Augusztus 15-én van egy katolikus ünnep, amit Nagyboldogasszonynak neveznek. Ezen a napon az egyház liturgikusan megünnepli a "tényt", miszerint Máriát olyan módon is megszentelte Isten, hogy "mennybe emelte". Talán mondani sem kell, de ennek a teológiai állításnak sincs semmiféle igei bizonyítéka, dogmatörténeti gyökerei pedig még az előző bejegyzésekben szereplő állításoknál is halványabbak.
Ha már Mária emberi életének kezdete is szent volt, a vége sem lehet más: nagyjából ez a logika áll Mária mennybevételének (assumptio) tanítása mögött. A katolikus szenthagyomány tehát kijelenti, hogy Jézus édesanyja "földi életének befejezése után testével, lelkével együtt felvétetett a mennyei dicsőségbe". Az egyház hite szerint Máriában ugyanis már eleve adva volt mindaz, amit a többi ember csak remél, azaz a beteljesült élet, az azonnali üdvösség. Mivel Szűz Mária földi életében a lehető legszorosabb kapcsolatban volt Fiával (hiszen Jézus a testéből vette a maga testét), a katolikus dogmatika szerint szinte lehetetlen, hogy ez a kapcsolat az édesanya halála után megszakadjon azzal, hogy Mária teste szétbomlik. Röviden és tömören ezen az elképzelésen nyugszik, hogy akkor Máriának egész biztosan a mennybe kellett kerülnie felvétetése által.
Mária assumptiojának dogmáját XII. Piusz pápa 1950-ben hirdette ki, mégpedig ex-cathedra módon "Munificentissimus Deus" kezdetű bullájában. A kérdés persze ugyancsak adódik, hogy ez a szinte ellentmondást nem tűrő kinyilatkoztatás, mely hiendő tételként áll a katolikus hívők előtt, milyen szentírási alátámasztással rendelkezik? Nos, a katolikus dogmatikakönyvek nem titkolják el a tényeket, hanem kerek perec kijelentik, hogy a Szentírásban semmiféle formális bizonyíték nincs, sőt a szenthagyomány is hallgat az első 4-5. században Mária mennybemeneteléről. Csak az 5. század után kezdik a dolgot említeni, de csupán elszórtan és fantasztikus legendák formájában. Végül az assumptiót a 17-18. században veszik egyre komolyabban annak vitatásával, hogy kinyilatkoztatott tételnek kell-e tekinteni vagy sem. A dogma története a fentebb említett XII. Piusz idejében jut el csúcspontjához. Ő lesz az, aki egy körkérdést követően meggyőződik arról, hogy a világ püspökeinek csak 1,8%-a nem fogadja el Mária mennybeemelésének valóságát - az elsöprő statisztika után ezért a pápa már rendíthetetlen tanként állítja azt a hívők elé.
Mária mennyei megdicsőülése természetesen dogmatikai, liturgikai és hitéleti következményeket is von maga után. A katolikus hívők áhítata és több pápai megnyilatkozás Máriát a "mennyország királynője" titulussal ruházza fel, aki istenanyasága és éppen assumptiója miatt felülmúlja az összes üdvözültek, sőt az angyalok méltóságát is.
A fentieket a következő pontokban tudnám összefoglalni:
(1) Mária mennybevétele dogmájának semmi köze nincs a Bibliához, pusztán egy ötleten nyugszik, miszerint az lehetetlen, hogy Mária egyszerűen csak meghaljon. Ehhez túlságosan szoros viszonyban volt Jézussal.
(2) Ha Mária a Jézussal való szoros kapcsolat miatt nem halhatott meg, akkor csakis az történhetett, hogy Isten magához emelte. Ennek az állításnak, mely egy vágyszerű következtetésen nyugszik, egyáltalán nincs bizonyítéka a Bibliában. Sőt, az elmúlt évezredek nagy részében a hagyomány is ellentmondásos és változó volt vele kapcsolatban, míg végül a 20. században vált megszilárdult dogmává.
(3) Mivel Mária megdicsőült mennybevételével, ezért a "menny királynője" megtisztelő címmel is felruházták.
