2018. november 30., péntek

Eretnek ember-e Görbicz Tamás? Gondolatszilánkok egy vita kapcsán

Heteken keresztül tipródtam azon, hogy leírjak-e egyetlen karaktert is az egyre élénkebbnek tűnő Görbicz Tamás körüli vitáról, és most is csak azért teszem, mert a történtek elindítottak bennem bizonyos gondolatokat, melyekről szívesen hallanám mások véleményét. Ahogy látom, a vita minden résztvevője nagyjából már kiterítette a lapjait: egyesek egymással beszélték meg Görbicz Tamás okfejtését, Szabados Ádám remek cikket írt a témáról, és még a Hit Gyülekezete is kiadott egy nyilatkozatot. Kívülről szemlélve úgy néz ki, Görbicz Tamás továbbra is kitart a véleménye mellett, miközben mindenki más tiltakozik vele szemben. Mi lesz ennek a vége?

Egyszerű, de igaz gondolat Paul Tillich tollából, amely talán nem mindenki számára magától értetődő, hogy a creatio ex nihilo ("semmiből való teremtés") doktrínájának megszületését nem egy pozitív tanúskodás igénye hívta életre, hanem valójában tiltakozás és védekezés volt bármilyen végső dualizmussal szemben. Az első századok keresztény gondolkodói ugyanis ellenálltak annak a filozófiai elképzelésnek, miszerint Isten mellett létezhetett valamiféle "ősanyag" az örökkévalóságban, amire szükség volt a teremtéshez. A creatio ex-nihilo tan azt kívánta élénken kifejezni, hogy csakis Isten az örökkévaló, és nincs semmiféle ősgyurma, amiből a világot megalkotta.

A példa csupán egy a sorból. Ha jól belegondol az ember, az egyház tulajdonképpen rengeteg esetben tiltakozott, így kis túlzással saját dogmatikája alapköveit "köszönheti" az eretnekeknek. Ugye tudjuk azt jól, hogy az első és mindmáig meghatározó zsinatokat azért szervezték, hogy reflexív válaszokat adjanak a Jézus kettős természetét vagy éppen a Szentlélek személy mivoltát tagadó felvetésekre. Arról már nem is beszélve, hogy az újszövetségi kánon kialakulásában tudtán kívül is fontos szerepe volt Marcionnak - aki saját kánonja összeállításával kivívta, hogy az egyház felsorolja, mi tartozik az igazi kánonhoz. Remélem, az olvasó azért kiérzi a kissé cinikus hangvételt a soraimból, mindazonáltal tényleg van abban valamiféle furaság, hogy a tévtanítók milyen sokat lendítettek előre az ortodox hit szekerén. Amit mi itt és most pozitív attitűddel a hitünkként megvallunk, azt az egyház bizonyos értelemben ellentámadásként fogalmazta meg annak idején.

Ne legyen félreértve!

Mindez nem azt jelenti, hogy akkor vállon kellene veregetni az eretnekeket, hiszen bármennyire termékennyé is tették az egyház gondolkodását és felpezsdítették a teológiai őslevest, attól még igazuk nem volt. Ám szerintem többről van itt szó, minthogy valakinek nincs igaza: ha csak a múltra gondolok, a tévedőket az egyházban helyreigazították, de az eretnekeket kiközösítették, ami rájuk nézve súlyos következményekkel járhatott együtt. Függetlenül attól, hogy Görbicznek igaza van vagy téved, a többség láthatóan elutasítja a Krisztus áldozatáról kialakított nézeteit. Nem kívánok a még zajló dogmatikai vitába belekotyogni (noha a véleményem nekem is megvan róla), most inkább a jelenség lehetséges hatásaira utalok. Hova vezethet mindez? Amihez már elvezetett, hogy egyrészt a megváltás, mint teológiai téma élénken előkerült (ilyen értelemben ez a vita is megtermékenyítő), másrészt azt is érezni, hogy bizonyos pontokon kezd megfagyni a levegő és mintha máris beindult volna egyfajta elhatárolódás. Nyilván nem fog senki átokformulákat Görbicz Tamás fejére olvasni (legalábbis remélem), és minden bizonnyal az egyházból sem teszik ki a szűrét, még ha eretneknek is tartják, mindazonáltal mégsem mindegy, hogy amennyiben igaza van Görbicz kritikusainak, akkor most egy tévedő embert, vagy egyenesen egy tévtanítót látunk magunk előtt? A Krisztus véráldozatáról szóló tanítás Tamás egy félresiklott exegézisének gyümölcse, vagy a hitünk alapjait érintő, súlyos, másokat is megtévesztő eretnekség?

