Az előbbi, evolúcióelméletet is érintő vitafolyam kapcsán előkerült a gondolat, vajon mennyire lehet elképzelni Istent egy olyan folyamat iránymutatójaként, ami meglehetősen automatikus módon működik? Hát nem vezet kihűlt deizmushoz és nem ellentétes a Biblia szemléletével, ha Isten elindít valamit és a háttérbe húzódik?
Ha a Bibliát olvassuk, Istennel kapcsolatban ösztönösen azokra a részekre koncentrálunk, ahol maga Isten aktívan tesz valamit. Beszél, pusztít, megáld, teremt, csodát tesz, ítéletet gyakorol. Felnézve a Könyv lapjairól, a valóságban azonban sokszor mást látunk. Hát hol van az Isten? Mintha üres lenne az ég, nincs adás az éterben, Isten hallgat, nem avatkozik közbe akkor sem, amikor szerintünk illene közbeavatkoznia. Mi okozza ezt az erős kontrasztot a Biblia lapjain még aktívnak tetsző Jahve, és sokak mindennapi tapasztalata között?
A problémát nyilván sok szálon lehetne megközelíteni, én azonban most nem akarok elveszni a filozófiai-teológiai részletek dzsungelében. Amire azonban szeretném felhívni a figyelmet, hogy a kérdés egyik neuralgikus pontja a rossz bibliaolvasásnál található. Ha Isten jelenlétét nem korlátoznánk le saját tudatunkban azokra a perikópákra, ahol Isten aktívan cselekszik, hanem kiterjesztenénk olyan részekre is, ahol nincs előtérben, helyesebb következtetésekhez juthatnánk. Isten a szentírók szerint amennyire képes dominálni az előtérben, annyira képes ott állni a háttérben is, a maguktól működő folyamatok mögött, mint a rend rejtett kezese. Remek példa erre néhány ószövetségi könyv (például Eszter könyve), melyeket a kánon kialakulásakor épp azért próbáltak egyesek bírálat alá vonni, mert Isten direkt módon nem szólal meg bennük. A könyvek mégis a Biblia részei maradtak - többek között azért, mert helyesebb szemléletmód alkalmazásával felismerhető volt a szövegekben Isten rejtett jelenléte.
A bölcsességirodalom egésze jó illusztráció számomra. Nem mondhatnám, hogy szinte már unatkozom amiatt, mert a prédikátorok állandóan a Példabeszédek, a Prédikátor könyve vagy az Énekek Éneke textusaiból kiindulva vezetik le az igehirdetéseiket. Legyünk őszinték, ezeket a könyveket sokszor hátrébb soroljuk, mert mondanivalójuk "túlságosan földhözragadt" és akármilyen mélyen megélt bölcsesség csendül is ki belőlük, Isten maga nem igazán szólal meg a sorok között. Ez a berzenkedés azonban, mely Isten jelenlétének fájó hiányáról szól, véleményem szerint teljesen indokolatlan. Nem azt mondom, hogy a bölcsességirodalomnak ugyanolyan szerepet kell biztosítanunk, mint például az evangéliumoknak, de állítom, hogy jelenleg kisebb tekintélyt élveznek, mint amire érdemesek lennének.
Izrael úgy gondolta, Isten megbízható módon alkotta meg a világot és az abban zajló folyamatokat. Akik annak idején a bölcsességet tanították, megfigyelték, hogy ez a rejtett rend, ami a teremtett világ mögött munkál, hajlíthatatlan és könyörtelen, nem lehet büntetlenül áthágni. A bölcs ember ezért az lesz, aki ezt a rejtett rendet felismeri és alkalmazkodik hozzá - nem pedig az, aki elvárja, hogy Isten közvetlenül beavatkozzon, és felrúgja a rendet a mi kérésünkre. A tettek következményekhez vezetnek, mégpedig anélkül, hogy Jahve közbelépne és intézkedne, mint jutalmazó vagy büntető ágens. Ha Pista bácsi száguldozik, nem a Kresz módosítására van szükség, hanem arra, hogy Pista bácsi felismerve a rendet, hajlandó legyen felülbírálni gyorshajtásra ösztönző érzéseit. Ellenkező esetben jogtalanul várja el, hogy a Mindenható előlépjen a Kresz mögül és óvó kézzel kísérje hajmeresztő akcióját. Erre nincs szükség, és őszintén szólva nem az a meglepő, hogy Isten nem jelenti ki magát újra és újra - éppen az keltene számomra döbbenetet, ha ezt állandóan megtenné.
