Ha az elmúlt éveimre visszagondolok, kétségkívül hálát érzek a nagyegyházak irányában. A könyvespolcomon sokféle teológiai mű sorakozik, de az igazán színvonalasak szinte kivétel nélkül a történelmi egyházak köreihez tartozó alkotók tollából származnak. Sokat tanultam és tanulok tőlük, ez pedig óhatatlanul lélekben is nyitottabbá tesz feléjük. A problémámat éppen ez okozza: szívesen lennék még nyitottabb, van azonban néhány dolog, ami markánsan elválaszt például a katolikus teológiától, sőt arra késztet, hogy határozottabban vállaljam protestáns szemléletemet.Szóval, jól megvagyok én a katolikus testvérekkel, és nem kenyerem a konfliktus sem, úgyhogy inkább a közös pontokat igyekszem keresni velük. Mindazonáltal igazságtalan lenne tagadni, hogy a vitára okot adó témák nagyon is valóságosak, s ha nem is a felszínen, de látens módon finom elválasztó vonalakat rajzolnak közém, és a katolikus keresztények közé. Egymással találkozva ugyan kedélyesen elbeszélgetünk, de protestáns teológusként nem tudom elfelejteni, hogy fundamentális eltérések tátonganak köztünk. A katolicizmus dogmatikai felépítményében számomra a leginkább emészthetetlen teológiai konstrukció a Mária személyéhez való teológiai viszonyban sűrűsödik össze. Vannak még problémáim, de mégis a mariológia az, ami nálam leginkább kiveri a biztosítékot.
Máris megjegyzem: nem akarok belerúgni katolikus barátaimba. Sőt, van amiért felnézek rájuk, és ehhez nem kell megerőltetnem magam. Például el kell ismernem, hogy a katolikus dogmatikakönyvek, melyeket eddig kézbe vettem, magasan verik a kisegyházi irodalom hasonló műveit. Szégyenkezve írhatnám azt is, hogy tulajdonképpen a kettő egy lapon sem említhető, ha krisztológiáról, istentanról, teremtéstanról vagy szótériológiáról van szó. De akkor mindig és megint jön a mariológia, és már nyílik is a szakadék, ami elválaszt.
Ahogy a protestánsok többsége, úgy én is idő előtt lezártam magamban a "Mária-aktát" azzal a felkiáltással, hogy a katolikusok egyszerűen tévesen látják Jézus édesanyjának személyét és szerepét, hereziseket gyártanak vele kapcsolatban, és elfordultak a helyes bibliaértelmezéstől. A véleményemet annak ellenére fenntartottam, hogy korábban soha egyetlen katolikus dogmatikakönyvet kézbe nem vettem, soha egyetlen hozzáértő katolikus teológus érveit meg nem hallgattam, és nem is gondoltam, hogy ilyesmire egyáltalán szükség lenne. Röviden megfogalmazva, a Máriáról szóló döntésemet már azelőtt meghoztam, mielőtt a problémát egyáltalán megismertem volna.
Az elmúlt években több más téma kapcsán átéltem, hogy ez a hozzáállás vakvágányokra viheti az embert. Nemcsak dogmatikai, hanem más területeken is kénytelen voltam finomítani az álláspontomat, ahogy a nagyobb egyházak teológiáját tüzetesebben megismertem. Ezért úgy döntöttem, adok egy esélyt ennek a dolognak: én, a protestáns nekifogtam mariológiát olvasni. Szerettem volna meghallgatni az érveket, melyeket katolikus dogmatikusok mondanak. Tudni akartam, honnan származik Mária örök szüzességének, magasztosságának vagy éppen mennybemenetelének ideája. Miért hiszi ezeket több millió ember, milyen dogmatikai konstrukció húzódik meg az elképzelések hátterében, milyen bibliai alapok nyugszanak a nem kis horderejű doktrinális megállapítások mögött? Nos, az elmúlt hónap olvasmányélményei alapján azt tudom mondani, hogy kifejezetten meglepődtem. De nem úgy, mint eddig.
Nagyon úgy tűnt nekem, hogy a katolikus dogmatika igencsak gyenge lábakon áll ezekben a kérdésekben, ami a fenti mariológiai témák bibliai megalapozását illeti. Bevallom, erre nem számítottam. Azt gondoltam, ezek az olvasmányok olyan szentírási dolgokra és momentumokra irányítják majd rá a figyelmemet, amelyek felett talán eddig elsiklottam. Kihívás elé állítanak. Az arcomba tolnak bibliai tényeket. Kikezdik az eddig meggyőződésemet, ahogy sok más téma esetében az már megtörtént velem. Esetleg érdekes, az enyémtől eltérő módon exegetálják a bibliai textusokat. Ha nem is győznek meg a mariológiai tanításokról, azért legalább csiholnak belőlem némi empátiát.
