2016. szeptember 4., vasárnap

Melegek, házasság, határok...

Korábban írtam egy sorozatot a házasság kapcsán (első részét itt találod meg), mely a természetjog bázisán állva azt fejtegette, hogy miért az a legjobb a társadalom számára, ha erősíti a hagyományos házasság jelenlétét. A melegek házassághoz való joga provokatív és megosztó kérdés, de engem most elsősorban abból a szempontból érdekel, hogy működhet-e a hűséges, elkötelezett melegházasság a gyakorlatban, és ha engedélyezzük az ilyesmit, az milyen hatással lehet a házasság intézményére?

Mindjárt az elején szeretnék néhány dolgot nagyon konkrétan leszögezni - nem a magyarázkodás, hanem a tisztánlátás kedvéért. Az első és legfontosabb, hogy nem a homoszexualitás helyességéről írom ezt a bejegyzést. Nem annak akarok utánajárni, hogy természetes vagy természetellenes-e az azonos neműek vonzalma. Nem azt kívánom tisztázni, hogy genetikailag megörökölt vagy tanult a homoszexualitás, és azt sem, hogy az egyházak vajon mit szólnak hozzá a konzervatív és a liberális oldalon. A másik, számomra sokkal fontosabb dolog, hogy magát a házasságot alapvető társadalmi értéknek tartom, amelyet minden erővel támogatni szükséges. Sajnos trivialitás, hogy Magyarországon (is) bár kicsit emelkedett a házasságkötések száma, ezzel párhuzamosan igen magas a válások száma, és a kapcsolatok jó része azelőtt szétmegy, hogy igazán megalapozódna, szárba szökkenne. Emellett az is tipikus jelenség, hogy a fiatalok egyre később hajlandók bárkivel is frigyre lépni.

Ami tehát engem most mozgat, az leginkább a házasság, mint társadalmi bázis megóvása. Azt a kérdést, hogy a melegházasság engedélyezése jó-e vagy sem, ebből a szemszögből nézem. Úgy is meg lehet fogalmazni a kérdést: vajon ha a melegházasságot engedélyezzük, az milyen hatással lehet a házasság intézményére?

A kérdés mindenképpen indulatokat kavar, és érint más kérdéseket is - álljon bárki, bármelyik oldalon. Nonszensznek tartom, hogy szinte bunkóság felvetni és ha valaki mégis megpróbálja, az máris homofób konzervatív, aki egy régvolt világképet erőltet. Ez nem más, mint egy probléma érzelmekkel dúsított szőnyeg alá söprése, ami nem hajlandó észrevenni, hogy ezek a kérdések mekkora töréspontokat okoznak a társadalom testén. Csak egy példa: éppen most olvastam egy cikket, mely arról szólt, hogy az egész anglikán egyház szétszakadhat a melegházasság körüli vita miatt. (Ez történelmi szempontból meglehetősen érdekes, hiszen maga az anglikán egyház amúgy is egy házassággal kapcsolatos problémából származik ugye...) Augusztus elején egy tucat meleg lelkész írt nyílt levelet, melyben felszólították az egyházvezetést, hogy engedélyezzék a meleg házaspárok megáldását - s úgy tűnik, az anglikán hívek körében is növekszik az ezt támogatók száma.

Természetesen tisztában vagyok azzal, hogy számszerűen a melegházasság igen keveseket érint. Naiv gondolat lenne azt hinni, hogy ha teszem azt, itt is engedélyezett lenne, akkor tömegével mennének a melegek házasodni. Ha jól tudom, a melegek arányszáma néhány százaléknyira tehető (persze néha attól függően, az ember éppen kinek a statisztikáját látja maga előtt...) A kérdés ezért inkább elvi vagy filozofikus, mégis a házasság, mint olyan egész alapját érinti: ha mostantól a melegek is házasodhatnak, mennyire változtatja az meg magát a házasságot?