De ha Isten ennyire a háttérben állva figyel, akkor vajon jogosan vethetjük fel a deizmus gondolatát? Szerintem nem. Én úgy látom, hogy van egy áthidalhatatlan különbség a deista istenkép és a rejtett istenkép között. A deista istenkép azt állítja, Isten létrehozta ezt a rendet és eltűnt mögüle, magára hagyva a rendszert, közömbösen azzal kapcsolatban, bármi is történik benne. A rejtőzködő Isten Biblia által sugallt képe azonban mást mond. Noha Isten itt sem látható a tettek-következmények automatikus folyamatában, és nincs is szükség túl sok közbeavatkozásra, mindazonáltal Isten személye mégis nélkülözhetetlen a folyamat számára, mint aki fenntartja annak működését. Kissé ügyetlen hasonlattal olyan ez, mint egy rendszergazda és a rendelkezésére álló géppark. A hálózatot nem a rendszergazda állandó közbelépései üzemeltetik. A hálózatban mindenféle esemény történik, szükségszerűek és véletlenszerűek egyaránt, ám mégis, aki foglalkozott számítógépes hálózattal, tudja hogy bármi is zajlik, a rendszergazda személye nélkülözhetetlen a rendszer helyes fenntartásához.
Az a tény tehát, hogy Isten Deus Absconditus, azaz rejtőzködő Isten, ugyanannyira összhangban áll a Biblia istenképével, mint a folyton beavatkozó, a cselekvő, az aktív Isten arca. Mindkettő megfér egymással, és nem oltja ki a másikat, de az esetek többségében csak az elsőre van szemünk, hogy meglássuk. Vajon miért?
A deizmusnak sokféle meghatározása van. Én deistának vallom magam, de egyik "hivatalos" deista nézetet sem tudom elfogadni, ezért csináltam magamnak egyet. Ezt nevezhetnénk rejtett istenképnek is. Vagy a rejtett istenképet nem nevezhetnénk a deizmus egy formájának? A deizmus fő jellemvonásai a kinyilatkoztatás és a dogmák elvetése illetve a történésekbe való isteni beleavatkozás hiánya. Ma egyik sincs, vagy egyiket sem lehet bizonyítani. Nem lehet hogy a rejtözködő Isten, belefér a deizmusba?
VálaszTörlés"Nem lehet hogy a rejtözködő Isten, belefér a deizmusba?"
TörlésSzámomra nem. A deizmus per definitionem Istent és a világot elszeparálja egymástól, és ezáltal a Szentírás lényegét is tagadja, hiszen ott azt olvassuk, hogy Isten időközönként beavatkozott az emberi történelembe. A rejtőzködő Isten viszont beavatkozik, de nem ez az, ami alapvetően jellemzi.
Remek poszt, köszi. Egybevág a tapasztalataimmal.
VálaszTörlésA deizmusnak az a fajtája, amely szerint Isten teremt, majd elmegy pár milliárd évre a büfébe kávézni, hogy mi közben a kedvünkre cincoghassunk, nem túl átgondolt elképzelés. Egy sok-sok nagyságrenddel felettünk álló intelligencia képes olyan mechanikát kialakítani, hogy az emberiség javától eltérő ember megjárja, az emberiség java szerint cselekvő ember pedig boldog legyen. Ha megvan a mechanika, és jól működik, nem kell állandóan belepiszkálni.
Inkább az a csoda, ha Isten néha megment valakit a saját tettei következményétől, vagy mások rossz tetteitől. Erre is van példa, de fő szabályként ránk vár, hogy a talentumainkat felhasználva a lehető legjobb állapotba hozzuk a világot. Ez pedig az Istentől kapott szabályokkal, illetve Jézus tanítása szerint lehetséges.
