2021. szeptember 22., szerda

Fesz van

Van a mindennapi stressz: utálatos, az ember küzd ellene, de nem tudja igazán megoldani, mármint ha aktív életéveit éli is dolgozik, akár minden normális kenyérkereső ebben az országban. Van viszont olyan stressz is, ami pluszban rakódik rá erre és elkerülhető volna - ám fájdalmasan tapasztalom, hogy sok keresztény mintha abban lenne érdekelt, hogy növelje az adagot.

Az egész probléma most Vujity Tvrtko egyik friss Facebook-posztja miatt jutott eszembe. Nem kenyerem Tvrtko, de néha képes fején találni a szöget és széles látókörű riporterként talán az átlagembernél is érzékenyebben reagálni a társadalmi hullámokra, mozgásokra, kihívásokra. Tvrtko néhány nagyon szomorú emberi sorsot írt le az említett bejegyzésben, melyeknél csak az erre adott reakciók voltak még elkeserítőbbek. És itt jön a fején talált szög, a magyar társadalom aktuális kórképe:

"Feszült társadalomban élünk, ahol minden egyes szónak, gesztusnak, ölelésnek vagy bántásnak különös fontossága lehet. Ahol például a politikában megszűnt az a fogalom, hogy “nemes ellenfél”. Ádáz ellenség lett belőle, akit nemcsak le kell győzni, de meg is kell alázni, meg kell semmisíteni, el kell pusztítani. Erről szólnak a hírek, erről szól a közélet!"

Sajnos tűpontos kifejezés azt mondani, hogy feszült társadalomban élünk, mert tényleg ez a helyzet. Az elmúlt időszakban több focimeccsen is kint voltam a Puskás Arénában, úgyhogy a saját szememmel láthattam mit jelent "szurkolni" a mieinknek: alapvetően azt, hogy primitív bunkó módjára gyalázzuk az ellenfél csapatát. Fiam sok éve maga is focizik, a bajnoki meccseire persze a szülők is elmennek, hogy ki-ki a maga csemetéjének szurkoljon - vagy inkább a bírót, a játékvezetőket, a másik csapat edzőjét elküldje a francba válogatott káromkodásokat üvöltözve. De ugyanez az alpáriság és mocsokdömping zubog a napi politikában is. Az egyik politikus egy óvodás gyermek szintjén tréfálkozik azon, hogy a fideszes Németh Szilárd milyen kövér, a másik bohócnak, demagógnak, hazaárulónak nevezi az egyik ellenzéki képviselőt. Érdemes ezt a videót megnézni, akár bal, akár jobboldali szimpatizáns az ember, teljesen mindegy - mert ez most Magyarország feje, amitől bűzlik az egész hal. Ide sikerült lezülleszteni a közbeszédet, amiért a teljes garnitúra felelős.

Lehet erre azt mondani, ha valaki közéleti szereplő, sportoló, művész, politikus, annak bírnia kell az ilyesmit. Ne legyen már cukorból, elvégre ő döntött úgy, hogy ilyen pályára lép. Ez a kijelentés azonban látens butaság, mert abból a feltételezésből indul ki, hogy egy társadalomnak, a közös életünknek így kell működnie, nekünk pedig ehhez a deformációhoz szükséges alkalmazkodnunkAz alapértelmezés egy ilyen közegben az, hogy elviseljük egymást, nyeljük egymás beszólásait, cinikus odamondásait, alpári mondókáját - hiszen ezzel kell járjon a közszereplés. Hát nem! Nehogy már ezt tartsuk normálisnak: ezt mi tettük ilyenné.