De nem. Ennek éppen az ellenkezője történt. A dogmatikai szövegekből, melyeket - ismétlem - katolikus szerzők írtak, nagyfokú bizonytalanság csendül ki. Ilyesféle mondatokkal találkoztam: "különösen feltűnő, hogy Pál korai szövegei láthatóan semmi érdeklődést sem mutatnak a mariológiai reflexió iránt", "pusztán egzegetikailag nem dönthető el...", "... az Újszövetség nagy része (főként Márk és Pál) semmilyen érdeklődést nem mutat Mária személye iránt...", "Máriának szülés közben és szülés utáni szüzessége fokozatosan ment át az Egyház köztudatába. Hiszen a Szentírás egyiket sem tanítja formálisan.", vagy éppen "Máriának ez a fajta szüzessége sem bizonyítható a Bibliából közvetlenül...", de ami a legélesebb: "A Biblia nem tanítja tételünket közvetlenül, sőt több olyan kifejezést használ, amelyek egyenesen ellentmondani látszanak a régi hagyománynak, vagy legalábbis valószínűtlenné teszik".
Csaknem érthetetlennek találtam, hogy míg a könyvek egyik oldalán a fent említett, kétségekre okot adó megjegyzéseket olvastam, kettőt lapozva már arról értekeznek a szerzők, hogy a Tanítóhivatal rendíthetetlen magabiztossággal jelent ki dogmákat az előbb még ingatagnak nevezett témák alapján. Ez az ellentmondásosnak tűnő helyzet alaposan felkeltette az érdeklődésemet.
A következő bejegyzésekben tehát Máriáról és a mariológiáról szeretnék írni. Ez azonban megkíván néhány előzetes megjegyzést. Akik ismernek, azoknak ezek a megjegyzések feleslegesek lesznek, akik nem, azok jó ha tudják. A tisztánlátás kedvéért és az internetes kultúra jelenleg divatos, otromba stílusa miatt érdemes leszögezni: nem az a célom, hogy hergeljem a katolikus olvasóimat, vagy lerántsam a leplet arról, milyen ostobaságokban hisznek. Nem azzal a szándékkal írok, hogy elkeseredett dühöt váltsak ki belőlük, hogy a protestánsok felsőbbrendűségét emeljem ki, vagy szítsam a feszültséget az egyház különféle részei között. Ezt sajnos elég sokan megteszik mások. Ami a célom, hogy megpróbáljam megérteni a mariológia gyökereit és állításait, nem utolsó sorban pedig azt, mit állít a Szentírás Mária egyébként nagyon is tiszteletre méltó személyéről. Az igazságot szeretném megtudni ebben a kérdésben, amennyire az megtudható. Hiszek abban, hogy egy ilyen, vastag éket közénk verő témáról még akkor is lehet értelmes eszmecserét folytatni, ha a végén mindenki megmarad a saját véleményénél. A hangnem tekintetében pedig az esetleges hozzászólásokban annyit várok el a kedves olvasóktól, ahogy én most ebben a bejegyzésben megszólaltam.
Mária méltó a figyelemre, és méltó a tiszteletre is. A kérdés leginkább ennek mértéke körül forog. Szerintem jóval kevésbé ahhoz képest, ahogy katolikus testvéreim vélik, és jóval inkább ahhoz képest, ahogy a protestáns kereszténység gondolja. A konstruktív hangnem talaján állva, a következő bejegyzésben elsőként azzal szeretnék foglalkozni, melyek azok a pontok, melyekkel egyetértek a mariológiai reflexiókban.
Na, kíváncsi vagyok, mire jutsz.
VálaszTörlésSzvsz. - ha elfogadsz tippet - érdemes lenne a 19. századi katolicizmus új dogmatikai állításait különválasztanod az Egyetemes Egyház alapkoncepciójától (mondjuk 1054 előtt, vagy még előtte... ;-) ).
Bocs, hogy belepofáztam.
Nem, semmi gond, sőt írhatsz még konkrétabbat is. Ami engem igazán érdekel, hogy MA mit gondol a katolikus dogmatika a Máriát érintő kérdésekről, hiszen most ez a mérvadó, ez az, ami számít.
TörlésAz egész jelenség mögött húzódik egy nem annyira filozófiai/teológiai réteg, sokkal inkább lelki, spirituális, a katolikusok ugyanis igényét érezték, szerintem jogosan, hogy a női attribútumok valamilyen módon mégis közel maradjanak az istenséghez.