Bevallom őszintén, egészen megdöbbentő számomra a folyamat, ami Mária értelmezésével történt az évszázadok során. Egy teljesen ötletszerű, sőt vágyszerű elképzelésből, miszerint Mária nem halhatott meg úgy, mint a többi normális ember, egy bizonytalan, legendás elképzelés nőtte ki magát. Ez a Bibliától idegen és alátámasztatlan elképzelés végül egészen addig fejlődött, hogy a 20. században már szilárd dogma lett belőle, sőt mennyei királynővé emelte Máriát. Talán mondanom sem kell, de protestánsként ezt a tételt is elvetem, és minden nagyképűség nélkül azt is hozzáteszem, hogy kíváncsisággal vegyes értetlenséggel veszem tudomásul, hogy hívők millió számára mégis elfogadható.
A sorozat utolsó részében - a végső konklúziók levonása előtt - röviden azzal szeretnék foglalkozni, a Mária köré szőtt teológiai koncepciók milyen módon realizálódnak a Mária-jelenések, az imák és a különféle misztikus elemek kavalkádjában.
Nagyjából én is úgy gondolkodom, ahogy a poszt, mégis: a Máriához kötődő különféle kétes hiedelmek egyike sem teológiai probléma. Amennyire nincs bibliai alapja, annyira nincs bibliai akadálya sem. Úgy tűnik, a katolikus egyház élen jár a nemek közötti egyenlőség terén. :)
VálaszTörlésKíváncsian várom a következő részt, mert számomra meggyőző pl. az Orléans-i szűz esete, és a fatimai jelenéssorozat is. Vannak olyan jelenségek, amelyek - dacolva a bibliai megalapozatlansággal - Mária kiemelt szerepére hívják fel a figyelmet. Hiba lenne vonalasságból elvetni a Máriához kapcsolódó plauzibilis eseményeket.
"Amennyire nincs bibliai alapja, annyira nincs bibliai akadálya sem."
TörlésÍgy van: sem alapja, sem akadálya nincs - de éppen ezért gyökértelen és súlytalan számomra.
Ha ezt tartjuk szem előtt, akkor pillanatok alatt kitalálhatunk bármilyen "szent hagyományt" magunknak. Mit szólnál például ahhoz, ha kijelenteném, Matuzsálem az angyalok vezére és az erkölcs mennyei példaképe?
Hogy honnan veszem ezt?
Hát... Ugye a Genezis könyvéből tudjuk, hogy Matuzsálem élte meg a leghosszabb életet. Ez nem véletlen! Valószínűleg azért és csakis azért élhetett ilyen sokáig, mert szent volt és Isten előtt tökéletes, másként nem lehetett. De ha ennyire szent volt, akkor ez valószínű azt jelenti, hogy Isten magához vette: egy szent nem halhat meg úgy, mint bárki. Matuzsálem tehát a mennybe repült. Viszont ha valaki ilyen sokáig él, mint ő, az már tekintélyes tudásra tesz szert ennyi idő alatt, tehát mivel a leghosszabb ideig élt, ő tudott a legtöbbet: valószínűleg nagyon bölcs volt. Ezért okunk van azt hinni, Matuzsálem szent és bölcs lehetett: szentsége miatt Isten magához emelte, bölcsessége miatt pedig ő vált a menny tanítójává, és az erkölcsi tudás mintaképévé.
Lehet ezt igazolni a Bibliából? Nem. Lehet cáfolni a Bibliából? Nem. Akkor tehát innentől kezdve ezt fogadjuk el szent hagyományként, építsünk fel rá komplett dogmatikai rendszert? Készítsünk kicsi és nagy Matuzsálem szobrokat, adjunk ki könyveket erről és végül tegyük megkérdőjelezhetetlen dogmává?
Érzed hol ezzel a probléma?
Bevallom őszintén, egészen megdöbbentő számomra a folyamat, ami Jézus értelmezésével történt az évszázadok során. Egy teljesen ötletszerű, sőt vágyszerű elképzelésből, miszerint Jézus nem halhatott meg úgy, mint a többi normális ember, és Isten idő előtt feltámasztotta őt, egy bizonytalan, legendás elképzelés nőtte ki magát. Ez a valóságtól idegen és alátámasztatlan elképzelés végül egészen addig fejlődött, hogy a 20. században már szilárd dogma lett belőle, sőt mennyei Krisztussá emelte Jézust. Talán mondanom sem kell, de protestánsként ezt a tételt is elvetem, és minden nagyképűség nélkül azt is hozzáteszem, hogy kíváncsisággal vegyes értetlenséggel veszem tudomásul, hogy hívők millió számára mégis elfogadható.
