2019. szeptember 11., szerda

Gettó vagy szekularizáció?

Noha a politika, mint egy gonosz, füstölgő szurokréteg vastagon rárakódott az iszlám európai jelenlétének kérdésére, így erőteljesen zavarja a tisztánlátást, én azért szeretnék erről a dilemmáról mégis szabadon gondolkodni. Miközben féltjük az egyre multikulturálisabb Európát az ide érkező muzulmánoktól, nehezen vesszük észre, hogy az európai muszlimok jó része már nem is muszlim - miközben egy másik részük igyekszik az maradni. De vajon a bezárkózás vagy a világiasodás lesz az európai trend a muszlimok számára? Van esetleg más lehetőségük is?

Egyre jobban utálom a nagypolitikát - nem mintha eddig szerettem volna -, mert a vastagkeretes ideológiai szemüvegeket nemcsak a bal és jobboldal teoretikusai hordják, hanem az átlagember orrára is oda akarják tenni, hogy mindenki úgy lássa a nagyvilágot, ahogyan ők látják. Így aztán nagyon nehéz legalább objektivitásra törekvő állításokat megfogalmazni az iszlám európai térhódításának kérdésében, mert minden ilyen állítás azonnal politikai állásfoglalásnak minősül. Ha azt mondom, az Európába bevándorolt és ide megérkező muszlimok növekvő létszáma komoly problémákat okozhat a kontinensen, akkor én leszek az orbánista idegengyűlölő, akit dróton rángat a hatalom. Ha azt mondom, a migráció kérdése alaposan fel van fújva és agymosó propagandát csinálnak belőle, akkor máris migránssimogató liberálisfajzat lesz belőlem. Vagyis bármit mondok, aligha jövök ki jól a végén. Többek között ezért nem lehet értelmesen beszélgetni erről a témáról.

A politikai színezet még az elvileg egzaktabb kutatási eredményeket is áthatja. Jó példa erre a Migrációkutató Intézet felmérése, mely a 2017-es brüsszeli állapotok kapcsán egyébként rendkívül érdekes eredményeket tartalmaz. Noha csak a vak nem veszi észre, hogy az Intézet munkásságát masszívan átszövi a kormányközeliség (tulajdonképpen ez a kormány bevándorlással kapcsolatos "think thank" megoldása), még így is érdemes átfutni a cikkben leírtakat. A számokból szépen kirajzolódik az egész problémakör kétarcúsága: a muzulmánok egy része gettósodni kíván Európában, míg talán a nagyobb részük nyitottabb a lehetőségre, és át is vesz európai értékeket - azaz szekularizálódik.

A felmérésben a nagyjából háromszázezer fős brüsszeli muszlim közösség tagjai vettek részt, őket kérdezték saját jelenlétükről. Kiemelve néhány fontos pontot, a válaszadók 82%-a úgy véli önmaga életformájáról, hogy az majdnem ugyanolyan, mint a nem muszlimok életstílusa. Más kérdés, hogy ez a válasz bár optimizmusra adhat okot egy európai embernek, némileg ellentmondásos. Hogy miért, az kiderül a cikkből: a brüsszeli muzulmánok szerint ők már nyugati életmódot folytatnak azzal is, ha a gyereket minden szombat és vasárnap muszlim iskolába viszik (ahogyan az európai gyerekek egy része templomba megy), vagy éppen elmennek egy közértbe bevásárolni. Valójában sokkal inkább úgy tűnik, hogy az itt élő muszlimok átvesznek bizonyos elemeket a nyugati életstílusból, és emiatt azt gondolják, máris nyugati módon élnek - noha a gondolkodásmódjuk ettől még nyilván nem változik meg. Márpedig a nyugatiság alaphangon nem életgyakorlat, hanem gondolkodásmód, amire épül a gyakorlatunk.

Ugyanakkor azért az is kijön az összképből, hogy a nyugati miliő által biztosított kényelem, a fogyasztói szokások, a szabadabb légkör nagyon is vonzó hatással van az európai muzulmánokra. Számosan közülük gyakorlatilag már leginkább csak "kulturmuzulmánoknak" nevezhetők - azaz nem veszik túlságosan komolyan a hitüket, ami inkább egyfajta családi örökségként adódik tovább az újabb generációk számára.  Nem akarom megsérteni katolikus olvasóimat, mégis ahhoz hasonlít ez, mint amikor valaki katolikusnak vallja magát, mert gyerekként katolikus templomban keresztelték és az esküvője is ott volt - holott szíve legmélyén nem vallja a katekizmus elveit. Az európai muszlimok jó része a szó vallási értelmében tehát nem is hithű muzulmán.