Ha a házasság klasszikus értelmezését (egy férfi és egy nő) feladjuk azzal, hogy mostantól azonos neműek is megköthetik, vajon nem nyitja ez meg az utat más formák befogadására is? Nem lehet innentől mondjuk a poligámiáért is lobbizni vagy más együttélési formákért, és azokat is besorolni a házasság intézménye alá? Meglehetősen érdekesnek tartom, amit egy leszbikus aktivista, Masha Gessen mondott: véleménye szerint a melegházasság bevezetése valójában nem arról szól, hogy a házasság elérhető legyen a melegek számára is. Sokkal inkább magának a házasságnak az újradefiniálásáról és lerombolásáról kell beszélnünk. Noha nyilván vannak a melegek között, akik egyáltalán nem így gondolják és őszintén úgy vélik, hogy a házasság fontos és értékes dolog, mégis a kérdés kérdés marad. Ha elkezdjük tágítani a házasság határait, vajon ezt meddig lehet úgy megtenni, hogy végül már ne jelentsen semmmit ez a fogalom? Ahogy valaki megjegyezte: "nem kell hozzá nagy erőfeszítés, hogy levonjuk a következtetést: ha a házasságot bárki úgy értelmezi, ahogy akarja, akkor az nem jelent semmit sem egyáltalán."

A konzervatív publicista, Szilvay Gergely melegházasságról szóló művében meggondolandó módon ír a házasság fluiditásával kapcsolatos kérdésekről. Úgy tűnik, a házasság fogalma és gyakorlata a teljes emberi történelemben egyaránt felmutatott változékony és állandó elemeket. Nyilván, ezen senki sem lepődik meg: az emberek nem mindig ugyanazt gondolták a házasságról, miközben számos részletében ragaszkodtak állandó pontokhoz. Míg manapság természetesen a változó részekre szokás rámutatni, szinte teljesen háttérbe szorult, hogy a házasság intézményében igenis vannak állandó paraméterek. (Ezek tárgyalásába most nem merülnék bele, mert akkor a könyv komplett fejezeteit idéznem kellene.) Szilvay úgy fogalmaz, hogy az a trend, miszerint a házasság fogalmát kényszeresen újra akarjuk definiálni, hogy abba például a melegek is beleférjenek, amellett hogy a korszellem egyik tünete, nem feltétlenül vezet jó irányba. 

Persze lehetséges a házasságot újradefiniálni ha úgy érezzük, hogy a régiek elégtelen vagy csökevényes módon értelmezték azt. Viszont ha ebben az újraértelmezésben megfosztjuk a házasságot alapvető fogalmi elemeitől, az állandó részektől, akkor már érdemes lehet felvetni, hogy a felszínes egyezésen túl egyáltalán ugyanarról a dologról van-e szó. Egy analógiával élve, ha egy autóra új karosszériát, műszaki tartalmat, belsőt tervezek, és addig kalapálom, amíg formailag elveszíti "autóságát", akkor logikus a továbbiakban is autónak nevezni?

Az alapvető kérdés tehát valahogy így körvonalazható: a "régi" vagy hagyományos intézmények alkalmasak a jelen kérdések kezeléséhez? Ha a melegházasságot, mint manapság egyre erőteljesebben felmerülő társadalmi felvetést engedélyezzük a házasság kategóriáján belül, nem tágítjuk annak kereteit ezzel túl szélesre, a teljes feloldódás irányába?

Nyilván ezek a kérdések leginkább abban a kontextusban kerülhetnek elő, amikor homoszexuális vagy leszbikus párok hűséges, elkötelezett kapcsolatban próbálják társadalmi értelemben is legalizálni viszonyukat. Számomra meglepő módon bizony már arról is van felmérés, hogy mennyire működőképesek a meleg együttélési formák - ez egy újabb kemény vitatéma lehet, amivel a következő bejegyzésben kívánok foglalkozni.

Egyben még egyszer leírom, hogy a provokatív témafelvetés nem valakik ellen, hanem valami mellett szól. Házasemberként hiszek a jól működő házasságban és szilárd meggyőződésem, hogy ha több lenne egészséges házasságokból, az mindenki javát szolgálná. Abban is biztos vagyok, hogy a mai viszonyok között nem a házasságfogalmunk újraértelmezésére volna égető szükségünk, hanem a házasság, mint társadalmi intézmény megerősítésére és népszerűsítésére. Normálisnak tartom, hogy ezt az egyébként is sérült intézményt nehezen akarjuk megnyitni olyan opciók előtt, amelyek akár veszélyt is rejthetnek magukban és tovább gyengíthetik az alapjait.