VálaszTörlésÉs ez nem valamiféle erőszakos feminista törekvés (hol is lett volna akkoriban feminizmus, amikor mindez kialakult), hanem a valóságot teljesen természetesen magában foglaló elképzelés, ugyanis az ember férfi ÉS nő, és ha Isten a maga képére teremtette az embert, akkor Istenben jelen vannak a női oldalnak megfelelő jegyek is, valamilyen lényegi formában. Triviális példa erre az életadás, a gondoskodás, a kiáradás, vagy akár a "szépség", de ilyen lehet a vonzás és az egyben tartás is, sőt, a krisztusi áldozat, a teljes önfeláldozás sem éppen maszkulin aktus. Jézus alakja sok szempontból egyáltalán nem "szoláris", erőteljes és kemény férfias, hanem az odaforduló, lehajoló, gondoskodó figyelem és önátadás női jegyeit hordozza.
Értem, hogy a protestáns teológia "szövegileg" nem találja megalapozottnak a Mária-tiszteletet, azonban ez abból adódik, hogy nem igazán mer a Bibliától elrugaszkodni, és a valóságot nem pusztán az Ige fényében vizsgálni. Az, hogy a protestánsok elvetik a Mária tiszteletét, egy újabb bizonyíték arra, hogy a túlzottan biblikus szemlélet hova vezet: nem fogjuk látni a fától az erdőt. Ilyen szempontból nekem szimpatikusabb a katolikus hozzáállás, amelyben a mélyebb gyökereknél fogva nagyobb magabiztosság érezhető, nem követelve meg mindig és mindenáron a könyv használatát és az abból való kiindulás. Valamilyen szempontból ez éppen hogy lazább, szabadabb magatartás, holott általában a protestánsokat tartják annak.
Kedves Laura, elgondolkodtató dolgokat írsz, de én egy kicsit máshogy látom ezt a fajta "kompenzációt" (ha hívhatjuk annak), mármint ami a női szerep hiányát jelenti. A teológiában leginkább a feminista teológia az, ami igyekszik egyfajta űrt betölteni ezen a téren, de az meg gyakran elcsúszik egy kicsavart exegézisbe, és olyat is belelát a szövegekbe, amik abban nincsenek...
TörlésÉrtem én, hogy a "női oldal" közelségét is akarják hangsúlyozni, de erre nem biztos, hogy az lehet a jó megoldás, hogy Mária köré építünk egy olyan szisztematikus teológiát, ami nem következik a Bibliából. A protestáns teológiában például úgy próbálják ezt a hiányt megoldani, hogy kiemelik Jézus és a nők/asszonyok viszonyát, ami sok szempontból forradalminak nevezhető a maga korában.
Igazad van abban, hogy a protestantizmus igyekszik mindenben ragaszkodni a bibliai eredethez. A protestáns teológiában nagyon erős tud lenni a Sola Scriptura elv (ennek egyik történelmi oka éppen az volt, hogy az egyház nagyon messzire ment a Szentírástól éppen a különféle szenthagyományok miatt). Valamikor ez rossz és fékező hatású, valamikor jó és irányban tartó. Kérdés azonban, hogy a Mária köré felépült komplett tanítási rendszer esetében nélkülözhetjük-e a bibliai alapot a rugalmasságra hivatkozva vagy sem?
Az én válaszom erre a nem. Nem tudok egyetlen rendszeres teológiai témáról (pl. krisztológia, eszkatológia, ekkléziológia), ami "alól" hiányozna a Szentírás, mint alap. A mariológia bizony ilyennek tűnik. De ott miért is lehetne nélkülözni a Szentírást, ha máshol sem tesszük ezt?
Én nem tartom túlzottan biblikus szemléletnek, ha meghatározó dogmákat mindenképpen szentírási alapokra akarunk visszavezetni. Mitöbb, ezt vélem a természetesnek, és egyébként a mariológián kívül a katolikus rendszeres teológiában is ezt látom alapnak. Inkább azt találom meglepőnek, ha az alapvető dogmák gyökértelenek, azaz nincs bibliai alapjuk. Márpedig Mária szerepe a katolikus teológiában nem egy lábjegyzet, hanem igenis meghatározó - ezért az ember joggal elvárná, hogy alapos bibliai háttere legyen. Nos, magam is meglepve értettem meg, hogy ilyen egyáltalán nem létezik!
Persze, itt elsősorban az a kérdés, hogy hova helyezzük a gyökereket. Az Élő Istenbe, akiről nem csak a Bibliából van ismeretünk, vagy pedig kizárólag a Bibliába. A fő választóvonal a nézőpontjaink között az, hogy te inkább az utóbbiban bízol.
