2015. november 25., szerda

A házasság (3) - a társadalommegtartás és építés legjobb módja

Az előző bejegyzés - egyáltalán nem véletlenül - megpróbált olyan gondolatokra összpontosítani a házassággal kapcsolatban, amelyek biológiai hátterünk alapján látják a kérdést, és ebből kiindulva érvelnek a jó házasság mellett. Még mindig nem eveznék át a teológia vizeire, hanem maradnék az etikai gondolkodásnál, és azt nézném meg, miért a legjobb a házasság a társadalom szempontjából.

A nemi erkölcsre az előző bejegyzésben leírtak alapján komoly feladat hárul: azt kell biztosítania, hogy egyáltalán szülessenek gyerekek, akik családban nevelkednek fel, s lehetőleg vér szerinti szüleik gondoskodjanak róluk. Ugyanakkor a mai nyugati világ - szinte egyedülállóként a civilizációk között - majdnem csak egyetlen "szabályt" ismer ezen a téren: a totális szabadságot. Az emberek maguk dönthetik el, hogy a szexualitást öncélúan értelmezik, házasságon kívül vagy belül alkalmazzák, vagy összekötik a gyermekek születése iránti nyitottsággal. Nyilván vannak azért kivételes területek. A nemi erőszakot, a pedofíliát vagy a vérfertőzést alaphangon elutasítjuk, de ezen túl gyakorlatilag minden más szexuális jelenséget teljes toleranciával kezelünk. Még a házasságtörést is "valahol normálisnak" gondolják sokan, legfeljebb a "károsult" féllel szembeni inkorrektség merülhet itt fel. Ha nyitott házasságról van szó, akkor még annyira sem. Mondani sem kell, a mai tömegkommunikáció és kultúra ezt a trendet erősíti leginkább a fejekben, tehát a totális szabadság eszményképét.

Nos, mivel az átlagember azzal szembesül, hogy a kérdésben tulajdonképpen nincs kitüntetett erkölcsi követelmény, ezért jó eséllyel a legkellemesebb út mellett dönt: szexuális gyönyör a vele járó családi terhek nélkül. Mivel a nyugdíjrendszer biztosíthatja számára a későbbi megélhetését, nem kell sok gyerekkel rendelkeznie, mint az antik világban, ahol a felnövő gyerekek tartották el az idősebbeket öregségükben. Vagyis arra gondol, hogy majd a többieknek úgy is lesznek gyerekeik, tehát a társadalom zökkenőmentesen halad majd a maga medrében és garantálja a megélhetését, amikor eljön a pillanat, hogy szüksége lesz rá. Turgonyi azt írja, hogy ez a dezertálás nemkívánatos következményhez vezet majd, hiszen minden dezertáló abban bízik, hogy a többiek kooperálnak helyette is. Az ilyesféle képzelgés az egyén szemszögéből a nagy nyereség lehetőségével kecsegtet: majd mások gyerekei eltartják a társadalmat, miközben én ehhez nem járulok hozzá - parasztiasan szólva a "dezertőrnek" csak az élvezet jut. (Itt most nem olyanokról beszélek, akik valami nagyon komoly ok miatt nem vehetnek részt a társadalom továbbépítésében, ami a gyereknevelést illeti!) Persze ha túl sokan gondolkodnak ugyanígy, akkor a népesség lassan fogyásnak indul majd - ez nyilván bonyolultabb kérdés, de a "felvilágosult" Európa mindazonáltal jó példa erre. Mindkét jelenség nagyon is nyilvánvaló ugyanis: a szex, mint élvezet maximalizálása, és a népesség tartós fogyása.

Mit lehet tenni?

Többféle megoldás is lehetséges. Az egyik a most éppen aktuális bevándorlók letelepítése lehet. A fogyó társadalomban tátongó "létszámbeli lyukat" más népekből töltjük fel. Ez azonban persze nem megoldás. Nemcsak azért, mert a bevándorlók beilleszkedése nem igazán zökkenőmentes sem etnikai, sem vallási, sem kulturális értelemben. Ha ugyanis az integrációjuk teljes volna, az azt is jelentené, hogy felveszik az itt látható mintákat, vagyis ők is éppen úgy dezertálnak, mint az őket befogadó társadalom. Ezzel a probléma nem lenne megoldva, csak az ideérkező más népek is átvennék a mi mentalitásunkat, és a népességfogyás már velük együtt zajlana tovább.  (Ha pedig nem integrálódnak, az más természetű és óriási nehézségekhez vezethet.)