TörlésElnézést de annyira magas labda volt, hogy nem tudtam kihagyni:-)
Kedves balivi1, nem egészen értem a hasonlatodat, hiszen gondolom te is tudod, hogy egyetlen pontja sem áll meg. (Persze oké, viccnek szántad, nem másnak!)
TörlésHiszen Mária mennybeemelésének esete nincs a Bibliában. Jézus feltámadása igen. Többször is, sőt alapvető részeként a hitnek.
Jézus nem "sima" ember volt. Mária igen.
Mária mennybemeneteléről évszázadokig fantasztikus legendák keringtek, de ezek is csak kb. négyszáz évvel a történtek után keletkeztek. Jézus feltámadásnak hite azonnal a keresztény hit alapeleme lett.
Mária mennybemenetele csak a 20. században lett dogmává. Jézus feltámadásában a kezdet kezdetétől hitt az egyház.
És még folytathatnám. Szóval, nem igazán értem hol repült az a magas labda...
Igazából csak azt akartam érzékeltetni, hogy Jézus feltámadásának elfogadása alapozta meg a szűzi születés dogmáját, és nem fordítva. Az összes Mária dogma amiről a sorozat eddig szólt, smafu Jézus feltámadásának tudatában. Innentől kezdve ugyanis bármi lehetséges, és bármi megtörténhet. Bármi. Még a szűz fiút szül sztori is, és semmi, mondom semmi kivetni valót nem találhatunk benne, ha Jézus feltámadása igaz, mert semmi ahhoz képest.
TörlésEbben a sorozatban nem a csodák plauzibilitásáról vagy egymáshoz képesti "nagyságáról", esetleg "kicsiségéről" akartam írni, hanem arról, hogy az egyház hittételeinek alapvető kiindulópontja a Szentírás kell, vagy az kellene legyen.
TörlésAz, hogy Krisztus feltámadt, a Szentírás kijelentésén nyugszik. Vizsgálhatjuk ennek a kijelentésnek a realitását, természetfelettiségét, magyarul a hihetőségét, de ezeknek a bejegyzéseknek most nem ez a célja.
Az alapállításom az, hogy a dogmáinknak, a kereszténység tanításainak természetszerűen a Szentíráson kell nyugodnia. A mariológiai esetében én nem látom ezt az alapot, inkább a szenthagyományt találom, sőt még azt is sokszor úgy (lásd ezt a bejegyzést), hogy évszázadok választják el Máriától. Ha egy egyház elrugaszkodik a bibliai alapról, akkor tényleg "bármi megtörténhet". Erre írtam a Matuzsálemről szóló hasonlatomat. Azt is "továbbgondolhatnánk" (ami még nem probléma), de nem biztos, hogy komplett dogmát érdemes gyártani belőle, mert nincs gyökere a hit alapját jelentő Szentírásban.
Értem, és tudom. Viszont ha a Szentírást a hit alapjának tekintjük, akkor meg kell magyarázni egy csomó mindent,és fel kell oldani látszólag feloldhatatlan ellentmondásokat, pl. hogy csak egyet említsek, amit már jeleztem: "Maga Jézus pedig mintegy harminc esztendős volt, mikor tanítani kezdett, ki, AMINT ÁLLÍTJÁK VALA, A JÓZSEF FIA VALA, ez pedig a Hélié..."
TörlésKedve balivi1, ha nem bánod, most nem szeretnék elmenni apologetikai fejtegetésekbe. Ehhez se kedvem, se időm, és őszintén szólva most nem is érdekel. :-)
TörlésSemmi baj. Megértelek. Nem könnyű ez.
Törlés"Ha ezt tartjuk szem előtt, akkor pillanatok alatt kitalálhatunk bármilyen "szent hagyományt" magunknak. Mit szólnál például ahhoz, ha kijelenteném, Matuzsálem az angyalok vezére és az erkölcs mennyei példaképe?"
TörlésKedves Sytka! Azt szólnám, hogy szép ötlet, lelki hímzés, amíg nem tartod eretneknek a másképp gondolkodókat, mert rálátásod van arra, hogy a kegyes hagyomány nem „szent" hagyomány, és amúgy sem tartozik a dolgok lényegéhez.
A dolgok lényegéhez való rendszeres visszatalálás vágya számomra nagyon fontos.
„Viszont ha a Szentírást a hit alapjának tekintjük, akkor meg kell magyarázni egy csomó mindent,és fel kell oldani látszólag feloldhatatlan ellentmondásokat, pl. hogy csak egyet említsek"
Törlés- Kedves balivi!
