A Mária-szakadék (3) - szűz és az is maradt?

Jézus édesanyjának nevét nemcsak egyszerűen Máriának szoktuk mondani, hanem ehhez általában hozzátesszük a "Szűz" jelzőt is. A Szűz Mária elnevezés azonban már nem ugyanazt jelenti a katolikus és a protestáns fejekben. A katolikus dogmatika ugyanis egyértelműen tanítja, hogy Mária élete végéig szűz maradt.

Mária szüzességét illetően leginkább arra gondolunk, hogy az eredendő bűntől való érintetlenség biztosítása miatt Jézus születése természetfeletti módon történt: József még nem vette feleségül Máriát, ám utóbbi mégis teherbe esett a Szentlélek közbelépésének köszönhetően. Mária tehát szűz volt, amikor megfogant. A katolikus dogmatika azonban háromféle értelemben kezeli Mária szüzességét:

1. Szűz volt Jézus születése előtt (ante partum)

2. Szűzen szülte Jézust (in partu)

3. Szűz maradt Jézus születése után (post partum)

A három közül az első kijelentés az, amit a protestánsok többsége is elfogad, s melynek bibliai alapja is van. Ezeket a részeket most nem kívánom idézni, mert mind Máté, mind Lukács születéstörténetében megtalálhatók, az egyházatyák pedig egy emberként vallották is Mária szüzességének tényét. Ám a második, "in partu"-nak nevezett tétellel kapcsolatban már a katolikus dogmatika is elismeri, hogy a Biblia nem tanít róla semmit sem formálisan: az fokozatosan ment át a köztudatba. Ráadásul ez az elképzelés a gnosztikusok - azon belül is a dokétisták - ténykedésére, valamint az apokrif Jakab-evangéliumra vezethető vissza. Utóbbi részletesen ecseteli, mennyire meglepődött Mária, amikor szülési folyamat nélkül, egyszerre maga előtt látta a kisdedet, és azt érezte, hogy terhessége megszűnt. A gnosztikusok ennek alapján már korán elkezdték hirdetni, hogy Jézus születése úgy történt, ahogy az üvegen áthatol a napsugár anélkül, hogy magát az üveget megsértené.

Az ilyesféle, tipikusan gnosztikusnak nevezhető spekuláció azután megosztotta az egyházatyákat: míg Mária szülés előtti szüzességében konszenzus volt, itt már korántsem beszélhetünk erről. Iranaeus és Alexandriai Kelemen támadták a dokétákat, de védték a szülés alatti szüzességet, ám Tertullianus, Órigenész vagy Jeromos mindenestül elvetették. Mária szülés alatti szüzességének dogmájához az is hozzátartozik, hogy egyetlen hivatalos egyházi megnyilatkozás sem beszél arról, pontosan mi is az értelme Mária szülés alatti szüzességének. Mária nem élt nemi életet? Fájdalom nélkül hozta világra Jézust? Előd István ezen a ponton csupán ennyit ír dogmatikájában: "... elég nekünk az, hogy számunkra elképzelhetetlen, "csodás módon" szülte meg szent Fiát". Vagyis a válasz röviden és tömören: "csak".

Ugyanez a helyzet Mária "post patrum" állapotával kapcsolatban is. A II. konstantinápolyi és az I. lateráni zsinat ezt is dogmaként tanítja, noha Máriának ez a fajta szüzessége egyáltalán nem igazolható a Szentírás alapján. Ennek ellenére a születés utáni szüzesség kérdésében valamivel nagyobb összhang van a hagyományokban. Ezen a ponton megint előkerül az apokrif Jakab-evangéliuma, amely azt tanítja, hogy akiket a Biblia Jézus testvéreinek mond, József egy korábbi házasságából származnak. Nagyon érdekesnek találom, hogy Tertullianus kivételével az egyházatyák mind elfogadták ezt a kijelentést, különösen is Órigenész, Nüsszai Gergely, Ambrosius vagy Augustinus. Bevallom őszintén, ez némi zavart okoz számomra: egy apokrif evangélium kijelentése ennyire meggyőzte őket erről a bibliai értelemben nulla alátámasztással rendelkező kijelentésről? Honnan veszik, hogy Józsefnek volt korábbi házassága? Van-e bármilyen jele annak, hogy Jézus testvérei József egy másik kapcsolatából származnak? Nem, az igazi és őszinte válasz az, hogy nincs. Mindez merő fikció, képzelgés, melyet egyáltalán semmiféle bibliai bizonyíték nem támaszt alá!