17 megjegyzés :

  1. Több kérdésem is van. A kérdéseim célja nem a provokálás, hanem tényleg nem értem.
    Mit jelent az, hogy házasság lerombolás? Hogyan lehet a házasság fogalmát lerombolni?

    Miért változtat a házasság fogalmán a meleg és poligám házasság?

    Ha a Biblia házasságnak nevezi a poligám házasságot, akkor miért küzdenek a poligám házasság házzasságként történő megnevezése ellen?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem is veszem provokálásnak, ezek ugyanis jogos kérdések - viszont a válaszok túl hosszúak. Tényleg ajánlom neked Szilvay könyvét, mert nagy részletességgel foglalkozik a dilemmáiddal igencsak alapos módon!

      A lényeg, hogy itt és most a posztmodernben a fogalmak, határok feloldódásának vagyunk tanúi, és ezek része a házasság is, mint társadalmi intézmény. Az emberiség történelmében azért nem mi vagyunk az elsők, akik házasodnak, és ha áttekinted a házasság és család történetét, fogsz találni közös pontokat - még akkor is, ha a házasságfogalom és az egészről alkotott felfogás sokat változott.

      A kérdés az, hogy az a trend azonban és lobbitevékenység, ami ma zajlik, vajon képes-e úgy tágítani a házasságról alkotott, konszenzusos képünket, hogy közben nem veszíti el ez az egész, amit alapvetően jelent?

      Például: az "autó" kifejezés alatt iszonyú sok mindent érthetünk a matchboxtól a Ferrariig, a háromkerekű autóktól a pótkocsis kamionig, de még olyan exkluzív megoldásokat is, mint a repülő autó vagy a kétéltű autó. Ám legyen bármilyen flexibilis ez a kifejezés, a rugalmassága nem lehet végtelen: ha az "autó" alá már a talicskát, a fűnyírót vagy teszem azt a Nemzetközi Űrállomást is besoroljuk, akkor maga az "autó" mint fogalom és kategória értelmét veszíti. Vajon nyerünk vagy veszítünk azzal, ha hagyjuk elveszni az "autóságot" ezen a módon?

      No, a házasság kapcsán is valami hasonló a helyzet. Tágíthatjuk, hogy beleférjenek az azonos neműek is, de a kérdés az, hogy egy ilyen tettel nem-e veszítjük el a házasság, mint olyan értelmét? Ahogy a bejegyzésben egy leszbikust idéztem (és nem ő az egyedüli), úgy tűnik, hogy egyre többen azt érzik, a tulajdonképpeni kérdés nem is arról szól, hogy házasodhassanak-e a melegek, hanem inkább arról, hogy lebontsuk mindazt, amit ma házasságnak képzelünk el, és ami mögött végső soron valahol antropológiai meghatározottságunk is áll. Ez nem veszélytelen dilemma! Abban azért elég széles az egyetértés, hogy a házasság és család minden normális társadalom alapköve - ehhez drasztikusan hozzányúlni igen kockázatos. És mintha ennek a kockázatával nem nagyon számolnának(?)

      Törlés
    2. Ezzel több gondom van. A házasság fogalma nem változik attól, hogy a házasságban két férfi, vagy egy nő és egy férfi van. A házasság akkor is ugyanazt jelenti: Két(vagy több) ember közös életét. Semmi többet.(szerintem) Az, hogy kik lehetnek tagjai a házasságnak, az már nem a házasság fogalmát változtatja meg, hanem csak a fogalomtól független szereplőket

      Törlés
    3. "A házasság fogalma nem változik attól, hogy a házasságban két férfi, vagy egy nő és egy férfi van. A házasság akkor is ugyanazt jelenti: Két(vagy több) ember közös életét. Semmi többet"

      Ezzel nem értek egyet, és ez már olyan vizekre visz bennünket, amit most nincs kapacitásom kitárgyalni. Éppen ez a kérdés, hogy mi tartozik ebbe a fogalomba, illetve társadalmi intézménybe és egyáltalán miért létezik házasság. Ezt már a korábbi sorozatomban is kitárgyaltam, ráadásul többnyire a Biblia nélkül, pusztán a természetjogi etika alapján. Már abból is kiderülhetett, hogy mik a házasság elsődleges céljai és legfontosabb feladatai, és hogy minden más együttélési forma - akár a melegházasság, akár az élettársi kapcsolat - miért nem jó hosszú távon egy társadalomnak.