A kérdésnek ez a kétarcúsága persze elegendő muníciót biztosít a politikai oldalaknak, hogy ki-ki azt hangsúlyozza ebből, ami saját nézeteit támogatja. Én most nem politikai, hanem vallási értelemben szeretném előhozni a témát - a blog profiljához nyilván ez illik -, és így vetek fel egy szándékosan provokatív kérdést: vajon melyik "oldala" győzedelmeskedik majd az európai muszlimok közösségének? Inkább a gettósodás vagy a szekularizáció felé mozdulnak el? A no-go zónák fognak szaporodni, vagy a köztünk egyre inkább lazán élő muszlimok? Ha erre automatikusan azt válaszolja valaki, hogy csakis az utóbbi, hiszen gettósodva nem lehet sikeresen élni, gondoljon csak a kereszténység első háromszáz évére, vagy éppen a babiloni fogságra a zsidóság történelmében. Mindkét esetben azt látjuk, hogy volt egy adott társadalmi csoport - a judaizálók Babilonban, illetve a keresztények az első századokban -, akik bár bizonyos fokig nyitottak voltak az őket körülvevő világra, spirituálisan mégis "bezárkóztak" és óvták magukat az exogén hatásoktól. Ez a gettósodás volt az, ami a zsidóságot - ha nem is az egészet, de jó részét - megtartotta a fogság végéig, illetve a kereszténység is túlélt egészen a Constantinusszal bekövetkező fordulatig. Mivel fogalmunk sincs, mit hoznak a következő évszázadok, még ha kevesebb is azon európai muzulmánok száma, akik gettósodásra adják a fejüket, hosszabb távon ez a "gettósodó mag" a saját szempontjaik szerint akár jobban is járhat. Aztán ha kellően megnövekszik a muzulmánok létszáma, ez a hithű kisebbség akár komoly hatást is gyakorolhat az elszekularizálódott többségre. Fantáziának tűnik? Meglehet, talán csak az. Elképzelhető, hogy a liberális nyugati demokráciákban lassanként felemelkedik egy mérsékeltebb iszlám, ami profilját tekintve jól illeszkedik a posztmodern világhoz, s miközben tartja a hitelveit, nem él szellemi gettóban. (Őszintén szólva ezt azért nehezen tudom most elképzelni...)

Persze ismét megjegyzem, most csak provokáltam és nem egy konkrét jövőképet akartam felvázolni, mert azt szerintem senki nem tudhatja pontosan.

9 megjegyzés :

  1. Fontos, egyben kényes kérdés ez. Hosszútávon - azért valószínűsítem az iszlám fundamentalista irány megerősödését, mert a szent irataiban alaposan bebetonozott értelmezhetőséget találunk. Akárhogy is olvasom, mindenképpen egy rendkívül konzervatív, törzsi szemlélet árad a Koránból, és a többi iratból. Mohamed életpéldája pedig erős mintaként szolgál a muszlimok számára. A hitehagyó muszlimokat megvetés, kiközösítés sújtja. A nők helyzete továbbra is siralmas marad, mert az ezzel kapcsolatos törvények sem változtathatók meg.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szerintem is van esély - minden optimista forgatókönyv ellenére - arra, hogy a radikális iszlám erősödik meg a távolabbi jövőben. Még akkor is, ha a többség most elszekularizálódik: ők lesznek a "rossz muszlimok", akik nem követik hűen a Koránt, és akiket emiatt lelkiismeretükre hivatkozva lehet majd "visszatéríteni". Sajnos az európai terrorcselekmények elkövetői a "jó" példák erre: ők is szekuláris muszlimok voltak, és éppen emiatt tudták befolyásolni őket, azt mondva nekik, ha visszatérnek az "igaz valláshoz", és mártírhalált halnak, Allah megbocsát nekik.

      Ez tehát a rosszabbik forgatókönyv Európa számára.

      Törlés
    2. Sajnos, eddig ez a tapasztalat. Vannak persze erős kivételek, de csak elenyésző számban: akik újjászülettek Krisztusban, továbbá, a természettudományos képzettségű ateisták. Mindkettő ellenségnek számít az iszlám számára, és elvileg - az utóbbit jobban megvetik a muszlimok, de a kereszténnyé váltakkal könnyebb elbánni (legalábbis, fizikailag). A többiekre szinte 100%,hogy lehet hatni a kiközösítés és a sariában előírt büntetések kilátásba helyezésével.

      Törlés
  2. Talán meg kellene velük ismertetni Jézust, a muzulmán fiataloknak sokkal nagyobb igényük van a "spiritualitásra" mint a nyugati társaiknak. Rettegés helyet lehetne lehetőségként is tekinteni a dologra, ideje lenne kitörni a belterjességből.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Shamson, ez nem is lehet kérdés - szerintem is a kereszténységnek van feladata feléjük. De a helyzet az, hogy az összképet szem előtt tartva a kereszténység meglehetősen nagy küzdelmet vív a saját belső válságaival Európában, valamint a szekularizáció nyomásával. Kérdés mennyire tud így kifelé fordulni, ha belül is súlyos gondjai vannak.

      Törlés
  3. "A számokból szépen kirajzolódik az egész problémakör kétarcúsága: a keresztények egy része gettósodni kíván Európában, míg talán a nagyobb részük nyitottabb a lehetőségre, és át is vesz európai értékeket - azaz szekularizálódik.