TörlésIgaz ugyan, hogy van némi bizonytalanság az első verzióban, de sajnos a másodikban is, ugyanis Isten misztériuma magában Jézusban, és a szavaiban is visszaköszön. Teljesen konkrét fogódzókat még a Biblia sem nyújt számunkra, sokkal inkább egy erős kiindulási bázis. De bázisnál többnek tekinteni szerintem hiba.
A kommentemben azt próbáltam hangsúlyozni, hogy egyáltalán nem mesterségesen lett felépítve Mária "kultusza", bár ha kizárólag a Bibliára alapozunk, akkor valóban így tűnik. Nagyon is van - kell hogy legyen - ontológiai alapja is.
Teljesen hibás feltételezés, tulajdonképpen logikai hiba, hogy az istenségből "hiányzó" lényegi részek kapcsán Jézus és a nők KÖZÖTTI VISZONYRA igyekeznek mutatni.
Semmi köze a két dimenziónak egymáshoz, vagyis ez egyáltalán nem tömi be a réseket.
Értem én, hogy férfi-szemszögből a felvetésem fölöslegesnek, esetleg zavarónak vagy idegesítőnek tűnik, női szemszögből viszont egyáltalán nem az, ugyanis olyan érzést, tudatot adnak ezek a hiányok, mintha a női létnek semmiféle metafizikai alapja, forrása igazán nem volna (Istenben)- ugyanis minden Istenben alapozódik meg, és ha valami belőle "hiányzik", akkor az semmisnek tekinthető.
Oké, hogy létezik feminista teológia, ám szerintem minden olyan irányú törekvést, amit például én is megemlítettem, ebbe skatulyázni eléggé elhamarkodott dolog. Már a "feminista" szó is pejoratív értelmet kapott napjainkra, vagyis ez a címke már önmagában is megbélyegző, előítéletekre apelláló. Nem lehet minden női oldalról induló kezdeményezést, meglátást spontán módon ezzel a címkével illetni.
"A fő választóvonal a nézőpontjaink között az, hogy te inkább az utóbbiban bízol."
TörlésEzt a következtetést nem egészen tudom miből vontad le... Azt azonban valóban úgy gondolom, hogy masszív teológiai konstrukciót lehetetlen felhúzni a Biblia megkerülésével. A Biblia szerintem normatív irat a hit tekintetében, márpedig akkor normatív abban is, hogy miért hiszünk valamiben. Ez nincs ellentmondásban azzal a fajta misztériummal, amit Isten személye képvisel.
"Teljesen konkrét fogódzókat még a Biblia sem nyújt számunkra, sokkal inkább egy erős kiindulási bázis."
Ez így van, de hát éppen ezt az erős kiindulási bázist hiányolom ebben a témában. A Máriáról vallott nézeteknek nem találni a teológiai bázisát a Szentírásban. A következő bejegyzéseim részben erről fognak szólni.
"Teljesen hibás feltételezés, tulajdonképpen logikai hiba, hogy az istenségből "hiányzó" lényegi részek kapcsán Jézus és a nők KÖZÖTTI VISZONYRA igyekeznek mutatni."
Lehet, hogy nem fogalmaztam elég jól. Az istentségből szerintem semmi nem hiányzik. Isten teljes. Amikor a teológia rámutat arra, hogy Jézus másként bánt a nőkkel, mint a kortársai, illetve ahogyan az saját korában elvárt lett volna, éppen a hölgyek szerepét szeretné felemelni. Ez egy erősen pozitív szemlélet. Nem mondom, hogy ez teljesen kompenzál is, de úgy gondolom az sem, ha szentírási bázis nélkül (túl) magasra emeljük Mária személyét. Erre gondoltam.
"Értem én, hogy férfi-szemszögből a felvetésem fölöslegesnek, esetleg zavarónak vagy idegesítőnek tűnik, női szemszögből viszont egyáltalán nem az, ugyanis olyan érzést, tudatot adnak ezek a hiányok, mintha a női létnek semmiféle metafizikai alapja, forrása igazán nem volna (Istenben)- ugyanis minden Istenben alapozódik meg, és ha valami belőle "hiányzik", akkor az semmisnek tekinthető."
Férfiként is azt hiszem megértem az érzéseidet. Néha arra gondolok, a Biblia bizonyos részeit nehéz lehet egy nőnek olvasni. (Gondolok itt különösen Pál néhány megjegyzésére). Nekem ebben (mint sok másban) is a teremtés a kiindulópont, amit te is helyesen említettél: Isten férfinek és nőnek teremtette az embert, és mindkettőt a maga képmására. Ezt egyébként az antik zsidó filozófiában és teológiában is hangsúlyozták olyannyira, hogy Ádámot nem is férfinek, hanem "nemtelen" androgén lénynek képzelték el. Csak amikor "elveszti" oldalbordáját, akkor szeparálódnak el egymástól a nemek. Az ember akkor volt igazán Isten képmása, amikor "mindkét oldala" egyben volt.