      Törlés
    4. Pont ez a lényeg: "Éppen ez a kérdés, hogy mi tartozik ebbe a fogalomba, illetve társadalmi intézménybe" Ha ugyanis teljesen biztos lenne, akkor nem lenne kérdés. Vannak biztos dolgok, amelyeket senkinek nem jut eszébe megkérdőjelezni. Ha pedig valami megkérdőjelezhető, akkor az azt jelenti, hogy a megkérdőjelezésnek van létjogosultsága. A házasság fogalma szabadon csavarható. Pont azért mert nincs neki. Csupán világnézetek, nézőpontok vannak, melyek az adott nézőpontból, az abból kiinduló sajátos logikával teljesen logikusak elfogadhatóak lehetnek az emberiség egy bizonyos érdekeltségű, gondolkodású részének. A házasságnak nincs konkrétan meghatározott, kinyilatkoztatott fogalma.

      Törlés
    5. "A házasság akkor is ugyanazt jelenti: Két(vagy több) ember közös életét."

      Ilyen erővel akkor az élettársi kapcsolat is házasság - noha nem az. Ennek a súlya nem tűnik jelentősnek, de ha végiggondolod, a házasság egyik alapvető funkciója a társadalomban a család egyben tartása, és az utódok felnevelésének normális biztosítása. Márpedig kimutatható, hogy az élettársi kapcsolatban a felek jóval kevésbé elkötelezettek a gyerekvállalásra (mivel inkább preferálják a laza kapcsolatot, amiből bármikor ki lehet lépni - a gyerek viszont kötőanyag, ami a párok összetartását erősíti).

      Magyarul: az a jellemző, hogy ahol elkötelezett, hűséges házasság van, ott van egészséges család, és ahol egészséges a család, ott nőnek fel olyan gyerekek, akik tovább építik a társadalmat. Szerintem ez pofonegyszerű, és még akkor is igaz, ha vannak kivételek. Ezen túl arról is érdemes szólni, hogy egy ember mentális fejlődéséhez alapvető, hogy értelmes apaképpel és anyaképpel is rendelkezzen. Kérdéses számomra, hogy ahol pl. két nőből áll a "házaspár" (leszbikus pár), ott milyen apaképet kaphat egy gyerek?

      "A házasságnak nincs konkrétan meghatározott, kinyilatkoztatott fogalma."

      Így igaz. A kérdés, hogy ez mit számít? A Biblia nem olyan könyv, amiben definíciókat találsz, amik egzakt módon írnak le dolgokat. A kérdés az, hogy vajon csak akkor érthetünk meg alapelveket, és csak akkor vagyunk képesek eligazodni, ha betűpontos meghatározásaink vannak? Ez nekem nem életszerű. A Bibliában még az sincs definiálva, pontosan milyen Isten. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ne lehetne eligazodni, felhúzni határvonalakat a fontos kérdésekben, és azt mondani, hogy a cipőfűzőm is isten, mert a Bibliába nincs beleírva, hogy nem az. Például az sincs sehol leírva hogyan kell keresztelkedni, de az tudható, hogy a keresztség elengedhetetlen feltétel - és akkor is az, ha voltak, akik valamiféle extrém ok miatt nem tudtak élni vele (pl. a Jézus mellett megtért lator a kereszten).

      A házasságról is van mondanivalója a Szentírásnak, még ha sehol nem is definiálja pontosan mi a házasság. A Biblia teológiájának egésze alapján pedig körvonalazhatók azok az alapelvek, melyek egy házasságot jellemeznek. A vita tárgya itt most nem egy definíció keresése, hanem az, hogy ezek a teológiai körvonalak vajon annyira flexibilisek-e, hogy kitágítva még a melegházasság is beleférhet a halmazba?

