2019. április 11., csütörtök

Miért lett sikeres a kereszténység (2) - térítés, kapcsolati háló és kizárólagosság

Tudjuk jól a történelemből, hogy a kereszténység nem egyszerűen egy dinamikusan növekvő vallássá vált az ókorban, de olyan hitrendszer is volt, ami saját növekedésével párhuzamosan szépen kiszorította a konkurenciát. A hit hatékony terjedéséhez minden bizonnyal az is erősen hozzájárult, ahogyan az első keresztények a hittérítő munkát értelmezték - nomeg saját hitük kizárólagosságát.


Őszinte leszek: utálom azt a szót, hogy "hittérítés". Nekem erről valamiféle erőszakot sem nélkülöző rábeszélő-technika jut eszembe, ami végül éppen ellenkező hatást képes kiváltani az érzékenyebb emberekből, mint amire eredetileg törekedett. Azaz, a potenciális célcsoport nem hívő tagjai végül éppen a hittérítői buzgalom miatt sodródnak messzebb a hit elfogadásától. 

A most következőkben azonban mégis ezt a kifejezést fogom használni, de minden negatív érzelmi töltet nélkül: egyszerűen azt a tevékenységet értem most alatta, amit az első keresztények gyakoroltak annak érdekében, hogy hitbeli meggyőződésüket a világban terjesszék. Ez pedig bizony egy olyan dolog volt, ami csaknem teljesen egyedinek számított az ókori vallási környezetben. A pogány szekták, filozófiák és vallások ugyanis nem térítettek senkit sem. Gyakorlatilag egyetlen hittérítő antik kultuszt sem ismerünk. Bár az egyik legnépszerűbb mozgalom, a mithraizmus szájról-szájra terjedt az emberek között, de kifejezett és szervezett hittérítés ott sem történt - ráadásul ehhez a vallási irányzathoz eleve csak férfiak csatlakozhattak. 

A hittérítés hiánya persze nem a pogány vallások követőinek lustasága volt, hanem inkább ezeknek a hitnézeteknek a struktúrájából adódott. Nehezen lehet ugyanis arról beszélni, hogy valaki "áttért" az egyik pogány kultuszból a másikra, mert ezeket gyakran "keresztbe-kasul" gyakorolták az emberek, és mindenki tulajdonképpen abban hihetett, amiben csak akart. A pogány kultuszok jó része ráadásul nem egymást kizáróan működött, azaz lehetséges volt egyszerre akár többféle hitet gyakorolni közülük.

Nos, a kereszténység ebben teljesen másnak bizonyult. Az első keresztények - ellentétben a kor gyakorlatával - aktív hittérítést végeztek, és ehhez az a teológiai meggyőződés is muníciót adott nekik, hogy Jézus közeli visszatérésében bíztak. Ez még sürgette is a feladat végrehajtását. Vagyis a kereszténység egyik sikeréhez az is hozzájárult, hogy nem volt konkurenciája a hittérítésben. Igazán csak ők "hittérítettek", mások ebben a formában nem: bizonyos értelemben szabad út állt előttük. Ennek ellenére van itt egy kis bökkenő: Pál apostol halála után nem nagyon tudunk igazán szervezett keresztény hittérítésről - vagyis olyan szisztematikus stratégiáról, ahogyan Pál dolgozott. Hogyan csinálták akkor ezt a hívők? Erre a válasz Ehrman szerint egyszerű: nem ajtókon kopogtattak be (mint manapság Jehova Tanúi), hanem a kapcsolati hálót felhasználva beszéltek a hitükről. Akkoriban ez nagyon is működő technikának tűnt, és az is volt. A hit szép lassan, de mégis feltartóztathatatlanul terjedt a személyes kapcsolatok csatornáját felhasználva, és szájról-szájra haladva. 

Volt azonban még valami, ami a kereszténység sikeres terjedését támogatta, ez pedig a kizárólagosság. Mielőtt valaki félreérti, itt most nem arra gondolok, hogy a kereszténység vonzóságát a kizárólagossága jelentette. A kizárólagosság önmagában nem vonzó - sőt, ahogy az előző bejegyzésem végén írtam, manapság inkább taszító sok ember számára. ("Miért gondolod, hogy csak a te hited igaz? Nem lehetsz ilyen intoleráns!") A kizárólagosság azonban igen praktikus egy terjedő hit esetében: így ha valaki az ókorban keresztény lett, akkor ezzel nem pusztán egy valláshoz csatlakozott, hanem egyben állást foglalt az összes többi ellen is. Pogány körökben lehetőség volt új hiteket elfogadni, de ez csak annyit jelentett, hogy kibővült a "vallási repertoár" és az új nézetek a már meglévőkhöz hozzáadódtak. A kereszténység követése azonban kizárta az összes többi nézet elfogadását. 

Röviden összefoglalva ez a két dolog - a hittérítés egyedisége és a keresztény hit kizárólagossága - együttesen járult hozzá a keresztény hit erős terjedéséhez. Másként fogalmazva a keresztény hit egy olyan világban terjedhetett, ahol más nem terjesztette a hitét, valamint az új megtérők csatlakozásukkal mintegy "törölték" korábbi pogány meggyőződésüket. Nem nehéz belátni, hogy ez a két komponens együttesen úgy növelte az egyház létszámát, hogy közben kiszorított minden más hitet a palettáról. De mi történt, amikor elkezdték üldözni a keresztényeket? Milyen hatással volt ez a hit terjedésére? Innen folytatom legközelebb...