Teljesen igazat adok neked, hogy a látszólag feloldhatatlan ellentmondásokat érdemes bogozgatni, mert aranybányát jelentenek. Épp most nézek egy sorozatot ebben a témában a youtube-on, majd beszámolok. Sytkának is igazat adok: célszerű észrevenni, mikor érik el a kétségeink a harakiri fokozatot. Ha Jézus nem támadt fel, akkor tizenegy apostol és Pál hallucinált, és mivel gyakorlatilag ő miatta tértek meg a gójok, a kereszténységünk egy epilepsziás ember hallucinációjának eredménye (lenne). Lehet, hogy így van, de ha ezt komolyan gondolod, miért szállnál be egy ehhez képest súlytalan Mária-vitába?
Súlyosabb döntésre kényszerülsz: Jézus a judaista Messiás volt-e akkor is, ha nem támadt fel? A judaizmus publikusan csak annyit mond a Messiásról, hogy földi uralma örökké tart, de hogy az örökké tartó uralomhoz a Messiás nem hal földi halált, vagy meghal és feltámad, az nincs részletezve.
Ez egy későbbi poszt témája lehet, ha Sytkát megihleti.
Kedves László!
Törlés"Súlyosabb döntésre kényszerülsz: Jézus a judaista Messiás volt-e akkor is, ha nem támadt fel?"
A szinoptikus hagyomány szerint (amihez én ragaszkodok) Jézus sem nem erősítette meg, sem nem tagadta, hogy ő lenne a Messiás, azt viszont erősen megtiltotta, hogy a személyét hirdessék, róla beszéljenek. Jézus emberfiának tartotta magát.
És szerinted mit értett azalatt, hogy "emberfia"?
TörlésKedves Laura! Engedd meg, hogy erre egy evangéliumi példával válaszoljak és remélem Sytka nem haragszik meg, ha egy kicsit eltérünk a témától, és egy kicsit hosszabb lesz a válasz. Talán ebből számodra is kiderül, hogy mit értett emberfia alatt. Szóval. Mindhárom szinoptikus evangéliumban fennmaradt történet szerint egy alkalommal a háztetőt megbontva leeresztettek Jézus elé egy bénát. A történet így folytatódik:
Törlés"Jézus pedig azoknak hitét látván, monda a gutaütöttnek: Fiam, megbocsáttattak néked a te bűneid. Valának pedig ott némely írástudók, akik ott ülnek vala, szívökben így okoskodván: Mi dolog, hogy ez ilyen káromlásokat szól? ki bocsáthatja meg a bűnöket, hanemha egyedül az Isten? És Jézus azonnal észrevevé az ő lelkével, hogy azok magukban így okoskodnak, és monda nékik: Miért gondoljátok ezeket a ti szívetekben? Mi könnyebb, azt mondanom-é a gutaütöttnek: Megbocsáttattak néked a te bűneid, vagy ezt mondanom: Kelj fel, vedd fel a te nyoszolyádat, és járj? Hogy pedig megtudjátok, hogy az ember Fiának van hatalma e földön a bűnöket megbocsátani, monda a gutaütöttnek: Mondom néked, kelj föl, vedd fel a te nyoszolyádat, és eredj haza. Az pedig azonnal fölkele és felvévén nyoszolyáját, kiméne mindenkinek láttára; úgy hogy mindenki elálmélkodék, és dicsőíté az Istent, ezt mondván: Soha sem láttunk ilyet!"
Amikor elhangzik a "ki bocsáthatja meg a bűnöket, hanemha egyedül az Isten?" kérdés, Jézus válasza az, hogy "Miért gondoljátok ezeket a ti szívetekben?". Más szavakkal: Miért gondoljátok azt, hogy csak egyedül Isten bocsáthatja meg a bűnöket? Vagyis Jézus állítása: ("az ember Fiának van hatalma e földön a bűnöket megbocsátani"), és az azt követő, az állítást igazoló cselekedet: ("Mondom néked, kelj föl, vedd fel a te nyoszolyádat, és eredj haza.") nem azt akarta bizonyította, hogy ő Isten, mert Jézus nem azt igazolta vissza, hogy a farizeusoknak igazuk van(!) (vagyis hogy egyedül Isten bocsáthatja meg a bűnt), hanem azt, hogy nincs igazuk, hiszen "az ember Fiának van hatalma e földön a bűnöket megbocsátani". Jézus úgy cáfolta meg az állításukat, hogy közben bizonyította a tévedésüket is. Mi volt a tévedésük? Hát az, hogy: "Mi dolog, hogy ez ilyen káromlásokat szól? ki bocsáthatja meg a bűnöket, hanemha egyedül az Isten?"