Sytka, tetszik ez a cikked. A rend képe különösen is helytálló a teremtett világgal kapcsolatban. Jób jutott eszembe, akinek a Teremtő az általa létrehozott világ dolgairól beszél hosszasan, azzal a bevezetéssel, hogy senki ne akarja elhomályosítani örök rendjét értelem nélküli szavakkal (38,2). Beszél a csillagokról, melyeket ő helyezett az égre, a tengerről, amely terjeszkedésének ő szabott gátat, a reggelről és a hajnalról, melyek az ő utasítását követik, a világosságról és a sötétségről, a természeti jelenségekről, mint az eső vagy a hó, az oroszlánról, a hollóról, a kőszáli zergéről, a szarvasról, a vadszamárról, a bivalyról, a struccról, a lóról, melyek egymástól különbözve mind az általa nekik adott tulajdonságok szerint élik mindennapjaikat. Isten dicsősége ragyog át a rendből, melyet kialakított, és a tulajdonságokból, melyekkel ő ruházta fel az élettelen és az élő dolgokat.
VálaszTörlésSzenvedés tömkelege a természetben.
TörlésAmiről Jób nyilván nem tud semmit.
TörlésJób története tanmese arról, hogy bár a szenvedés az isteni szabályok megszegéséből ered, tett és következmény nincs 1:1 alapon összedrótozva - hanem lepkeszárny effektusként, illetve karmarendszerben működik. Van olyan, hogy nem a tiéd az eredeti balhé, mégis neked kell elvinned, és jól jársz, ha ezt szorgalmi feladatként megteszed. Dióhéjban erről szól Jób esete.
TörlésA kereszténység középpontjában a világ jobbá tétele áll: jobb állapotban add át a világot a gyerekeidnek, mint amilyenben átvetted a szüleidtől. Így elnyerheted az örök életet, de már a földön is boldog leszel a szeretteiddel együtt.
Ti mindketten evolúciófanok vagytok, én szintén, erre tekintettel jegyzem meg, hogy evolúciósan a "szenvedés" nem nagy rejtély, amin háborogni kell, hanem mindössze a törzsfejlődés szempontjából kontraproduktív ill. maladaptív magatartás következménye és ellenösztönzője. Ebben az értelemben a világ nincs "tele" szenvedéssel jobban, mint amennyire boldogsággal is tele van. Aki evolúciósan produktív/adaptív, az boldog, a szeretteivel együtt, és Isten szabályai mind ebbe az irányba mutatnak.
Sajátos Jób-értelmezés (karmarendszer) és sajátos Ádám-értelmezés (evolúciófan). Egyikkel sem értek egyet, de most nincs időm ezzel többet foglalkozni.
TörlésOké, ha lesz rá időd, szívesen elolvasom a helyzetet árnyaló álláspontodat.
TörlésAzzal sem értesz egyet, hogy a szenvedés egyszerűen az evolúciósan kontraproduktív / maladaptív magatartás következménye és ellenösztönzője?
Ha egyetértenék ezzel, akkor Jób barátaival értenék egyet, nem Istennel.
TörlésTe Laci! El kéne olvasnod Jób könyvét. Szerintem nem érted.
TörlésEz logikai ellentmondáshoz vezethet. Ha azt mondod, hogy Isten l'art pour l'art szenvedést okoz Jóbnak, hogy megnézze, milyen strapabíró srác ő, azzal azt mondod, hogy Isten önkényes és igazságtalan, vagyis nem Isten, hanem max. zeuszjelölt a majmok bolygóján.
TörlésIsten a lehető legjobb és legigazságosabb, és a lehető legjobbat akarja az emberiségnek? Mit jelent ez Jóbnál? Azt, hogy a judaista kiválasztottsághoz tartozott/-ik egy erkölcsi ellensúlyérvelés, miszerint kiválasztott vagy, a gójok fölött állsz, nemesebb anyagból készültél, de cserébe gyakran és sokat szívsz, hogy ne bízd el magad. Ez kell az egyensúlyodhoz, és Isten jó, mert ez az egyensúly jót tesz neked. Egy ókori judaista lelki vezető megírta erről Jób tanmeséjét, hogy illusztrálja a kiválasztottsági ellensúlyt. Jézussal megszűnt ez a kiválasztottságelmélet, legalábbis a messiáskövetők számára, így a tanmese sem jelenti már azt, amit 2500 éve.