Nem a feszültségkeltés szándékával kérdezem ezt, hiszen maga a vitatéma olyan, hogy felkínálja ennek a választásnak a lehetőségét - a hitünk középpontját érintő kérdésről van szó és nem arról, milyen színű gatyába megyünk gyülekezetbe.

Kisegyházi körökben mozogva láttunk már hasonlót, és ha rosszul kezelik, az ilyen helyzet elhidegüléshez, szakadáshoz, megromlott gyülekezeti kapcsolatokhoz, hosszú ideig párbeszédképtelenséghez vezethet. Ha valakiről nem is mondjuk ki, hogy eretnek, de belső meggyőződésünk mégis az lesz, hogy a keresztény hit alapjaiban hamisan tanít, azt a szívünk mélyén igazából mégis eretnekként kezeljük. Márpedig eretnekekkel a bibliai hitet követve nem szívesen tartunk kapcsolatot - és nemcsak vele, hanem azokkal sem, akik egyetértenek a tanításával és esetleg ugyanabba a gyülekezetbe tartoznak. Sőt, az "eretnek gyülekezet" alkalmait is kerülni fogjuk, rendezvényeit bojkottáljuk és nem hívjuk őket sehova sem - ezt a stratégiát pedig másoknak is ajánljuk... Gondolom mindenki látja, hogy bár nem az ókorban élünk és már nincs kiátkozás, ma is megvannak az eszközök arra, hogyan határolódjunk el a másiktól. Itt ez a dolog még szerencsére nem tart, nem akartam az ördögöt a falra festeni, de a felhők már sötétednek... A Budapesti Autonóm Gyülekezet, melynek Görbicz Tamás az egyik lelkésze, nem elhanyagolható szereplő a magyarországi neoprotestáns közéletben. Számos rendezvényen jelen vannak, sőt maguk is szerveznek országosan elismertnek számító és keresett alkalmakat. Nekem is van személyes jó barátom, aki közéjük tartozik. Szerintem nem tenne jót az senkinek sem, ha egy ilyen helyzet addig mérgesedne, hogy aztán keresztények ezrei tartanának távolságot egymástól. Természetesen nem arról beszélek, hogy akkor hajtsunk fejet Görbicz tévedése előtt (mármint ha annak tartjuk), mert a megalkuvás egy ilyen kérdésben több kárt okoz, mint hasznot.

Tudom, hogy a háttérben személyes beszélgetések is zajlanak, valamint az internet nyilvánossága előtt is megy az oda-vissza üzengetés. Ez a nyilvánosság bár fontos, de nem az igazi. Sőt, ha hosszú távon csak ez marad, éppen az vezet majd el az elhidegüléshez. Talán a kettő ötvözete lehetne a megoldás: a nyilvánosság előtt beszélni Görbicz Tamással egy moderált, értelmes koreográfia szerint zajló eszmecserében. Itt egyébként nem egy internetes chat-re gondolok, hanem élő vitára, ahol hús-vér emberek lépnek ki a virtualitás falai mögül, láthatóvá válnak az érzéseik, a gesztusaik, a "milyenségük", és a végén talán még kezet is fognak egymással ahelyett, hogy anathémával ugranának a másikra. Meglehet, már ez is szervezés alatt áll - nem tudom. Csak az a tapasztalatom, hogy amennyiben a világosság (értsd: nyilvánosság) és az ezzel együtt járó nyílt sisakos párbeszéd egymással nem valósul meg, az inkább csak bezárja a feleket eddigi álláspontjaikba. És ugyanezt teszi azokkal is, akik egyikük vagy másikuk oldalára állnak.

17 megjegyzés :

  1. Újabb vita abból a fajtából, hogy az angyalok csíkos vagy pöttyös zoknit hordanak-e? Vagy ezúttal többről van szó?

    Annyi biztos, hogy a mai ember számára lényegileg idegenné vált a vér mint áldozat koncepció. Hétfőtől szombatig kegyetlen vadbaromságnak tartja. Ideje volt, hogy a H-Sz világkép kezdjen összehangolódni a vasárnapival.