Már leírni is hülyeség, de nyilván a nyugdíjrendszer megszüntetése sem megoldás. :-) Nem kellene olyanokat büntetni, akik önhibájukon kívül nem vállaltak gyereket, ráadásul a probléma gyökere nem abban van, hogy az emberek nyugdíjat kapnak.

Egyértelműnek tűnik, hogy megoldásként olyan utat kell választani, ami a társadalomban biztosítja a népesség "újratermelését" (már elnézést a suta kifejezésért), ráadásul olyan biztonságos keretet ad a felnövő új generációnak, ami az elérhető legjobb hátteret nyújtja az egészséges növekedéshez - szociális, kulturális és más értelemben is. Ahogy az előző bejegyzésben írtam, a sokféle kapcsolati forma közül ehhez a szilárd és tartós házasság tűnik a legjobb választásnak. Logikus tehát, hogy ha ez a legjobb, akkor a társadalom erkölcsi iránytűjét úgy kell behangolni, hogy ezt tüntessük fel a nemi élet igazán kívánatos színterének is. Egy kicsit talán morózusnak tűnhet leírni, pedig az előzőek fényében szerintem szinte magától értetődő: egy jól működő, reproduktív társadalomban, ha valaki szexuális örömökre vágyik, azaz nemi élvezetekhez kíván jutni, az vállalja az ezzel járó terheket is, és gyerekeket felnevelve járuljon hozzá a társadalom újratermeléséhez. Persze fontos máris kikötni: erre kötelezni senkit nem lehet.

Ám annak ellenére, hogy tiszteletben tartjuk mindenki saját döntését, mindezek után talán érhető, hogy a házasság intézményét, mint az emberi társadalom együttélését és fennmaradását leginkább támogató kapcsolati formájáét, védeni és támogatni kell, mert a józan ész alapján is ehhez fűződik minden érdekünk. Ha olyan kapcsolati formák népszerűsítése kerül túlsúlyba egy társadalomban, melyek ehhez képest kevésbé jók, akkor teljesen plauzibilis, hogy az ilyen tendenciák ellen sokan lesznek, akik felszólalnak. Természetes, ha megtehetjük a legjobbat, akkor nem preferáljuk a kevésbé jót, vagy esetleg rosszat!

Nyilván lehetne erről még sokféle irányban továbbindulni és okoskodni. Most csak arra akartam rámutatni, hogy vallás és teológia nélkül is átgondolhatunk kérdéseket és érveket is mondhatunk az igazi és elkötelezett házasság mellett. Természetesen vannak ellenérvek és kivételes helyzetek is, amikor valakik ha akarnak, sem képesek gyereket vállalni, amikor egy gyermek nem a vér szerinti szülei körében nő fel - a példákat még tudnám sorolni. Mégis azt hiszem, ezek azok a kivételek, melyek erősítik a szabályt és nagy méretben a fenti alapelveknek kell lenniük az irányadóknak. Én úgy látom, a teológia ezekből nem elvesz, hanem inkább hozzátesz a maga meglátásaival.

21 megjegyzés :

  1. Az előző posztok kapcsán éppen azon gondolkodtam, hogy leírom:
    Ha idős párokat megkérdeznek, mi a titka hosszú és sikeres házasságuknak, mosolyogva egymásra néznek és megfogják egymás kezét. ... Nagyapó és Nagyanyó képe jutott eszembe, akik sok-sok évtized együtt töltött év után is képesek voltak "turbékolni" ... Aztán mire odaértem volna, hogy leírom, megjelent ez a poszt ... az illusztrációja pedig elmondja, amit mondani akartam : )

    Aztán éri-e egy kommentelőnek annyit leírni: a bejegyzéssel egyetértek ... cssszááá ... sem elvenni, sem hozzátenni nem tudok?!
    (meg kell próbálnom mostantól együtt élni az efeletti frusztrációmmal : )))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Lillanyó!