A feminista teológiát nem azért említettem, mert a te véleményedet oda kell sorolni. Pusztán rámutattam, hogy vannak próbálkozások a teológiában erre (mégha nem is teljesen jók), nem kell tehát ahhoz a lehetőséghez nyúlni, hogy Máriát "túl magasra" emeljük. Sajnálom, ha sértő volt számodra, nem állt szándékomban semmi rosszat írni.
"Az istentségből szerintem semmi nem hiányzik. Isten teljes. Amikor a teológia rámutat arra, hogy Jézus másként bánt a nőkkel, mint a kortársai, illetve ahogyan az saját korában elvárt lett volna, éppen a hölgyek szerepét szeretné felemelni."
TörlésSzerintem sem hiányzik az istenségből semmi, viszont az ezt leírni akaró teológiai koncepciókból már hiányozhat, és én úgy is érzem, hogy hiányzik, ami persze az én magánügyem.
Azért szerintem érezhető, hogy ez a "felemelés" elég soványka vigasz, már csak azért is, mert valójában nem ér fel Istenhez magához.
És szerintem ez nem "pozitív", ez most nem neked szól, de nehogy már üdvözölnünk kelljen azt, hogy valami módon mégiscsak szerep jut a nőknek a bibliai történetben, Isten történetében. Ezért ne veregessük meg senki vállát, még képletesen se :). A Bibliával kapcsolatos kételyeimet többek között az is táplálja, hogy LÁTVÁNYOSAN mellőzik a női "oldalt" benne, ezáltal pedig nem lehet a valóság pontos megfelelője. Jól látszik, hogy férfiak írták és szerkesztették; az Istenember történetében, ISTEN ÉS EMBER KIVÉTELES TALÁLKOZÁSÁNAK megörökítésében pedig sokkal hangsúlyosabbnak kellene lennie a női szemszögnek, jegyeknek, nyomoknak. Éppen így és csak így lenne TELJES. A valóság valamelyes elferdítése (elnézést, de ezt én annak látom) itt is tetten érhető.
És azt is furcsának találom, hogy Jézusnak ne lett volna egyetlen női tanítványa sem, és itt most nem feltétlenül a gnosztikus Magdolna-teóriákra gondolok.
"Férfiként is azt hiszem megértem az érzéseidet. Néha arra gondolok, a Biblia bizonyos részeit nehéz lehet egy nőnek olvasni."
Kedves tőled ez az együttérzés. Igazad van, valóban nehéz :).
Igen, ismerem az Ádám nemtelenségére vonatkozó elképzeléseket, jelenleg, ebben a helyzetben azonban fontos lenne megérteni önmagunkat, a helyzetünket nemünk szerint is, és a férfiaknak e tekintetben jóval könnyebb dolguk van, ami persze nem csak az ő számlájukra írandó.
A nők valamiért belenyugodtak abba, hogy a helyzetük tisztázatlan legyen és maradjon (ontológiai szempontból), ez pedig szerintem súlyos hiba volt, kellett volna legyenek olyan törekvések, amelyek kifejezetten ezt irányozzák meg.
"Sajnálom, ha sértő volt számodra, nem állt szándékomban semmi rosszat írni."
Tudom, hogy nem szándékoztál semmi rosszat írni, és nem is sértődtem meg. Csak jeleztem, hogy a feminista teológia sem megnevezésében, sem pedig tartalmában nem feltétlenül kielégítő, és hogy ezen kívül is vannak lehetőségek.
"Szerintem sem hiányzik az istenségből semmi, viszont az ezt leírni akaró teológiai koncepciókból már hiányozhat, és én úgy is érzem, hogy hiányzik, ami persze az én magánügyem."
TörlésTermészetesen a teológia sosem lehet teljes. De a hiányosságait nem csökkenti, ha szentírási alap nélkül építünk fel valamit, sőt.
"nem lehet a valóság pontos megfelelője. Jól látszik, hogy férfiak írták és szerkesztették; az Istenember történetében, ISTEN ÉS EMBER KIVÉTELES TALÁLKOZÁSÁNAK megörökítésében pedig sokkal hangsúlyosabbnak kellene lennie a női szemszögnek, jegyeknek, nyomoknak."
