Benyik György az Újszövetség keletkezés és kutatástörténetét taglaló vaskos művében kerek perec így kezdi: "Mt 1-2 és Lk 1-2 leírásairól mindenképpen tudnunk kell, hogy a későbbi teológiai reflexió alapján íródtak, és alapvetően teológiai, és nem történeti érdeklődésűek." Fontos a helyén kezelni ezt a mondatot, mert első olvasatra a kapkodó értelmezés levonhatja azt a tanulságot belőle, hogy akkor Jézus születéstörténeteinek semmi közük a történelemhez. Véleményem szerint nem erről van szó, ugyanakkor - mint az a Biblia más szakaszainál is előfordul - a történelmi krónikaírás helyett a szerzőknek fontosabb szempont lehetett a teológiai mondanivaló továbbadása.
Amit az Újszövetség-kutatók java része gondol a születéstörténetről, hogy az későbbi teológiai reflexió eredménye: ezt részben azzal is próbálják alátámasztani, hogy a legrégebbinek tartott Márk evangéliumában nem is fordul elő semmi konkrétum a csodás szűzi fogantatásról és magáról a világra jövetelről. Ám Máté és Lukács későbbi evangéliumaikban már írtak Jézus születéséről, a feltételezések szerint akkor, amikor már kialakult egyfajta értelmezés a születéssel kapcsolatban az első keresztények köreiben.
 |
| Mózes és Jézus, azaz "Mózes kettő" |
Nos, Jézus születéstörténete és Mózes születéstörténete talán nem is véletlenül hasonlít egymásra. Tudni kell, hogy amennyire rövid a Mózes születéséről szóló textus az Exodus könyve elején (csupán néhány igevers), annyira gazdag a különféle más irodalom ebben a tekintetben. Mózes születéséről olvashatunk a Babiloni Talmudban, a késői midrások között (például az Exodus Rabbah, Midrash ha-Gadol vagy Yalkut Shimoni nevű iratokban), de még Josephusnál is előfordul a téma. Ezek az iratok és a bennük található adalékok természetesen azt a célt szolgálják, hogy tovább növeljék Mózes személyének nagyságát, és legendás elemekkel próbálják még jobban kidomborítani különlegességét. Ahogy arról az előző részben már írtam, Mózes születéstörténete egyébként is emlékeztet a nála kb. ezer esztendővel korábban élt akkád király, Sarrukín legendájára.
Eltekintve attól, hogy ezek az egyéb irodalmak mennyire megbízhatóak, azt kétségtelenül mondhatjuk, hogy a zsidóságot láthatóan erősen foglalkoztatta Mózes személyisége és a vele történt események, beleértve a születését is. Ezek után nincs semmi meglepő abban, hogy Máté evangélistát is bizonyos szerzői szándékok vezették, amikor leírta Jézus születését. Ha megpróbáljuk Mózest és Jézust csak a Biblia alapján összehasonlítani a születésük körüli dolgokat illetően, már akkor is több azonosságot láthatunk a két narratíva bizonyos elemeiben:
Ha az összehasonlítást kiterjesztenénk a Szentíráson túli irodalomra is, még több párhuzamra lelnénk. (Aki kíváncsi, a vonatkozó szakirodalomban talál is erről elég sok adalékot.)
Ezt a bejegyzést most csak a születéstörténetekről írtam, ezért nem akarok végigszaladni az egész evangéliumon, de ha megtenném, még kontúrosabban kirajzolódna a teológiai koncepció: Jézust egyfajta "új Mózesnek" akarják bemutatni a szerzők, aki új törvényt hozott, és a szabadulás új módját is az övéinek. Egy ponton mintha ez az elgondolás még "legalizálódna" is akkor, amikor Jézus a hegyen Illés és Mózes, azaz az Ószövetség két legnagyobb alakja társaságában mutatkozik.