    Szerintem a megfejtés: Jézus keresztre feszíttetése egy olyan világban történt, amelyben a véráldozat (gyermek-, ember- és állat-) civilizációt szervező erő volt. Ebben a világban Jézus üzenete átütően hatott... és EZÁLTAL felszámolta a véráldozatot, elindította a világot a ma ismert emberséges állapot, humanista etika felé.

    Mivel már nagyon rég fel van számolva, a vér"izé" számunkra idegenné, érthetetlenné, visszataszítóvá vált. A Messiás ma más formában adná át az üzenetét, ha világméretű hatást akarna (és Világuralkodó nincs globális üzenet nélkül).

    Ezt az üzenetet célszerű megkeresni (az evangéliummal összhangban), és képviselni a mai világban.

    Pl.: a vegyészet úgy indult, hogy vizeletből (urea) aranyat (aurea) csinál, hiszen csak egy betűcske a különbség! Ez motiválta az alapítókat, de nem motiválja a mai diákot. (Ma már akkora ökörségnek hat, mint a véráldozat.) A vegyészet azonban nem rossz ötlet, sőt. Megtaláltuk a mai érveket, amelyek mellette szólnak. A kereszténység mellett is szólnak mai érvek, nem? Többet tudunk a Messiásról mondani, mint hogy a vér"izét" ragozgatjuk, nem?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. "Újabb vita abból a fajtából, hogy az angyalok csíkos vagy pöttyös zoknit hordanak-e? Vagy ezúttal többről van szó?"

      Ha azt nézzük, hogy kiket érint és érdekelhet ez a vita, akkor valóban van egy olyan "vihar a pohár vízben" feelingje ennek az egésznek. De azért maga a vitatott kérdés nem egy mellékes valami, hanem a megváltás természetéről, vagyis a hitünk központi kérdéséről szól.

      Törlés
    2. Az én hitemnek nem központi kérdése, hogy Isten így vagy úgy váltott-e meg. Csíkos zokni volt-e rajta kék alsógatyával, vagy piros bikini és bukósisak, reggelizett-e aznap ecetes heringet lekváros majonézzel, és volt-e napellenzős sapkája a hangtechnikusnak a megváltást tárgyaló mennyei konferencián. Elég, hogy valahogy (csak általa ismert, misztikus módon) megváltott, és ezáltal képessé tett a megváltott világ etikájának életre váltására.

      Az a központi kérdés, hogy megváltott emberként hogyan éljek a továbbiakban. (Pont úgy, mint azelőtt, vagy okoskodjak az angyalok zoknijának mintájáról, vagy ezen túlmutató változást mutatva a világban, mint aki örömhírről értesült?) Ehhez pedig a posztban írt vitának mintha semmi köze nem lenne, még áttételesen sem kapcsolódna hozzá.

      Komolyan: ki bogyózik szabad idejében ördögök és angyalok harcán ahelyett, hogy a megváltott életét élné a megváltott világban?

      Törlés
    3. "Komolyan: ki bogyózik szabad idejében ördögök és angyalok harcán ahelyett, hogy a megváltott életét élné a megváltott világban?"

      Laci, komolyan gondolod, hogy a megváltás, engesztelés, helyettes áldozat és az összes többi dolog, amiről pl. Pál ír teológiájában, az egy lapon említhető az ördögök és angyalok harcának bogyózgatásával? Ha nem a megváltással kapcsolatos kérdések a legfontosabb teológiai kérdések, akkor mik?

      Törlés
    4. Sytka, az eddigiekben már kiderülhetett, hogy a teológia jogosultságában erősen kételkedem. Amit látunk-tapintunk, azzal egész jól boldogulunk tudományosan. A teológia kívül áll ezen a körön, de úgy tesz, mint ha belül lenne - ez óriási hitelességi gond.

      Talán túlzott egyszerűsítés ördög-angyal show-nak nevezni az ügyet, de ...

