2018. május 24., csütörtök

Megérkezés a Tóra lelkéhez - út a Tóra lelkéhez (5)

Csupán emlékeztetőül írom, hogy rövidke sorozatom valamiképpen egy virtuális sétaút kívánt lenni, melynek lépéseit azzal a céllal tettük meg, hogy így talán közelebb férkőzünk az ószövetségi törvényekhez, melyek számunkra meglehetősen idegenül hatnak. A Tórát egy keresztény sokféle módon szemlélheti, de bárhogyan is olvassuk, észre kell vennünk, hogy van az egésznek egy központi magja...

Ne legyen zsákbamacska, kimondom mindjárt az elején: ez nem más, mint a szeretet. A Tóra lelke, szíve, közepe, lényege maga a szeretet és itt a pont a mondat végén. Vagyis, ha a törvényekhez a lehető legközelebb akarunk jutni, az csakis a szeretet által lesz lehetséges. Tudom, ez szörnyen giccsesen és sziruposan hangzik, pedig a Biblia erről beszél. Ahhoz képest, hogy a szeretet áll a törvény centrumában, mégis ritkán gondolunk erre a lehetőségre. Ahogy korábban már említettem, a törvény kifejezésről a keresztények elsöprő többségének számos, meglehetősen negatív jelző jut az eszébe (például a rendszabályozás, az ítélet, a szigorúság, stb...), de a szeretet, az valószínűleg sosincs ezek között. A szeretetet leginkább Jézushoz akarjuk kötni, ő meg ugye az Újszövetségben van, ami oldalszámban és történelmi léptékben is messze található a Tórától. 

Ez az egyébként csak félig-meddig érthető gondolatmenet aztán elvezetett addig, hogy a szeretet és a törvény két gyökeresen különböző halmaz a fejünkben, melyeknek nincs is metszéspontja. Azt hisszük, hogy dönteni kell a kettő között: vagy a törvény szigorát, vagy a szeretetet gyakoroljuk. A törvény büntet, a szeretet épít. A törvény dolga, hogy számon kérjen, a szeretet dolga, hogy megbocsásson. A két fogalom egymással teljesen szemben állóvá vált. Pedig nemcsak maga Jézus, hanem még Pál apostol is többször említi (pl. Róm 13,8-10 vagy Gal 5,14), hogy a törvény igazi megvalósítása és veleje az Isten és a másik ember szeretete. Másként fogalmazva, az érti mélységében és az tölti be igazán a törvény, akiben igazán van szeretet. A törvényből pont akkor lesz törvénykezés, amikor a szeretet komponense teljesen kimarad belőle.

De hogyan van jelen konkrétan a törvényben a szeretet?

Magyarázatként tulajdonképpen elegendő lenne itt és most Jorsits Attila barátom kiváló írását belinkelnem (sajnos jelen bejegyzés írásakor a Teológia Blog nem működik), mert nagyon frappánsan mutatott rá a Tízparancsolat kapcsán arra, miért is olyanok ezek a parancsolatok, amilyennek olvassuk őket. Némileg módosítva és kiegészítve az ő táblázatát, kiemelve néhány parancsolatot illusztrációként, a lényeget így fogalmaznám meg:



A fenti példákból jól látszik, hogy a törvény valójában a hiányosságainkra mutat rá, a törvényeknek való engedelmesség pedig ezeket a hiányokat tölti be. A törvény betöltésének igazi motivációs faktora, ami úgymond hajt bennünket előre, hogy akarjuk is betölteni, maga a szeretet. Persze való igaz, hogy némileg kényszerből vagy a megtorlás miatti félelemből is betölthető a törvény. Lehet nem ölni, nem lopni, nem paráználkodni fogcsikorgatva - aztán ez az, ami egy idő után kitör a maga medréből, mivel nem végiggondolt és belső elhatározásokon nyugszik, és borzalmas károkat okoz. Mennyivel másabb viszont azért megtartani a törvényt, mert egyszerűen szeretem Istent és a felebarátomat - vagyis a szeretet által motiváltak a cselekedetek. Így lesz a legigazibb és legteljesebb megoldás, és így áll az egész Tóra közepében, a különféle parancsolatok rendszerének lelkében maga a szeretet, ami motorjává válik a törvény megtartásának.