    Ugyanakkor azért az is kijön az összképből, hogy a nyugati miliő által biztosított kényelem, a fogyasztói szokások, a szabadabb légkör nagyon is vonzó hatással van az európai keresztényekre. Számosan közülük gyakorlatilag már leginkább csak "kultúrkereszténynek" nevezhetők - azaz nem veszik túlságosan komolyan a hitüket, ami inkább egyfajta családi örökségként adódik tovább az újabb generációk számára.

    Az európai keresztények jó része a szó vallási értelmében tehát nem is hithű keresztény.

    Vajon melyik "oldala" győzedelmeskedik majd az európai keresztény közösségének? Inkább a gettósodás vagy a szekularizáció felé mozdulnak el?

    Aztán ha kellően megnövekszik a keresztények létszáma, ez a hithű kisebbség akár komoly hatást is gyakorolhat az elszekularizálódott többségre. Fantáziának tűnik? Meglehet, talán csak az. Elképzelhető, hogy a liberális nyugati demokráciákban lassanként felemelkedik egy mérsékeltebb kereszténység, ami profilját tekintve jól illeszkedik a posztmodern világhoz, s miközben tartja a hitelveit, nem él szellemi gettóban. (Őszintén szólva ezt azért nehezen tudom most elképzelni...)"

    VálaszTörlés
  4. Egyébként, felvilágosodásra, racionalizmusra, a filozófiára, a tudományra és a humanizmusra épülő, az államot és az egyházat szétválasztó európai kultúrára miért jelent nagyobb veszély a politikai iszlám, mint a politikai kereszténység?
    Ha engedjük, hogy a politikai keresztények hittérítőt játszanak és állami iskolákban hittant vezessenek be, ne biztosítsák a világnézetileg semleges oktatást minden településen, ne biztosítsák a szektorsemlegességet, és az egyházi iskoláknak, kórházaknak, szociális intézmények több, akár 4x akkora pénzt adjanak, mint a világi intézményeknek, ahol az állami támogatással épülnek vagy renoválnak templomokat, ahol isten nevét és a "keresztény kultúra" védelemét, és a kereszténység nemzetmegtartó erejét betették a "húsvéti alaptörvénybe", ahol vallási alapon tiltják a génnemesítést, az abortusztablettát, ahol vasárnapi boltzárral akarták a templomokba terelni az embereket, akkor lehet egyetlen szavunk is, ha egy képzeletbeli muzulmán többség a kereszténységet majd az iszlámra cseréli ki?
    Csak annak van joga ezt elítélni, aki akkor is a szekuláris értékeket védte, amikor az ő egyháza akarta átlépni az államot és az egyházat elválasztó határt.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves M.A.T.!

      Ebben nagyjából talán egyet is értünk - ritka pillanat. :-)

      Valóban, a politikai térben lévő, mindenbe beleszóló, a társadalom számára szabályokat nyújtani kívánó kereszténység - az én véleményem szerint - nem az evangéliumi kereszténység. Más okokból, mint te, de nekem sem szimpatikus. A kereszténység "hittérítését" (de utálom ezt a szót!) olyan értelemben engedni kell, hogy egy demokráciában joga van az egyháznak hirdetnie az evangéliumot. De a dolga lényege itt szerintem véget is ér. Az már nem dolga, hogy törvényi eszközökkel a saját értékrendjét rákényszerítse a polgárokra, előírja nekik miről mit gondoljanak és vallási alapon bár, de hatalomtechnikai eszközökkel szabályozni akarja az emberek életét.

      Erről sok jó nekem sem jut eszembe, és ilyen értelemben ez valóban nem sokban különbözik a politikai iszlámtól. Talán azért annyiban igen, hogy az iszlám kultúrákban nem volt felvilágosodás, ezért soha nem is tanult meg együtt élni egy demokratikus berendezkedésű társadalommal. Ott emiatt nagyobb nyomulás, agresszívabb retorika és eszköztár dominál.

      Törlés
  5. Sytka, mintha te is átvennéd az "ateisták" téveszméjét, miszerint az "ateista" államhatalom leural minden mást, garantálja a békét, nyugalmat, prosperitást. Ebbe a modellbe illeszkedne, hogy aki veszít a vallásosságából, az máris békésebb, nyugodtabb, és nagyobb jólétben él. Vagyis a kevésbé muszlim és a kevésbé keresztény tömegek egymás keblére borulnak az "ateista" (legalábbis vallástalan) karhatalom jóságos felügyelete alatt.

    Szerintem ez a modell úgy rossz, ahogy van: nem írja le a valóságot, nem működik, és nem használható előrejelzéshez. Mielőtt folytatnám, egy alapkérdés: tényleg azt gondolod, hogy a kevésbé muszlim és kevésbé keresztény tömegek között nagyobb lesz a béke, a politikai egyetértés? (V.ö.: mekkora béke lett a XX. században a "vallás" háttérbe szorításából? Elvben hatalmas, de a gyakorlatban?)

    VálaszTörlés

Megmondhatod te is... de kérlek, NE tedd névtelenül!
(A szerző a beírt kommentek közül bármelyiket előzetes figyelmeztetés és minden magyarázat nélkül törölheti. Kommentedben ne használj túl sok hivatkozást, mert a rendszer automatikusan moderál!)