      1. Az ószövetségi judaizmusban tudtommal nem volt kikristályosodott nézet arra, hogy a teremtés-bukás-visszatalálás nagy narratívája részletesen hogy is van. Pál (az írástudó farizeus) dolgozta ki az egészet. Lehet, hogy Pál úgy érezte, a végső Igazság birtokába jutott, de 21. századi nézetben ez kevéssé biztos. Jézus önáldozata rituálisan illett az AKKORI keretbe, de a mai világlátásunk árnyaltabb. Szerintem igazuk van azoknak, akik repedéseket, sőt alapvető ellentmondásokat látnak Pál narratívájában. Az akkori emberek meggyőzhetők voltak vele, a mai ember meg viszolyog tőle (Jézus etikájának köszönhetően kerültünk abba a luxushelyzetbe, hogy viszolyoghatunk, annyira magunk mögött hagytuk már azt a világot. Testvériség lett, egyenlőség, szabadság, humanizmus és szociális érzékenység, Jézus miatt. Ha ma is az ókori vérnősző birodalmi etikában élnénk, evidenciának tartanánk a véráldozatot, és szép, de lehetetlen ábrándnak a testvériséget, egyenlőséget stb. A világ ahhoz képest minőségi ugrást tett, azaz megváltatott.)

      2. Semmit sem változtatna a gyakorlati magatartásunkon, ha holnaptól úgy tekintenénk Jézus helyettes áldozatára, mint ami a korabeli célközönségnek szólt, az ő megértésüket szolgálta - és nem feltétlenül a miénket. Ha valami változna, akkor jó irányba, mert jobban figyelnénk a Messiásra, mint Pál némileg ad hoc sales-es narratívájára. Nem az ügynök a lényeg, hanem a Megbízó.

      Törlés
  2. Sytka,
    nagyon egyet értek. Annyival kiegészítve, hogy nekem van egy nem pici rossz érzésem, hogy a magyar evangéliumi oldalon ez begyűrűzhet a gyülekezetekbe, kapcsolatokba olyan szinten, hogy megterhelődhetnek olyanok is akiknek élőben semmmi közük nincsen egyik oldalhoz sem. Én nagyon negatív folyamatnak tartom ezt az online eretnekezést, amely simán szétforgácsolat kapcsolatokat, (természetesen szigorúnan csak az "igazság" miatt).

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Zoli, igen pontosan ezt érzékelem én is. Nem mondom azt, hogy "sunnyogjunk" és ne vitassuk meg a Görbicz Tamás által felvetetteket, hanem hogy ahogyan most tesszük (ha ez marad), annak káros utóhatásai lesznek. Ráadásul egy idő után olyanok fognak elhidegülni egymástól, akik már azt sem tudják, miről szólt maga a vita... Tipikusan ez szokott történni: az emberek információ és utánajárás hiányában végül nem az igazság, hanem más emberek oldalára állnak, más emberekkel szemben.

      Törlés
    2. És nem gondoljátok, hogy ez a konfliktus felveti a "kisegyházi" struktúra élhetőségének, életszerűségének a kérdését is? Szerintem az utóbbi 30 évben ilyen szempontból nagyon rossz irányba megyünk. Rendben van, hogy nem akarunk egy katolikus mintájú hierarchiát és tanfegyelmet. De azt gondolom, nem minden alapot nélkülöző az a rosszmájú megjegyzés, hogy a protestáns tábor "osztódással szaporodik". Miközben tagadhatatlanul van érdemi kommunikáció, valamiféle egységtörekvés az ún. evangélikál oldalon, esélyt sem látok az ősi "területi alapú" gyülekezeti szerveződésnek. Pesten az volna normális, hogy Belvárosi, Angyalföldi, Dél-Budai stb. gyülekezet. Ehelyett sorra alakulnak mindenféle fantázianéven kérészéletű közösségek, gyakran egymástól két saroknyira. Megjegyzem, tele normális, értelmes, elkötelezett, kreatív hívő emberekkel. És nagyszerű személyes adottságokkal rendelkező vezetőkkel. De ami az erősségük, az a gyengéjük is: Engem mindez inkább emlékeztet a rabbinikus iskolákra, ahol a tanító személye fémjelzi a közösség lelkiségét. Ebben a struktúrában egy kardinális bibliai elv szinte egyáltalán nem tud érvényesülni; az engedelmesség elve (akár a tanításban, akár az életgyakorlatban.) Ha GTnak nincs is igaza, azt teljesen jogosan veti fel, hogy egyáltalán kinek tartozik elszámolással egy autonóm gyülekezet tanítója? "Tamás, a felelősségem valóban korlátozott. Nem is nekem, hanem Istennek tartozol elszámolással." - mondja SzÁ. Valljuk be ez igazán kényelmes székbe ültet minden mikroegyházi vezetőt.

      Törlés
    3. Kedves Minister!

