Míg az egyház most éppen azzal van elfoglalva, mit csinálnak a melegek, közben az egész világon szép lassan egyre melegebb lesz. S bár létezik ökoteológia, a kereszténység még messze nem veszi komolyan a természeti környezet válságát, hanem itt is többnyire a politikai befolyásra összpontosít - miközben szép lassan átlépjük az eseményhorizontot és visszafordíthatatlan károkat okozunk saját magunknak. A most következő bejegyzés azonban többre akar rámutatni annál, hogy baj van "odakint" a világban - de hogy mi köze mindennek a kereszténységhez, azt a végére tartogatom...
Nos, valami hasonló a helyzet a klímaproblémával és úgy általában a környezetvédelemmel is. Aki ezt a témát felveti, percek alatt egy olyan beszélgetésbe sodródik, ahol politikai kérdések merülnek fel arról, hogyan használja a baloldali propaganda ezt a kérdést és különben is az egész a befolyásolásról, hatalomtechnikai megoldásokról, túlzásokról szól. Lobbicsoportok nyomulnak, tematizálják a közbeszédet, cégek próbálnak odakönyökölni az asztalhoz - hát erről van itt szó, igazából innen fúj a szél. A természetben persze vannak problémák, akár komolyabbak is, de ahogy eddig, majd most is szépen helyreállítja önmagát. Felfújt dolog ez az egész klímaprobléma...
Hát valami ilyesmit lehet sokszor hallani. Nem az a gond, hogy ebben a megközelítésben nincs igazság, hanem hogy egyszerűen elveszi a fókuszt az igazi problémáról: mert tényleg baj van körülöttünk, mégpedig egyre komolyabb, és ez akkor sem politikai kérdés, ha a politika is beleteszi a kezét. A környezeti összeomlás nem a baloldal vagy jobboldal csinálmánya és az alapvető gond akkor sincs túllihegve, ha túlzó kijelentések és pánikkeltő reakciók is kavarognak a levegőben. Az egész szituáció valahogy úgy fest számomra, hogy miközben egyik oldal veszekszik a másikkal, a világ szép lassan eszkatologikus katasztrófába süllyed a két táborral együtt. Aztán eljuthatunk majd arra a pontra, hogy már nem lesz, aki veszekedjen.
Azt hiszem David Attenborough személyét nem kell nagyon bemutatni. Attenborough nem politikus, nem politikával házal, viszont szinte egész életét kint töltötte a természetben. Már majdnem leélt egy egész évszázadot, és bár az történelmi léptékben nem túl sok idő, mégis végignézhette hogyan tűnnek el komplett fajok, csordák, populációk a Föld színéről. Saját bevallása szerint fokozatosan tűnt fel neki, amikor forgatni ment a stábjával, hogy egyszerűen már nem találja meg azokat az állatokat, melyek életét rögzíteni szerette volna. Nos, Attenborough könyvében "a szemtanú beszámolóját" adja világunkról, és többek között a következőket írja:
"Az összeomlás valójában már meg is kezdődött, minden jel szerint növekvő sebességgel folytatódni fog, és megnyilvánulásai egyre nagyobb arányokban és mind pusztítóbb jelenségek kíséretében követik egymást. (...) Ha azonban továbbra is itt akarunk élni, a puszta intelligenciánál többre lesz szükségünk. Most már bölcsnek is kell lennünk."
A könyv és a belőle készült film a mai Csernobil és Pripjaty körzetével zárul: egy olyan hely látképével, amit mi emberek tettünk tönkre, és amit a természet visszavett tőlünk, hogy nélkülünk folytassa tovább.
De miért írok ilyen témáról egy alapvetően teológiai jellegű blogban? Mi köze mindennek a teológiához, a hitünkhöz, az egyházhoz, a kereszténységhez? Nos, a helyzet az, hogy egyelőre nem túl sok. A fenti fejtegetést részben annak illusztrálására szántam, hogy érzékeltessem: vannak olyan sürgető és nagyon súlyos kérdések, melyekkel szinte alig foglalkozunk hívőként, vagy legalábbis a retorikánk cérnavékonyan szól - miközben egyébként fontos, de horderejében kevésbé súlyos problémákat újra és újra előszedünk. Természetesen mondhatja erre valaki, hogy a világ mindenképpen a pusztulás felé halad - bármit is teszünk, a Szentírás előre megjövendölte, hogy minden amit magunk körül látunk, az enyészetnek van fenntartva. Ez a logika azonban legalább két okból is hibás. Egyrészt keresztényként isteni megbízásunk van a Kert (vagyis a teremtett valóság) megőrzésére - és én nem látom a Szentírásban, hogy ez a feladat az utolsó idők periódusára már nem vonatkozik. Másrészt, ha minden az enyészeté lesz, akkor a többi probléma sem érdemel túl sok figyelmet - azok sem, melyekre nagyon is figyelni szoktunk.
