A Mária-szakadék (4) - Mária mentes lenne az eredendő bűntől?

Trivialitás, hogy a Mária figurájáról szóló elsődleges információkat az evangéliumok tartalmazzák. Igaz, nagyon keveset: azt kell mondanunk, Mária ritkán kerül szem elé a szövegekben, de amennyit látunk belőle, az egy kedves és példásan alázatos fiatal zsidó hölgy benyomását kelti. Hogyan lehetett ezt a maga egyszerűségében ragyogó jellemet úgy továbbgondolni, hogy végül Mária bűntelenné is vált közben?

Mária mentes az eredendő bűntől - ebben a rövid tőmondatban tudnám jól összefoglalni a mariológia egyik, számomra legalábbis legfurcsább állítását. Ha az ember belegondol, a nem kis horderejű teológiai kijelentés rengeteg logikus kérdést vethet fel. Hogyan sikerült Máriának - ellentétben a valaha élt és még megszületés előtt álló összes emberrel - mentesnek maradnia a bűntől? Miért volt erre szükség? Ha ő maga bűntelen volt, és Jézus "megszülése" miatt kellett annak lennie, akkor a születés után is megőrizte bűntelenségét? Ezek szerint Mária tökéletes életet élt? És egy abszurd kérdés: ha bűntelen volt, akkor miért nem ő váltotta meg az emberiséget bűneiből? Elismerem, az utóbbi felvetés meredeken hangzik, de úgy hiszem jóval kevésbé, mint a Mária bűntelenségét hirdető tan.

Ami azonban a sokasodó teológiai dilemmáknál is magától értetődőbb kérdés - nevezetesen, hogy honnan is vesszük Mária bűntelenségét -, arra megintcsak nem szolgál igazi válasszal a katolikus teológia. A magyarázatok egy része a "kegyelemmel teljes" kifejezés körül szaporodik. A források szerint az óegyházban arra hivatkoztak, hogy a görög kekharitómené kifejezés szinte személynévként cseng Mária felé az őt meglátogató angyal szájából - ez pedig azt sugallja, hogy ő egész lényében tényleg teljes lehetett kegyelemmel. De csak akkor lehetett az - folytatódik a gondolatsor -, ha ez a teljesség a kezdettől megvolt benne, és az áteredő bűn nem árnyékolta be lelke tisztaságát. (Itt azért máris megjegyezném, hogy a textusban használt görög kifejezés "megajándékozottat" is jelent, azaz valaki olyat, aki kap valamit, ami korábban nem volt az övé...) A későbbi mariológiai fejlemények a kegyelemmel teljes megjelölést már Mária predestináltságával kötötték össze: ennek értelmében Mária eleve elrendeltetett, hogy az Ige (azaz Jézus) megtestesülésében kezdettől fogva közreműködjék - ennek a felkészülésnek "meg kellett kezdődnie élete első szakaszában" (Előd István). Az érvelés tehát szinte teljesen spekulatív és Lukács evangéliuma egyetlen kifejezésén ("kegyelemmel teljes") nyugszik, azt mintegy úgy értelmezve, hogy bűntelenséget takar, mely Mária életének elejétől reális volt.

Érdemes megjegyezni, hogy Mária eredendő bűntől való mentességét hiendő dogmaként csak IX. Piusz hirdette ki 1854-ben, ám az is igaz, hogy már Hippolütosz (Kr.u. a harmadik században) úgy vélte, hogy Mária valóban mentes volt az eredendő bűntől. Érthetetlen számomra, hogy miért.

