Tudok róla, hogy neves blogtársam, azaz Balati is említette Peter Enns munkásságát, de vannak olyan emberek, akikre érdemes többször is felhívni a figyelmet. (S bevallom őszintén, itt most nem Balatira gondolok csupán ;-)) Noha nem osztom mindenben Enns álláspontját, az általa leírt gondolatokban igencsak visszatükröződtek a sajátjaim, aminek őszintén szólva nagyon megörültem. A Biblia tévedhetetlensége kapcsán felállított analógiája pedig mindenképpen méltó a továbbgondolásra...
 |
| Peter Enns |
Enns a Westminster Theological Seminary ószövetséges professzora Philadelphiában. Számos könyv szerzője, melyek olyan rázós témákat is érintenek, mint a hit és tudomány kapcsolata, vagy éppen Ádám személyének történeti értéke. Legismertebb műve (eddig) az Inspiration and Incarnation, mely számos reakciót kiváltott evangéliumi körökben. Mondani sem kell, hogy ezek a reakciók vegyesek voltak, de mindenképpen kialakítottak olyan szakmai vitákat is, melyek sok tanulsággal szolgálhatnak az érdeklődőknek. A következőkben éppen ezt a művet, illetve annak kiindulópontját szeretném röviden szemügyre venni.
Első hallásra talán gyanakvással tölthet el bennünket a dolog. Ugyan mi köze lehet az inkarnációnak a Szentírás tévedhetetlenségéhez? A két fogalom egymástól igencsak távolinak tűnik. Ám talán nem olyan széles köztük a szakadék, amilyennek gondoljuk. Mint azt mindannyian tudjuk, az inkarnáció megtestesülést, más szavakkal testet öltést jelent, amit Krisztusra szoktunk alkalmazni. Jézus a keresztény teológia állítása szerint egyszerre volt ember és Isten, aki születésével szó szerint kézzel foghatóvá vált. Enns ezen a ponton kezdi el felépíteni analógiáját, ami a Bibliát illeti. A Szentírás ugyanis egyfajta módon ugyancsak inkarnálódott, azaz kézzel foghatóvá lett számunkra, amikor létrehozták, másolták és hagyományozták. S ahogyan Krisztus isteni és emberi természetű egyszerre, úgy a Szentírás ugyancsak isteni és emberi alkotás, mely mindkét oldal sajátosságait felmutatja.
Jézus megtestesülése és emberi volta persze többet jelent annál a ténynél, hogy egyszerűen testté lett. Jézus egy meghatározott időben, egy meghatározott kultúra része is volt emberként. Zsidó férfinak született, arámiul és héberül beszélt, felvette az akkori kor és társadalom szokásait. Egyszóval nemcsak Ő határozta meg a kultúrát, amelyben élt, hanem alkalmazkodott is ehhez a kultúrához. A "megtestesült Bibliával" ugyanez a helyzet. Hozzákapcsolódik ahhoz a korhoz vagy korokhoz, amelyek terméke: formálta ezeket a korszakokat és azok is formálták a szöveget, valamint annak továbbadását, kialakítását.
Az isteni és emberi oldal találkozása sok hívőnek problémás kérdés, és a kettő közül általában az emberi oldalt szokták a háttérbe szorítani. Ez a probléma természetesen nem új. A doketizmus ősi eretnek elképzelése azt állította, hogy Krisztus teljesen isteni természetű volt, és csak úgy nézett ki, mintha ember lenne (a görög dokeo szó, amiből az irányzat elnevezése származik, látszatot jelent). Ahogy tudjuk, a khalkédóni zsinat helyesen fogalmazta meg, ha Krisztus csak látszat szerint volt ember, akkor halála és feltámadása sem lehet valós, következésképpen nem beszélhetünk a bűnök bocsánatáról sem. Krisztus "emberségét" - bármennyire is hangsúlyozzuk keresztényként isteni mivoltát - nem húzhatjuk ki, mert az épp úgy vezet az egészséges krisztológia és a megváltás tényének halálához, mintha az istenségén esne csorba.
