Remélem a blog olvasói nincsenek nagyon elkeseredve az utolsó időkről szóló sorozatomat olvasva, mert (egyelőre legalábbis) nem mutatok túl nagy készséget arra, hogy elmerüljek a világvége részletkérdéseiben. Nem akarom kerülni a témát a Fenevadról, a pecsétekről, az új teremtésről és más felvetésekről, de egyszerűen úgy érzem helyesnek, hogy tisztázzunk bizonyos alapelveket, mielőtt szemügyre vesszük ezeket a kérdéseket.
Ha valaki elkezd eszkatológiával foglalkozni, hamar észrevesz majd néhány sajátosságot, ami ezt az egész területet áthatja. Korábban már írtam, hogy a helyes megközelítés nem a világvége ijesztő jelképeire koncentrál, hanem Krisztus személyére, aki az egész középpontja. Az eszkatológiának azonban ezen túl is van néhány általános jellemzője, amiből néhány fontosat megpróbáltam összegereblyézni.
Az egyik legfeltűnőbb kétségtelenül az idővel kapcsolatos átfedések és összefonódások. Olvasva az utolsó idős bibliai és más korabeli textusokat úgy tűnhet, hogy a világvégét érintő elképzelések mintha "saját térben és időben" mozognának. Egyszerre léteznek a jelenben és bomlanak majd ki a jövőben, azaz a "már most" és a "még nem" keretében érvényesülnek. Ennek legklasszikusabb példája a szinoptikus evangéliumok közös fogalma, az Isten Országa, mely Jézus retorikájában egyrészt már jelenvaló tény, mégis bizonyos értelemben csak a jövőben fog megvalósulni. Az eszkatologikus idő a közeli és a távoli pontok összesűrűsödése, melyben Krisztus maga Alfa és Omega, vagyis a van, a volt és a lesz pillanatában látható. Nos, minden bizonnyal nem kell bizonygatnom, hogy az idővel kapcsolatos ilyen nézőpontváltások alaposan megnehezítik az értelmezést, viszont jó sok spekulációra adnak módot.
Az időnek ez a jelenre és jövőre vonatkozó feltorlódása is okozhatta, hogy már a Jézus korában élő emberek is a vég végének végét közelre várták. Az eszkatologikus szövegek megértéséhez szerintem ez a tény is elengedhetetlen, mert világosabbá teszi mind a szövegek mondanivalóját, mind az első keresztények és gyülekezetek viselkedését. Sok dologban lehet vitatkozni Bultmannal, de a magam részéről nem tartom rossznak azt az alapelképzelését, hogy az egész Újszövetséget (beleértve Jézus és a frissen induló kereszténység kérügmáját, azaz igehirdetését) eszkatológiai háttérből akarja megragadni: szerinte mindenki, aki a textusokban megszólal, a világ végét várta.
Van azonban még egy érdekes jellemzője az eszkatológiának, ami talán első nekifutásra nem tűnik magáról értetődőnek. Ez pedig nem más, mint az egész világvége-téma "földhözragadtsága". Ezt szó szerint értem. Az eszkatológiai események ugyanis itt játszódnak, a mi világunkban, nem a mennyei szférák magaslataiban. Ahogy Nagy Antal Mihály írja, nem a föld emelkedik a mennybe, hanem a menny száll alá a földre. A végidők jelentősége a mi terünkben és időnkben érvényesül, az eszkhaton kulcspontjai ebben a világban valósulnak meg. A föld, vagyis a jelenlegi teremtés az, mely megszűnik (recsegve-ropogva elmúlik), és Isten új eget és új földet alkot. Az eszkatologikus perspektíva célba érése tehát a földhöz kötődik, és a történet folytatása is egy másik földön zajlik majd, legyen bármilyen szellemi magaslat is az apokaliptikus víziók mögött.
Végkicsengés (5): az eszkatológia alapjellegzetességei közé tartozik, hogy az időértelmezése egyszerre a jelenre ("most") és a jövőre ("még nem") koncentrál. Ennek köszönhetően az óegyház idejében felfokozott várakozás jellemzte a keresztényeket, akik közelre várták a véget. A végidőbeli események színpada elsősorban a régi és az új Föld - az eszkatológia kulcseseményei tehát a mi házunk táján zajlanak.
Azt hiszem öt bevezető rész után talán rátérhetünk néhány konkrétabb részletre is! :-)
Kiváncsian várom a folytatást.
VálaszTörlésÉrdekes módon az elmúlt időszakban valahogy "fellazult" az eszkatológiai kérdésekkel kapcsolatos álláspontom - sokáig teljesen ki voltam békülve a jelenések könyvének a hagyományos evangéliumi keresztény körökben elterjedt értelmezésével, valamint a végidők kronológiájának szintén elterjedt pre-tribulációs felfogásával. Az elmúlt időszakban viszont különböző hatásokra a legtöbb alapvetésem ezzel kapcsolatban megkérdőjeleződött, és most kb. ott tartok, hogy teljesen flexibilis módon állok a kérdéshez. Érdekes módon az eredet kérdésében is eléggé fellazult az álláspontom, több a kérdés bennem, mint a válasz (igaz, pár hónapja még egész karakánan védtem a "sziklaszilárd" álláspontomat itt a blogon ezzel kapcsolatban :)).