Érdemes azt is megjegyezni, hogy itt nem jézusi vagy páli találmányról van szó: már az Ószövetség is a szeretetet jelöli meg, mint a törvény közepét. A Babiloni Talmud Sabbatjának 31a szakasza pedig ezt írja:

"Amit magadnak nem szeretnél, azt másnak ne tedd! Íme, az egész Tóra, a többi csak kommentár." 
Ha ez nem is pontosan ugyanaz, de mégis kicsendül belőle, hogy a törvény szálai mind a szeretet felé tartanak, és ha a szeretet ott van a törvény megértésének és megcselekvésének közepében, a többit magyarázatnak tartjuk ehhez képest.

Leírva tehát mindez egyetlen, rémségesen egyszerű mondatban így néz ki:

(4) A szeretet a törvény közepe - a többi kommentár.

A sorozat befejező részében szeretnék még néhány értelmezési szempontot nyújtani - a végső konklúzióm levonása előtt.

9 megjegyzés :

  1. "A szeretet a törvény közepe - a többi kommentár." Ja, ja, ja, jó, hogy ezt Pál is így gondolta igaz? :-))

    Ha jól emlékszem valahogy úgy kezdted a sorozatot, hogy vajon mi köze lehet a kereszténységnek a Tórához? Ehhez képest a sorozat vége felé közeledve az a kérdés merül fel, hogy mi köze a kereszténységnek a Talmudhoz? A sorozat alapján nekem úgy tűnik, hogy minden, kivéve Pált:-) Pál törvényértelmezése ugyanis merőben más, mint a Tóra és a Talmud értelmezése, amit a sorozatban felvázoltál. Ha ennek bizonyítása volt a cél, akkor sztem jó munkát végeztél:-)

    Üdv.: Balivi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Már megint Pál... neked mindenről csak ő jut eszedbe?

      Törlés
    2. Egy keresztény blogon? Persze:-) Ha még nem tudnád: Jézus nem alapított kereszténységet...

      Törlés
    3. Balivi, ahhoz hogy igazad lehessen, nem lenne elég Pál leveleit kivenni az Újszövetségből, hanem az összes Evangéliumot is el kéne távolítani, vagy et kéne írni.
      Egyszerűen felfoghatatlan számomra ( azért sem szoktam reagálni a kommentjeidre) hogy akkor mit rugózol a kereszténységen. Belső forrásoknak nem hiszel, külső meg alig van, pláne nem olyan ami alá támasztanA amit mondasz. Így marad a fantáziadús egyéni hozzá állásod, hogy milyennek kéne lenni a hiteles képnek, szerinted.

      Ha azt gondolod, hogy az evangéliumokból levezethető a mondanivalód, akkor nem akarod megérteni a kőkemény implicit Krisztológiát, amit akár a Hegyi Beszéd puszta léte is hordoz. Aki egy ilyen beszédet mond, minimum második Mózesként lép föl. A hallgatók ezt nagyon is jól értették.
      Persze lehet Vermes után menni, és direkt módon vakon és süketen elmenni ezek mellett, de ez pl az ortodox zsidóknak nagyon is sokat mondó részek. Jacob Neusner rabbi könyve igen tanulságos e szempontból.

      Amúgy különösen nem szeretnék vitatkozni Veled, mert úgy érzem, teljesen saját gondolataidban mozogsz, és egyáltalán nem zavar, ha a legfontosabb alátámasztásod a saját magad teremtette konteó jellegű "alternatív -Jézus "univerzumod.
      Mégis honnan a bánatból lehet egy ilyen képet " rekonstruálni", a egyszer semmilyen alternatív forrás sincs? Ennek hiányában az egész egy "hi-fi", egy historical fiction.