      Törlés
    6. "az élettársi kapcsolat is házasság - noha nem az"

      Mi a különbség?

      " a gyerek viszont kötőanyag, ami a párok összetartását erősíti)"

      Gondolod, hogy a gyerek miatt egybentartott, de amúgy rossz házasság jó?

      "ahol pl. két nőből áll a "házaspár" (leszbikus pár), ott milyen apaképet kaphat egy gyerek?"

      Ezt nem tudom megítélni. Nekem nem volt leszbikus a muterom. Az apám és a mostohaapám pedig olyan apaképet mutatott, amit sosem szeretnék követni.

      "Így igaz. A kérdés, hogy ez mit számít? "

      Valójában semmit. Pont ez a lényeg. Ismerjük el, hogy a Biblia nem defineálja a házasságot, ám pont ezért fér bele a házasság fogalmába a poligám házasság is

      "csak akkor vagyunk képesek eligazodni, ha betűpontos meghatározásaink vannak? "

      Nem, de akkor ne is csináljunk úgy, mintha tűpontos meghatározásaink lennének

      "A vita tárgya itt most nem egy definíció keresése, hanem az, hogy ezek a teológiai körvonalak vajon annyira flexibilisek-e, hogy kitágítva még a melegházasság is beleférhet a halmazba?"

      Ha a biblia nem határozza meg a házasság fogalmát, sőt! Továbbmegyek: Házasságnak tekint olyan kapcsolatokat, amelyeket a mai kereszténység nem, akkor ez nem azt jelenti, hogy Isten házasságfogalma flexibilisebb, mint a keresztényeké? Azaz: Túlmentek azon, ami írva van?

      Törlés
    7. "Mi a különbség?"

      Leírtam.

      "Gondolod, hogy a gyerek miatt egybentartott, de amúgy rossz házasság jó?"

      Ki beszélt itt rossz házasságról? Azért mert vannak rossz házasságok is, az azt jelenti, hogy akkor a gyerek nem kötőanyag egy átlagos házasságban?

      "Ezt nem tudom megítélni. Nekem nem volt leszbikus a muterom."

      Nem kell nagyon megítélned: egyértelműnek tűnik, triviálisnak. Egy egészséges családban egy egészséges gyerek egészséges szülőképpel rendelkezik. Ezt nincs hova túlmagyarázni.

      "...ám pont ezért fér bele a házasság fogalmába a poligám házasság is"

      Itt és most nem a poligám házasságról, hanem a melegházasságról van szó.

      "Nem, de akkor ne is csináljunk úgy, mintha tűpontos meghatározásaink lennének"

      Én nem csinálok így: éppen azt mondtam, hogy nincsenek tűpontos meghatározások, de ez nem jelenti azt, hogy akkor nem tudjuk mi a házasság.

      "Házasságnak tekint olyan kapcsolatokat, amelyeket a mai kereszténység nem, akkor ez nem azt jelenti, hogy Isten házasságfogalma flexibilisebb, mint a keresztényeké?"

      Rossz a kérdésed. A kérdés, hogy ez a flexibilitás - még ha rugalmasabb is a keresztényekénél - Isten számára azt is jelenti-e, hogy a melegházasság is belefér? Ez a kérdés.