Az éppen mesterséges izzásban tartott melegkérdést, melyre az egyház folyamatosan reagál, súlyos hiba lenne elbagatelizálni. Tény és való, hogy nagy kihívást jelent a kereszténységnek, de nem értek egyet azzal a trenddel, hogy ez most az egyház legnagyobb kérdése. Nem kell perifériára szorítani, de ha egy-ügyű lesz az egyház és csakis ezzel foglalkozik, félő hogy az unokáinknak már nem a melegekkel, hanem a meleggel és beláthatatlan katasztrófákkal kell majd szembenéznie. Miközben ideológiai vitacunamikban kavargunk és próbáljuk védeni magunkat, az egész világ darabokra hullhat körülöttünk - és ehhez a trendhez láthatóan nem sok szavunk van. A probléma sokkal többről szól és jóval összetettebb annál, minthogy ne szemeteljünk olyan sokat vagy vegyünk elektromos autót. A nyugati kultúra életszemlélete, féktelen fogyasztómániája, a megszokott komforthoz való ragaszkodása épp úgy spirituális kérdés, mint az, hogy ki kivel házasodjon. Senkit nem ijesztgetni akarok, csak figyelmeztetni: ne hagyjuk, hogy ez a téma a politikai befolyás erőterében maradjon, és ne higgyük el azt sem, hogy keresztényként mi ehhez nem szólhatunk hozzá. Nagyon is kellene, hogy legyen mondanivalónk, hangosabb és erősebb, mint ahogy most hallatszik.
A melegedés problémája egyrészt nem takarja el a melegség problémáját (a környezeti nem versenyez az interperszonálissal), másrészt több józanságot igényel a szokásosnál. Európa lelkiismeret-furdalásos elsorvasztása nem válasz Afrika és Ázsia túlnépesedésére. Az igazán bátor ember ma Afrikát és Ázsiát oktatja, hogyan is kellene jobban, okosabban, igazságosabban élni, pl. nyugati stílusú kereszténnyé válva. Egyből kiderül, hánnyal több igazán bátor ember van a nullánál. Itt nem jön be saját portán seperni, mert a saját portán nincs ezzel összefüggő baj, az afrikai és ázsiai portán annál inkább, ott is muszlim körökben. Gyűlik az óceánban a szemét? Ázsiában dobálják bele. Sivatagosodik a föld? Afrikában. Fenntarthatatlan az életforma? Sehol sem feltűnőbb ez, mint Indiában.
VálaszTörlésEközben a megmondók hol mondogalódnak?
A poszton elgondolkodva, mi lenne, ha az egyház a melegek helyett Ázsiának és Afrikának szólogatna be? Az, hogy elhanyagolna egy közeli problémát, össztűzbe kerülne egy távoli miatt, és még a problémás muszlimokat sem tudná megszólítani, akiknél a megoldás kulcsa van.
Szerintem sem takarja el a melegedés problémája a melegség problémáját (erről írtam is), mégis a helyzetkép most úgy fest, hogy a keresztények százszor-ezerszer jobban fókuszálnak a melegségre, mint a melegedésre. Holott utóbbi gigantikus baj és mindannyiunk jövőjét veszélybe sodorja. Az aránytalanság az, ami igencsak zavaró.
TörlésÉrtelmezésedben akkor a zabáló-fogyasztó, a világnak tempót diktáló, a javak nagy részélt élvező és masszív ökológiai lábnyomot hagyó nyugati civilizációnak szinte semmi felelőssége nincs. Amit leírtál, az legalábbis így néz ki számomra: mindenről Afrika, Ázsia tehet, őket kell oktatni, hogy hozzánk hasonlóvá válhassanak.
Ugye ez azért meglehetősen nagy leegyszerűsítés...