Nagyon szeretném, ha esetleges katolikus olvasóim nem éreznék sértve magukat, de az őszinte véleményem az, hogy Mária ilyesféle "tökéletessége" és bűnmentessége merőben idegen a Szentírástól. Azon túl, hogy az állítás teológiailag nonszensz (mivel az égvilágon semmi sem igazolja a Szentírásban), teljesen életszerűtlen és szükségtelen is, ahogyan az örök szüzesség dogmája. Miért kellett volna Máriának, aki pusztán eszköz volt Krisztus megtestesülésében, eredendően bűntelennek lennie? A megváltás garanciája nem Mária, hanem Jézus bűntelenségében volt - röviden így lehetne összegezni a protestáns álláspontot. Ráadásul fontos azt is megjegyeznünk, hogy komoly dogmatikai konstrukciót súlyos baklövés egyetlen kifejezésre felhúzni ("kegyelemmel teljes"). Márpedig ezen a kifejezésen kívül semmi más szentírási kiindulópontra nem hivatkoznak az általam olvasott katolikus források. Meglehetősen furcsának tűnik az is, ha Mária bűntelen volt a szó bármilyen értelmében, amivel túlmutatna a "feddhetetlen és igaz" Jóbon, vagy éppen Énókhon is, miért nem tesz erről semmilyen említést a bibliai szöveg? Egy ember bűntelensége olyan jelenség volna a Biblia világában, amiről számomra elképzelhetetlen, hogy ne történjen említés.

Természetesen - ahogy azt az előző téma esetében is láthattuk - ezt az elképzelést is alaposan kikezdték az idők során, és nem csupán protestáns oldalon. Ahogy az örök szüzesség esetében, úgy ebben a kérdésben is bibliai alapokon fogalmazódtak meg kritikák. Érdekes módon a keletiek hívták fel a figyelmet arra, hogy Máriának asszonyi gyarlóságai is voltak. Például nem volt képes megérteni Fia szándékát (Luk 2,48), a kánai csodánál pedig nőies uralomvágya mutatkozik meg (Jn 2,1-12). Ezekre a kritikákra a már emlegetett Előd István megintcsak semmit sem reagál, hanem helyette megjegyzi, hogy a nyugati keresztények már nem voltak ilyen kukacoskodók, és végül az ő véleményük győzedelmeskedett: "a kegyelem teljessége éppúgy kizárja a bűnt, mint a ragyogó napfény a legkisebb sötétséget". Nem kicsit zavaró módon Alois Müller és Dorothea Sattler katolikus teológusok viszont már azt írják, hogy Duns Scotus óta lett Mária bűntelenségének tana elfogadhatóbb: mint minden ember, Mária is megváltásra szorult, de Isten először őt váltotta meg. A kérdést persze itt is feltehetnénk: honnan tudjuk, hogy Isten először Máriát váltotta meg? A válasz egészen őszintén az lehetne: a Bibliából biztosan nem. A helyzet ráadásul paradoxonhoz is vezet. Ha Mária is megváltásra szorult, akkor pontosan mit jelent, hogy mentes volt az eredendő bűntől? Ha valóban mentes volt az eredendő bűntől, akkor miért szorult megváltásra? Az újabb és újabb beemelt teológiai spekulációk csak újabb és újabb megoldhatatlan dilemmákhoz vezetnek.

Nem is csoda, ahogy a sok gyökértelen felvetés egymásra halmozódik, a dolog rendkívül zavarossá és követhetetlenné válik. S bár többször is elolvastam a témába vágó oldalakat a rendelkezésemre álló dogmatikakönyvekben, a sok idegen kifejezéstől és a csapongó, egymásnak feszülő gondolattól még több kérdőjel maradt bennem. Lehet, hogy a hiba az én értelmezésemben is van, de nekem úgy tűnik, azért nincs világos, egyszerű és lényegre törő fogalmazás, mert maga a kiinduló elképzelés, illetve az alapállítás átgondolatlan.

Megismételve reményemet, hogy senki sem sértődik meg a véleményemet olvasva, ismét csak úgy vélem, mivel Mária bűntelensége idegen gondolat a Szentírástól, mely a "kegyelemmel teljes" kifejezés és a predestinációs gondolat együttes alkalmazása ellenére sem válik elfogadhatóbbá, ezért a magam részéről minden értelemben elvetem teológiai gondolkodásomban. A következő kritikus pont valamivel enyhébb témát érint: Mária mennybemenetelének dogmáját fogjuk átgondolni, illetve azt, amit a szenthagyomány állít róla. Sajnos, a Biblia továbbra is csukva marad majd.