Bár messze még a karácsony, a Jézusról és az evangéliumról szóló sorozatomat szeretném tovább folytatni egy olyan témával, melyet előszeretettel kezdenek ki a szkeptikusok. Szó se róla, Jézus születéstörténetei valóban sok kérdést vetnek fel: egyszerre tűnnek mitikusnak és reálisnak, teológiai üzenetek hordozójának és történeti beszámolónak. Mennyből jönnek az angyalok, fényes csillag mutatja az utat, egy fiatal hölgy szűz és teherbe esik... Van itt rejtély bőven!
Ha az ember átlapozza a Krisztus születésével kapcsolatos irodalmat, általában kétféle hozzáállással találkozik: az egyik minden erejével bizonygatni akarja, hogy a születéstörténetek minden pici mozzanatát valós történeti beszámolónak kell érteni, míg a másik oldal teljesen mitikusnak és kitaláltnak gondolja az egészet. A helyzet olyannak tűnik, mintha a felek egymás ideológiai alapállására reagálnának: az egyik a divatos szkepticizmus ellenében, a másik a szerinte elvakult hitvédelemmel szemben határozza meg saját álláspontját.
Az én kérdésem azonban alapvetően nem az, hogy kinek van igaza, hanem hogy mit tudhatunk az inkranációval kapcsolatos szövegekről? Mielőtt belemélyednék a problémába, azért két előzetes kijelentést mégis teszek. Az egyik, hogy elismerem a saját hiányosságaimat: inkább kérdéseim vannak, mintsem válaszaim. Igazán mélyen, egy alapos kutatás szintjén még nem foglalkoztam Jézus születésével, ennek egyik oka pedig minden bizonnyal az is lehet, hogy taszítanak a téma köré felépült kortárs folklorisztikus elemek. Meglehetősen kiver a hideg verejték, amikor az emberek "a kis Jézusról" vagy "Jézuskáról" beszélnek, aki ott feküdt a "jászolkában", anyuci és apuci pedig átölelte egymást a vibráló gyertyafényben. Értem én ezeket az aranyos képzeteket, de sokszor elég bugyutának és giccsesnek tartom, ráadásul úgy vélem elhomályosítják az inkarnáció valódi értelmét, sőt megpróbálják kiváltani valamiféle szirupos cukisággal. A kis Jézus nem volt ennyire rózsaszín! A másik megjegyzésem, hogy bár a szövegek köré valóban épülhetett egyfajta folklór, illetve a születéstörténetek leírói (csak Máté és Lukács evangéliumában olvasunk erről) teológiai koncepciók mentén dolgoztak, ezek szerintem mégis történeti beszámolók. Ezért a továbbiakban a kiindulópontom az lesz, hogy elvetem a Bultmann-féle mitologiátlanítási koncepciókat vagy a modern szkeptikusok álláspontját, akik egy az egyben kitalációnak tartják a Jézus születéséről szóló szakaszokat, ugyanakkor megpróbálok őszintén észrevenni olyan utalásokat, melyek a perikópák teológiai és nem történeti jellegére utalnak.
Hadd kezdjem azonban ezt az egész születés-dolgot sokkal messzebbről, mert a kutya egy része szerintem itt van elásva!
Ha nem a teológus, hanem a nem létező vallásfenomenológus beszélhetne belőlem, akkor valami olyasmit mondana, hogy a vallások, az ideológiák és a fordulópontokat elhozó nagy személyiségek születése köré mindig valamiféle csodás kontextust teremtettek az emberek. Krisna nem "csak úgy" jött a világra, hanem Visnu isten saját, kitépett fekete szőrszálából származik. Később édesanyja hasában már megnyugtatta a szüleit, hogy ne féljenek, majd világra jövetele után is csodás események történtek. Buddha születése köré masszív mítoszokat szőttek az évszázadok során, melyek egy része ráadásul igencsak hasonlít Jézus születésére. (Ezzel kapcsoltban érdemes lehet megjegyezni: reális esélye van annak, hogy a buddhista születéstörténetekre hatottak a keresztény apokrif gyermekségevangéliumok!) A helyzet nemcsak vallási személyiségeknél, de politikusoknál, nagy formátumú ősi uralkodóknál és hadvezéreknél is ugyanez. Nyilván van ebben egy olyan szándék, hogy látva bizonyos személyiségek nagyságát, az emberek magától értetődőnek vélték, ha valaki ilyen különleges, akkor már élete kezdetétől annak kellett lennie. Az erre való hajlandóság ráadásul nem feltétlenül veszett ki az ókorban. Az ember azt gondolná, hogy azért a 20. század racionalista légkörében már nem lehet élni azzal a lehetőséggel, hogy valakinek a születését felruházzuk egyfajta misztériummal. Pedig lehet. Így például Adolf Hitler születése köré is egyfajta titokzatos ködöt vontak a nemzetiszocialisták (noha családi háttere elvileg pontosan tudható volt), természetesen azzal a szándékkal, hogy az emberek a Nagy Vezért valamiféle misztikus, szinte már emberfeletti lénynek láthassák.