A Biblia nem is akar a valóság pontos megfelelője lenni. Aki ezt várja el tőle, olyasmit vár el, amit a Biblia maga sem ígér. Nyilvánvaló az is, hogy patriarchális kontextusban fogant. (Egyébként éppen ezért érdekesek azok a részei, melyek a hölgyek szerepét erősítik!). Ezt tudni kell, amikor tanulmányozzuk. De melyik kor lett volna az ideális, ha akkor íródik a Biblia? Ezen el lehet tűnődni. Szerintem akkor is találnánk rajta fogást, ha mondjuk a középkorban, vagy éppen most, a liberális demokráciák idején íródna. Semmi baj, ha ezen mélázgat valaki, de szerintem az a jobb, ha adottnak vesszük, hogy a Biblia olyan, amilyennek látjuk, és próbáljuk elfogadni, különben nem tudjuk vizsgálni.
"És azt is furcsának találom, hogy Jézusnak ne lett volna egyetlen női tanítványa sem, és itt most nem feltétlenül a gnosztikus Magdolna-teóriákra gondolok. "
Szerintem Jézusnak bizonyos értelemben voltak női követői (ha a tanítvány szót most így értjük), mitöbb felrúgva a konvenciókat, tanította is őket. (Rabbik akkoriban alaphangon nem taníthattak nőket). Azt is tudjuk, hogy az evangélium a feltámadás hiteles szemtanúinak tartotta Jézus női követőit, és azt is, hogy az ősegyházban a nőknek fontos szerep jutott. Nem akarok most ebben a témában elmerülni, mert kicsit félreviszi a sorozat szándékait.
"A Biblia nem is akar a valóság pontos megfelelője lenni."
TörlésHmm.. én ezt eddig nem így hallottam keresztényektől :). Azt hallottam, hogy a Bibliából teljes mértékben feltárható Isten személye, valósága.
Ha viszont nem akar a valóság pontos megfelelője lenni, akkor érdemes lenne a tanítóknak utalni arra, hogy a Biblia tanulmányozásán túl is vannak lehetőségek, és hogy még milyen vizsgálódásokkal, irányultsággal, a valóság milyen egyéb aspektusaiban való elmerüléssel egészíthetjük ki a képet. Tehát nagyobb hangsúlyt kelleni fektetni az Írás tanulmányozásán túli "módszerek" megismertetésére - amennyiben elfogadjuk, hogy a Biblia nem fedi le teljes mértékben a valóságot.
Laura, nem tudom akkor mit hallottál másoktól. Szerintem a Biblia nem azért íródott, hogy a valóság pontos megfelelője legyen. A Biblia nem abszolút, ehhez pedig annak kellene lennie. Sehol szó nincs benne arról sem, hogy teljes mértékben feltárná Isten személyét: még Jézusról is azt említi, ha mindent leírna, a "könyvek sem fogadhatnák be azt".
TörlésA Bibliának soha nem is volt az a célja, hogy teljes egészében lefedje a valóságot, vagy teljes egészében bemutassa Istent. Ha ilyesmiket hallottál eddig, akkor hamis dolgokat mondtak neked.
Amit a tanítókról írsz, azzal egyetértek.
Már csak azért is mondtam ezt, mert a Biblián kívüli utakat olyan óvatosan kezeli a keresztények többsége, hogy ez gyakorlatilag egyenértékű azzal, hogy a valóság - Istenre vonatkozóan - teljes biztonsággal csak a Bibliából bontható ki.
TörlésAki figyeli a természetet, az megkapja a panteista címkét; aki "szemlélődik", kontemplatív módszereket használ, azt a meditáció és az ördögi befolyás veszélyeire figyelmeztetik, amúgy is minden keleti mintához hasonló dolog gyanús; aki kíváncsi mások tapasztalataira, azt a tapasztalati út bizonytalanságaitól óvják; aki a művészeti alkotásokban (is) keresi Istent, azt a világi hívságok és az ember szubjektivitásából adódó lehetséges eltévelyedéstől féltik. Stb.
Talán elméletben igazad van, de a keresztény gyakorlatban egyáltalán nincsenek bevett módszerek, kitaposott utak a Biblián kívüli megközelítésekhez.
Vagy te ismersz ilyeneket?
"ez gyakorlatilag egyenértékű azzal, hogy a valóság - Istenre vonatkozóan - teljes biztonsággal csak a Bibliából bontható ki."
TörlésEz az állítás azért finomításra szorul. A valóság Istennel kapcsolatban az egyház hite szerint leginkább a Bibliából érthető meg, de egyrészt a megértés "tükör által homályos", ráadásul nem teljes. Ezen a ponton érdemes lehet felvetni, hogy mi a Biblia szerepe a hitünkben? Az én válaszom erre - most nagyon leegyszerűsítve - az, hogy a Biblia célja megértetni velünk a megváltást és megmutatni a Megváltót. Ezért íródott, erről szól a Nagy Történet, az Ó- és Újszövetség idegszálai ehhez a központi gondolathoz vannak kötve. A Biblia szerintem azt a célt szeretné elérni velünk és bennünk, hogy megismerjük mi a megváltás és az hogyan valósult meg Isten munkáján keresztül. Minden más fogalom - a bűn, az ember természete, a történelem, a világvége, stb... - ennek keretében nyer értelmet.