      Én örülök annak is, ha valaki "sem elvenni, sem hozzátenni" nem tud a leírtakhoz, pusztán kifejezi egyetértését. Jó dolog tudni bloggerként, hogy milyen reakciót váltanak ki az írásaim, úgyhogy köszi a visszajelzést!

      Törlés
  2. Nagyon jól sikerült ez a poszt. Ha nem lennék már házas és nagycsaládos, akkor a hatásod alá kerülve bizony azzá válnék!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Laci, akkor csak vedd megerősítésnek! :-)

      Törlés
  3. Kedves Sytka, bibliai házasság nincs. Olyan szerteágazóak azok a modellek, ahogy a Biblia leképezi a házasságot, hogy nem mondhatjuk, hogy abból bármi releváns kiolvasható. Viszont ha nincs sola scriptura, akkor a házasság értelmezése megmarad a társadalmi elképzelések talaján. Család és házasság nem ugyanaz. Rettegnek a keresztények a poligámiától, de ennek a rettegésnek sok értelme nincs. Nem szoktunk poligámok lenni, az nem egy nyugaton működőképes modell, másfelől viszont a család nem házasság. A családban sok házasság elfér, még a kicsi, de nem atomi családban is. A család, ahogy az emberek kiépítik, jó dolog. A jó családba pont, hogy belefér néhány nagyszülő és a gyeremkét nevelő meleg pár. Lehet fantáziálni elvekről, pl. természetjog (ami a nem létező bibliai modellt helyettesítené), meg a teológiai csűrcsavarokkal levezetett maximákról, de a valóságos család valóságos köteléke ezeket kiröhögi. A család nem attól működik, hogy benne van a Bibliába, vagy levezethető a krédókból, hanem működik és kész. És aki működő családokat szétver vagy minősít, az pont azt teszi, amitől ő tart, azaz az értékeket zilál szét. Ráadásul egy csak az ő elméjében létező idea, egy semmi miatt tesz tönkre működő együttéléseket. Szóval ennek a cikkfolyamnak ugyanúgy nem látom semmi értelmét vagy előremutató voltát, mint a liberális kereszténységről írt cikkfolyamodnak. Nem bántásiból mondom.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Yuki, meglep, hogy mennyire nem értetted meg mi volt a célom ezzel a bejegyzéssel. Erőteljesen próbáltam hangsúlyozni, már a legelején, hogy az első megközelítésben nem "bibliai házasságról", hanem általában a házasságról írok. Tettem ezt azért, mert mély meggyőződésem, hogy a házasság mellett a kereszténység megkerülésével is lehet jó érveket mondani.

      Ettől függetlenül természetesen a kérdésnek van teológiai vetülete is. Abszolút nem értek veled egyet abban, hogy azért, mert a Szentírás többféle módon mutatja a házasságot, ne lehetne releváns iránymutatást kiolvasni belőle. De bizony, hogy lehet, már hogyne lehetne!

      Való igaz, család és házasság nem ugyanaz, ám előbbinek utóbbi lehet a legszilárdabb alapja. Meggyőződésem, mindennapi tapasztalatom, amely ráadásul egybevág sokak tapasztalatával is. Az emberiség sokféle modellel kísérletezett a házasság mellett, de amikor messzire mentek az elkötelezett, szereteten alapuló házasságtól, akkor előbb vagy utóbb mindig keserű módon tapasztalták meg, hogy ebben a világban mégiscsak az működik a legjobban. Talán nem véletlenül. Zavarba ejtő, hogy mintha te éppen ezt a tényt kezdenéd ki - furcsa és életidegen.

      "A család nem attól működik, hogy benne van a Bibliába, vagy levezethető a krédókból, hanem működik és kész. "

      Nyilván, de ki állította, hogy attól működik, mert "benne van a Bibliában"? Senki. Én itt a természetből származó érveket sorakoztattam fel, eddig a Bibliáról szó sem esett. Ahogy azt többször is világosan leírtam.

      "Szóval ennek a cikkfolyamnak ugyanúgy nem látom semmi értelmét vagy előremutató voltát, mint a liberális kereszténységről írt cikkfolyamodnak. Nem bántásiból mondom."

      Semmi gond, de azt ugye észrevetted, hogy totálisan egyedül vagy ezzel a véleményeddel?

