Az előző részben addig jutottunk, hogy megpróbáltunk előkészíteni egy áttekintést a hatnapos teremtéstörténet funkcionalista értelmezéséhez. Walton ugyanis azt állítja, a Genezis beszámolója nem elsősorban az anyagra, a teremtett dolgokra, mint kézzelfogható objektumokra, hanem azok szerepköreire összpontosít. Nézzük át ennek szellemében most az első három napot!
Kétszer három nap: a Szentírás szerint így zajlott a világ teremtése. Kérdésünk azonban most nem a csontig rágott "szó szerinti napok ezek?" dilemmára kíván választ adni. Nem bolygatjuk a héber jóm szót, ami ebben a vitában kulcsszerepet játszik, hanem csakis az előbbi funkcionális megközelítés szerint kezeljük a napokat.
Mindenki tudja, hogy az első teremtési nap végeredménye a nappal és az éjszaka, illetve ezek elnevezése. Érdemes észrevenni az itt használt kifejezéseket! Isten a fényt nem "fény"-nek, hanem nappalnak nevezi, ahogy a sötétséget sem sötétségnek, hanem éjszakának hívja. Úgy tűnik, a hangsúly a napszakokon van, nem magukon a jelenségeken (a világosság, és a sötétség nem mint a világ fizikai elemei kerülnek terítékre). Mind a nappal, mind az éjszaka természetesen időperiódusok, az idő értelmezéséhez számunkra szükséges keretek, és ezért érdekesek a bibliai szerző számára. Ezek az időt meghatározó keretek akkor keletkeznek, amikor Isten a teremtés során szétválasztja őket egymástól. Nyilvánvalónak tűnik, hogy itt sem valamiféle fizikai dologról esik szó: sokkal inkább az idő eredetéről olvashatunk, az idő elrendezéséről, mely létezésünk egyik alapja. Az első nap a jelek szerint tehát egy funkció megjelenését írja le a világunkban, ami magától értetődően nem anyagi jellegű, hanem inkább egy természeti törvényre, egy globális szabályozó erőre emlékeztet.
A második nap ugyancsak elválasztást ábrázol, mégpedig a felső és az alsó vizek szeparációját. Unalomig ismételt megállapítás, hogy az archaikus ember világképe szerint odafent és idelent is vizek voltak - a felső vizek néha a kemény égbolt (raqia) zsilipein keresztül a földre hullanak, míg az alsó vizekhez például kutak kiásásával lehet hozzáférni. Ami ennél most lényegesebb, hogy itt újfent egy funkcióra utalhat a szöveg. Nem az égbolt konkrét "legyártása" az érdekes a biblia szerző számára, hanem annak szerepe: az élettér, a környezet kialakítása, illetve "a felső vizek" esetében az időjárás, mint szabályozott mechanizmus a világban. Ha a zsilipek odafent kinyílnak, ömlik az eső, de a kemény égbolt jól tartja őket - ez a szerepe, a rendeltetése. Tehát a jelek szerint a második nap is funkciókat mutat be az ókori felfogásnak megfelelően.
A harmadik nap már macerásabbnak tűnhet Walton gondolatmenete alapján. Itt már nem csupán a vizekről meg a szárazföldről olvashatunk, hanem növényekről is. Ám érdemes felfigyelni arra, hogy a leírások hogyan fogalmaznak: a vizek összegyűlnek, a szárazföld előtűnik, a növények kihajtanak. Az egészről az lehet a benyomásunk, hogy itt valamiféle rendszer mozgolódik, amelyben a különféle elemek keresik a helyüket. A szóhasználat sokkal inkább egy elrendeződésre emlékeztet, mintsem valami gyártási folyamatra, melyben Isten egyesével ülteti a fákat és a konkrét entitások érdeklik. A növények esetében természetesen lehetne azt mondani, hogy itt ténylegesen maga a növényzet áll a középpontban. De ha belegondolunk, a növények maguk is a rendszer egyik alapfunkcióját látják el a Genezis értelmezésében azzal, hogy a fő táplálékforrást biztosítják az élőlényeknek.