      Cypriánus

      Törlés
    4. Szia!
      "Balivi, ahhoz hogy igazad lehessen, nem lenne elég Pál leveleit kivenni az Újszövetségből, hanem az összes Evangéliumot is el kéne távolítani, vagy et kéne írni." Ez nem igaz. Én sosem próbáltam meghazudtolni még Pált észrevetted? Én meg akartam fejteni mindig is, mert nem értettem. Abban, hogy most már értem mit is tanított, fontos szerepet játszottak az evangéliumok, legfőképpen a Jánosé. Én pont fordítva látom: ahhoz, hogy a kereszténység dogmái igazak lehessenek, na ahhoz kellene átírni a szövegeket. (legprimitívebb példa: áteredő bűn tana, amit Jézus soha nem tanított, még a szinoptikusokban sincs nyoma sem, de Pálnál sem:-).
      Azért rugózok a kereszténységen, mert része volt az életemnek.
      Vermes nagyszerűen látta meg Jézusban az apokaliptikus prédikátort. Igaza volt.
      A "hi-fi" hasonlatod jó:-) Igen, lehet igazad van, de legalább benne van a historical. Nem is hiszed, hogy ez mennyire fontos. Enélkül mindannyian elveszettek lennénk:-) Én komolyan gondolom ám, hogy Jesszosz ho Krisztosz.
      Üdv: balivi

      Törlés
    5. Abban miért nincs igazam, hogy Pál törvényértelmezése merőben eltérő volt a Sytka által bemutatott Hillél és Jézus féle értelmezéstől? A törvény célját és lényegét tekintve eltérő ez az értelmezés Pálnál. Ehhez nem kell átírni semmit, csak a vak nem látja.

      Törlés
    6. Cypriánusz!

      F.F. Bruce, Peter, Stephen, James and John: Studies in Early Non-Pauline Christianity (Eerdman's 1980) munkájában hitelesen mutatja be azt a folyamatot, ahogyan a páli alapok a római ázsiai térségben láthatóan elhomályosulnak, és a folyamatban levő egyház a jánosi gondolat tükrözésévé válik. Az efezusi korai jánosi egyház hagyományai jelentősek és kiterjednek Papiason, Polycarpon és azon túl is. Nekem már ennek a könyvnek a megismerése előtt is volt egy olyan gyanúm, hogy János evangélista egy páli keresztény jellegű tanítás alól „kitért” ember lehetett, aki valószínűleg az efezusi gyülekezet volt tagjaként, a történelmi Jézus tanítványi körétől (Zebedeus fia Jánostól?) származó tanítás hatására, a páli tanítás alól szabadulva és annak tudatában írta meg evangéliumát.

      Csak azért mondom, mert lehet egy Pál apostoltól független képet "rekonstruálni", hiszen pl maga a János evangéliuma is egy Páltól független alternatív forrásnak fogható fel, nem alaptalanul.

      Üdv: Balivi

      Törlés
    7. Renan is megemlíti ezt a történelmi eseményt Szent Pál című könyvében.

      "Kétségtelenül Pál halála és az Apokalipszis szerkesztése között volt Efézusban és Ázsiában egy második zsidó-keresztény prédikáció. Papias és Polycarp sem idézi Pál-t, János tekintélye mindent elnyel...Pál a második században általánosan elutasítottnak tűnik."

      A kanonizáció nem történelmi és kritikai elvek mentén zajlott, ezért kaphattak később oly nagy jelentőséget Pál levelei és a pszeudo- levelek közül az a néhány, amit ma az ÚSZ részeként olvashatunk.

      Törlés
  2. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés

Megmondhatod te is... de kérlek, NE tedd névtelenül!
(A szerző a beírt kommentek közül bármelyiket előzetes figyelmeztetés és minden magyarázat nélkül törölheti. Kommentedben ne használj túl sok hivatkozást, mert a rendszer automatikusan moderál!)