Ezek után érdemes belegondolni abba, hogy a Bibliában sem csak Jézus születése hordoz természetfeletti elemeket vagy egyfajta igazi különlegességet. El lehetne merengeni például Sámson születésén, aki esetében ugyancsak egyfajta angyali jelenésről olvasunk, vagy Mózes gyermekségénél is, aki mintegy isteni gondviselésnek köszönhetően menekült meg a haláltól. Utóbbi kapcsán ráadásul fontos felhozni az akkád király, Sarrukín legendáját, aki nagyjából ezer évvel Mózes előtt élt. Sarrukín születéstörténetében a következőt olvassuk:
"Enītum, anyám fogant engem, megszült engem titokban, sásból való kosárba helyezett, szurokkal zárta le (kosaram) fedelét, a folyóba vetett engem, mely nem lepett el, elsodort engem a folyó, Akkihoz, a vízmerítőhöz vitt, Akki, a vízmerítő, kiemelt, mikor vedrét alámerítette, Akki, a vízmerítő, fiává fogadott, felnevelt engem, Akki, a vízmerítő, bizony kertészévé tett engem."
A motívumok ugye ismerősnek tűnnek és parallelnek is Mózes történetével. Úgy tűnik, mintha a születéstörténeteknek létezne egyfajta csontváza vagy anatómiai kialakítása, mely nagyjából hasonló mintát követ, még ha nem is mindig, minden elem jelenik meg benne konzekvensen. Eszerint az adott személyiség világra jövetelét előre megjövendölik természetfeletti jelek kíséretében, a születés sokszor nem zajlik problémamentesen és utána is nehézségek merülnek fel, de transzcendens beavatkozásoknak köszönhetően ezek az akadályok végül megoldódnak.
Ez a vonalvezetés általában megtalálható sokféle ókori leírásban és nekem úgy tűnik, egyfajta sablonként szolgálhatott Máténak és Lukácsnak, hogy Jézus születése kapcsán valamilyen teológiai üzenetet fogalmazzanak meg. Hogy mi volt ez az üzenet (azon kívül, hogy Krisztus inkarnációját jelentették ki), erről majd a következő részben lesz szó.
A Jézus születése körüli csodás elemek logikailag is szükségesek, ezért nem lehet tőlük eltekinteni: a judaizmus szerint a Messiásról NEM LEHET tudni, hogy pontosan honnan jön, egyszer csak ott terem, és messiáskodik az idők végéről írtak szerint. Bizonyos fokú misztikum ennélfogva megkerülhetetlen - annak ellenére, hogy ezzel párhuzamosan pl. a Dávid-házi származás is elő van írva.
VálaszTörlésJudaista vélekedés szerint ez nem két ellentétes szempont, hanem a Messiás a hit szerint akkora figura, hogy Ő definíció szerint össze tudja egyeztetni. És tényleg!
Valóban nem lehet eltekinteni, szerintem is szükségesek. De más kérdés, hogy teológiai szempontból elengedhetetlenek vagy hogy mekkora történeti értékük van. A vita jellemzően utóbbi kérdés körül zajlik: azaz ezek megtörténtek a valóságban vagy "csak" az evangélisták írták le így, hogy igazolják, Jézus az igazi Messiás?