Ha a teremtés első három napját szeretnénk a funkcionális keret szerint magyarázni, akkor talán úgy összegezhetünk, hogy ezek a napok a teremtett valóságban megjelenő élet számára a szükséges alapvető funkciók beállítását mutatják. Idő, víz, élettér (szárazföld), ennivaló: ezek mind funkciók, hogy az élőlények élni legyenek képesek. Walton azt mondja, érdemes megfigyelni, hogy a Noé-féle özönvíz után éppen ezeket az alapvető funkciókat állítja helyre Isten. Miután a vízözön mindent elpusztított, a Teremtő helyreállítja a rendet és a szerepeket: "Mostantól fogva, amíg a föld áll, nem szűnik meg a vetés és az aratás, a hideg és a meleg, a nyár és a tél, a nappal és az éjszaka" (Gen 8,22). Nézzük meg ezt az igeverset egy táblázatban:
Mindenki tudja, hogy az első teremtési nap végeredménye a nappal és az éjszaka, illetve ezek elnevezése. Érdemes észrevenni az itt használt kifejezéseket! Isten a fényt nem "fény"-nek, hanem nappalnak nevezi, ahogy a sötétséget sem sötétségnek, hanem éjszakának hívja. Úgy tűnik, a hangsúly a napszakokon van, nem magukon a jelenségeken (a világosság, és a sötétség nem mint a világ fizikai elemei kerülnek terítékre). Mind a nappal, mind az éjszaka természetesen időperiódusok, az idő értelmezéséhez számunkra szükséges keretek, és ezért érdekesek a bibliai szerző számára. Ezek az időt meghatározó keretek akkor keletkeznek, amikor Isten a teremtés során szétválasztja őket egymástól. Nyilvánvalónak tűnik, hogy itt sem valamiféle fizikai dologról esik szó: sokkal inkább az idő eredetéről olvashatunk, az idő elrendezéséről, mely létezésünk egyik alapja. Az első nap a jelek szerint tehát egy funkció megjelenését írja le a világunkban, ami magától értetődően nem anyagi jellegű, hanem inkább egy természeti törvényre, egy globális szabályozó erőre emlékeztet.
A második nap ugyancsak elválasztást ábrázol, mégpedig a felső és az alsó vizek szeparációját. Unalomig ismételt megállapítás, hogy az archaikus ember világképe szerint odafent és idelent is vizek voltak - a felső vizek néha a kemény égbolt (raqia) zsilipein keresztül a földre hullanak, míg az alsó vizekhez például kutak kiásásával lehet hozzáférni. Ami ennél most lényegesebb, hogy itt újfent egy funkcióra utalhat a szöveg. Nem az égbolt konkrét "legyártása" az érdekes a biblia szerző számára, hanem annak szerepe: az élettér, a környezet kialakítása, illetve "a felső vizek" esetében az időjárás, mint szabályozott mechanizmus a világban. Ha a zsilipek odafent kinyílnak, ömlik az eső, de a kemény égbolt jól tartja őket - ez a szerepe, a rendeltetése. Tehát a jelek szerint a második nap is funkciókat mutat be az ókori felfogásnak megfelelően.
A harmadik nap már macerásabbnak tűnhet Walton gondolatmenete alapján. Itt már nem csupán a vizekről meg a szárazföldről olvashatunk, hanem növényekről is. Ám érdemes felfigyelni arra, hogy a leírások hogyan fogalmaznak: a vizek összegyűlnek, a szárazföld előtűnik, a növények kihajtanak. Az egészről az lehet a benyomásunk, hogy itt valamiféle rendszer mozgolódik, amelyben a különféle elemek keresik a helyüket. A szóhasználat sokkal inkább egy elrendeződésre emlékeztet, mintsem valami gyártási folyamatra, melyben Isten egyesével ülteti a fákat és a konkrét entitások érdeklik. A növények esetében természetesen lehetne azt mondani, hogy itt ténylegesen maga a növényzet áll a középpontban. De ha belegondolunk, a növények maguk is a rendszer egyik alapfunkcióját látják el a Genezis értelmezésében azzal, hogy a fő táplálékforrást biztosítják az élőlényeknek.
Ha a teremtés első három napját szeretnénk a funkcionális keret szerint magyarázni, akkor talán úgy összegezhetünk, hogy ezek a napok a teremtett valóságban megjelenő élet számára a szükséges alapvető funkciók beállítását mutatják. Idő, víz, élettér (szárazföld), ennivaló: ezek mind funkciók, hogy az élőlények élni legyenek képesek. Walton azt mondja, érdemes megfigyelni, hogy a Noé-féle özönvíz után éppen ezeket az alapvető funkciókat állítja helyre Isten. Miután a vízözön mindent elpusztított, a Teremtő helyreállítja a rendet és a szerepeket: "Mostantól fogva, amíg a föld áll, nem szűnik meg a vetés és az aratás, a hideg és a meleg, a nyár és a tél, a nappal és az éjszaka" (Gen 8,22). Nézzük meg ezt az igeverset egy táblázatban:
 |
| Az özönvíz utáni helyreállítás és a teremtési alapfunkciók |
Isten az özönvizet követően tehát megint a kereteket rakja helyükre, mondhatni a működési feltételeket finomhangolja. A textusokból világosnak tűnhet, hogy nem maguk a növények, mint kézzelfogható valóságok, vagy a szárazföld, mint amin a lábunk áll, esetleg a hideg és a meleg, mint légköri jelenségek az érdekesek a szerzőknek, hanem ezek szerepei, funkciói, a feladat amiért léteznek. Nem egy világot "összekalapáló" Istent ábrázol a szöveg, hanem inkább egy jó rendszergazdát.