3 megjegyzés :

  1. Az ókori vallások annyiban térítők voltak, hogy a hódításokkal a kultuszok is terjedtek, vándoroltak. Csak nem volt mögöttük univerzalista meggyőződés, mint a judaizmus mögött. Az egyetemes érvényt innen vitték tovább a judaista reformirányzatként indult Krisztosz-követők.

    Fábry Kornél atya előadásában találtam egy új támpontot a kereszténység elképesztő ókorvégi sikerének magyarázatához ( https://www.youtube.com/watch?v=gM6z-hiE5j0 ).
    Azt, hogy a Messiás a "kiváltotta" a bűn rabszolgaságából az emberiséget: minden rabszolga ilyesmire vágyott egész életében, persze, hogy lelkesen igenelte ezt a világképet!

    Most, hogy az így-úgy keresztény társadalmakban (így-úgy keresztény alatt azt értem, hogy legtöbbünk nagyszülei még jártak misére) nincs rabszolgaság, a "kiváltás" nem rezonál a lélekben, semmihez sem kapcsolódik a világbeli tapasztalatainkból. Szerintem egyszerűen ez az oka annak, hogy a kereszténység üzenete ma nem hat olyan villámcsapásszerűen, mint az ókorvégi állapotban.

    Kétféle hasonlattal igyekszem megvilágítani, miért szuper és nélkülözhetetlen a kereszténység az emberiség földi-égi jóléte szempontjából.
    1. írni-olvasni nem nagy szám, gondoljuk, hiszen alapértelmezetten tudunk, de ha 2-3 generáció elhanyagolja az írást-olvasást, akkora nyomor és visszaesés lesz belőle, hogy az utókor majd újra elkezdi fejleszteni az írás-olvasást. Így vagyunk a kereszténységgel is.
    2. a társadalmat nulláról újragondolók vagy utópisták bilibe lógó kézzel, vagy farkastörvényisták gátlások nélkül. A kereszténység meg a kettő közötti MŰKÖDŐ középút, amit - a jelek szerint - senki emberfia nem tud magától megtalálni, ezért kellett és kell ma is hozzá felső segítség. (És ezért nem nyilvánvaló a kereszténység szupersége: az ember annyira nem találja magától a működő középutat, hogy rálátása sincs erre a képességhiányra, csak a gyakorlati kudarc jelzi, hogy kereszténység nélkül nagyon nem stimmelnek a dolgok. Robespierre val'szeg sosem jött rá, hol tévedett.)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. "Az ókori vallások annyiban térítők voltak, hogy a hódításokkal a kultuszok is terjedtek, vándoroltak."

      Igen, de ennyiben az iszlám is "térítő" vallás: ahogy hódít, úgy terjed. A kereszténység azonban a Római Birodalom testén belül közvetlenül folytatott "propagandát" és úgy térített, ahogy más senki. Konkurencia nélkül pedig gyorsan értek el hatalmas sikereket - egy ideig, ameddig elég nagy lett a kereszténység ahhoz, hogy a Birodalom felfigyeljen rá és üldözni kezdje. (Erről legközelebb...)

      Bár én továbbra is vitatkozom azzal az állításoddal, hogy a kereszténység a földi jólét programja lenne (noha nyilván van erre hatása), az tényleg igaz, hogy mind a rabszolgaság, vagy pl. mind a nők kérdésében az első században a kereszténység olyan tendenciákat vetített előre, melyek egy sokkal élhetőbb világ felé mutattak. Aztán hogy mi lett ebből később, az (sajnos) más lapra tartozik...

      Törlés
    2. "az iszlám is "térítő" vallás: ahogy hódít, úgy terjed"
      - Naná, sőt duplán így van: nem csak a hódítás, hanem az egyetemes igény is jellemzi, hiszen ez is a judaizmus utódja, torzan és oldalágon.

      Nem tudom, hogy a titkosság mennyit számított bárminek a sikerében: menő, elit dolgoknak használ a bizalmasság, a csak most, csak neked, fülbe súgva. Ám a kereszténység sem menő, sem elit nem volt soha, egy pillanatra sem.

      Azt is vitatom, hogy bármely ponton kevésbé mutatott volna egy élhető világ felé, amint a kezdet kezdetén: pl. gáz, hogy megszüntette az emberáldozatos horrordiktatúrákat Latin-Amerikában, mégpedig az elnyomottak segítségével? A kereszténység állítólagos "történelme" épp oly átverés, mint hogy Moszkva hol volt a térképen. Újra kell tanulni, mert amit biztosra vélnek tudni annyian, az nagyrészt átverés, manipulatív dezinfó, fake news.

      Törlés

Megmondhatod te is... de kérlek, NE tedd névtelenül!
(A szerző a beírt kommentek közül bármelyiket előzetes figyelmeztetés és minden magyarázat nélkül törölheti. Kommentedben ne használj túl sok hivatkozást, mert a rendszer automatikusan moderál!)