TörlésHa jól értem a felek álláspontjai valahol ekörül sorakoznak.
Érdekes módon, a gondolatmeneted afelé mutat, hogy tulajdonképpen magad sem hiszel a judaizmus szerinti Messiásban. Ami csiki-csuki helyzet.
TörlésA judaisták számos problémát támasztottak Jézus messiásságával szemben, de közben vallják, hogy az igazi Messiás csak úgy előterem Dávid házából és a semmiből, egyszer csak mindenki számára nyilvánvaló módon ott lesz, beharangozva a messiási kort.
Ha ki tudnád deríteni a Jézussal kapcsolatos tényszerű biológiai igazságot, akkor magad cáfolnád a lehetőséget, hogy tényleg Ő a Messiás. Míg ha elfogadod, hogy Mária anyaságán túl nincs kideríthető biológiai igazság, összhangban maradsz a judaista „munkaköri" elvárással.
Nem mintha lenne valami nyilvánvaló forgatókönyv, amit el kell hallgatni, ellenkezőleg: a judaista előzményből következik, hogy ilyen forgatókönyv nincs, és definíció szerint nem is lehet.
Árnyalja a képet, hogy Bar-Kochba esetében, aki a judaisták megítélése szerint sokkal közelebb állt ahhoz, hogy valódi Messiás legyen, nem vitatott sem az anya, sem az apa. Elvben csak azért nem számít Messiásnak, mert nem győzött a rómaiak ellen. Bár ha győz, és nem él ezer évig világuralkodóként, az is probléma lett volna a messiássága szempontjából.
Vegyük észre, hogy a zsidó hitvilág földi értelemben meglehetősen irreális messiási követelményeket állított, mondván, hogy Jehova számára nem lehet probléma a semmiből világuralkodó Dávid-házi királyt küldeni, aki
1. részben ismeretlen eredetű, épp oda fújta a szél
2. abszolút nem érdeklik a nők (sem a férfiak, vagyis aszexuális - ezen a teszten bukott bele a máramarosszigeti csodarabbi)
3. az összes judaistát egyesíti
4. minden csatát megnyer, és világuralkodó lesz
5. legalább ezer évig, de még inkább örökké él
6. gójok rángatják a köntöse szegélyét, hogy tanítsa őket
7. uralkodása, a messiási kor, soha nem látott igazságot és jólétet hoz az emberiségnek
Mi olyan judaisták szellemi utódai vagyunk, akik szerint Jézus mindezt megcselekedte. Ha nem tudjuk elfogadni a származás részleges misztériumát, akkor ezeket a judaistákat hazudtoljuk meg, illetve a judaizmus egészét és annak messiási részét nevezzük abszurdnak, mondván, hogy a Messiás-mese úgy tévkoncepció, ahogy van. Tényleg ezt gondoljuk?
Ez olyan, mint némi euróval, dollárral és három bankkártyával a zsebünkben úgy vélekedni, hogy a pénz logikátlan fikció, nem tudjuk, ki találta ki, de rosszul tette. :)
"Érdekes módon, a gondolatmeneted afelé mutat, hogy tulajdonképpen magad sem hiszel a judaizmus szerinti Messiásban."
TörlésEzt most nem értem. :-) Én Jézusban hiszek és pont. :-) Ha jól értem a történelmi kontextust, a zsidó messiásvárás alatt nem egészen olyan Messiást képzeltek el, amilyen Jézus lett.
"Ha ki tudnád deríteni a Jézussal kapcsolatos tényszerű biológiai igazságot, akkor magad cáfolnád a lehetőséget, hogy tényleg Ő a Messiás."
Ezt nem értem, bevallom, nem tudlak teljesen követni a gondolatmenetedben.
Akinek volt földi apja, az fel szokott támadni a halálból? Aki szemtanúk szerint feltámadt, annak feltétlenül kell földi apa?
TörlésA töprengésed a judaista messiáskoncepció hétköznapi-racionális kritikája, márpedig a messiáskoncepció elfogadása nélkül Jézust legfeljebb bölcs tanítóként vagy filozófusként lehetne elfogadni, és nem tényleges Messiásnak.