A helyzetet azt teszi még pikánsabbá, hogy a Szentírás nemhogy nem tanítja, de mintha az ellenkezőjét is állítaná Mária "megmaradó szüzességének": "... még mielőtt egybekeltek volna" (Mt 1,18) - írja Máriáról és Józsefről az evangélium. És később: "magához vette feleségét, de nem ismerte meg, míg világra nem hozta Fiát". Ez meglehetősen egyértelműen hangzik: József addig nem ismerte meg Máriát, ameddig Mária meg nem szülte Jézust. A kijelentésben az is benne van, hogy József - Jézus születése után - megismerte Máriát. Ez világos és félreérthetetlen megjegyzés, melyet csak kicsavart logikával lehet kikezdeni.

A katolikus dogmatika számomra egyenesen hajmeresztő teológiai tornamutatványra vállalkozik, hogy megmagyarázza a megmagyarázhatatlant. Meglátásuk szerint az egybekelés (szünelthein) nem nemi érintkezést, hanem csupán "összeköltözést" jelent, amikor a férj a házassági szerződés után pár hónappal bevezeti a feleséget saját otthonába. Arról már nem szól a magyarázat, mivel jár együtt, ha a férj az otthonába viszi fiatal feleségét... Vajon itt tényleg csak egyfajta ókori összebútorozásról van szó? Hát valóban úgy képzeljük, ha egy férfi feleségül vesz egy nőt és összeköltöznek, az pusztán azt jelenti, hogy egy légtérben tartózkodnak? Ez teljesen abszurd, életszerűtlen hozzáállás, különösen a zsidó kultúra ismeretében. Arról nem is beszélve, hogy az előző bibliai idézetben szereplő "még nem ismerte meg" tagmondat teljesen egyértelműen a szexuális kapcsolatra utal: ha a Szentírásban a megismerés szó ilyen kontextusban fordul elő, az mindig a nemi érintkezés egyfajta eufemisztikus megfelelője, és erre számtalan bibliai példát láthatunk. Ezzel a kifejezéssel Előd István egyetlen mondat erejéig sem foglalkozik, pedig éppen ez lenne a lényeg József és Mária kapcsolatát illetően.

A katolikus dogmatika szerint Mária örök és teljes szüzességére azért van szükség, mert csakis az fejezi ki önátadásának teljességét. A problémám itt a "csakis" kifejezéssel van. Hosszas vitát folytathatnánk arról, vajon a teljes önátadásnak csakis az felel-e meg, ha valaki megtagadja a nemi életet (különösen, ha még férjhez is megy...), vagy erre a szüzesség csak mint egy lehetőség kínálkozik?

Akárhogy is van, véleményem szerint a katolikus dogmatika Mária örök szüzességéről szóló koncepciója nagyon-nagyon ingatagnak tűnik. A fentieket összefoglalva a következő konklúziókra juthatunk:

(1) Mária szülés előtti szüzességét tanítja a Szentírás, ám a másik két opcióról, tehát a szülés alatti és utáni szüzességről semmit sem mond.

(2) Mária szülés közbeni és utáni szüzességének dogmája gnosztikus (doketista) alapokon, valamint az egyház által elvetett apokrif Jakab-evangéliumán is nyugszik.

(3) A Szentírás szövege több megjegyzésében is ellentmond annak a katolikus hagyománynak, mely Mária megmaradó szüzességéről beszél.

A fentiek alapján nekem az a meggyőződésem, hogy a protestánsoknak van igazuk, amikor elvetik a katolikus dogmatika kijelentéseit, melyek Mária megmaradó szüzességére vonatkoznak. A következő részben egy ennél is meredekebb állítást szeretnék megvizsgálni, mely Mária bűntelenségét állítja. Vajon tényleg nevezhetjük Máriát olyan személynek, aki mentes volt az eredendő bűn hatásaitól?