A Mária-szakadék (2) - Mária, a nő, akit szeretek...

Ha valaki felületesen ismeri az Újszövetséget, Mária figurája már akkor is egyértelműen pozitív szereplőként rajzolódhat ki lelki szemei előtt. Kár lenne ezt a Mária-képet veszni hagyni egy esetleges dogmatikai vitában! Ezért, mielőtt megvizsgálnánk a mariológia főbb állításait, szerintem érdemes Máriát kicsit "leválasztani" a köré felépült teológiai konstrukciókról. Állítom, hogy egy szimpatikus és több szempontból is példaértékű zsidó hölgy áll majd előttünk, aki érdemes a figyelemre.

Ahogy az előző bejegyzésben említettem, a katolicizmus teológiai gondolkodásától leginkább a mariológia választ el, ám azt is be kell látnom, Mária akár közös pontokat is kínálhatna a protestánsok és a katolikusok közötti termékeny eszmecserére. Alois Müller és Dorothea Sattler katolikus dogmatikusok ki is emelik, hogy a mariológiának ma ökumenikus szellemben kellene működnie - mi ez, ha nem halvány utalás az egyház más részeihez történő kapcsolódásra?

De miről is beszélhetnének egymással protestánsok és katolikusok Mária kapcsán, akár egyetértően bólogatva? Csak a saját szempontjaimat tudom elmondani.

A katolikus felfogásban Máriát előszeretettel látják tipologikus szemüvegen keresztül. Ennek egyik példája a skotistákhoz kapcsolódik. A skotisták (azaz Duns Scotus követői) abból indultak ki, hogy Mária, mint új Éva segítőtársává lett az új Ádámnak, azaz Krisztusnak. A tipologiai megfeleltetés szerint amennyire Éva engedetlenségével "hozzásegítette" az emberiséget az elbukáshoz a bűneset narratívájában, úgy Mária engedelmességével éppen az ellenkezőjében segédkezett: az emberiség megváltását készítette elő Krisztus megszületésével. A párhuzam világos, Éva miatt elbuktunk, Mária miatt megszületett a Megváltó.  Engedetlenség és engedelmesség áll szemben egymással, és mindkettőnek globális következményei vannak.

Mindez frappánsnak tűnik, bár szerintem mindannyian érezzük, mint minden hasonlat, úgy ez is sántít. Ádám és Éva viszonya nem feleltethető meg Krisztus és Mária viszonyának, ám az tény, hogy míg Ádám és Éva elbuktak, Krisztus és bizonyos értelemben Mária a jó oldalon álltak, semmiképpen nem nevezhetjük bukott karaktereknek őket.

Számomra szimpatikus az a gondolat, hogy Mária engedelmessége hozzájárult a Megváltó megszületéséhez. Ez a fajta alázatos hozzáállás áthatja Mária személyét. S bár a Szentírás nem említi, azt tényleg elmondhatjuk Máriáról, hogy kiválasztottságát elfogadva így szereplőjévé vált, bizonyos értelemben hozzájárult a megváltás történetéhez, illetve annak elindításához. Az efezusi zsinat (Kr.u. 431-ben) a legrégebbi Mária-dogmát mondta ki, amikor Máriát "Isten anyjának", azaz a görög terminológia szerint theotokosznak ("istenszülő") nevezte. Ez a kifejezés persze nagyon furcsán és idegenül hat a protestáns fülnek. Pedig az "istenszülő" kifejezés nem eretnek gondolat. Egész pontosan a khalkedoni zsinat (Kr.u. 451) egyik krisztológiai következményét sűríti magában. A zsinat a Krisztusban jelenlévő hüposztatikus unióról is szólt, azaz arról, hogy Jézus személyében az isteni és az emberi dimenzió együttese van meg. Az "istenszülőből" ezért az "isten..." az istenire, a "...szülő" pedig a testélételre, vagyis az emberire kíván utalni. Azt is mondhatjuk, Isten Máriát egy konkrét történelmi pillanatban testestül-lelkestül igénybe vette, hogy szolgálja Isten Logoszának emberré válását az Istenember Jézus Krisztusban. Egyébként Mária ilyesfajta "istenanyaságát" és a szüzességére vonatkozó tételeket még Luther Márton is elfogadta.

Van még egy dolog, amit feltétlenül szeretnék kiemelni, ha már erről a témáról beszélünk. Úgy látom, protestáns körökben erős meggyőződés, hogy a katolikusok teológiájában Mária imádat tárgyát képezi. Nos, azok a katolikus források, melyeket olvastam mostanában - itt katolikus weboldalakra, Dr. Előd István dogmatikájára és más rendszeres teológiai művekre gondolok - egyáltalán nem tartalmaztak még hasonló kijelentéseket sem! Egyetlen szót, egyetlen halvány utalást sem találtam sehol, ami Mária imádatára, Mária isteni rangra emelésére ösztönzött volna. Nem azt mondom, hogy ezt nem teszik vagy nem tehetik katolikus hívő emberek, de nekem úgy tűnt, a saját dogmatikai bázisuk erre nem hatalmazza fel őket. Néha talán érdemes elválasztani egy-egy felekezet tanítását attól, ahogyan azt a felekezetet követő emberek megélik. Ez természetesen nem válasz a Mária-kultuszokra, a jelenésekre vagy egyéb, számomra már-már ezoterikusan ható furcsaságokra. Ám mégis jó azt magunk előtt látni protestánsként, hogy dogmatikai alapon még katolikus források szerint sem lehetséges ezeket igazolni.

A következő bejegyzésben már olyan témákat próbálok előszedni, melyek eltérésekre adnak okot, és amelyek számomra nem elfogadhatók. Remélem, továbbra sem érzi úgy senki, hogy kést mártogatnák a szívébe - márcsak azért sem tennék ilyet, mert Mária alázatosságának szem előtt tartása nem ilyen viselkedésre motivál... Azt hiszem tanulhatunk Máriától - aki meglehetősen alulértékelt karakter a protestáns világban, pedig több figyelmet érdemelne.