      Törlés
  4. Na, jó, de ha nem a bibliai házasságról beszélsz, akkor milyen alapon utasítasz el szereteten alapuló pár és családi kapcsolatokat? Én is azt gondolom, hogy a Bibliából kilvasható bizonyos olvasatokon keresztül a működő és szereteten alapuló házasság és család modell. Tulajdonképpen megesküdnék, hogy egyetértünk abban, hogy mik a jó család és házasság ismérvei. Merthogy biztosan nem azt tennéd az első helyre ezek közül, hogy férfi és nő között valósul meg. Ebből ugyanis semmi sem következik. Sokkal fontosabbak a kölcsönös tisztelet, segítés, odafigyelés, hosszútűrés, azaz hogy évtizedekre vállalják a felek tudatosan és programszerűen, hogy részt vesznek egymás válságos periódusaiban segítőként. Mindezeknek gátja a tradicionális családmodell egy az emberek közet elterhedt primitív képe, mert az azt sugallja, hogy a szerepek adottak és tenni a családért ezen kívül nem kell, a tradicionális család ugyanis olyan jó, hogy pusztán a szerepekbe bújás hatására minden megoldódik.

    Azt hiszem, hogy itt is valami félelem vezérli azok gondolkodásmódját, akik mégha beismerve is, hogy nincs egyetlen működő bibliai családkép, elutasítják a nem is tudom mikor kialakult klasszikus család és házasságképen kívüli, éppen ezért alaposan átgondolt, kapcsolatokat. Nem igaz, hogy az emberek sokasága számára dival és vonzó 1) a szingliség, 2) a gyerek nélküliség, 3) a melegség. Azok, akik ezeket tudatosan választják, azok a döntés szabadságát hirdetik, de ez nem befolyásolja azt, hogy az ember szeretne gyereket, családot, és olyan szexuális kapcsolatot szeretne, amilyennek orientációval az isten megáldotta. Azt feltételezzük, hogy az emberek rosszasága abban nyilvánul meg, hogy ellenszegülnek a tradicionális családmodell minden egyes elemének és ha nem hirdetik nekik ezeket, akkor tömegesen szinglik, melegek és gyermektelenek lennének. De ez egy butaság. Nem bántásból. :)

    VálaszTörlés
  5. "Na, jó, de ha nem a bibliai házasságról beszélsz, akkor milyen alapon utasítasz el szereteten alapuló pár és családi kapcsolatokat?"

    Ez engem is érdekelne :).
    A házasságnak elvileg az a célja, hogy férfi és nő mintegy megpecsételje az összetartozását - de kik előtt?

    1. Ha vallásosak, akkor Isten előtt
    2. Egymás előtt
    3. Mások előtt

    Az elsőt kapásból ki lehet lőni azzal, hogy Istennek bőven elég, ha az "égre" esküszünk, ahogy Jézus is mondja, a szívünkben.
    A másodiknak szintén nincs szüksége külső megerősítésre, hiszen ha mindketten tudják, hogy összetartoznak, akkor megint csak nincs szükség szertartásos formákra.
    A harmadik pedig puszta társadalmi konvenció, amivel nem feltétlenül kell foglalkozni. Nem kifelé, mások irányában kell megerősíteni az összetartozást, tehát ezt nyugodtan ki is húzhatjuk. Szóval szerintem, végeredményben mindegyik ki van lőve, kivéve persze akkor, ha hagyományosan vallásos párokról van szó, akik a kereteket, formalitásokat is a hagyományhoz tartozónak veszik, és ezeket is ki szeretnék tölteni.

    CsakhogySytka itt éppen a valláson kívülre lépett. Itt pedig szerintem sem mindenki számára előnyösebb feltétlenül a házasság.

    Szóval szerintem a házasság elhagyása nem feltétlenül a "totális szabadság" jegyében áll, ahogy Sytka írta, de most csak azért szóltam hozzá, mert Yuki is megtette. Alapvetően nem értek azzal egyet, hogy a házasság a legerősebb kötelék férfi és nő között, mert például egy gyerek sokkal inkább az, illetve a szívbéli elköteleződés. Minden mást csak külsődleges, azaz másodlagos formának gondolok.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. yuki, Laura:
      A gyermeklétszám alakulása szempontjából is egyformának tartjátok a párkapcsolatok minden formáját? Ha igen, akkor ez nehezen tartható álláspont.