A Szentírás emberi oldala kapcsán valami ehhez hasonló folyamat játszódik le a fejekben. Az elképzelések szerint a Biblia Istentől származik, mégpedig olyannyira, hogy amikor emberinek látszik, az csak látszat és magyarázat kérdése. Enns ezt az elképzelést nevezi "scriptual docetism"-nek (magyarul talán a csúnya írásmagyarázati doketizmus nevet adhatnánk neki). Figyelmen kívül hagyni a Biblia emberi oldalát vagy megpróbálni kimagyarázni azt, gyakran több energiát követel, mint tekintetbe venni és megérteni. A Biblia emberi dimenziója része annak, ami a Bibliát végülis Bibliává teszi. Milyen területeken kell keresnünk ezeket az emberi dimenzióra utaló jeleket? Enns ezzel kapcsolatban öt pontban (és egy teljes könyvben) fejti ki álláspontját. Természetesen nem kívánom ezt most részletekbe menően leírni, így szükségképpen elnagyolt és rövid leszek:
- A Szentírás héber és görög (valamint kis részben arám) nyelven íródott. Ezek a nyelvek emberi nyelvek és nem speciálisan arra valók, hogy isteni üzeneteket közvetítsenek, de képesek hordozni ilyen üzeneteket. Isten alkalmazkodott a Bibliát leíró emberek nyelvi körülményeihez és a nyelvek adottságaihoz.
- Az Ószövetség világa a templomok, a papok és az áldozatok világa volt. Nem nevezhetjük Izraelt az első nemzetnek, sem az utolsónak, melynek vallási rendszere a templomok, papok és áldozatok köré épült. Ezek a dolgok mélyen beleszövődtek a többi nép gondolkodásába, sőt kitágítva a horizontot, az akkori ókori világ egészének szemléletmódjába is. Mindez visszatükröződik az írásokban.
- Izrael, ahogy a többi nép is, ismerte a prófétaság intézményét, hogy isteni üzeneteket közvetítsen. Az ószövetségi prófétaság rendkívül fontos a Szentírásban, de ez nem jelenti, hogy prófétálni és isteni üzeneteket közvetíteni egyedülálló jelenség lett volna: ilyesmivel gyakorlatilag minden nép rendelkezett. (Itt most nem ezek szellemi megbízhatóságára célzok, hanem pusztán magára a gyakorlatra).
- Története markáns részében Izraelben a királyság intézménye működött, éppen úgy, ahogy a környező népeknél látjuk. Ez az intézmény és ennek hatásai, működése tehát az ókori sajátosságoknak felel meg.
- Izrael jogrendszere hasonlóságokat mutat a többi nép jogrendszerével. Így például ha összehasonlítjuk az izraeli törvények egy részét a babiloni Hammurabi iratokkal, jelentős egyezéseket találunk.
Mindezt úgy lehetne a legjobban összefoglalni, hogy a Bibliát leíró és hagyományozó nép saját korában, saját kora adottságai között, saját emberi viszonyain keresztül szűrte át az isteni üzeneteket. A Biblia lapjai tehát megmutatják, hogyan kapcsolódnak a textusok a saját emberi világukhoz, ami elkerülhetetlen következménye annak, ha Isten valamilyen formában is inkarnálódni akar.
Enns megjegyzi, hogy ironikus módon a liberális és a konzervatív teológusok képesek ugyanabba a hibába beleesni, amikor a Szentírás isteni és emberi inkarnációjáról van szó. Az egyik oldal csupán azt hangsúlyozza, hogy a Biblia pusztán emberi alkotás, ahogyan minden ősi könyv, míg a másik oldalról megpróbálják a minimumra szorítani a Szentírás emberi oldalát. Nyilvánvaló, hogy egyiket sem lehet és nem is kell abszolutizálni, mert az igazság a kettő szintézisében keresendő. Peter Enns látásmódja felkeltette az érdeklődésemet, úgyhogy valószínűleg több könyvet is elolvasok tőle. Tudok a vele szemben megfogalmazott kritikákról is, de egyelőre szeretném jobban megérteni az álláspontját, milyen utakon gördíti tovább teológiáját a Szentírás tévedhetetlenségével kapcsolatban, és mely pontokon számol erősebben az emberi oldal lehetséges buktatóival.