"Talán elméletben igazad van, de a keresztény gyakorlatban egyáltalán nincsenek bevett módszerek, kitaposott utak a Biblián kívüli megközelítésekhez. Vagy te ismersz ilyeneket? "
Nem állítanám, hogy nincsenek, de ezeket a csatornákat az egyház - szerintem néha túlzott gyanakvással - keményen szűri. Tapasztalatom szerint az erősen konzervatív teológusok és hívők ezt a szűrést jónak tartják, a liberálisabban vagy szabadabban gondolkodók inkább az akadályait látják. Mindazonáltal a teológusok köreiben szerintem használnak a "Biblián túl" is eszközöket a jobb megértés érdekében. Jó példa erre, hogy vannak, akik elmerülnek az apokrif (sőt, gnosztikus) irodalomban, azok szakértőivé válnak. Wheaton-ben, ahol nyáron járhattam, a természettudományokat is hívő emberek, hívő professzorok oktatják, mert az a meggyőződésük, hogy nemcsak a Biblia visz közelebb Istenhez, hanem minden tudomány. Egyébként ez a gondolat a teológiában nem mai: Isten két könyvet írt, a Szentírást és a Természetet, az értelmes ember pedig mindkettőt olvasni akarja. Az elsőnek a teológia-filozófia, a másodiknak a természettudományok az eszközei.
Ilyesmikre gondoltál?
"A Biblia szerintem azt a célt szeretné elérni velünk és bennünk, hogy megismerjük mi a megváltás és az hogyan valósult meg Isten munkáján keresztül."
TörlésKöszönöm, ez így sokkal pontosabb és érthetőbb. Habár maga a megváltás azért viszonylag csúszós terület, és a Bibliából nem feltétlenül jutunk el a hagyományos megváltás-tanhoz, akár más értelmezéseknél is kiköthetünk, de ez már más téma.
"Isten két könyvet írt, a Szentírást és a Természetet, az értelmes ember pedig mindkettőt olvasni akarja. Az elsőnek a teológia-filozófia, a másodiknak a természettudományok az eszközei."
Az első mondattal abszolút egyetértek, a másodikkal viszont nem, de nem szükséges belemenni mert egyáltalán nincs köze a témához. Szerintem a természet megismeréséhez korántsem elegendőek a természettudományok, sőt...
Az én életemben az egyetlen luxus az, hogy a magam számára lemondtam a tudományos eredmények bárminemű figyelembevételéről :).
Egyébként nekem nagy csalódás volt a gnosztikus irodalom tanulmányozása. Egyetlen nagy pozitívumot tulajdonítok neki, hogy felveti a szükségességét a "fenti világra" irányuló törekvéseknek, azonban részletekbe menően szerintem rengeteg kifogásolható megállapítás, túlkapások vannak benne.
Valami ilyesmire gondoltam, igen, esetleg némi kiegészítéssel.
A gnoszticizmus kapcsán hasonló élményeim vannak. Nem is tudok egyszerre sokat foglalkozni vele a benne lévő káosz miatt. Akkora ideológiai zagyvaléknak tartom, hogy szerintem már maguk a gnosztikusok se igazodtak ki rajta. :-)
TörlésÉn nemrég kivettem egy ezzel kapcsolatos könyvet, gondoltam, minden ellenérzésem dacára próbálom jobban megismerni, de az első oldalig jutottam :).
TörlésKedves Sytka!
VálaszTörlésJó kis sorozat lesz, várom a többi részt. Hátha reagálsz az alábbi kérdéseimre, és a rájuk adott válaszaimra.
1. Vitatjuk, hogy Mária volt a Messiás anyja? Nem.
2. Vitatjuk, hogy a Messiásnak volt-e földi apja? Igen.
3. Számít ez? Nem.
4. Ha a Messiásnak földi apja volt, pl. József, akkor összedől a messiásképünk? Nem, ez mai szemmel teljesen mellékes kérdés.
5. Miért tűnt sokáig úgy, hogy kardinális ügy Jézus apasága? Mert a monofiziták és Mohamed szerint Istennek nincs fia, és ez megér akár egy vallásháborút is.
