Harari és a hit

Már a harmadik könyvet olvasom az izraeli meleg történész-futurológus Yuval Noah Hararitól, melyben tulajdonképpen vízióit osztja meg múltról, jelenről, jövőről - mégpedig globális kontextusban, az egész emberiségre vetítve. Két dolgot biztosan kijelenthetünk Harari kapcsán: az egyik, hogy igen olvasmányosan és nagyon provokatívan, gondolatébresztő módon fejti ki a mondanivalóját, a másik pedig, hogy láthatóan ki nem állhatja a vallásokat. Ennek fő oka pedig talán az, hogy nem érti igazán a szerepüket.

Vajon mennyire lesznek relevánsak a 21. században a "klasszikus" világvallások, mint amilyen a kereszténység, az iszlám vagy a hinduizmus? Segítenek az emberiség problémáinak megoldásaiban vagy nem? Nos, Harari alapvetően három csoportra bontja a lehetséges problémákat. Az első csoportba a technikai problémák tartoznak (például olyan kérdések, hogy mit kezdjünk a globális felmelegedés okozta aszályokkal). A második csoport az eljárásbeli problémáké - mint amilyen az a kérdés, hogy milyen intézkedéseket hozzunk a globális felmelegedés megelőzése érdekében. Végül a harmadik csoport az identitásproblémák területe (erre példa lehet az olyan dilemma, miszerint foglalkozzam-e egyáltalán más nemzetek kérdéseivel vagy csak a saját "törzsemmel" törődjek?).

Nem nehéz belátni, hogy régen mindhárom terület a vallás fennhatósága alá tartozott. A technikai problémákban, mint a mezőgazdaság, a gyógyászat és ehhez hasonlók, a sámánok, papok, szent személyek mondták meg mit kell csinálni. Ha aszály fenyegetett, az emberek a papokhoz fordultak, hogy azok rimánkodjanak az istenekhez segítségért vagy éppen áldást kérjenek a termésre. Ha beteg lett valaki, a sámán, a gyógyító ember, a guru vagy a pap feladata volt gyógyítani. Ma már ezeket a funkciókat átvették a biológusok, a sebészek, a szakemberek. A vallás tehát kiszorult a technikai problémák régiójából. Ugyanez történt az eljárásbeli problémák esetében. A múltban például a gazdaságpolitikai kérdésekben az egyház beleszólt az állam pénzpolitikájába, ma viszont inkább már a pénzügyi szakemberek hangjára van szükség, ha gazdasági kérdések merülnek fel - az egyház csak téblábolna ezen a vidéken.

Az egyetlen terület Harari szerint, ahol a vallásnak a jövőben is valószínűleg erős szerepe lesz, az identitáskérdések szegmense - csakhogy úgy véli, itt sem a megoldás, hanem a probléma részét képezi majd. A vallások a 21. században így nem hoznak esőt, nem gyógyítanak betegségeket, nem építenek bombákat - de továbbra is megmondják kik vagyunk "mi" és kicsodák "ők", mit kell meggyógyítani és kit kell lebombázni. Harari szerint a vallások azért is maradnak meg fontos entitásként a társadalomban, mert az emberiség ereje a tömeges együttműködésen alapszik, a tömeges együttműködés pedig a közös fikciókba vetett hiten áll meg. Legnagyobb sajnálatára - teszem hozzá.

Dióhéjban ez az a nem túl lelkesítő szerep, amit Harari a vallásoknak szán egy általa elképzelt jövőben - ahol nem mellesleg a homo deus, vagyis az "isteni ember" él majd, vagyis egy tökéletesített, optimalizált, szinte isteni képességekkel rendelkező lény.

Ám ne felejtsük el, itt nem a jövőt, hanem a Harari által elképzelt, sőt talán favorizált jövőt látjuk. Ebben a fiktív jövőben pedig maga Harari az isten, aki sajátos logikája és tulajdonképpen ízlése szerint tologatja az építőkockákat, teszi helyre az elemeket és legózza össze a társadalmat felépítő komponenseket. Nem mondhatjuk azt, hogy Harari minden elképzelése valóságtól elrugaszkodott, sőt könyveiben szerintem többször is nagyon szellemesen és kreatívan mutat rá dolgokra, vet fel plauzibilisnek is nevezhető ötleteket, vázol fel lehetséges forgatókönyveket. De a vallás igazi szerepét szerintem nem látja át, ezért aztán nem is a jó szerepet adja neki a színpadon.