A kérdés mindezek után persze megintcsak az, hogy amennyiben Jézus születése egyfajta "teológiai kópiája" Mózes születésének, mennyiben beszélhetünk a karácsonyi történet történelmi hitelességéről? Ha az evangélisták Jézusban felismerték a Messiást, és ennek a felismerésnek a tudatában, Mózes karakterét szem előtt tartva írták meg a születéstörténetet, akkor ezek megtörtént eseményeket rögzítenek, vagy inkább ezek teljesen a háttérben maradnak és az előtérben "csak" az evangélisták teológiai üzeneteit olvashatjuk? A következő részben erről szeretnék majd írni.
A Messiás valóban Mózes 2.0 a judaizmusban (v.ö. Mosiach - Mose).
VálaszTörlésEbből azonban logikailag nem következnek kitalált részletek. A Mózes körüli párhuzamok valójában az ókori birodalmak közötti párhuzamok: kb. 50 évente jött egy új birodalom, így a fel-le ingadozó szerencse hasonló helyzeteket és motívumokat produkált anélkül, hogy bármit ki kellett volna találni. Vessük ezt össze a sztyeppei birodalmak helyzetével, ott is újra és újra ismétlődnek a motívumok (féltékenység, árulás, bosszú, szövetség, felemelkedés, bukás).
Érdekes lenne egy Jézus születésekor élt zsidó ember szemszögéből „megélten" vizsgálni a történetet. Sőt nagyon hasznos is.
Ma Izraelben évente legalább húsz „messiás" érkezik el, vagyis nagy számú emberben fedeznek fel olyan különleges képességeket, amelyek potenciálisan világuralkodóvá tehetik az illetőt. Egyszerre több ezer ilyen embert tartanak számon. Sőt, a mai Újlipótvárosban vagy a Dohány utca körül is bizonyára van aktuális messiásjelölt. Pont így volt ez Jézus korában. Képzeljük el: Izraelben nyüzsögnek a messiásvárományosok. Keresztelő János és Jézus nem központi figurák, hanem futottak-még-statiszták a messiási tömegben.
Sok száz Máriához hasonló judaista nő véli magát a dicső Messiás anyjának. Valójában ezért nem tudunk sokat Jézus gyermekkoráról: elhalványul a zajos messiási tömegben, és amíg tanítani nem kezd, senkit sem érdekelnek holmi gój vezetők a bölcsője körül. Lehet, hogy ott voltak, de ez judaista szemszögből teljesen mellékes, a gójok nullák, nem számítanak. (Vegyük észre, hogy a gójok csak a gójokat érdeklik, akkor terjed ki rájuk a történet, amikor azt a judaisták egy része kiviszi a gójok közé.)
János Messiás-látó bejelentése nyomán Jézus körül felizzik a közhangulat, de hármas éllel: egyrészt most bizonyíthatja, mennyire Mózes 2.0, másrészt bosszantó, hogy - földi értelemben - nem bizonyítja, és még ki is végzik. Harmadrészt, a feltámadása megosztó fordulat, egyes judaisták szerint tényleg Mózes 2.0, és ezt a gójokkal szövetkezve bizonygatják, más judaisták szerint pedig dehogy Mózes 2.0, a követői eretnekek a judaizmusban, ki kell őket tagadni, meg kell őket halasztani, de minimum átkozni. Ez meg is történik Kr.u. 82-ben, akkortól a Mózes 2.0-t követő judaisták már „keresztény" név alatt futnak, gójokkal körülvéve. Ezek a judaisták annyira beolvadnak a Jézust követő közösségbe, hogy mai utódaik szinte el is felejtették a judaista gyökereket, az Ábrahámmal való részleges vérrokonságot a lelki rokonság mellett.
Összességében: Jézus gyermekkora látszólag nem különleges, mert „átlagos" messiásjelölti csodagyermekkor. Azért nincs leírva, mert a többi sok ezer messiásjelölté sincs, és ebből nem következik, hogy a részletek utólag kitaláltak. Lukács gyűjtötte össze mindazt, amit a még élő rokonok, ismerősök és egyéb tanúk elmondtak akkor, amikor hirtelen számítani kezdett, hogy mi is történt ezzel az egyes judaisták szerint Mózes 2.0-val.