6. Jézus tanítása emberi vagy isteni mivolta felől közelítve érthető meg jobban? Egyik irányból sem: a Messiás különleges státuszú ember, csak a judaizmus messiásképét megértve jutunk hozzá közelebb.
Laci, sok felvetésedre nem sértettség, hanem időhiány miatt nem válaszolok. Úgy látom, egy-egy bejegyzésem kapcsán elöntenek a gondolatok, melyek sokféle irányban folynak szerteszét. Ez nem baj, sőt örülök ennek, csak nem mindig van lehetőségem követni. :-)
TörlésA kérdéseidre a gyors válaszaim:
1. Így van, nem vitatjuk.
2. Így van, vitatjuk.
3. Milyen értelemben?
4. Valószínűleg nem dől össze, bár az inkarnációtannak nem csupán annyi a mondanivalója, hogy kinek ki volt az apja. Inkább az, hogy ez miért is fontos.
5. Szerintem Jézus származása már Mohamed előtt is kérdés volt. Mohamed pedig azért gondolta azt, amit, mert éppen a katolikus Mária-tanítás miatt a Szentháromságot így képzelte el: Atya-Fiú-Anya. Természetesen istentelennek vélte, hogy a Fiú az Atya és Anya szexuális kapcsolatából szülessen. Tudjuk, rosszul értette a Szentháromságot, de ebben bizony van egy kis felelőssége annak a túlértékeltségnek is, amivel Máriát az egyház felruházta. Szerintem.
6. Ebben sok igazság van. Szerintem sem lehet Jézus kiragadni saját történelmi, társadalmi, vallási kontextusából. Habár éppen Vermes Gézával kapcsolatos olvasmányélményeim miatt azt is el tudom neked mondani, hogy a zsidó kontextus túlzott erőltetése Jézus félreértéséhez is elvezethet.
Köszönöm, hogy időt szakítottál rám zsúfolt teendőid közepette.
TörlésA zsidó kontextus túlzott erőltetése mint potenciális félreértési forrás érdekelne a jövőben. :) Ezek szerint lehet túlerőltetni a judaista Mosiach judaista hátterét? Kíváncsi vagyok, hogyan lehetséges ez.
A reakcióiddal többé-kevésbé egyetértek, kivéve, hogy a „Mária szülte a Mosiachot, és ezt tiszteljük benne" tételnek köze lenne a monofiziták elzárkózásához és Mohamed előretöréséhez. A Szentháromságot a vandálok/osztro- és vizigótok sem tudták befogadni (jórészt hadjárati megfontolásból), míg a frank Nagy Károly el nem fogadtatta velük a koncepciót.
Az a poén, hogy a judaizmusban van Szentlélek, és van különleges státuszú Mosiach, azaz az értetleneknek nem a kereszténységgel, hanem magával a judaizmussal is volt e tekintetben vitájuk.
"Ezek szerint lehet túlerőltetni a judaista Mosiach judaista hátterét? Kíváncsi vagyok, hogyan lehetséges ez."
TörlésOlvasd el Vermes Géza könyveit. Az ő alapvető meggyőződése, hogy Jézust megérteni csak a judaista háttérből lehet, ezért addig foglalkozik ezzel a háttérrel, míg Jézus személyét és tetteit ki nem magyarázza.
Köszönöm a javaslatot, utánanéztem. Nem csodálkozom, hogy ha valaki dezinformálni akar, akkor annak nem lesz meggyőző eredménye. Amiből nem következik, hogy a kiindulópontja érvénytelen.
TörlésA judaizmus számára nincs fájóbb seb a Messiás követésénél, érthető, hogy ha már a forrásnál nem sikerült eltussolni az ügyet, rengeteg szellemi energiát mozgósít ma is a kereszténység ellehetetlenítésének judaista szemmel nemes ügye.
Ám mi nem ebben az ügyben utazunk.
A katolikus dogmatikát olvasva én is hasonló álláspontra jutottam mint te. Az egyik legértékesebb könyvem, amiből nagyon sokat tanultam. De a mariológia nevetségesen üres volt. Megdöbbentő volt számomra az a mély szakadék ami elválasztotta a könyv többi részétől
VálaszTörlésÍgértem, hogy válaszolok erre a cikksorozatra katolikusként. Itt a válasz első része: http://www.talita.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=2411:miert-tisztelem-mariat-1-ami-a-bibliabol-kideruel&catid=43:lelki&Itemid=69
VálaszTörlésItt a válaszom második része a Talitán (bár nem szeretném ezzel "sokkolni" a protestáns testvéreket :-), és lesz még 3. rész is!
VálaszTörléshttp://www.talita.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=2417:miert-tisztelem-mariat-2-egi-anyaa-szenthagyomany-tuekreben&catid=43:lelki&Itemid=69