Nagy botrány lett a Népszava karikaturistájának Müller Cecíliát és Jézust komikus beállításban tálaló rajzából - és ezzel a botránnyal valószínűleg a grafikus Pápai Gábor, valamint a lap szerkesztősége maga is előre számolhatott. Lehet a szent dolgokkal viccelődni, avagy elbírja-e Isten gyomra a humort?
Kétbetűs a válasz: el. Csodálkoznék, ha lenne olyan keresztény, aki úgy vélekedne, hogy Istennek nincs humorérzéke. Noha a Biblia nem igazán ír erről, mégis nehéz elképzelni egy Mindenható Valóságot, akiből teljes egészében hiányzik a lét egyik meghatározó alapélménye, vagyis a humor. Mondhatni, ez még viccnek is rossz lenne.
Ez a rajz viszont nem humoros, sőt még mosolygásra sem igazán késztet. Nem azért, mert tocsog a blaszfémiában vagy töri a borsot a KDNP orra alá, és nem is azért, mert "szent dologgal" viccelődik, hanem mert két olyan személyt akar kicsavart beállításban láttatni, akik közül egyikük sem szolgált rá a kicsavarásra. Márpedig a humor akkor jó, ha a céltáblául választottakon jogosan nyugszik a célkereszt, ha van valamiféle megalapozott indoka, hogy kicsavarják őket. Müller Cecíliát lehet szeretni vagy nem szeretni - mindazonáltal nem a szeretet kényszeríti naponta a mikrofonok mögé. Amit tesz, szükségszerű feladat egy krízishelyzetben, amibe belesodorta a sors. És persze Jézust is ehhez hasonlóan lehet szeretni vagy nem szeretni - Őt viszont éppen a szeretet vitte fel arra a bizonyos fára. Amit tett, hitünk szerint ugyancsak szükségszerű volt.
Ez a rajz szimplán csak egy buta sértegetés, gúnyolódás Müller Cecílián, belekeverve Jézust is, alapvetően humor nélkül. No persze félre ne értse senki, nem arról van szó, hogy Jézus Krisztus most ott zokogna az Atya vállán fájdalmában - nehezen elképzelhető ez az érzékenység arról, aki elviselt egy római kivégzést -, inkább az attitűdről, az elvről, és a hozzáállásról beszélünk, ami a baloldali-liberális szemléletmód sajátos viszonyát jellemzi bármilyen vallási szimbólumhoz, hitbeli kérdéshez vagy egyházi dologhoz. Itt már nem csak Pápai rajzáról van szó, hanem egy jóval általánosabb tematikáról. Természetesen nem kell egyetérteni a kereszténység Krisztusával, lehet mítosznak vagy legendának tartani, vitatni a tanításait, legyinteni a róla szóló korpuszra, de mégsem érdemes olyan tálalásban ábrázolni, amiről jó előre borítékolható, hogy belegázol embertömegek lelkébe. És nem, szó sincs arról, hogy akkor a vallásokat elvtelenül tisztelni kellene és valami oknál fogva tilos volna humor tárgyává tenni. Isten gyomra nagyobb mint az egyházáé, a tűrőképessége valószínűleg meghaladja a követőiét. De ha a humorban nincs intelligencia és nincs jogosság, akkor szimpla sértegetéssé válik. A probléma azonban nem is csak a humor oldalán keresendő, hanem sokkal általánosabb keretben.
Akárhogy is osztok-szorzok, a nyílt demokráciát egyébként helyesen támogató liberális szemlélet egyik tipikus jellemzője, hogy a kereszténységről csakis rendre megszégyenítően vagy legalábbis ahhoz közeli beállításokban tud gondolkodni. Eközben a saját elvei állandóan arról szólnak, hogy a világ milyen tarka, hogy mennyire fontos értékelni a színeket, a gondolatok sokféleségét, a vallási pluralitást, és hogy ez a sokféleség mennyire alapvető építőköve egy normális demokratikus társadalomnak. Ám ha a kereszténység kerül szóba, hát akkor aztán nem, akkor mintegy varázsütésre eltűnnek a színek a palettáról! Akkor nem közelítünk több oldalról, nem gondolkozunk színekben, nem számít az árnyaltság, hanem csak feketén-fehéren a gúnyos cinikus tálalás és lesajnálás marad. Jogos is tud lenni ez a kritika. Nem tagadható, hogy az egyház sokat hibázik, adott esetben tálcán kínálja magát az ilyesféle humorhoz. De azért nem csak hibázik az egyház, az erények meglátásához azonban egyszerűen nincs szemüvege a vallásoktól frászt kapó demokratáknak.