Mit mond Jézus ugyanerről? Pilátus felkoncoltatott pár embert a minap, mert valami vétkük volt? Nem ez a lényeg, hanem hogy ti leszálljatok a magas lóról, és lelkiismeret-vizsgálatot tartsatok. Egy torony összeomlott, és maga alá temetett pár embert, akik szerintetek bűnösök voltak? Nem ez a lényeg, hanem hogy igyekezzetek lelkileg megtisztulni, különben elvesztek mind. Higgyetek a Messiásban és a tanításában, így nyerhetitek el az örök boldogságot.
Tény és való, hogy Jób története sok etikai kérdést felvet a részemről. Sőt biztos vagyok abban, hogy a történet nem teljesen tiszta. Azaz sok fontos részletről nem tudunk. De amiben biztos vagyok, Hogy Isten nem okozott szenvedést Jóbnak. Ha Isten felelős lenne mindazért, amit Jób könyvében olvasunk, akkor méltatlan lenne ahhoz a jelzőhöz, amit Jézus és sok filozófus is neki tulajdonít: "JÓ"
TörlésAz az érdekes, hogy egy ókori zsidó szemszögéből Jób istenképe jó és igazságos. A választott nép olyan erkölcsi tanítást hordoz, amivel más nép nem rendelkezik. Ha hasonul a többiekhez, akkor elveszti ezt a tanítást, és az nem jó. Ezért köteles elkülönülni, fizikai és érzelmi távolságot tartani.
TörlésHogy ez ne menjen a lelki értékei rovására, vagyis ne legyen giganagy arca, a másik oldalon komoly terheket kap. Jób a zsidó nép szimbóluma. Egyfelől a tisztesség, másfelől a terhek. A küldetésnek ebben a szakaszában ez helyes egyensúly, vagyis az istenkép jó és igazságos.
Mi viszont nem ebben a korban élünk, és nem kiválasztottak, hanem egyenlőként meghívottak vagyunk, ebből a nézőpontból Jób számunkra nem vehető szó szerinti mintának. Egyik oldalon nincs nagy tisztesség, másik oldalon nincs indokolatlannak tűnő teher.
A Messiással eljött az Ószövetségben jelzett végidő, amelytől kezdve az emberek globálisan békében és boldogságban élnek, igazságban járnak. Feltéve, hogy őszintén igyekeznek követni a Messiást. Ha nem, az a saját maguk és szeretteik problémája. A lehetőséget megkapták, de önkéntes alapon élniük is kell vele, csak így működik.
Isten szabályaitól eltérve szenvedni fogunk vagy mi, vagy a szeretteink, vagy mindannyian, és e mögött már nincs rejtélyes próbatétel, csak a saját tetteink és a következmények mechanikája.
bocs de ez logikátlan. Az emberek szenvedésének semmiköze nincs ahhoz, hogy hogyan állnak Isten szabályaihoz. Rengeteg tisztességtelen, erkölcstelen ember él "boldogan"
TörlésNem akarlak megsérteni a személyedben, de ez szerintem oltári nagy baromság (akárki is helyezkedik hasonló álláspontra).
TörlésHa alaposan megnézed az isteni szabályoktól eltérő ember "boldog" életét, meg fogsz döbbenni.
Boldog élete annak van már itt a földön, aki betartja Isten szabályait. Ez ellenőrizhető, megtapasztalható.
:) Nem sértesz meg. Nem ez az egyetlen "oltári nagy baromság" amelyben hiszek.
TörlésIsten szabályai? Ez aszem megérett a pontosításra. Mondjuk az az ember, aki kifejezetten szereti a rákot vagy 'stenóvjon a kagylót már szabájt szegett? Vagy azért mégis csak mazsolázunk abból a szövegből?!
TörlésA szabály még mindig ly-nal írandó , ez egyelőre tényleg szabály.
