A bolond és az eretnek

Todd Charles Wood hatnapos kreacionista, míg Darrel R. Falk meggyőződésesen amellett kardoskodik, hogy Isten az evolúció segítségével teremtette meg a világot. Az egyiket sokan bolondnak tartják, míg a másikat eretneknek - ők azonban nem így tekintenek egymásra. Kettőjük párbeszédéből született egy könyv, ami rövidsége ellenére több fontos dolgot is megmutat arról, milyen mozgatórugók határozzák meg egy ember meggyőződését, és hogyan vagyunk képesek megbirkózni azzal, ha mások másképpen gondolkodnak.

Szögezzük le gyorsan, hogy ez a kötet nem az unalomig ismert "teremtés VS evolúció" vitáról szól, hanem két emberről. Aki a vitára kíváncsi, aki az érveket akarja maga előtt látni, Dunát rekesztő mennyiségű irodalmat olvashat, videót nézhet erről a kérdésről, ha még mindig mutat iránta érdeklődést. Őszintén szólva a vitákban már nem sok az újdonság, a kártyáit mindkét oldal kijátszotta, és többnyire ugyanazokat a paneleket hozza elő újra és újra.

Ez a könyv sokkal érdekesebb utat választott ennél.

Két embert mutat be, akik egyáltalán nem értenek egyet egymással, és ezt nem félnek a másik orra alá dörgölni - néha meglehetősen határozott stílusban. Szó sincs tehát arról, hogy a kötet valamiféle könnyes összeborulásról szólna, ahol a keresztény testvériség jegyében a kreacionista fél feladja a meggyőződését, vagy a másik oldal hátrébb lépne az evolúciótól. Nem, Wood és Falk nem félnek megmondani egymásnak és az olvasónak, hogy saját látásmódjuk mellett vitapartnerük álláspontjáról mi a valós véleményük. Wood szerint Falk nem veszi komolyan a bibliai teremtéstörténetet, hanem értelmezésében hozzáigazítja a korszellemhez, míg Falk szerint Wood áltudományt művel és a nyers tényekkel sem hajlandó szembenézni. A kreacionista úgy gondolja, az evolúció beemelése a keresztény hitbe végül ateistává teszi a jámbor hívőket, mert elbizonytalanítja őket a Biblia megbízhatóságát illető kérdésekben, míg a másik oldal ugyanígy vélekedik az ellenkező irányból: a kreacionizmus olyan szintű kognitív disszonanciához vezet, amit csak a hittől való elfordulással fognak sokan megoldani, ráadásul a tudománnyal való párbeszédet is ellehetetleníti. 

A könyv szereplői tehát kerek perec kimondják a véleményüket egymásról és a témáról is, nincs itt semmiféle megalkuvás a szeretet jegyében. Ám amitől ez a könyv mégis több az átlagosnál, hogy Wood és Falk minden egymásnak feszülés ellenére képesek közben igazi emberek maradni. Nem utálják egymást, nem tartják hülyének a másikat, sem bolondnak, sem eretneknek, sem egy primitív amőbának, a szöges ellentétek ellenére pedig a közös pontokra is képesek fókuszálni. Falk adott esetben bocsánatot kér vitapartnerétől, míg Wood őszintén beismeri, hogy komoly érvek szólnak az evolúció mellett, amit a kreacionisták képtelenek igazán feldolgozni. Kettőjük eszmecseréje sokkal inkább szól a két ember lelki utazásáról, igazságkereséséről, egymás megértésének kísérletéről, és az Isten iránt mutatott hűséges hitéről, mintsem a másik gyenge pontjainak kitapintásáról, a viták megnyeréséről és különféle dehonesztáló címkék ragasztgatásáról. Testvérként tekintenek egymásra, akik ugyanahhoz a hithez tartoznak és ez még akkor is igaz, ha mindketten szenvedélyesen úgy gondolják, a másiknak a tények szintjén nem lehet igaza.

Őszintén szólva ez a könyv számomra olyan volt, mint egy kis sziget egy háborgó óceán közepén. Nem is feltétlenül maga a téma érdekes, hanem az attitűd, amit most sikeresen köré építettek. A kötet az egyet nem értés helyes ösvényét vázolja fel, ahol a saját vélemény határozott artikulálása csakis párhuzamos lehet a másik ember megbecsülésével. Minden, ami ennél kevesebb, az a meggyőződések felhígulása, ami ennél több, az lépés a méltatlan viselkedés felé. Kényes az egyensúly, de akkor is meg kell tartani, ha totális az egyet nem értés a vitázók között.