      De igen, én gondolom, ez nekem is eszembe jutott. Márminthogy, itt egy "autonóm" nevű gyülekezet egyik tanítójáról van szó. A magam részéről nagyon szeretem a szabadságot, szabad gondolkodást, tehát az autonómiát, de azért ennek is megvan a hátulütője. Én sem kívánok katolikus mintájú berendezkedést, de a protestáns kisegyházakat meghatározó strukturális felépítés miatt gyakorlatilag mindenki azt mond és tanít, amit csak akar, mindenféle kontroll nélkül. Mondhatni, ez a hátránya az autonómiának.

      A kérdés csak az, lehet-e bármit tenni ez ellen? Nyilván nem arra gondolok, hogy akkor nevezzünk ki egy "Kisegyházi Pápát" magunk fölé, akinek minden neoprotestáns gyülekezet elszámolással tartozik - de akkor milyen eszközök lehetnek, hogy a dolgok ne így alakuljanak? Én nem látok ilyet. Ezért aztán annak, aki kisegyházhoz csatlakozik, folyamatosan számolnia kell azzal, hogy mindenki azt csinál, amit csak akar. Ennek egyébként van egy olyan előnye, hogy kicsit rákényszeríti az embert a felnőtt hívőségre: kénytelen lesz mindenki maga eldönteni, hogy a tanítás amit hall, biblikus-e vagy sem - hiszen nincs Tanítóhivatal, ami ezt felülről megmondaná.

      Törlés
    4. Omnium, az engedelmesség Jézus felé érvényes, ténylegesen kinek-kinek a saját Jézus-képe felé. Nagyon izgalmas, amit felvetsz: a rabbinikus iskolák veszélyeztetik a judaista egységet? Szerintem nem, mert más az összetartó erő, mint amin vitáznak. (Származás, kiválasztottság, messiási küldetés a világban, "fényt viszünk a sötétségben és bűnben élő gójoknak". Ezen nincs vita a közösségen belül.)

      A kereszténységben is elérhető ilyen helyzet, csak tisztázni kellene, mi a nagyobb összetartó erő, ami a részletekről folytatott viták fölé emel, és egységben tart.

      Egy ötlet: keresztény az, aki Jézus-a-Messiás vezette világban élőnek tartja magát, amely világ tőlünk függően messiási állapotú. Amilyen mértékben sikerül önként egyéni és közösségi szinten betartanunk a két fő parancsot, annyira messiásian tökéletes a világunk. Ez pl. alapja lehet egy formailag töredezett és vitázó, de a gyakorlatban hatásos keresztény egységnek. (A judaista egység elveivel összevetve kontrasztosan más, és pozitív, konstruktív irányba viszi a gondolkodást. Pl. nem kell lerombolni a fennálló társadalmi rendet a tökéletes igazságossághoz, mert az a két fő parancs önkéntes betartásától növekszik, és nem hübriszes forradalomtól - attól valójában csökken. Nem kell eltörölni létünk biológiai kereteit, mert ez is hübrisz, és csökkenti az igazságosságot. Az előre vezető út mindig a két fő parancs önkéntes és minél teljesebb betartása egyéni és közösségi szinten.)

      Van más/jobb ötletetek?

      Törlés
    5. László, ha jól látom, pl Bolyki Gy ezt az álláspontot képviseli a vitában: "Isten megvédi azt, ami az Övé, senkin nem kéri számon, ha valakivel nem egyezett a véleményünk. De azt számon kéri, ha szeretetlenül fordulunk egymás felé." Ez közel áll hozzám is. De már várom a tromfolást: "Az igazságot nem lehet felcserélni azzal, hogy szeressük egymást gyerekek." Pedig nyilván Bolyki Gy sem Seress Rezsőt tekinti fő ideológusának. :-)

      Törlés
    6. Szerintem is fontos a szeretet, és magam is ilyen irányba érvelek a közös nevező javaslatával: ne legyen kötelező semmi másban egyetérteni, mint hogy Jézus a Messiás, és hogy ebből gyakorlati feladatok adódnak a két fő parancs mentén.

      A többiről bárki bármit vélhet (persze az evangéliumoktól nem végzetesen elszakadva).