Kontraproduktív elmélet, hogy a nyugat tehet ezekről: a nyugatiak egyre kevesebbet fogyasztanak, egyre fenntarthatóbban, és még célszerűtlenül el is fogynak. Ezzel csak maguknak ártanak, másnak nem, a bolygónak meg pláne nem. (Lassanként annyit, mint a mohikánok...)
TörlésEgy szerintem hasznos problémamegfogalmazás: a nyugatiak találták ki azokat az ötleteket, amiket 30 évvel ezelőtti formában átvéve a nem nyugatiak veszélyeztetik a bolygót, különösen mert híján vannak a nyugati (protestáns-kultúrkeresztény) etikának. Ebből teljesen más üzenet következne, mint a posztban írt.
A nyugatiak egyre kevesebbet fogyasztanak? Is it a joke? Ráadásul csak a nyugatiak vannak olyan helyzetben, hogy tehetnek is valami komolyabbat a környezetért: az ehhez szükséges technológia a mi kezünkben van, de az edukatív erő is. Én nem azt mondom, hogy a világ más tájai nem felelősek, de hogy a nyugati kultúra (élén a benzintemető Amerikával) nagyon is ugyanúgy felelős, azt nem vitatnám.
TörlésA javak felhalmozása is nyugaton zajlik: egy nyugati ember ökológiai lábnyoma sokszorosa egy afrikai vagy arab országban élőnek.
A nyugati ökolábnyommal nem önmagában van gond: azzal van gond, hogy 8 milliárd nem nyugati ember akar pont úgy élni... ahogy egy nyugati 30-50 éve élt. Nem véve figyelembe a közben elért nyugati lábnyomcsökkentési módszereket, mert sokba kerülnek, meg alapvető odafigyelésbe.
TörlésAfrika és Ázsia akkor nem megy tönkre, ha a mai nyugatot próbálja utánozni, és nem a múltbelit - erre nincs elfogadható ürügy. A nyugat "felelőssége" ócska kifogás, ne dőlj be neki.
Érteni élem, hogy afféle nyájostorozó pózba helyezkedsz, de ha a megoldás egy másik nyájnál van, akkor annak a nyájnak kell prédikálni.
Törzspéldám: egy svéd kontraproduktívan szégyelli magát a vécét lehúzva, mert az általa spórolt víz nem tör fel a sivatagban. Az angolok által el nem dobott kenyér nem repül át Indiába. A svéd és az angol takarékoskodó nem megoldja a problémát, hanem élőben demózza, mit kellene víz- és kenyérhiánnyal küzdő területeken tenni. A nyugati ember ezzel foglalkozva kultúrfölényt bizonyít, beleéli magát mások problémáiba, helyettük rágja a lelkét a megoldáson, amely azonban nem rajta múlik.
Tudatosítsuk, mi a megoldás a világ számára: mindenkinek egyéni felelőssége van a döntéseiért vagy azok hiányáért, azt nem lehet másra átterhelni semmilyen váddal, ürüggyel. Egy-egy területi egységnek kollektív felelőssége is van az egyénei döntéseiért. Az emberiség már csak úgy működik, hogy vannak előörs fejlesztők, és vannak követők. A fejlesztések mindig közel annyi új és előre nem látható problémát hoznak létre, mint ahány régit megoldanak. Ezt figyelembe véve világos, hogy a követők nem követhetnek mechanikusan, mert akkor beleesnek az időközben felismert csapdákba. A fejlesztőnek nincs felelőssége az eredetileg nem látott csapdákért, a követőnek van felelőssége azért, hogy ne essen hanyagságból beléjük.
TörlésEz az elv teszi fenntarthatóan jólétivé a bolygót.
(Konkrét alkalmazás: a fogamzásgátlás nagy fejlesztés volt, lehetővé tette, hogy a nők többet akarjanak az anya/apáca szerepnél. Nem volt előrelátható, hogy ez nem csak az ösztönszerű szaporodástól, hanem a puszta létszámfenntartástól is elveszi a kedvüket. Nem jogos a tablettafejlesztőket hibáztatni, ezt nem láthatták előre. Ha tudatosítjuk, hogy e téren mindenkinek egyéni felelőssége van, sőt hogy egy-egy társadalomnak kollektív felelőssége is van az egyénei döntéseiért, akkor fenntartható jólétben fogunk élni.)