A különbség ház és otthon között - a teremtés funkcionális keretben (4)

Walton elismeri, hogy az emberek nagyon nehezen emésztik meg a gondolatot, miszerint a Genezis teremtéstörténete, a világ eredetének ideája inkább szól a szerepekről és funkciókról, a rendről és elrendeződésről, mintsem az anyagi dolgok létrehozásáról. A nehéz falat megrágásához talán segítség lehet egy analógia, amit leginkább Walton amerikai olvasói érthetnek meg, de nyilván nekünk is jól követhető.
 

Amerika a mobilitás országa. Nagyon jellemző, hogy egy amerikai család élete során egyszer vagy többször is költözik az államokon belül. Filmekből talán ismerős a jelenet, amikor egy család tagjai kinéznek maguknak egy nagy házat, lelkesen megvásárolják és a költözés napján kartondobozokban becipelik a cuccaikat. Beszalad a kutya, a szülők elégedetten körbehordozzák a tekintetüket a földszinti hallban álldogálva, a gyerekek felrohannak a lépcsőn és birtokba veszik a szobákat. Nyilván egy költözés alkalmával a vevők a házat magát is erősen szemügyre veszik: az elektromos hálózatot, a vízvezeték rendszert vagy éppen a tető állapotát, és úgy általában az egész épületet. De ez a vizsgálat nem csak úgy, a vizsgálat kedvéért zajlik, hanem egy konkrét cél érdekében: a különféle elemek működőképességéről azért győződünk meg, mert kíváncsiak vagyunk, vajon hogyan fog funkcionálni a ház otthonként? Melyik szobát hogyan lehetne jól kihasználni? Hova passzolnak a bútorok? Hova tegyük a zongorát? Hogyan rendezzünk be egy-egy helyiséget? Beszélhetünk tehát a ház eredetéről vagy az otthon eredetéről. A kettő nem teljesen ugyanazt jelenti.

Walton, mint egyetemi tanár szokott invitálni hallgatókat az otthonába egy-egy ebédre. Egy ilyen vendéglátás során persze kérdezgetik a helyről, ahol családjával él: mióta laknak itt, milyen a környék, milyen itt lenni? Ezek a kérdések nem a tető állapotára vagy a falban futó csövekre kérdeznek rá, és a vendégek elsöprő részét az építkezés egykori menete sem érdekli, ahogy a ház a múltban elkészült. A ház maga tulajdonképpen nem mint ház kerül elő a kérdésekben, hanem mint otthon, ami bizonyos feladatok ellátására született. Másként megfogalmazva, a kérdések mindegyike leginkább arra kíváncsi, milyen a házban, mint egy otthonban élni. Funkcionálisan mennyire jó benne lakni? Mennyire szolgálja a család életterét? Boldogok ebben a környezetben?

Nos, Walton úgy hiszi, az archaikus emberek is pontosan ehhez hasonló módon kérdeztek rá a világ eredetére. Nem a világ, mint “materiális ingatlan”, hanem az “otthon” gondolatköre motiválta az eredetet firtató kérdéseiket. Sokkal érdekeltebbek voltak az “otthon eredetében”, mint a “ház eredetében”. Nem az izgatta a fantáziájukat, hogy a világot alkotó anyagok hogyan keletkeztek a semmiből - nyilván ezeket Isten teremtette. Az mozgatta meg őket, hogyan lett ez az egész kozmosz - mondhatjuk úgy is, ez a nagy “ház”, amit Univerzumnak nevezünk - az emberiség otthonává. A hatnapos teremtéstörténet szándéka szerint nem egy “ház történet”, hanem egyfajta “otthon történet” akar lenni. Érzésében és hangulatában emlékeztet erre, amikor Jézus arról beszél, hogy az ő Atyja házában sok lakóhely van (Jn 14,2): valószínű a lakóhely képzete sem azért volt izgalmas Jézus hallgatóinak, mert annak fizikai paramétereit tartották szem előtt, és ennek a felvázolt háznak a fizikai jellemzőin, anyagminőségén vagy más paraméterein csüngtek. A lakóhely funkcionalitása sokkal vonzóbb lehetett. Jézus elmegy, és helyet készít nekünk, hogy Vele lehessünk.

Ha most egyelőre elfogadjuk Walton hipotézisét, mely szerint a Genezis eredetmagyarázatai és a hatnapos teremtéselbeszélés nem az anyagi eredetről, hanem a világról, mint otthonunkról, a funkciókról és a rendszer működéséről szól, még egy kérdést érdemes feltennünk: hogyan kapcsolódik ehhez a hetedik nap, amikor Isten megpihent? Ezzel fejezem be a sorozatot az utolsó részben.