A következő részben egy valamivel nagyobb falatot fogunk megrágni, mert a teremtés második három napja már egyértelműen a konkrét fajokról, élőlényekről tesznek említést - vajon hogyan férnek bele a funkcionalitásról szóló értelmezésünkbe? Nem lehet, hogy ott már tényleg az élőlények, mint fizikai valóságok állnak a középpontban?
A következő részben egy valamivel nagyobb falatot fogunk megrágni, mert a teremtés második három napja már egyértelműen a konkrét fajokról, élőlényekről tesznek említést - vajon hogyan férnek bele a funkcionalitásról szóló értelmezésünkbe? Nem lehet, hogy ott már tényleg az élőlények, mint fizikai valóságok állnak a középpontban?
A „funkcionális" keret magyarul azt jelenti, hogy a teremtéstörténet egy társadalmi konstrukció, egy praktikus mítosz, és meglehetősen laza kapcsolatban áll a tényanyaggal – már csak azért is, mert a tényanyagot sem a szerzők nem ismerték, sem mi nem ismerjük azon túl, hogy bizonyosan nem hasonlít a „funkcionális" keretre.
VálaszTörlésMég rosszabb a helyzet, ha azt vesszük, hogy az anyag teremtéséről nincs is szó, pedig bennünket ma ez érdekel(ne) igazán. A bibliai teremtéstörténet lényege az akkoriak számára: „kedves gyerekek, így alakult ki, hogy minden hetedik napon, Sábeszkor pihenünk; ne kérdezzetek bele a részletekbe, mert azokról fogalmunk sincs".
Ami viszont elvezet egy meglepő tényhez: valójában Jézus az egyetlen ember a világtörténelemben, aki biztos tudásként közöl velünk néhány dolgot Istennel kapcsolatban. Abban nem lehetünk biztosak, hogy amit mond, az tényleg úgy van, de abban igen, hogy számára ez elég biztos tudás volt a megalázó, és az életösztönünk szerint abszurd, nonszensz kereszthalálhoz. A minimális szinten agyat használó ember hite ezért valójában nem a száz ponton széteső Bibliára, hanem egyes egyedül Jézus kézzel fogható bizonyosságtudatára alapul.
Mit tudhatunk bibliai alapon a teremtésről? Gyakorlatilag semmit. Mit tudhatunk Jézusról? Azt, hogy Ő teljes bizonyosságtudattal vállalta a többé-kevésbé bibliai alapú kereszthalált.
Laci!
Törlés"A „funkcionális" keret magyarul azt jelenti, hogy a teremtéstörténet egy társadalmi konstrukció, egy praktikus mítosz, és meglehetősen laza kapcsolatban áll a tényanyaggal – már csak azért is, mert a tényanyagot sem a szerzők nem ismerték, sem mi nem ismerjük azon túl, hogy bizonyosan nem hasonlít a „funkcionális" keretre."
Sok igazság van ebben, bár nagy kérdés mit értesz "tényanyag" alatt. Nem hiszem, hogy az ókori embereknek gőzük sem volt a világ tényeiről - inkább azt mondanám, nagyon is jól ismerték a valós világot, csak a működését magyarázták a maguk szintjén. Repül? Akkor madár. Esik az eső? Akkor kinyíltak a zsilipek odafent. Ez a szint pedig a nomád állattenyésztőké, a természeti népeké volt és többnyire a hétköznapi tapasztalatokon alapult, nem tudományos kutatáson és megismerésen. Nincs ebben semmi szégyen. Isten pedig ehhez a korhoz alkalmazkodott a kijelentésben.
"Mit tudhatunk bibliai alapon a teremtésről? Gyakorlatilag semmit. "
Ezt így egy kicsit azért erős kijelentésnek érzem. :-) Szerintem az ókori ember is nagyon sokat töprengett a világ eredetéről, bizonyos értelemben közelebb is élt a természethez, mint mi és jobban ismerte, jobban megélt benne. Nem voltak ostobák az őseink, csak más paradigmában gondolkoztak. Isten pedig nem természettudományra akarta nevelni őket, hanem önmagára hívta fel a figyelmet ezekben a narratívákban. Szerintem ha nagyon-nagyon rövidre akarjuk fogni, akkor a teremtéstörténetek lényege Isten személye. Ő a lényeg, aki az oka a létnek, és kezében tartja a történelmet.
