A celebkereszténység, a Gabi és a tótgabiság

Nem akarom sem ekézni, sem megvédeni Tóth Gabit: valahogy ő kimaradt eddig az életemből, és valószínű ezután sem képezi majd szerves részét. Kikerülni viszont egyre nehezebb, mert lépten-nyomon belebotlok: állandóan olvasok valamit vele kapcsolatban. Ez még nem ingerelne engem írásra, viszont az a miliő, aminek ő is része, most ugyanúgy használja a keresztény szót, mint ahogy a populáris politikai-nemzeti szólamok teszik azt. No, ez bizony már ingerel, mert álláspontom szerint itt két teljesen összeférhetetlen dologról beszélünk, amit mégis egymásba kívánnak préselni.

Nagyon nehéz egy komplett jelenséget teljes egészében megkerülni és úgy tenni, mintha az nem is létezne. Mármint akkor, ha az ember nem remeteként él a fal felé fordulva, hanem részt vesz itt és most a társadalmi pezsgésben. A celebvilágról van szó, mely gátlástalanul kihasználja a tömegkultúra minden idegszálát, hogy harsányan felhívja magára a figyelmet. Így még az olyan, egyébként érdektelen emberek is, mint jómagam vagyok, akaratom ellenére tudom ki az a Berényi Miklós (Barátok Közt), mi van épp Lagzi Lajcsival (lecsukják), vagy miről szól Tóth Gabi legújabb klipje (szex az erdőben). Ez az igazi pofátlanság fokmérője: olyasmit belegyömöszölni az ember agyába, amit igazából nem akar ott látni, de jön a bulvársodrás és betüremkedik az életembe. Így került elém most Tóth Gabi dolga is.

Gabi kifakadt, ezt valószínűleg a többség már olvasta. Az énekesnő azt kérte, hogy senki "ne bántson azért, mert keresztény vagyok, ne szidjon azért, mert felvállalom a vallásom." Szerintem őszinte volt és annyit írjunk a javára, hogy többen tényleg elfogadhatatlan alpárisággal és stílussal kezdték verbálisan gyalázni, amiért jogosan emelt szót. Nos, én egyáltalán nem akarom bántani Tóth Gabit, mert az egyébként is csak tüneti kezelés lenne: a probléma ugyanis nem a kiváló hangú és szerintem a maga módján tehetséges Gabival van, hanem azzal a világgal, ami őt módszeresen tönkreteszi, de amit mégis ő választott saját magának. A lelket kiherélő celebgyártásról van szó, aminek Gabi valamikor aláírt és átadta neki minden tehetségét. Innentől kezdve Tóth Gabit nem nagyon látjuk, hanem csak a "tótgabiságot", ami egy kitalált, pénzt fialó produkció, de sajnos valamennyire átfedésben van magával az emberrel is. Nos, az vitán felüli, hogy a tótgabiságnak egyszerűen semmi, de semmi köze nem lehet a kereszténységhez.

Ez a helyzet.

Vannak olyan zugai a valóságnak, melyek egyszerűen sehogy nem kompatibilisek a szívből megélt hittel. Többen felrótták szegény Gabinak, hogy vajon miként férhet össze a "vallásával" a combközépig felvágott szoknya és az erdőben szeretkezés (Eucharisztikus eufemizmussal: "erdőben ölelkezés"), mert egy keresztény ember ilyesmit nem csinál és nem énekel. Szerintem viszont felesleges elveszni az ilyen apró részletekben. Egyszerűen maga a celeb-létmód kiveti magából a jézusi eszméket és belső logikája, erkölcsi világa, igénytelensége minden porcikájában ellentétes azzal. Semmi nagy felismerés nincs ebben részemről, csak leírtam az egyértelműt, ami számomra világos, Gabi számára láthatóan nem. 

Tehát nyugtázzuk, hogy a "tótgabiság" nevű celebtermék messze áll a hittől, mert nem kompatibilis vele, de vajon azt jelenti ez, hogy maga Tóth Gabi sem az? A válasz erre egy újabb kérdés: vajon mennyire lehet egy ünnepelt személyt függetleníteni a nullahuszonnégyben ráhúzott szerepeitől - pláne akkor, amikor egy gigantikus színpadon éppen egy produkció keretében akar hívő lenni? Szerintem őszintén: semennyire.

Tóth Gabi láthatóan egyszerre kívánja megvetni a lábát a kereszténység és a celebvilág talaján, ez azonban nem fog menni, mert áthidalhatatlan szakadék fölé kellene terpeszben magasodnia, amire még a két kamion között spárgában feszítő Jean-Claude Van Damme sem volna képes. Ha hiteles keresztény valaki, undorodni fog a celebkultúrától, ha pedig szereti és habzsolja a celebkultúrát, undorodni fog a hiteles kereszténységtől. Ritkán találni ilyen tiszta dualizmust ebben a komplex valóságban, most azonban pont ez a helyzet.

Ezért aztán Tóth Gabi ha felismerésre jutna, akkor tudatosulna benne, hogy itt döntenie kellene a kettő között. Ha meghozná a döntést, hogy valóban Krisztust követi, akkor jó eséllyel levállna a tótgabiság szerepéről. Az is egy lehetőség, hogy megmarad a tótgabiságnál Krisztus követése helyett, ha nagyon összenőtt a szerepeivel. Olyan döntést azonban nem hozhat, amilyet most láthatólag akar, hogy mindkettőt választja. Megmarad celebnek miközben hívő, vagy akár keresztény de kívánja a celebséget is. A celebkereszténységgel éppen ez a probléma: halva született mutáns, életképtelen kombója két gyökeresen eltérő világnak. Ezért akadunk fenn Tóth Gabi "kereszténységén", ezt is érezheti, amikor bántásként éli meg a reakciókat, a felé irányuló kritikát és méltatlankodást. Még a nem hívő ember is elfordítja a fejét, mert zsigerileg érzi az inkompatibilitást. Az elutasítás nem Tóth Gabinak, az embernek, hanem a tótgabiságnak szól, de azért az is benne van, hogy a kettőt már nem lehet egymástól elválasztani.

Ezért pedig bizony nemcsak Tóth Gabi a felelős, hanem az a kör is - beleértve a politikát - amely ebben a körben benntartja és amely felhasználja. A helyzetet más oldalról is ismerem. Van olyan rendkívül tehetséges, rátermett, kiváló hangú, fiatal énekesnő ismerősöm, akit többször keresett már meg az egyik kereskedelmi TV-csatorna, hogy lépjen be ebbe a körbe és csakhamar celebritást varázsolnak belőle. Csakhogy ő tényleg hívő: az anyagi és karriert érintő édeskés csábítás mögött nem esett nehezére felfedezni, hogy az önazonosságáért, a létéért, a lelkéért megy ki a játék. És úgy döntött, az többet ér a jó hangjánál.