      Ha nem, akkor pedig megtaláltuk a lényegi különbséget. A társadalmunkat nem árt fenntarthatóvá tennünk - különben... hmm, nem marad fenn. Az pedig nem túl előnyös, a személyes jólétünkre sem.

      Törlés
    2. László, szerintem Yuki és én sem a párkapcsolatok MINDEN formájáról beszéltünk. Például nem beszéltünk homoszexuális kapcsolatokról.
      Én annyit mondtam, hogy a házasság nem feltétlenül jelenti a legszorosabb köteléket férfi és nő között, és egyébként a házasság nélküli heteroszexuális kapcsolat nem gátja ugyanannyi gyerek születésének, mint a házassági viszony, tehát egyáltalán nem akadálya a társadalom fenntarthatóságának.

      Törlés
    3. Kedves László, a gyermeklétszám csökkenés probléma lenne, ha kötelezővé tennénk azt, hogy a házasság csak azonos neműek közti házasság lehet. Gondolod, hogy én ezt szeretném? :) A melegek aránya a társadalomban évezderek óta stabilan kb. 5-10%. Ha úgy tetszik Isten, az ő végtelen bölcsességével, mely minden értelmet meghalad alapvetően heteroszexuálisakat teremtett és mellette kis arányban ettől eltérő nemi identitásúakat vagy szexuális orientációjúakat. Éppen ezért nem a melegektől kell félteni a polulációlétszámot. Ami azt illeti, nem nagyon látom, hogy a nagyon katolikus országokban olyan hatalmas lenne a népszaporulat. Sőt, pont a Hollandia és Svédország jár élen, ahol nem csak szavakban, de tettekben, a mindennapi porblémák felmerülésekor is segítik a kisgyerekeseket. Ha legfeljebb csak 10% dönt úgy, hogy meleg párkapcsolatban él és ráadásul azok egy része örökbefogad gyerekeket, a többiek pedig egy skandináv szaporulatot hoznak, akkor a te érved eléggé kontraproduktívnak tűnik. Eszerint inkább a katolikus országokkal van a baj és nem a társadalmilag sokkal liberálisabb északiakkal.

      Laura, igazad van, abban amit írtál. De sajnos én minden párkapcsolatról beszéltem, jó liberális teológiájú keresztényhez méltóan. Hozza isten a gyülekezetekbe a meleg házaspárokat is!
      :)

      Törlés
    4. E következő igét nagyon érdemes megfontolni:

      "A feltámadottak ugyanis nem nősülnek, és férjhez sem mennek, hanem olyanok lesznek, mint az angyalok a mennyben."

      Isten szemében tehát a feltámadás után egyáltalán nem jelent semmi extrát a házasság. Vajon ez nem igaz itt a földön is? Sőt, továbbmegyek, a nemiség sem feltétlenül az eredeti és végső állapota az embernek. Ha a feltámadásban, ahol közelebb vagyunk Istenhez, nincs házasság, férfi és nő, akkor vajon melyik áll közelebb Isten eredeti tervéhez? Az, ami itt a földön van, vagy a "mennyben"?

      Szóval azt mondom, ahogy a férfi és női lét sem végső állapota az embernek, hanem valamelyest külső és mulandó részéhez tartozik, ugyanez vonatkozik a homoszexuálisokra is. Isten nem a nemek szerint tekint minket, tehát a homoszexuálisokban sem a homoszexualitásukat látja elsőként.

      Szerintem a teremtés női-férfi létmódja nem az ember legmagasabb rendű állapota, hanem már az elválasztás világához tartozik. Innen nézve a homoszexualitás ugyanolyan külsőség, mint az, hogy férfiak vagy nők vagyunk.

      Szerintem a homoszexualitás önmagában nem bűn. Nem tudom, hogyan és miért alakul ki, de a legfontosabb az, hogy az adott homoszexuális ember milyen viszonyban van Istennel. Meg merem kockáztatni, hogy ha igazán "közeli" viszonyban, akkor számára a homoszexualitása már nem lesz olyan fontos.
      Tehát szerintem Isten segítségével ugyanúgy meg lehet szabadulni a homoszexuális késztetésektől, mint ahogy egy heteroszexuálisnak a túlzott nemi késztetésektől és vágyaktól.