      Törlés
  2. Új hozzászólóként üdvözöllek mindkettőtöket! Sytka, számomra ez egy új, de teljességgel elfogadható megközelítés. Tulajdonképpen ugyanaz, mint amikor egy adott közösségben valaki elkezd az általánosan elfogadottól eltérő tanokat hirdetni. Ám tegye legjobb lelkiismerete szerint, de nem tisztességes, ha az adott gyülekezet neve alatt teszi, és főleg nem, ha annak az infrastruktúráját használva. Egy dolog, hogy tudomásul vesszük, hogy az együttélésnek vannak alternatívái. De akik élnek ezzel, nevezzék azt "kunyhósságnak" vagy akár"palotásságnak" vagy tudomisén minek, csak ne házasságnak. Harcoljanak a jogi elismerésért, alakítsanak felekezetet, amelynek teológusai elméletileg megalapozzák, lelkészei szentesítik, a társadalom meg majd kezd vele valamit. Én pedig Gamáliel tanácsát megszívlelve nagy türelemmel várok, hogy mi lesz belőle.
    Sefatiás: Értem, mire utalsz, és bizonyára igazad van, ha nem találsz a "házasság" szóra egy objektív, pontos definíciót, amely a kőkorszaktól máig, minden társadalomban megállja a helyét. De ez bármely más főnévre is igaz: Ember, víz, Magyarország, stb. Azért, mert ma mást értünk Magyarországon, mint 100 évvel ezelőtt, nem mondhatod, hogy ez egy homályos, relatív fogalom, amit sokféleképpen lehet érteni. Illetve magánemberként mondhatod, de képzeld el, milyen következményekkel járna, ha egy felelős politikus ugyanezt képviselné (vö. miniszterelnökünk egykori kijelentésével). A kérdés ugyanaz: Lesz-e negatív társadalmi következménye, ha a te érvelésed válik hivatalos, törvénybe iktatott állásponttá, és esetleg házassággá nyilvánítunk bármely két ember két hétnél tovább tartó bármilyen fajta együttélését.
    Másként fogalmazva: ha jól értem, ez a poszt nem arról szól, hogy van-e a Bibliának egy pontos, részletező, és örökérvényű meghatározása a házasságról. Az egy másik - nem kevésbé fontos - kérdés.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!

      Nekem nincs "érvelésem". Nem foglalok állást ebben a kérdésben. Esetleg amellett érvelek, hogy semmilyen alapja nincs senkinek a pontos meghatározásra, és ezért nem kritizálhatja a másikat, ha másként fogalmazza meg a házasságot. Nincs alap arra, hogy eldöntsük, hogy kinek van igaza
      http://falkakutya.freewb.hu/kutya-hazassag-kotes/

      Törlés
    2. Kedves Omnium Minister!

      Isten hozott a blogon!

      Igen, részben az az, ahova szerettem volna kilyukadni: új dolgokra új fogalmakat illik alkotni. Ha a melegek együtt szeretnének élni, arra nem biztos, hogy a házasság intézményén belül kellene sort keríteni - hanem akár egy olyan új intézményt létrehozni, ami ennek a kívánságuknak megfelel. Persze ez sem egyszerű és előre borítékolható, új vitákhoz vezetne: hogy akkor kit milyen jogok, kötelességek, lehetőségek illetnek meg, aki házasságban vagy ebben az új intézményes formában él.

      "Esetleg amellett érvelek, hogy semmilyen alapja nincs senkinek a pontos meghatározásra, és ezért nem kritizálhatja a másikat, ha másként fogalmazza meg a házasságot."

      Ezt én másként látom. Kérdés, hogy vajon tényleg nem vitathatom mások álláspontját addig, ameddig tűpontos definíciót nem cserélek vele? Miért lenne így? Vajon ha a társadalom évezredek óta gyakorolja ennek az intézménynek (a házasságnak) a fenntartását, és ha nincs is rá pontos meghatározásunk, azért mégis mindannyian tudjuk mi az a házasság, akkor nem lehet mellette jól érvelni?

      Törlés
  3. Sytka, fontos kérdést elemzel, tetszik a posztod.

    Ahogy én látom, a melegjogi törekvések lényege az emberi személyiség elfogadásra vágyása. Mindenki azt szeretné, hogy szeressék, márpedig egy törvényen és közerkölcsön kívüli állapotban nem érzi magát elfogadottnak, szeretettnek - ezért szeretne kijönni ebből az állapotból. A „melegházasság" csak eszköz, nem a lényege a törekvésnek. Sajnos mivel az erkölcs érzelmi terület, nincs átmenet az elutasítás és a tárt karokkal fogadás között, az „egyensúlyi" pont a teljes közöny lenne, ami nem lenne emberre jellemző állapot.