A nagy kérdés persze megint az, vajon az egyház és a keresztények mit akarnak kezdeni ezzel? Annyiszor beszélünk arról, hogy mi egyfajta ellenkultúra és ellenhatás vagyunk a társadalmi térben, hogy mi mást képviselünk, mást mondunk, máshogyan viselkedünk - itt az ideje ezt megmutatni is. Ezzel szemben én azt látom, hogy például a közösségi oldalakon olyan hívők is keményen nekifogtak a politikai véleményüket - értsd: gúnyos álláspontjukat - kifejteni, akik eddig nem tettek ilyesmit. A keresztények közül is egyre többen beállnak ebbe a romlott tendenciába és tovább erősítik a stresszt és idegességet növelő feszült társadalom elviselhetetlenül fokozódó vízióját. Nem az a baj, hogy valaki elkötelezett politikai-társadalmi nézetek mellett, hanem az, ahogyan a sajátjától eltérőekre reagál és ahogyan ezt kommunikálja a közösségi tereken. Óriási felelőssége van szerintem most ebben azoknak a politikusoknak, akik magukat kifejezetten kereszténynek tartják (álláspontom szerint persze a többségüknek nem sok köze van a biblikus kereszténységhez - de ez egy másik téma, amiről már sokat írtam), és azoknak a véleményformáló, szem előtt lévő, az egyházban szolgáló hívő embereknek, akik influenszerként, művészként, prédikátorként, szerzőként vagy máshogyan alakítják a közgondolkodást.

Feszült társadalomban élünk, de nekünk nem az a dolgunk, hogy tovább feszítsük a húrt. Hanem az, hogy rámutassunk arra, Akit értünk feszítettek meg és aki a megbékélést, a harag csillapodását, az integrativitást, együttműködést az Isten felé elindulás opcióját hozta el nekünk. Nem engedhetjük szabadon a dühöt és a pofátlan énünket, mert az méltatlan a hithez, amit képviselnünk kell.

3 megjegyzés :

  1. Amikor épp nincs külső katonai fenyegetés, akkor minden jóléti társadalom hideg polgárháborúba kezd arról, milyen forgatókönyv szerint alakuljon a jövő. Egy statikus világban kicsik a tétek, egy dinamikusan változóban pedig nagyok, az indulatok is ettől nagyok, nem udvariassághiány miatt. A nyugatabbi keresztények udvarias békaként főnek az ügyes bal-lib séfek fazekában, ezért az udvariasság most csak akkor jó ötlet, ha udvariasan, ám kellő határozottsággal sikerül leállítani a vízforralást. Ha nem, akkor udvariatlanul ki kell ugrani a fazékból.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. "Egy statikus világban kicsik a tétek, egy dinamikusan változóban pedig nagyok, az indulatok is ettől nagyok, nem udvariassághiány miatt."

      Ezt én nem teljesen így látom. Szerintem azért, mert a dinamikus világ tétjei nagyok (ez igaz), még nem kellene az udvariassághiány felé mozdulni. Vona Gábor írja most megjelent könyvében, hogy nem az a baj a magyarokkal, hogy túl sokat vitatkoznak, hanem inkább az, hogy szinte egyáltalán nincs vita. Veszekedés, gyűlölködés, odamondás - az van, de vita nincs. Márpedig egy társadalmat nem az motorizál, ha teljes egység van (ez amúgy is elérhetetlen utópia), hanem az, ha úgy tud vitatkozni, hogy közben képes dolgokban egyet is érteni. Nos, én mostanában ebből látok kevesebbet és a veszekedésből többet. Vannak üdítő kivételek, ilyen például számomra az, amikor két, szögesen ellentétes oldalon álló ember le tud ülni egymással és nagyon intelligens vitát-beszélgetést folytat. Erre Gulyás Márton és Kassai Lajos most nagyon pozitív példa:

      Gulyás-Kassai

      Több ilyet még!

      Törlés
    2. Pár probléma a lelkesedésetekkel: a linkelt beszélgetést Kassai kezdeményezte, semmit nem beszélnek meg érdemben, és Gulyás csupán megadja a lehetőséget, hogy a partner fenntartás nélkül áttérjen a bevallottan szélsőséges, radikális álláspontjára vagy... elnapolják egyelőre. Ez nem párbeszéd. Őszintébb lenne a szitkozódás.
      Apropó, partizán: ha keretlegénynek hívná magát, lelkesednétek érte? Partizán és keretlegény között előjelbeli különbség van, egyformán vállalhatatlanok lennének egy erkölcsileg tisztán látó társadalomban.

      Törlés

Megmondhatod te is... de kérlek, NE tedd névtelenül!
(A szerző a beírt kommentek közül bármelyiket előzetes figyelmeztetés és minden magyarázat nélkül törölheti. Kommentedben ne használj túl sok hivatkozást, mert a rendszer automatikusan moderál!)