      Szóval igen, szerintem is be kellene fogadni a melegeket Isten közösségeibe azért, hogy ezeken keresztül megismerhessék őt, és aztán talán az általuk olyan fontosnak tartott meghatározottságukat is meghaladhatják.
      Ha innen nézzük, akkor a házasság a vallásos melegeknek nem lehet valamiféle végcél.

      Törlés
    5. Kedves Laura! Örülök, hogy biblikus indokát is látod, hogy miért érdemes befogadni a gyülekezetekbe melegeket. Ez Magyarországon enyhén szólva nem egy megszokott álláspont, viszont rendkívül jótékony és szerintem is követendő.

      Én Máté 22:23-33-at másképp értelmezem, ezért még ha a végével egyet is értek a mondanivalódnak, az indoklást nem tudom elfogadni. Addig OK, hogy a melegek nem bűnösek és nem is különböznek tőlünk. Annak is örülök, hogy megtaláltad a teológiáját ennek a gondolatnak. Ami engem zavar, hogy némi ellentmondást látok felfedezni a bibliai szakasznak pont a fent idézett tartalma és a szakasz egésze között. A szaduceusok azért kérdezősködtek Jézustól, hogy nevetségessé tegyék. Kísértették. Bele akarták vezetni egy nevetséges vitába, le akarták húzni a farizeus-szaduceus ellenségeskedés szintjére. Ez nem sikerült. Jézus ráirányította a figyelmet arra, hogy nem a feltámadás utáni dolgok számítanak, hanem az az előttiek. Isten az élők istene, nem a holtaké. Abban a nyakatekert értelemben sem, hogy Krisztusban feltámadunk és akkor már a halálunk után is élünk, és abban az életben lesz Isten az élők istene. Szeritnem az a mondat, hogy a feltámadás után olyanok leszünk mint az angyalok egy Jézus intellektusához nem méltó válasz. Nincs is rá szükség a szövegben, csak idegen test, mert nem ez a végső mondanivaló. Jézus nem akar a túlvilágról beszélni, ha igen, akkor is csak olyan példabeszéd által (szegény Lázár és a gazdag), ami visszatolja a megoldást a halál innenső oldalára. Tehát szerintem ez az angyalozás a Máté evangéliumának szerző-szerkesztőjének a munkája. De mégha nem is tudjuk elkülöníteni, hogy mi a szerkesztő értelmezése és mi Jézus eredeti gondolata (ahogy nem is nagyon lehet), akkor is a szövegben (ha megengedjük, és látjuk, hogy nem egységes), mindkettőnk értelmezése benne van. Tehát minden OK. :)

      Törlés
    6. "nem a feltámadás utáni dolgok számítanak, hanem az az előttiek. Isten az élők istene, nem a holtaké."

      TESSÉK :)?

      Jézus maga is mondja, hogy ő nem ebből a világból való, pontosabban az országa. Következetesen tiltakozik az ellen, hogy az ember a testi-földi létével azonosítsa magát. Már hogyne számítana a feltámadás utáni élet, hiszen az NEM HALÁL! Akik feltámadtak, azok nem halottak! Isten mindenki számára élő, a földi emberek, és a feltámadottak számára is. Szerintem igenis fontos ez a kijelentés, és nem lehet csak úgy egyszerűen félresöpörni.
      A földi embernek igenis meg kell értenie azt, hogy ez az élet nem a LÉT TELJESSÉGE az ember számára sem, és meg kell ismernie a lehetőségeit. Jézus folyamatosan ezekkel a lehetőségekkel igyekszik szembesíteni az embert, aki minden körmönfont módon ragaszkodik ahhoz, hogy ezzel a múló életével azonosítsa magát.
      A "túlvilág" fontosságának legfőbb szimbóluma az, hogy Istent akkor fogjuk színről-színre látni.

