, ami nem felel meg az elvárásoknak, te azonnal rávághatod, hogy na, jó, de az nem "jó" házasság.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. „Ez a mondat a flaszifikálhatatlanság mintapéldája. Mert amint látunk olyan házasságot, ami nem felel meg az elvárásoknak, te azonnal rávághatod, hogy na, jó, de az nem "jó" házasság."

      - yuki, a „ne öntsük ki a fürdővízzel a gyereket" mondás mond neked valamit? Pl.: a legtöbb autó elromlik néha. Indokolja ez az autó mint kategória megszüntetését, vagy a fémhulladékkal egyenértékűvé nyilvánítását? Szerintem ésszerűen gondolkodó ember számára nem indokolja. A valósággal annál többet tudunk kezdeni, minél árnyaltabban és gyakorlatiasabban gondolkodunk róla.

      Törlés

Megmondhatod te is... de kérlek, NE tedd névtelenül!
(A szerző a beírt kommentek közül bármelyiket előzetes figyelmeztetés és minden magyarázat nélkül törölheti. Kommentedben ne használj túl sok hivatkozást, mert a rendszer automatikusan moderál!)