Ez a vaskalapos liberalizmus azért is furcsa egyébként, mert a kereszténység önmagában is rendkívül színes jelenség, szinte áttekinthetetlen teológiai kínálattal, felekezeti megoldásokkal, kegyességi irányzatok széles választékával. Legyen begyepesedett konzervatív vagy fékevesztett liberális az ember, ez egy olyan tény, amit egyszerűen senki sem tagadhat. Igazi művészi produkció tehát ezt a színességet egy teljesen sematikus, végtelenül lebutított képletben kezelni, amivel a pluralitáspárti liberális nemcsak a saját elveinek mond ellent, hanem teljesen hamis képet is fest a hitről.
Nem is a viccelődés itt a fő probléma, hanem az a kettős mérce, ami színességről beszél ha a számára kedves értékeket közvetítő társadalmi jelenségekről van szó, miközben primitív egyoldalúsággal fordul szembe mindazzal, ami neki nem szimpatikus. Míg az egyik oldalon az egyházak hibáiról nem igazán vesznek tudomást, és hatalmi érdekekhez használják fel őket, a másikon csak a hibáival foglalkoznak és gúnyrajzokat karcolna róluk. Vagyis éppen a színesség hiányzik, ami egyébként élhetővé és elevenné teszi a társadalmunkat. És ez most nem az egyház vagy a kereszténység hibája.
A nevetés, a humor márpedig csak az emberi lét sajátja, mert annak mulandóságából, azaz halandóságunkból ered. Ezért sem lehet Isten humoros és nem ismerheti azt. A görögök jól tudták ezt, mert úgy tartották h az olümposzi isteneik ezt az egyet irigyelték őtőlük, halandóktól: a nevetést, annak képességét, mivelhogy ezt az egyet ők, az istenek nem ismerték.
VálaszTörlésKedves Unknown!
TörlésJavaslom olvasd el Jónás könyvét az Ószövetségből. :-)
Ne haragudj, a gyengébbek kedvéért (akikhez most n is tartozok): megmondanád, hogy a karikatúrában MI a blaszfémia? Jómagam úgy vettem észre, hogy tényleg "csak" egy nagyon gyenge szóviccet akart belevinni a szerző: Krisztus a kereszten FÜGG.... az ő szeretete pedig tényleg olyan hatalmas (= őrült szerelem- ahogyan ezt a misztikus szerzők is nevezik oly sokszor), ami annyira függővé tette Őt mitőlünk, hogy kezünkbe adta önmagát...
VálaszTörlésKedves Mariann, olvastad egyáltalán a bejegyzést? Ezt írtam: "Nem azért, mert tocsog a blaszfémiában vagy töri a borsot a KDNP orra alá, és nem is azért, mert "szent dologgal" viccelődik..."
TörlésSzerintem ez a rajz nem konkrét blaszfémia. Ahhoz kevés. Szimplán csak gyenge humor vagy inkább humortalan - és főként azért, mert két olyan személyt állítana komikus helyzetbe, akik nem érdemlik meg ezt a beállítást. Ennyiről van szó.
Sytka, én is Mariannhoz csatlakozva kérdezem, hogy egy esetből biztosan általános kinyilatkoztatásokat tehetsz az egész liberalizmusra, a liberális szemléletre? Másrészt biztosan megértetted a karikatúra üzenetét?
VálaszTörlésSzerinted "tocsog a blaszfémiában". Ugyan miért? Jézussal kapcsolatban csupán tényt közöl: keresztre feszítették. Mi ebben a blaszfémikus?
Kedves Péter, lásd Mariannak írt üzenetem. Pont azt írtam, hogy NEM(!) azért gáz a rajz (szerintem), mert blaszfém vagy zavar egy magát kereszténynek nevező pártot. Csak szimplán humortalan.
TörlésViszont attól mert nem blaszfém, zavarhatja sok ember érzékenységét. Ezt pedig - ebben biztos vagyok - előre sejthették a lap szerkesztői és maga a rajzoló is. És igen, a vallások cikizését nemhogy általános jelenségnek látom a liberális oldalon, hanem erősödő trendnek is. Hogy ennek mi az oka, mennyire jogos vagy sem, az más lapra tartozik (ahogy említettem, az egyházak is "megdolgoznak" azért, hogy ebbe a helyzetbe kerüljenek), mindazonáltal a postban felvetett ellentmondást is jogosnak érzem. Ha más csoportok érzékenységét egy picit is sértik a "másik oldalon", azonnali és hangos felháborodás követi a liberális érzelmű embereknél. Ez valahol érthető is, minden ideológia védi a saját határait és a határvillongásokat nem szereti. Csak furcsa emellett, hogy közben a színesség, pluralitás, az "elférsz te is a palettán"-attitűd is hangzik, miközben vannak ellenhangok, amiket ugyanúgy nem tűr meg egy liberális ember, mint egy konzervatív.