TörlésKedves Norbert! Isten szabályai a tíz parancsolat, valamint Jézus két fő szabálya: szeresd Istent teljes szíveddel/erőddel/elméddel, és szeresd embertársadat, mint önmagadat.
TörlésEbből nem lehet mazsolázni, mert aki mazsolázik, az szenvedést szabadít magára és szeretteire, a szenvedés pedig az evolúciósan kontraproduktív / maladaptív magatartás következménye és ellenösztönzője.
Jó és fontos felvetés, egyetértek :-)
VálaszTörlésKlassz írás. De mit jelent az, hogy mindnyájan "benne élünk, mozgunk és vagyunk"? Én néha úgy képzelem, hogy nincsenek szabályok, természeti törvények (nincs "KRESZ"), egyedül Isten hűsége létezik a világ fenntartásában. Ezt mi hol szabályszerűnek látjuk, hol nem (csodák), mégis Isten azért nem kivételez velünk állandóan (azért nem késlelteti mindig a vonatot az imádkozó késők kedvéért), mert ha nekünk ennyit kedvezne, mások iránt hűtlenné kéne válnia. Ez olyasmi, mint hogy minden világok legjobbikában élünk. Kicsit szigorúbb változatban ez azt jelenti, hogy Isten azzal szeret minket a legjobban, ha igazságos.
VálaszTörlésEttől persze még Isten nagyon is absconditus, mint ahogy az igazság is metafizikai fogalom.
"Isten azzal szeret minket a legjobban, ha igazságos"
TörlésKi dönti el az adott pillanatban, hogy egy helyzet megoldása épp Isten igazságosságának köszönhető? Mitől függ, hogy Isten az egyik ember életének nehéz időszakában előjön, a másikéban meg rejtőzködik? Miért mentette meg Pétert, és miért hagyta lemészárolni Jakabot, vagy épp Keresztelő Jánost? Miért hiszi azt, az egyik keresztény, hogy csoda történt vele a legnagyobb bajban,és miért nem történt a másikkal semmi? És miért van az, hogy ilyen "csodák" ateistákkal, Istennel nem törődő emberekkel is történnek? Persze Isten útjai kifürkészhetetlenek.Ez arra jó, hogy azt magyarázunk bele amit akarunk. Az elmúlt 2000 évben emberek millióit vezették meg, használták ki, mészárolták le Isten nevében. A középkor meggyújtott máglyái közül miért nincs legalább néhány, amelyben a tűz égett, de az oszlophoz kötözött ember nem égett el? Miért nem jött egyetlen angyal sem megvédeni az ártatlanul kínhalálra ítélt Istenfélő embereket? Mitől volt jobb helyzetben Nabukadonozor, aki saját szemével láthatta, hogy isten a három fiúval van? Mi kell Istennek, hogy ne rejtőzködjön? Hány ártatlan embernek kell meghalnia, nem is meghalnia, elpusztulnia, hogy előbújjon, és bizonyítson? Illetve, ha rejtőzködve is de csinál valamit, akkor azt mi miért nem láthatjuk ugyanúgy, mint az ókori testvéreink közül oly sokan? Mitől jobbak mint mi? És miért várnak el tőlünk többet, mint tőlük, miközben nekik volt Vörös Tengerük, csipkebokrok, megálló napjuk, damaszkuszi útjuk stb? A rejtőzködő Isten szerintem nem igazságos. Ő személyválogató. A "deista" Isten az igazságos. Ő nem személyválogató.
Én Deista vagyok. Jézus Krisztus tevékenysége óta nincs bizonyítható kinyilatkoztatás, isteni tett a földön. Ha pedig van, akkor a keresztények azon marakodnak, hogy vajon igaz-e?
Isteni csoda Szent István szent jobbja? Németh Sándor Istentől kapja a nyelveken szólás adományát? Tévéadásban lehet a néző gerincét megműteni? És még sorolhatnám az isteni csodák garmadáját, amit sokan megkérdőjeleznek. Ki dönti el, hogy igaz? Én? És én hogyan bizonyítom másnak?
