Tudom, hogy már korábban is tettem említést a klímaproblémáról, mint ami megkerülhetetlenül fölénk magasodik, de nem éreztem volna teljesnek ezt a rövid sorozatot, ha ezt a témát nem emelem be az öt közé, mint amelyek mind fontosabbak a melegkérdésnél. A világ összeomlása bizony ilyen, márpedig világból csak egy létezik számunkra...
A média "ügycsináló" és tematizáló szerepe persze nem jelent újdonságot, ám ha egy adott kérdés - érthető vagy nem érthető okokból - túlságosan hangsúlyossá válik, más hangsúlyos kérdések emiatt szépen megbújhatnak az árnyékban. A klímaválság mintha mindig ilyen kérdésnek tűnne, mintha állandóan takarékban tartanánk és hagynánk a messzeségben poshadni. Valahol ott van a köztudat aljára temetve, nincs igazán homloktérben, de úgy "tudogatunk" róla és időnként kétségbeesve előszedjük. Ennek valószínűleg az is az oka, hogy nincs vele kapcsolatban olyan jól körvonalazható, vizuálisan bemutatható vagy közvetlenül tapasztalható élményünk, mint amit egy háború képei, a masírozó melegek vagy egy járványban kórházakat megtöltő betegek jelentnek. Nyilván sokkolóbb lélegeztetőgépen fekvő embereket nézni, mint olvadó jéghegyeket. Valahogy durvábban hat a keresztények érzékenységére ha szivárványos zászló alatt kifestett melegeket látnak, mint ha egy klímakonferencián készült képen asztal mellett tárgyaló, öltönyös fazonokat. Egész egyszerűen nem érint bennünket olyan direkten, mint más témák, így aztán nem is érezzük túl fontosnak.
A klímaproblémával tehát az lehet a legnagyobb probléma, hogy még mindig nem elég nagy probléma számunkra.
Keresztényként különösen így van ez, és erről szerintem az ökoteológia is tehet. Az ökoteológia specifikusan az a terület lenne a teológián belül, ami ezzel a kérdéssel foglalkozik. Ne gondolja a kedves olvasó, hogy ez mindösszesen arról szól, hogy nevelni akarja a keresztényeket a szelektív hulladékgyűjésre meg a kevesebb vízhasználatra. Az ökoteológia inkább egy markáns látásmód alapjait kívánja lerakni arról, hogyan szemléljük a teremtett világot integráns egységben, mint az élővilág entitásainak kapcsolati hálózatát. Ebből következik aztán, hogy ha a teremtést egységes egészként látjuk, erkölcsi felelősségünk lesz "művelni és őrizni" a Kertet, vagyis - John Polkinghorne keresztény tudós szóhasználatát kölcsönözve - ezt az egyetlen egy világot, ahol mindannyian élünk. Akkor nem lesz mindegy, kinek mekkora az ökológiai lábnyoma, mennyit fogyaszt, milyen kényelemben él, mekkora szeletet könyököl ki magának a mindenségből - talán nem is kell magyarázni, hogy ez keresztényként tulajdonképpen a világhoz való normális és felelős viszonyunkat érinti.
Sajnos azonban az ökoteológia szerintem még mindig túl elvont és filozofikus (legalábbis azok az írások, melyeket olvasgattam), márpedig egy ilyen kérdésben muszáj szó szerint lehozni az egészet a földre, ha kell populárisabb hangvételben tálalni, befogadhatóbbá tenni. Nem riogatásként mondom, de ameddig el vagyunk foglalva a (geo)politikai eseményekkel, a belpolitikai civakodással, vagy éppen a melegekkel, abortusszal, filozófiai dilemmákkal, a világ szép csendben tönkremegy körülöttünk. Ennek a kérdésnek ez az igazi tétje.
Nos, ebben a rövid sorozatban igyekeztem öt olyan témát felvetni, melyek mindegyike szerintem jóval fontosabb a melegek kérdésénél. Talán nem volna hiba, ha az egyház ezekkel intenzívebben törődne, ezek köré is szervezne beszélgetéseket, eseményeket, rendezvényeket, sőt tevőlegesen projektek formájában alakítaná is a kérdéses területek fontos pontjait. Ez nemcsak nekünk keresztényeknek lenne hasznos, hanem talán a hitünktől távol állók számára is.
A társadalom fenntarthatósága a legtöbb ember szerint épp olyan fontos, mint a bolygóé, hiszen a kihalás felé tartó társadalmak pont annyit érnek a zölden maradó kontinensükkel, mint a bővülő társadalmak az elsivatagosodóval. Ma csak ez a két rossz kombináció van, miközben létszámfenntartó társadalmakat szeretnénk a zöld bolygónkra (ehhez pedig a melegügy sem lehet tabu).
VálaszTörlésKonstruktív lenne azt igényelned, hogy a párt, amelyikre vasárnap szavazol, foglalkozzon mindazzal, ami szerinted fontos(abb). A demokrácia végül is úgy tud egészségesen működni, hogy a sokféle szempontú emberek megtalálják a nekik megfelelő programot hirdető érdekképviseletet, és azt támogatják, felelősen végiggondolva, hogy milyen szóból milyen tett és következmény lesz.