Izgalmas téma, aki tud angolul, jó szívvel ajánlom az olvasgatását!
Ennst 2008-ban eltávolították a Westminster Theological Seminary tanári karából.
VálaszTörlésEzt nem tudtam. És miért?
TörlésHát, a WTS egy konzervatív, hitvallásos református egyetem, így minden professzor vállalja, hogy a westminsteri hitvallással összhangban tanít. 2008-ban pedig a tanári kar vizsgálata eredményeképpen az egyetem kuratóriuma 18-9 arányban úgy ítélte, hogy Enns, konkrétan pedig az Inspiration and Incarnation nem felel meg ennek a kritériumnak.
TörlésNo, közben elolvastam egy cikket az incidensről a Christianity Today-nél. Ezek szerint Ennst azért rakták ki, mert az analógia, amit kifejt, nem felelt meg az inkarnációról szóló westminsteri hitvallásnak. A szavazáson 12:9 volt az arány az ellene-mellette szólók táborában. Ahogy egyikük fogalmazott, az Enns által leírtak egyeseket felszabadítottak, másoknak kellemetlenséget okoztak, és ez igaz emberekre, gyülekezetekre is.
TörlésBevallom őszintén, a cikket elolvasva nem látom az igazi okot arra, amiért egy teológiai gondolat kapcsán valakit meg kell fosztani az állásától. Ahogy egy résztvevő említi, igazán még vita sem volt a témákról...
Persze még szeretnék olvasgatni tőle, hogy jobban megértsem hogyan gondolkodik, de a bejegyzésben említett analógiát illetően semmi brutális dolgot nem érzékelek, amiért valakivel ilyen csúnyán el kell bánni...
Bocs, rosszul írtam, tényleg 18:9 az arány.
TörlésCarl Trueman, aki vendégprofesszor volt a Covenant Seminary-n, engem is tanított, aktív szerepet játszott Enns eltávolításában. Az ő szavaiból az derült ki számomra, hogy Enns eltávolítására azért került sor, mert nyíltan megfogalmazott tanításaival egyértelműen a WTS által képviselt evangéliumi ortodoxián kívülre került. Amit eddig Ennstől olvastam, annak alapján szerintem ez a vélemény igaz.
TörlésGreg Beale egyébként többrészes, részletes vitát folytatott Enns-szel, amit aztán The Erosion of Innerrancy c. könyvében szerkesztett formában ki is adott. Nagyon jó kötet, kapcsolódik a cikkedhez is, érdemes beszerezni és elolvasni (talán Wheatonban a könyvtárban is megvan).
TörlésPontos cím: The Erosion of Inerrancy in Evangelicalism.
TörlésÁdám, köszi, én is nyomozgattam már ezügyben, de először Enns véleményét akarom megismerni. Azok a gondolatok, amelyeket felvetett, tőle teljesen függetlenül az én spirituális utamat is masszívan keresztezik, ezért örültem, hogy rábukkantam.
TörlésIgen, én is azt találtam, hogy a WTS hitvallásával került szembe bizonyos pontokon, amiért kirakták végül. Bár nem ismerem a pontos részleteket, de ismerem a nagyon konzervatív látásmódot (sajnos volt szerencsém életem során többször is szembekerülni vele, mint amennyiszer akartam volna...).
Mindenesetre szimpatikus, hogy arccal és névvel felvállalja a gondolatait és legalább reakciót vált ki az emberekből - nem tűnik egy "langyos teológus" fajtának. :-)
Sytka,
Törlésa WTS-t nem hibáztatnám azért, mert védi a céljait és önazonosságát (akár jó, akár nem ez az identitás), hiszen nagy múltú intézményről van szó, világos küldetéssel. Szerintem Enns akkor lett volna korrekt, ha ő maga veszi a kalapját. Az én szememben nem különösebb érték, hogy valaki hatást vált ki másokból (nem akarom Ennst hozzá hasonlítani, de pl. Arius sem volt kifejezetten "langyos teológus").