"Én néha úgy képzelem, hogy nincsenek szabályok, természeti törvények (nincs "KRESZ"), egyedül Isten hűsége létezik a világ fenntartásában."
TörlésEz érdekes gondolat. Én "KRESZ" alatt magát a rendet értettem. Az alapvető tapasztalatunk az, hogy a "KRESZ"-t érdemes betartani, mert ha nem így teszünk, az negatív következményeket vonhat magával. Persze Isten bármikor módosíthat a KRESZ szabályain, vagy lehet olyan, mint egy rendes zsaru, aki végül nem sarcolja meg a szabálytalankodó autóst, hanem figyelmezteti és elengedi. De minden kivétel ellenére az alapélmény mégis az, hogy a KRESZ-hez alkalmazkodni kell. A KRESZ pedig éppen azért jó, mert nem kell minden jelzőlámpa és tábla mellé rendőrt állítani, hanem magától is működik.
@Frater Futurus:
TörlésNagyon jól megfogalmaztad a gondolatot. Isten megadta azokat a szabályokat, amelyekkel az emberiség optimálisan boldog lehet. A boldogtalanság a szabályoktól való eltérésből származik. Leibniznek volt igaza: a lehetséges világok legjobbikában élünk, csak rajtunk múlik, hogy a szabályszegéseinkkel mennyire távolodunk el az ideális állapottól.
"Isten megadta azokat a szabályokat, amelyekkel az emberiség optimálisan boldog lehet."
Törlés"a lehetséges világok legjobbikában élünk"
László, szoktál TV-t nézni, újságot olvasni? Hallottál már földrengésről, vulkánkitörésről, szökőárról, fertőzésekről, melyek ezreket pusztítottak el? Rajtuk múlt? Értem én, hogy ezeket miért veszitek ki az egyenletből, de attól még vannak, és magyarázatért kiáltanak a rejtőzködő Isten részéről.
"amelyekkel az emberiség optimálisan boldog lehet" - ezt pedig kikérem magamnak a kankalinok és a skorpiók nevében...
TörlésA Laci nem ismeri az átlag ember életkörülményeit. És Voltaire-t sem olvas :)
TörlésNem gondolom, hogy a média valós képet ad a világról, a rossz hír a tényleges történések 1 ezrelékénél is kevesebb, csak mesterségesen fel van nagyítva. De ez mellékszál.
TörlésÉpp most válaszoltam neked fentebb, megelőlegezve ezt a kérdésedet.
A szenvedés az evolúciósan kontraproduktív / maladaptív magatartás következménye és ellenösztönzője. A világ nincs "tele" szenvedéssel, legalábbis nem jobban, mint amennyire tele van boldogsággal.
Evolúciós nézetben a szenvedés/boldogság nem érzelmi kategória, hanem bizonyos magatartásformák (ellen)ösztönzője. Ami fájdalmat jelez vissza, azt nem csináljuk, ami örömöt, azt meg annál inkább. Ez az evolúció mechanikája, ez szolgálja a faj fennmaradását és fejlődését. A fogfájás pl. nem kiszúrás az egyénnel, hanem a fogak elhanyagolásának ellenösztönzője, ezért hasznos az egyén és a faj szempontjából.
Aki evolúciósan produktív / adaptív, az boldog lesz a szeretteivel együtt. Isten szabályai mind ebbe az irányba segítenek bennünket. Aki Isten szabályait követi, az evolúciósan is produktív / adaptív lesz.
Kedves Sefa! Én ne ismerném az átlagember életkörülményeit? Már hogy a manóba ne? Az átlagembernek egy melle és egy heréje van. :)
TörlésOlyannyira olvasok Voltaire-t, hogy tőle értesültem Leibniz nézetéről, miszerint minden lehetséges világok legjobbikában élünk. Jó darabig Voltaire álláspontján voltam, azután a saját megfigyeléseim alapján arra jutottam, hogy mégis mintha Leibniz látná jobban ezt a kérdést. Nem véletlenül volt a korának egyik legnagyobb matematikusa és a "transzcendentális" számok felderítője, alaposan kidolgozta ezt rendszerszinten.