Sytka, akkor másként fogalmazok. Kritikádban alapvető ellentmondás van. Egyrészt szerinted humortalan a karikatúra, de sérelmezed, hogy „két olyan személyt állítana komikus helyzetbe, akik nem érdemlik meg ezt a beállítást”. Most akkor humoros, vagy sem?
TörlésÚgy tűnik kritikádból, hogy számodra a karikatúra egyenlő a humorossággal. Ez bizony nem így van, a karikatúrának nem kötelező kelléke a humor. Egy jó karikatúra lehet véresen komoly figyelmeztetés, sőt gúnyos bírálat is egy társadalmi politikai jelenséggel kapcsolatosan.
Szerintem Pápai Gábor rajzával nem humorizálni akart, hanem éppen ellenkezőleg, egy negatív politikai jelenségre akarta felhívni az emberek figyelmét. A rajz csak azok érzékenységét zavarhatja, akik félreértik, vagy nem értik üzenetét. Ez viszont nem a szerző és pláne nem a liberális oldal hibája. Jézusról csupán egy tényt közöl a rajz, ami jól ismert minden ember számára: keresztre feszítették. Vele csupán a szembesülést akarta segíteni a szerző, de úgy tűnik, könnyebb felháborodni, blaszfémiát kiáltani, bírósági feljelentést tenni, mint szembesülni. Azon csodálkozom, hogy egy ilyen verzióra nem gondoltál.
Az írás szerzője elkövet egy súlyos hibát. Liberális szemléletű karikaturistáról el sem tudja képzelni, hogy vagy keresztényként, vagy a keresztény értékrendet tiszelő, azt - vallási hitvallástól függetlenül - értő és magáénak valló személyként készítette el a rajzát. Pedig ha a keresztény értékrend alapján szemléljük, akkor ez a karikatúra Jézuson nem gúnyolódik, sőt. Az álszentséget viszont annál inkább kigúnyolja és nevetségessé teszi. Mire utal? Az önfeláldozó emberi tett elbagatellizálásának arra a szintjére, amire a magukat a kereszténység fő védelmezőinek hirdető kormányzat főpropagandistái a járvány egyik legszomorúbb tragédiájának ismertetésekor eljutottak. Akkor amikor be kellett számolniuk arról, hogy egy egészségügyi dolgozót munkája során megfertőzött a koronavírus és ebbe belehalt. "De hát szegénynek amúgy is súlyos, krónikus alapbetegsége volt" - tették hozzá. Mire a munkája során az életét áldozó egészségügyi dolgozó özvegye lenyilatkozta, hogy a férjének semmi baja nem volt, viszont amikor a koronavirus fertőzés miatt kórházba vitték, ott baktériumfertőzést kapott (ami az alacsony karbantartási ráfordítások miatt a magyar kórházak egyik fő rákfenéjévé vált az elmúlt évtizedben), az pedig súlyossá vált, és ezért nem tudott a szervezete eredeményesen megküzdeni a koronavírussal, amibe végül belehalt. Az özvegy állítását senki nem cáfolta. Az esetet állítólag "máig vizsgálják". Erre reagált a karikaturista jogos erkölcsi felháborodással ezzel az önfeláldozó ember halálát elbagatellizáló, de a Jézus önfeláldozásának megváltó erejét valló kereszténységre folyvást álszentül hivatkozó kormány propagadájának kigúnyolásával. Hiszen amit mondott az álszent propagandista, az olyan, mintha Jézus kereszthalálát bagatellizálta volna el! "Amit vele tettetek, mintha velem tettétek volna..." Szóval a blaszfémiát nem a karikatúrista, hanem a kormány járványügyi szóvivője követte el, és a karikaturista - teljes joggal - ezt a magatartást tette nevetségessé és gúny tárgyává!
VálaszTörlésPéter, lényegre törő megfogalmazással a fején találtad a szöget. Azonban nem egy esetről van szó, hanem egy tendenciáról. A tisztifőorvos ugyanis tendenciózusan, minden nap, minden áldozat esetében kihangsúlyozza alapbetegségét, vagy alapbetegségeit, mintha le akarná rázni a hivatal felelősséget és az áldozatot akarná felelőssé tenni.
TörlésSytka, Pápai Gábor Jézus ábrázolása egy tükör akar lenni azok számára, akik Jézus szellemiségével ellentétes tevékenységét te is többször jogosan kritizáltad. Kár, hogy ezt most nem vetted észre.