Aki Messiás, annál megeshet, hogy nincs földi apja, és feltámad. Aki filozófus, annál kizárt, hogy ne legyen földi apja, de az is kizárt, hogy feltámadjon. Mohamed is úgy vélte, hogy Istennek egyrészt nincs „fia", másrészt ha van, nem halhat meg a kereszten, tehát fel sem támadhat.
Ennek fényében mondom, hogy Jézus földi apját kitartóan keresni önellentmondás.
Kissé módosítom a fenti hasonlatot: aki némi euróval, dollárral és három bankkártyával a kezében elmélkedik, miért nincs a pénznek szilárd aranyfedezete, majd bemegy vásárolni egy boltba, mint ha lenne szilárd fedezet, az egyszerűen nem rakta egymás mellé a léthelyzetének különböző részleteit. Ha nincs szilárd fedezet, hogy lehet a boltban fikcióval vásárolni, és ha lehet vele fizikai árut vásárolni, milyen értelemben nincs szilárd fedezete?
A judaista messiáskoncepció elfogadása nélkül nincs kereszténység, a koncepciót elfogadva pedig a Messiásnak nem kell földi apával rendelkeznie, mert ez egy ilyen (kizárólagos mindenható jehovista világboldogítói) koncepció.
Mostanában azon gondolkodom, hogy Jézus ismertetését a judaista várakozásokkal célszerű kezdeni: volt egy nép, amely évezredeken át úgy vélte, hogy Dávid király házából érkezik egy misztikus új uralkodó (Messiás), aki örökké igazságosságban uralkodik majd a földön. Kétezer éve a judaisták egyik fele szerint eljött a Messiás, Názáreti Jézusnak hívták. Mi elhittük nekik, amit meggyőződéssel állítottak, és bár a végső igazság judaista misztérium marad (el lehet benne mélyedni, ami komoly judaista tanulmányokat igényel Ha-sem-ről, Sekiná-ról, Mosiach-ról, micvóról, stb.), az eredménye szemmel láthatóan ugrásszerű földi fejlődés lett, amelynek a vívmányait boldogan használjuk a mai napig, és amíg ember él a földön.
Törlés"Akinek volt földi apja, az fel szokott támadni a halálból? Aki szemtanúk szerint feltámadt, annak feltétlenül kell földi apa?"
TörlésNem értem a kérdéseket. Mi az összefüggés aközött, hogy valaki feltámad a halálból és van / nincs földi apja? Ha van, akkor nem támadhat fel? Ha feltámadt, akkor az azt jelenti, hogy nem volt földi apja? Ez nekem úgy hangzik, mintha azt írtad volna, hogy aki nem tud úszni, az biciklizni sem tud.
A judaista Messiás-koncepció több furcsaságot is tartogat egy gój számára. Én azon csodálkozom, hogy ebből egyet emelsz ki ötletszerűen, miközben elvben elfogadod a koncepció egészét, sőt tanítod is.
TörlésHiszen miből következik, hogy egyetlen Igazság legyen, és azt születési alapon hordozza egyetlen nép? Semmiből, elvben mégis így van.
Miből következik, hogy egyetlen nép kizárólagos Igazsága és Erkölcse világuralomra jusson? Semmiből, elvben mégis így van.
Miből következik, hogy egyetlen figura, a Messiás elfogadása és követése örök élethez vezessen, és semmi más ne vezessen örök élethez? Semmiből, elvben mégis így van.
Mi ehhez képest, hogy a Messiás pont leírás szerint született, vagy kicsit másképp?
"Ez nekem úgy hangzik, mintha azt írtad volna, hogy aki nem tud úszni, az biciklizni sem tud."
Törlés:DDDDD
A Laci már csak ilyen. Elolvassa a posztot, aztán megfogalmaz magának egy gondolatot, amiről szerinte a poszt szól, de annak valójában semmi köze hozzá, aztán az mellett érvel, hogy mekkora hülyeséget írtál, miközben az ellen érvel, amit ő talált ki. Tehát saját maga ellen.
Ez lehet, Sefa, de segít, ha leírod konkrétan, mire gondolsz. Mi nincs a posztban? Jézus születése?
Törlés