    A közerkölcs felől nézve egyrészt miért bántanánk bárkit azért, mert megéli a legbelső szexuális késztetéseit, másrészt ilyen alapon a pedofília vagy a vérfertőzés sem lehet probléma, és akkor mi lesz a hétköznapi józan ésszel? Végül is, konkrétan bántunk embereket, akik kiélik a más vagyona iránti őszinte vágyukat (lopnak), és a bántásukat kisebb problémának tekintjük, mint a magatartásuk elfogadását.

    Kénytelenek vagyunk szembenézni azzal, hogy a vagyonvédelem és a tolvajok szabadságjogai nem egyeztethetők össze egymással mindkét fél számára megnyugtató és tartósan elfogadható módon, az emberiség jóléte érdekében korlátozni kell a tolvajok szabadságát a vágyaik őszinte kiélésére. Hasonlóan, az emberiségben kb. ugyanannyi férfi és nő él, közérdek, hogy minél több férfi pontosan egy nővel (tehát nem többel, és ne is egy férfival) éljen. Az emberiség jóléte érdekében célszerű korlátozni a melegek vágyának őszinte kiélését. A korlátozást segít legitimálni, hogy a tolvajok nem reménytelen munkakerülők, a melegek pedig nem képtelenek a heteró magatartásra, a melegségük viszonylag ritkán kényszerítő monománia.

    Eddig még minden civilizáció - legalábbis hivatalosan - a többség által szabott keretek közé szorította a szexualitást. A miénk is egy ilyen civilizáció, akinek nem tetszik, kereshet szebbet, jobbat. Boldoguljon ott, egy generáció múlva meglátjuk, mennyire sikerült.

    VálaszTörlés
  4. László, biztos egyetértesz, hogy a szexualitás csak az egyik vetülete ennek a kérdésnek, és jelen esetben nem is a legfontosabb. Ráadásul mintha a többség gondolkodása most egy generáción belül változna hatalmas mértékben. Nem tartasz tőle, hogy nemsokára neked mondják majd, hogy "akinek nem tetszik kereshet szebbet, jobbat"?
    Visszatérve az alapgondolatra: Én pl. a házassági szerződés intézményét is negatív hatásúnak gondolom a házasság intézményére nézve. Kétségtelenül lehet gyakorlati érveket felhozni mellette, de szerintem a lényeget kérdőjelezi meg: "Az életem a tiéd, de a vagyonomat inkább letétbe helyezném egy közjegyzőnél." Akik így gondolkodnak a közös jövőről, azok kössenek egy szerződést, de ne házasodjanak! Írják le, hogy közös lakásban fognak lakni, a férfi nevén levő autót a nő is használhatja hétfőn és csütörtökön, a rezsit megfelezik, de a fennmaradó fizetéssel ki-ki maga gazdálkodik stb. De ne nevezzék ezt házasságnak!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Omnium Minister!
      „Ráadásul mintha a többség gondolkodása most egy generáción belül változna hatalmas mértékben. Nem tartasz tőle, hogy nemsokára neked mondják majd, hogy "akinek nem tetszik kereshet szebbet, jobbat"?"

      - Elkerülhetetlennek tűnik, hogy a többségbe kerülő tábor ezt mondja a másiknak. Amiből szerencsére csak zajos viták következnek, és nem közel-keleti típusú miskárolás. Itten kb-keresztények laknak, nem kb-muszlimok. Fel vagyok készülve a zajos vitákra, úgy látom, a melegügyiek is. Let's rock and roll, és győzzön az evolúció.

      A házasság sokféleképpen felfogható = a szexszel kombinált együttélés társadalmilag elfogadott formája. Ilyen értelemben lehet a melegeké is, részemről rendben. A civilizációnkat megalapozó kereszténységben viszont a házasság isteni szentség, különleges fokozata az együttélésnek. Az állami házasságnak ehhez semmi köze, csak a szavak esnek egybe.

      Az állami házasság eredeti célja: a különböző vallásúak is hivatalossá tehessék az együttélésüket, Napoléon találta ki a konstrukciót, előtte ilyen nem létezett. Az a gond, hogy a különböző vallásúak egészen másként látják a világot, így az együttélésük lehet hivatalos, de attól még ritkán tartós. Napoléon úgy vélte, hogy megold valami hatalmas problémát, e helyett létrehozott egy még nagyobbat, válságba taszította a kultúránkat.