Alapvetően örülök ennek a változásnak, mert megújult érdeklődéssel és izgalommal foglalkozok ezzel az egész témával, nem érzem "lezártnak" a kérdést, illetve sokkal több lehetőséget és egyben potenciális kihívást is látok a jövővel kapcsolatan.
Az eszkatológiai kérdésekkel kapcsolatban általában van egy olyan érzésem, hogy bár próbáljuk megérteni a Biblia alapján, hogy mi várható, valójában egy-két sarokponton kívül nehéz határozott válaszokat/menetrendet adni, és szinte biztos, hogy meglepő módon pont nem olyanra fog összeállni a történet, mint ahogy azt mindenki várja - meg leszünk lepve, elsőkből utolsók lesznek és utolsókból elsők, a vonatkozó igéket meg akkor vagy azután értjük majd meg, amikor beteljesednek.
Ez az egész egy időparadoxon problémának is tűnik - Isten úgy adott 100%-ban hiteles információkat a jövőről az emberiségnek, hogy ezek az információk mégsem gátolhatják annak a jövőnek a pontos beteljesedését - ehhez pedig úgy tűnik, szinte törvényszerűen szükséges az, hogy az emberiség átfogóan mégse értse meg pontosan előre, hogy mi fog történni. Jézus első eljövetelénél is azt látjuk, hogy minden prófécia pontosan beteljesedett, de menet közben még Jézus legszűkebb környezete is folyton félreértette és folyton mást vártak következő lépésként, mint ami végül történt - csak utólag értették meg pontosan, hogy mi miért úgy történt, ahogy történt.
Kedves Steve, szerintem jó irányba haladsz, ami a változó megértésedet illeti. Én is átmentem ezen és úgy látom mindenki előbb-utóbb, aki elmélyül a Jelenések és az eszkatológia tanulmányozásában. Egyébként egy korábbi bejegyzésben már írtam arról, hogy mi az a négy nézetrendszer, melyek mentén szokták értelmezni a végidők kérdését. Ha gondolod, azt is nézd meg.
TörlésElolvastam a többi eszkatológiával kapcsolatos írást is. Én alapvetően mind a négyféle szemléletmódot helyénvalónak találom, de egyiket sem gondolom kizárólagosnak.
Törlés- Preterizmus: többen rámutattak már, hogy általában jellemző a bibliai próféciákra, hogy bizonyos próféciák mintha egyszerre több eseményre is “ráhúzhatók” lennének - többször is beteljesednek, változó intenzitással, vagy több történelmi eseménnyel is áthallásosak. Dániel könyve szempontjából tipikusan ilyen eset Antiokhoz Epiphánész vs. Antikrisztus kérdése (a “pusztító utálatosság”, amiről Jézus mégis jövő időben beszél, és amely többek között vonatkozhat a második templom pusztulásakor történtekre is, de a végidőkre is). Éppen ezért lehet igazság a preterista megközelítésben is, csak nem kizárólagos.
- Történelmi: Az előző ponthoz hasonlóan sok végidőbeli eseménynek a történelem során többször lehetett előképe, “főpróbája”.
- Idealista: nehéz vitatni, hogy az apokaliptikus írásoknak van szimbolikus, spirituális értelme is, de kizárólagossá tenni ezt nem tűnik helyénvalónak.
- Futurista: hitem szerint ez a legrelevánsabb, mert (hacsak a szöveg szószerinti értelmet nem akarjuk teljesen elvitatni) számos leírt esemény nyomokban sem teljesedett még be. Azt gondolom, hogy Isten valóban megmutatta Jánosnak, hogy mi lesz ezután (mármint azután, amikor megmutatta neki :)), és János ezeket ahogy az Úr felszólította rá, szépen leírta, függetlenül attól, hogy mennyire a saját korának szólt az üzenet, vagy sem.
Szóval futuristaként a főbb sarokpontokat talán látom - Krisztus napja, az Úr napja, ezer éves királyság (millenialista nézeteket vallok). De a részletek tekintetében nehezen tudok olyan “menetrendet” mondani, ami minden problémás részletre magyarázatot ad és még életszerűnek is tűnik. Bevallom, jelenleg enyhe szkepszissel tudom csak elfogadni azt a (köreinkben által általában képviselt) nézetet, miszerint az egész témával csak amolyan műkedvelőként kell foglalkoznunk, hiszen a legkisebb nehézség előtt úgyis “elragadtatunk”, és amíg a többiek (különösen szegény zsidók) itt kínlódnak majd az antikrisztussal, mi majd jókat lakomázunk és táncikálunk a mennyekben. Ugyanakkor azért konzervet sem álltam neki felhalmozni a pincében... Még. ;))
Hát bevallom őszintén, hogy a jövő értelmezése körül kialakult zűrzavar nálam a nullára redukálta a jövő iránti érdeklődést. Néha már úgy érzem, hogy azok közé tartozom, akikről Péter ezt írta: "az utolsó napokban csúfondáros gúnyolódók fognak fellépni, akik saját vágyaik szerint élnek, és azt mondják: „No, hol van (Krisztus) megígért eljövetele? Amióta atyáink meghaltak, minden marad úgy, ahogy a teremtés kezdetétől volt.”
VálaszTörlés