      Törlés
    7. Kedves Laura, amiről te írsz, az az úgy nevezett heaven-and-hell christianity. Én ebben nem hiszek. Mi több, a zsidók se hittek, a zsidó vallásban elenyésző szerepe van a halál utáni létnek. Mi több Pálék sem hittek. Azért vágytak annyira Jézus mihamarabbi visszatérésére, mert a hitük szerint evilágban lesz az új világ nemsokára. Az, hogy a túlvilágra helyeződött át a hangsúly, az csak a középkor találmánya, amikor világossá vált, hogy Jézus nem jön egyhamar vissza. Nos, én ezt gondolom, ezért vagyok liberális.

      Törlés
    8. Heaven-and-hell christianity - érdekes, erről még nem hallottam :).

      Te mégis mit fogsz gondolni a halálod pillanatában, amikor az már nem jövő idő lesz, hanem jelen? Hogyan gondolsz magadra és ami veled történni fog, ha csak az számít igazán, ami a földi életben volt? Márpedig előbb-utóbb mindenki elérkezik ehhez a ponthoz.

      A halál jelene szerinted kevésbé lesz valóságos, mint bármelyik másik pillanat az életben?

      Törlés
    9. Ha a halál a vég, akkor utána már nincs semmi, ha pedig nem a vég, akkor az nem a halál. Ezt gondolom majd. Ha Jézus az első gyümölcs lenne, akkor hol a második. És ha nincs közel s távol második, akkor biztos, hogy ő első gyümölcs volt. Nem lehet, hogy ezt máshogy kell érteni? Én máshogy értem.

      Törlés
    10. "ha pedig nem a vég, akkor az nem a halál."

      Hát igen. Csak akkor miért írtad, hogy nem számít, mi van utána? Nem azt mondom, hogy csak és kizárólag arra kell koncentrálni, ami utána jön, hanem hogy ha teljesebb felfogásunk lenne minderről, akkor a kettőt együtt tudnánk átfogni, és így a félelmünk, a szenvedéseink is kisebbek lennének. Szóval nem azt mondom, nyilván, hogy felejtsük el, ami itt van, hanem hogy ha teljesebben látnánk a dolgokat, akkor ezt is ismerhetnénk és azt is - nem történne más, mint tágulna a környezetünk, megértenénk olyasmit is, amit alapállapotban nem.
      És úgy gondolom, hogy ez a Bibliából is levezethető.

      Törlés
    11. „a házasság nem feltétlenül jelenti a legszorosabb köteléket férfi és nő között, és egyébként a házasság nélküli heteroszexuális kapcsolat nem gátja ugyanannyi gyerek születésének, mint a házassági viszony"

      - Laura, ha hiszünk a szemünknek és a józan eszünknek, akkor a nemházasság bizony gátja a gyermekvállalásnak és a gyermekek javát előtérbe helyező nevelésnek.

      „Ami azt illeti, nem nagyon látom, hogy a nagyon katolikus országokban olyan hatalmas lenne a népszaporulat."
      - yuki, ma már nincsenek nagyon katolikus országok. Ha lennének, akkor ott nagy lenne a népszaporulat. A katolicizmussal szembeforduló országokban most a legalacsonyabb egész Európában, pont mert tudatosan elfordultak tőle, köpködnek az egyházra. Ahogy korábban túllőttek a lovon, most is, csak az ellenkező irányba. Ez egyszerű éghajlati kérdés: délen meleg van, forr az agyvizük, ezért bármivel is foglalkoznak, eltúlozzák.

      Aki nem aggódik a gyermeklétszám miatt, annak az alábbi rövid gondolatmenetet ajánlom: kevés gyerek -> kis nyugdíj -> bevándorlás -> iszlám -> saria -> kőkor. Így lesz a modern gondolkodásúakból egy generáció alatt kőkori barbár, a rövidlátó modernségük miatt. Van megoldás: vissza az átgondolt gyökerekhez, szentségi heteró házasság, gyermekvállalás, fenntartható társadalom. A Biblia olyan bölcsességet hordoz, amelyre hallgatva jólétben fogunk élni.

      Törlés
  6. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

      Törlés

Megmondhatod te is... de kérlek, NE tedd névtelenül!
(A szerző a beírt kommentek közül bármelyiket előzetes figyelmeztetés és minden magyarázat nélkül törölheti. Kommentedben ne használj túl sok hivatkozást, mert a rendszer automatikusan moderál!)