      Nem véletlen, hogy a világ IQ-központjának nevezhető Izraelben egyáltalán nincs állami házasság, aki házassággal összefüggő jogokat akar, az rabbi előtt házasodhat kóser módra, senki más nem is számít házasnak. Mármost, ha a melegjogiak rákényszerítik a rabbikat a meleg zsidók Jehova színe előtti összeadására, és az ilyen házasságot az ortodox zsidók is elfogadják, akkor majd nyugaton is érdemes lesz átgondolni ezt a kérdést. Addig viszont miről beszélünk? Meg aztán, az utódok elmaradása miatt sem valószínű, hogy a melegjogiak valaha stabil többségbe tudjanak kerülni. Mire esetleg abba kerülhetnének, már rég lenyomott bennünket egy jobban szaporodó kultúra, amely radikálisan elutasítja a melegséget. Vagyis a melegjogok egyensúlyi ponton túli nyomatása a melegjogok teljes megsemmisüléséhez vezet(...ne, ha a csendes többség mintegy Lúdas Matyit olvasva szemlélné ezt a folyamatot, de a csendes többségnek is feltűnik, hogy Dániában valaminek rossz szaga van, és leteszi a Lúdas Matyit, mielőtt a dolgok végzetesen elfajulnának).

      Ésszerű kérdés, hogy miért adjunk 10-20 évre olyan jogokat, amelyeket az összeomlásunk utáni kultúra azonnal megvon. Inkább ne adjunk hebehurgyán fenntarthatatlan jogokat, és máris nem fogunk összeomlani. A kulcsszó a fenntarthatóság, amiről a melegek és fan klubjuk semmit sem tudnak, és gyerekes módon, hallani sem akarnak. Ha egyesek nem akarnak fennmaradni, ám ne akarjanak, szabad országban élünk. Ketteseket azonban nehéz lesz a fennmaradásról lebeszélni, és hosszú távon valahogy az szokott fölénybe kerülni, aki fennmarad. :)

      Törlés
    2. László, kedvelem a stílusodat, sokat is tanulok tőled (más felületeken is), de egy alapvető különbséget érzek a gondolkodásunkban: Én nem szeretnék a saját álláspontomra (ebben a témában és másban sem) úgy tekinteni, mint evolúciós túlélési stratégiára. Nem azzal vitatkozom, hogy a világunkban jelen van az "erős megmarad, a gyenge elpusztul" törvénye, mert ez nyilvánvaló. De mintha Krisztus urunk épp arra hívott volna el, hogy gyengeként is merjünk hinni a túlélésben. A témánkra nézve: én nem tudom, hogy a társadalmunk fennmaradása szempontjából előnyös-e a hagyományos házasságmodell. Egyszerűen arról van szó, hogy van három gyerekem, akiket szeretek, és abban akarom őket segíteni, hogy boldogok legyenek. Nekem elsősorban ebből a szempontból nem mindegy, hogy egy olyan életformát képviselek-e amely mindenféle társadalmi változások közepette is épp az időtállóságával ad valamit a benne élőknek. Valamit, ami minden ember alapvető szükséglete, és semmi mással nem pótolható. Vagy tényleg tegyük fel a kezünket, hogy ez egy idejétmúlt életforma?

      Törlés
    3. Részemről itt a big lájk! (De szintúgy a házassági szerződéses hozzászólásnál is.)

      Laci durván őszinte és nyilvánvaló igazságokat mond ki, viszont Omnium Minister itt egyszerűen és lényegretörően rávilágít, hogyan is kell az egész kérdéshez hozzáállnunk. Köszönet!

      Törlés

Megmondhatod te is... de kérlek, NE tedd névtelenül!
(A szerző a beírt kommentek közül bármelyiket előzetes figyelmeztetés és minden magyarázat nélkül törölheti. Kommentedben ne használj túl sok hivatkozást, mert a rendszer automatikusan moderál!)