A cikkedhez most sajnos nem fogok tudni érdemben hozzászólni, pedig van véleményem Enns gondolatairól, csak időm nincs ezek kifejtéséhez. A lényeg röviden: Enns szerintem helytelenül és felszínesen alkalmazza az inkarnációs analógiát, ezért félrecsúszik a modellje és ténylegesen elhagyják az ortodoxiát a következtetései. Ahogy Blocher hangsúlyozta, Krisztus esetében két természet van (isteni és emberi), de egy személy (Krisztus), a Szentírás esetében viszont egy természet van (a szöveg üzenete), de két személy áll mögötte (Isten és az emberi szerző).
Egyébként lehet, hogy érdekes lenne neked, ha Kurték összehoznának Richard Schultz ószövetséges professzorral. Schultz ott tanít a Wheatonon, és ő is írt Peter Enns inkarnációs modelljéről:
Törléshttp://www.wordmp3.com/details.aspx?id=17108
Persze, a WTS-t azért én sem hibáztatnám, mert kialakított egy hitvallást, amihez ragaszkodik. Ehhez joga van, és ha valaki egy ilyen helyen akar dolgozni, akkor szükségképpen alkalmazkodnia kell a hitvalláshoz is.
TörlésDe megmondom őszintén, kicsit úgy érzem, megint nem a lényegről van szó. Nem akarok faragatlannak tűnni, de bevallom neked, engem egyáltalán nem hat meg egy intézmény nagy múltja, de még a hitvallása sem. Engem csak az érdekel, hogy Enns felvetései, kérdései, meglátásai jogosak-e, igazak-e. Minden egyéb dolog - emberek vagy intézmények érzékenysége, teológiai látásmódja - számomra a háttérbe kerül ezekhez a kérdésekhez képest.
Egyébként nem tudom olvastad-e Enns könyvét, vagy csak a kritikusai véleményét ismered? Én most olvasom, és nem értem a végére (szóval korai lenne végleges véleményt mondanom), de eddig még halványan se találtam benne semmit sem, ami bármilyen épkézláb hitvallásnak ellentmondana. Ez nem zárja ki, hogy neked van igazad - a későbbiekben lehet hogy tartalmaz olyasmit a könyv, ami ellentmond az alapvető keresztény értékeknek. Eddig Enns megfogalmazta az analógiáját (amivel kapcsolatban egyébként ő maga is azt írta, hogy egy hasonlat, amiről tudja, nem minden ponton áll meg, ahogy az a hasonlatok esetében természetes), illetve kérdéseket tett fel azzal kapcsolatban, mihez kezdjünk a kortörténeti hasonlóságokkal, ami erős párhuzamot von a Biblia és más népek közé. (Pl. a nuzi táblák, Amenemope intelmei, az ugariti leletek, Enuma Elish, stb...). Mivel Enns maga is kiemelte analógiáját illetően, hogy az csupán egy analógia, valamint kihangsúlyozta, hogy a Szentírás egyszerre isteni és emberi alkotás, ezért nem nagyon értem az általam egyébként nagyra becsült Blocher megjegyzését.
Eddig nekem úgy tűnik, inkább arról lehet szó, hogy bizonyos kényes kérdések felvetése sérti bizonyos emberek vagy intézmények ezer éve megkövült hitvallását és szokásait. De olvasom tovább és meglátom lesznek-e benne súlyos kisiklások, ami az ortodox hitet illeti.
Sytka,
Törléssajnos most nincs időm lefolytatni ezt a vitát. Pár rövid reakció, aztán a tiéd lesz az utolsó szó, mert most hosszabb időre nagyrészt lelépek az internetről.
1. Enns gondolatait évek óta követem, mind írásban, mind előadások formájában. Összességében nem rokonszenves nekem a hozzáállása, noha vannak jó és fontos meglátásai, amelyeket én sem vitatok.