"Nem voltak ostobák az őseink, csak más paradigmában gondolkoztak."
TörlésEz a lényeg! Ma az anyag titkait akarjuk megfejteni, ez mozgatja a gondolkodásunkat (bevallom, valamilyen szinten engem is érdekel a téma). Az ókori ember másként gondolkodott. Én nem beszélnék még szintekről sem, mert nem kell a különböző világképeket alacsonyabb vagy magasabb rendűnek tekinteni. Ha így tekintjük, akkor viszont van olyan szempont, ami alapján az ókori világkép magasabb rendű. Egy ókori ember számára az, hogy a napot csak egy izzó gázgömbnek tekinted, megfosztva minden misztikus jellegétől, valószínűleg elképesztő butaságként hatna.
"Mit tudhatunk bibliai alapon a teremtésről? Gyakorlatilag semmit."
Ami a bibliai teremtéstörténetből egyértelműen, abszolút félreérthetetlenül kirajzolódik, az az, hogy van egy rendező elv az (általunk ismert) világban, ami a világ általunk tapasztalt rendszerét, működését létrehozta, meghatározza. És hogy ez a rendező elv a személyes jelleggel rendelkező Istennel azonosítható. Ez a lényegi üzenet. Ez az amit az embernek tudnia kell, és ez azért nem semmi! Részleteket (különösen természettudományos részleteket) nem kell várni, és nem is érdemes beleképzelni a szövegbe. Az emberi kíváncsiság amúgy is határtalan, soha nem lenne megelégedve a részletek mennyiségével és mélységével.
"Egy ókori ember számára az, hogy a napot csak egy izzó gázgömbnek tekinted, megfosztva minden misztikus jellegétől, valószínűleg elképesztő butaságként hatna."
TörlésEttől azonban igaz az, hogy a nap egy izzó gázgömb. Nagyon nehéz itt kritériumot szabni, mit jelent egy paradigma "magasabb rendűsége". A Bibliának egyszerűen nincs érdeklődése a Nap milyensége iránt - szerintem könnyen elképzelhető, hogy akkor se írna erről, ha mostanában keletkezett volna a szöveg. (Bár ebben nem vagyok biztos.)
Teljesen egyetértek veled, amit a lényegi mondanivalóról írtál. Szerintem is ilyesminek kell lennie a végső konklúziónak.
"Ettől azonban igaz az, hogy a nap egy izzó gázgömb."
TörlésJelenlegi ismereteink és tudományos világképünk szerint igen. De egyrészt a naturalista módszerekkel dolgozó tudomány is tárhat még fel olyan dolgokat, amit jelenlegi ismereteink alapján misztikus vagy transzcendens kategóriába sorolnánk (a kvantumfizika egyes aspektusai máris ennek a határát súrolják), másrészt a tudományos megközelítésen kívül létezhetnek más megközelítések is (csak ezek ma nagyon háttérbe vannak szorulva, még a vallásokon belül is), mint például a dolgok "milyensége" helyett az ember számára adódó funkciókban való gondolkodás, amiről tulajdonképpen a poszt is szól. Én úgy gondolom, az ember számára a Nap több kell legyen egy izzó gázgömbnél.
Érdekes gondolatkísérlet, hogy ha a Biblia a modern korban keletkezett volna, akkor az egyes témákról mit írna. Valószínűleg tele lenne a világmindenség felfoghatatlanul hatalmas méretére, a csillagokban, szupernóvákban megjelenő óriási, emberi mértékkel elképzelhetetlen energiákra való hivatkozásokkal, de konkrét fizikai leírásokat valószínűleg nem tartalmazna.
„És hogy ez a rendező elv a személyes jelleggel rendelkező Istennel azonosítható. Ez a lényegi üzenet."
Törlés- Egyetértek. Kérdés, hogyan lehet ezt az üzenetet ma eljuttatni az emberiséghez. Egy ilyen sorozattal? Talán igen. Talán nem. Nem ártana erről összehangoltan gondolkodni.
" Kérdés, hogyan lehet ezt az üzenetet ma eljuttatni az emberiséghez. Egy ilyen sorozattal? Talán igen."
TörlésNa, azért ekkora volumenben nem mernék gondolkodni néhány blogbejegyzésről, de azért kösz! :-D