      Törlés
  3. Tegyük hozzá, hogy a nagy történelmi protestáns egyházak belülről maguk is elég megosztottak. Egészen a szélsőségesen liberális (akár Krisztus feltámadását is tagadva) teológiától a merev ortodox konfesszionális konzervatív gondolkodásig. Gyakorlatilag a reformátusoknál és evangélikusoknál is elég nagy a szórás, nagyon nagy.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én ehhez még hozzá merném tenni, hogy a katolikus egyház sem olyan nagyon egységes, mint amilyennek sokszor gondoljuk. Oké, ha Rómában megmondják a tutit, akkor az nyilván érvényesülni fog alsóbb szinteken is, de számos kérdésben teljesen nyitottan viszonyul dolgokhoz a katolikus egyház. Pontosan úgy, ahogy a történelmi protestantizmusról írtál.

      Vagyis az egyház pont olyan, mint az emberek általában: szélsőségtől-szélsőségig mindenféle gondolkodás előfordul. És ez jó, emberek vagyunk, színesek vagyunk, különbözőek vagyunk.

      Szerintem ez problémává akkor válik, amikor ezeket a természetesen létező véleménykülönbségeket egymás ellen fordítjuk és ez lehetetlenné teszi az együttműködést. Vagyis, a véleménykülönbség nem érték lesz, hanem apropó a másik kizárásához. Na, ez a határvonal hol van: mikor billen át egyikből a másikba? Mit lehet tenni, hogy érték maradjon a sokféleség és ne gát legyen belőle? Tudom, ezek a (keresztény) élet nagy kérdései... :-)

      Törlés
    2. Egy picit arra is gondoltam, hogy miért nem lehet sepregetni a saját ház tályon, ha már annyira fontos a porta tisztasága a lelkészeknek?

      Görbiczék meg tuti nem fognak hanyat esni, mert sokkal keményebb csatából jöttek.

      Törlés
    3. "a nagy történelmi protestáns egyházak belülről maguk is elég megosztottak"

      - Én nem látok érdemi megosztottságot, hiszen mindegyik egyházi formáció azt mondja, hogy Jézus a Messiás, és hogy a két fő parancs a gyakorlatban is tényleg a két fő parancs. Ha ezzel mérjük az egységet, akkor teljes tartalmi egység van.

      Az, hogy másodrendű részletekről vita folyik, csak pozitív, jelzi, hogy önállóan gondolkodó emberek a keresztények.

      Törlés
  4. Tegnap néztem egy showműsort, melyben Liptai Claudia agyondicsérte a volt férjének produkcióját, 10 pontot adott rá, még el is pityeredett, meg elmondta, hogy "annyira de annyira szeretlek!". Csak éppen ott volt a levegőben kimondatlanul is a lényeg: "elváltunk, mert képtelenek vagyunk együtt élni." Valami ilyesmit érzékelek a kisegyházi széttöredezettség mögött; kulturáltan szeretjük egymást, csak épp nem tudunk együtt élni. Abban igazatok lehet, hogy ennek ellenére is él/élhet az egyház. Azt is jó látni a gyerekeim korosztályánál, amire Sytka utalt, hogy fiatal koruk ellenére érettek, bölcsek, képesek alkalmazkodni a "hyper-induvidualista" környezethez. De vérzik a szívem, amikor azt látom, hogy egy pesti fiatal szombat este még nem tudja, hogy a vasárnap délelőtt melyik gyüliben fogja tölteni.

    Zoltán, neked is igazad van, de belőlem még mindig nagyobb tiszteletet váltana ki, ha Claudiáról azt tudnánk, hogy vannak ugyan nagy meccsek a férjével, de mégis együtt vannak. Nekem a katolikus Cursilloval kapcsolatban van személyes tapasztalatom: Vaódi, őszinte megtéréseket látok, személyes imádságokat, élettel teli bizonyságtételeket hallok, nem "máriáznak", az én érzékenységemre is figyelnek, tudunk érdemben értékes időt tölteni együtt, közös cselekvéseken gondolkodni. De nekik eszükbe nem jutna kilépni a hagyományos keretből, mondván, hogy ez túl szűk nekik, hogy minek vesződni a rózsafüzért morzsoló nénikékkel stb. Ők a megtéréssel mintha több türelmet is kaptak volna azokhoz, akikkel szemben elvi síkon ők maguk is kritikusak.

    VálaszTörlés

Megmondhatod te is... de kérlek, NE tedd névtelenül!
(A szerző a beírt kommentek közül bármelyiket előzetes figyelmeztetés és minden magyarázat nélkül törölheti. Kommentedben ne használj túl sok hivatkozást, mert a rendszer automatikusan moderál!)