2. A WTS elsősorban az OPC és a PCA számára képez lelkészeket. Ezen presbiteriánus felekezeteknek a Westminsteri hitvallás a hitvallása, amit nem a WTS alakított ki, hanem a 17. századi westminsteri hittudósok. A WTS szentírástana a WH szentírástana, ahogy a krisztológiája pedig a niceai krisztológia. A WTS egyiket sem adná fel, mert mindkettőt igaznak tartja. Nem "csak úgy", hanem súlyos érvek alapján. Enns azonban a WH szentírástanát lényegében feladta, ezért a WTS-ben logikusan nem maradhatott tanár.
3. Természetesen nekem is az igazság a fontos, és ahogy a WTS hagyományát és egy-egy tanárát megismertem, nekik is.
4. Enns eltérése az ortodox hittől ugyanúgy nem durva és nyilvánvaló, mint amilyen mondjuk a nesztoriánusoké vagy az apollinaristáké volt. Hogy eltér-e az ortodox hittől, annak eldöntése finom és igényes elemzést kíván, ebben viszont nekem számít az a több tucat bírálat, amit évek alatt kiváló evangéliumi teológusok (nem csak a WTS tanárai) fogalmaztak meg Enns kapcsán. Ezek nem perdöntőek, de szerintem figyelmet érdemelnek.
5. Félreértetted, amit az analógiával összefüggésben írtam, de ez az én hibám, mert nem fejtettem ki elég világosan, hogy mire gondolok. Sajnos idő hiányában ezt most sem fogom tudni megtenni. A lényeg: nem az a baj, hogy Enns nem tudná, hogy analógiáról van szó, hanem az, hogy rosszul alkalmazza az analógiát, és ez félreviszi a modelljét.
Amúgy további jó olvasást és kutakodást! :)
Ádám, azt hiszem megint elérkeztünk a kettőnket elválasztó határhoz, ahol te az egyik, én a másik oldalon vagyok és átkiabálunk egymásnak.:-) A kiabálást azonban ne vedd támadásnak, a hangerőm leginkább a köztünk lévő szemléletbeli távolság áthidalása miatt van.
TörlésNem akarom ezt az egészet túlbonyolítani. Én egyszerűen csak olvasom Enns könyvét, melyben (egyelőre) teljesen korrekt módon vet fel nagyon fontos kérdéseket. Az analógiájában sem találok hibát. Ennyi és nem több.
Hogy hanyadik században kik és mit alakítottak ki és melyik intézmények kiknek kiket képez - engem teljesen hidegen hagy. Egyelőre nem látom - se durván, se finoman - hol és miben lépte át Enns az ortodoxia határait. Mindez persze nem azt jelenti, hogy állításait nem lehet kritika alá vonni. Lehet, sőt kell is - ez elengedhetetlen egy tudományos vitában. De azok a problémák, amiket felvet, az én problémáim is, és azok a gondolatok, melyeket megfogalmaz, az enyémek is. Az sem érdekel, ha ezért engem valaki azzal vádolna, hogy akárkinek az akármilyen hitvallását felrúgtam.
Egyelőre azt se látom miben alkalmazza rosszul Enns az analógiát. Értetlenül állok a kritika előtt, de végigolvasom a könyvét, addig nem fogok tudni sem neked, sem másnak újat mondani.
Azt viszont érzem és azt hiszem igencsak világosan látom is, hogy Enns felvetései érzékeny pontokra tapintanak rá, az ilyen tapintások pedig igencsak fájdalmasak tudnak lenni, különösen bizonyos körökben...
Azt hiszem ez is egy példa a protestáns ortodoxia rákfenéjére, mármint nem a keresztyén ortodox tan, hanem a tan ortodox(nak vélt) értelmezése. Anélkül, hogy egy vitát komolyan lefolytatnának, összeül egy grémium, aminek a vége borítékolható. Elitélés, eltávolítás (az egyháztörténelemben: üldözés, száműzetés, kivégzés).
VálaszTörlésKonkrétan a cikkről: lehet, hogy az analógia sántít, de sokak fejében tényleg ez van a Bibliáról, mármint, hogy minden emberi oldalt letisztítanak, és csak látszat szerint emberinek gondolják. Úgyhogy szerintem a doketista hasonlat még tényleg állhat is. A másik oldal(modernista) persze ugyanilyen problémás, ahol az istenitől fosztják meg a Szentírást.