Tény és való, hogy a vallások - és most én maradok a kereszténységnél - ma nem diktálnak közvetlenül a gazdaságnak vagy nem gyógyítanak meg senkit. De ehhez máris hozzátenném: ha helyes képet látunk a kereszténység eredetéről és alapelveiről, akkor a múltban sem látjuk azt, hogy a hívők direkt módon a gazdasági kérdésekkel vagy a gyógyítással foglalkoztak volna. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy nem voltak alapelveik a gazdálkodásról vagy a gyógyításról, de nem ezekről szólt és nem ezekkel foglalkozott a hit. Sőt, maga Jézus sem elsősorban a gyógyítás kedvéért gyógyított és nem is csak azért, mert akkoriban a rabbik művelték ezt a tevékenységet. Jézus gyógyításai messiási jelek voltak, melyek a személyét hitelesítették - de sosem volt kitűzött cél a missziójában, hogy az kifejezetten a gyógyításról szóljon, betegek köré épüljön vagy akár pénzügyi kérdésekben megjobbítsa a társadalmat. Ismétlem: nyilvánvaló, hogy a keresztény értékek követése javára lehet egy társadalomnak, akár anyagi, akár egészségügyi területen is, de nem ez a deklarált célja a kereszténységnek. Egy társadalom érezheti úgy is (ahogy az egyháztörténelemben ez többször előfordult), hogy a kereszténység nincs a javára, sőt akadályt képez, vallási feszültséget okoz - de ettől még a kereszténység a helyén van és végzi azt a feladatot, amire rendeltetett a társadalomban: az evangélium hirdetését. Igen, az ókori kontextusban a kereszténység jobban beleszólhatott a gazdasági kérdésekbe és markánsabb szerepe lehetett a gyógyító tevékenységekben - azonban az a tény, hogy ma nem így van, nem jelent semmit. Vannak korszakok vagy társadalmak, ahol kisebb vagy nagyobb szerep juthat az egyháznak gazdasági vagy egészségügyi kérdésekben - de akár kisebb, akár nagyobb a lehetőség, a kereszténység puszta létezése szempontjából ez sokadlagos kérdés.

A húr, amit Harari láthatóan nem pendít meg, valahogy így muzsikál: a kereszténység lényege szerint nem akar gazdasági tanácsokat osztogatni, de ott akar állni az evangéliumi értékrenddel a pénzkérdések mögött. Ehhez hasonlóan a kereszténység maga nem akar gyógyítani, de motivációs erőt ad a gyógyulásban és akár az orvost is ösztönözheti, hogy a munkáját jobban végezze. (No és persze azért ne zárjuk ki, hogy Isten gyógyíthat is ugye...) A kereszténység tehát nem úgy működik, ahogy Harari lapot oszt neki - és akkor így szépen megmarad az identitásproblémák szűk kategóriájában. A kereszténység igazi értelmében életforma, ami mindent áthat annak a sorsában, aki követi. Láthatóan ez az, amit Harari nem ért meg. Egy igazi hívő ember számára a hit nem egy komponens a sorban, hanem az élete minden területe mögött ott áll. 

Mindig kiver a víz, amikor hívők szájából hallok valami ehhez hasonló kérdést: "szerinted mi a helyes fontossági sorrend: ugye előbb Isten legyen, aztán a család, aztán a gyülekezet és csak utána a karrier meg a többi?" A válaszom az ilyesmire mindig az, hogy ez egy ostoba kérdés. Nemcsak azért, mert a fontossági sorrend mindig dinamikusan változik az adott élethelyzet és periódus függvényében, hanem azért is, mert Isten nem lehet egy elem a sok között a listában. A helyes logika inkább ahhoz van közel, hogy Isten ott áll a listaelemek mindegyikének a hátterében - mert a kereszténység erről szól. Harari és a transzhumanista logika a vallás működését valahogy úgy képzeli, hogy az egy fogaskerék a többi között, de ez alapvető tévedés. Kíváncsi lennék arra, ha Harari megértené a vallások mindent átfogó szerepét az egyén életében, akkor ez a megértés hogyan és mennyiben alakítaná át jelenlegi barátságtalan hozzáállását a kérdéshez...