:) Jól van. Nekem így is jó. Én maradok volternél. Akkor hinnék abban, hogy a lehetséges világok legjobbikában élünk, ha látnám, hogy az emberek sokmindent kipróbáltak, és ezt választották. De Ezt a világot nem választottuk. Ezt a világot ránkerőltetik. Én tudnék jobb világot....
TörlésHát nem látod, hogy az emberek folyamatosan mennyi mindent kipróbálnak, és csak az isteni szabályok betartása jön be, semmi más?
TörlésMilliárdnyi élet milliárdnyi forgatókönyve mellett elmész úgy, hogy nem vizsgálod, miből mi lesz, milyen tettnek mi a következménye, ki lesz boldog itt a földön, és ki nem?
A blogodból nem derül ki, hogy tudnál jobb világot, csak hogy remekül adod elő a "télen nagyon hideg van, nyáron nagyon meleg van, soha sincs jó idő, mindig esik az eső" szöveget. Ki erőlteti rád a rossz döntéseidet és ami belőlük következik? Ki erőlteti az emberiségre, hogy kitartóan eltérjen Isten szabályaitól, és utána jajgasson, hogy nem jó az eredmény?
Elméletben tudnék jobb világot, jobb kereszténységet. De csak elméletben. Van nekem is utópiám, nemcsak Mórusnak :)
TörlésJézus megadta az lehetséges világok legjobbikát valósággá tevő erkölcsi szabályzatot és meritokrata tanítást. (Szeresd Istent teljes erőddel/szíveddel/elméddel, szeresd embertársadat, mint önmagadat. Mérj olyan mércével, amilyennel szeretnéd, hogy neked mérjenek.)
TörlésEzek után utópiát gyártani olyan ötlet, mint önerőből évtizedeken át kidolgozni a szorzótáblát ahelyett, hogy egy hét alatt megtanulnánk az iskolában. Ami rendelkezésre áll, azt érdemes megismerni és megérteni, és csak azon agyalni fáradtságos munkával, ami még nincs kitalálva.
Jézus meritokrata tanítása rendelkezésre áll, kidolgozni csak azt célszerű, hogy hogyan valósítható meg konkrétan a mai világban, hogyan lesz belőle 21. századi földi társadalom.
Köszönöm, Sytka, ez (is) nagyon jó eszmefuttatás, segít megérteni önmagunkat és amiben/akiben élünk.
VálaszTörlésErre a blogra első megjegyzésemet írva, mindenkit üdvözlök.
VálaszTörlésIsten világban való "rejtőzködésének" megvilágítására egy nem egészen új filozófiai terminológia az elsődleges ok, másodlagos ok megkülönböztetés. Istennek mint teremtő és világot fenntartó (elsődleges) oknak a működése végtelenül különbözik a teremtett világban általunk tapasztalt működéssel, a másodlagos okok működésével. Az isteni okság nem illeszthető be a másodlagos okok sorába, ezek fölött van, de az összes másodlagos ok tőle függ létében és működése lehetőségében. Azt is lehet mondani, hogy Isten oksága transzcendens okság, amely amiatt, hogy nem a másodlagos okok sorában van, rejtőzködő, hozzá csak az a meglátás vezet, amely szerint a másodlagos okok önmagukban elégtelenek a világ teljes magyarázatára. Isten soha nem lehet másodlagos ok, azonban működhet a másodlagos okok valamilyen (részleges vagy teljes) megkerülésével is. Ez azonban már a szoros értelemben vett teológia területére vezet.
Hát eléggé Érdekes, hogy ez a nagy rend miket tud produkálni a természetben, aminek kárát látjuk, a kozmikus léptékü eseményekröl nem is beszélve. Az a minimum, hogy ha Isten létezik, akkor ebbe a tákolmányba beavatkozik, de akkor mint rendszergazda azt mondom, hogy inkább cserélni kéne ezt a gépparkot, mert nagyon ótvar. Kicsit God of the gaps szagú egyébként az érvelés és sok teológiai megfontolással is szembemegy, ha a beavatkozások célja nem egy különleges esemény biztosítàsa, hanem a világegyetem müködésének fenntartása.
VálaszTörlés