A történet megértésében zavart okozhat, ha azt gondoljuk, hogy az ember Fia kifejezést Jézus mint egy címet, rangot alkalmazta önmagára, és csak egyedül őrá értelmezhető. (Szinte minden tanulmány amit olvastam emberfia kérdésben ezt akarja igazolni). Ezáltal ugyanis egy olyan értelmezés alakul(hat) ki, hogy oké, nem csak Isten bocsáthatja meg a bűnöket, hanem még Jézus is, vagyis Istenen kívül még egy ember Fia, vagyis Jézus, és senki más. Mi cáfolja ezt a fajta értelmezését a történetnek a legjobban és legegyértelműbben? Egyrészt az a tény, hogy több korai kéziratban az „az” névelő nem szerepel az emberfia kifejezés előtt, tehát nem határozza meg, kire vonatkozik, valamint az evangéliumokban fellelhető Jézus további tanítása. A teljesség igénye nélkül: "Mi Atyánk....miképpen mi is megbocsátunk..." Hányszor kell megbocsátanunk egy nap?- kérdezik a tanítványok. Hétszer? Nem, hanem akár hetvenszer hétszer is.- hangzik Jézus válasza.
Vagyis amikor Jézus azt mondja, hogy "az ember Fiának van hatalma e földön a bűnöket megbocsátani", akkor a névelő hiányából és további tanításából egyértelműen önmagára, mint egy ember Fiára gondol, illetve bárki emberfiára, akárkire aki ember, vagyis saját magára és még azokra az emberekre akik a földön élnek, beleértve saját magát is.
Jézusnak itt ebben a szituációban lehetősége lett volna magát Istennel egyenlővé tenni, Isten fiaként eljárni, mégsem ezt tette.
Kedves Balati, köszönöm ezt a részletes választ, azt hiszem értem mire gondoltál. Bár nekem messze nem olyan nagy a bibliaismeretem, mint neked, mégis számomra is az jött le, hogy Jézus nem elsősorban a Messiásként tekintett magára, vagy nem ezt szerette hangsúlyozni.
TörlésKedves Laura!
TörlésNagyon szívesen. Sztem azonban ez nem bibliaismeret, hanem szövegértelmezés kérdése.
Üdvözlettel:balivi, nem Balati:-)
Az mindenképpen hozzátartozik még, hogy a fenti példa nem azt jelenti, hogy Jézus ne lett volna Isten fia. Sőt, még azt sem, hogy ne ő lett volna a Messiás. A kérdés az, hogy mi módon Isten fia, és Isten fia mi módon lehet a "júdaista Messissá", ahogyan László is említette. Ezek viszont messzire vivő kérdések.
TörlésLászló Vértes! Ajánlom figyelmedbe Bart D. Ehrman facebook oldalát és blogját, amelyeken épp az általad felvetett kérdéseket boncolgatja a prof. :-)
TörlésA kérdésedre, miszerint Jézus a judaista Messiás volt-e akkor is, ha nem támadt fel, egy kicsit átgondolva azt tudom válaszolni, hogy rossz a kérdés. A jó kérdés így hangzik: Jézus a júdaista Messiás volt-e?, és pont. Sztem lehetséges, hogy az volt, viszont nem válhatott azzá, mivel nem nem fogadták el a tanítását. Véleményem szerint ugyanis nem a személyébe vetett hit, hanem a tanításának elfogadása szabadította volna meg őket a bűneikből, vagy betegségeikből, azt viszont (Jézus tanítását) nem fogadták el. Lásd a fenti példát, ami legfőbb oka volt annak, hogy megölték. A vád pedig egy koholmány volt semmi más.
Törlésbalivi,
Törlésne haragudj, figyelmetlen voltam. Elnézést - és Balatitól is, ha erre jár :)
:-) tévedni ember(fia)i dolog :-)
TörlésBalati vagy balivi... néhány betű hibádzik és máris kezdődik egy új hagyomány, például hogy balivi a mennybe ment, vagy valami hasonló. ;-)
TörlésKüldtek már a pokolra is, voltam én már Baálivi is.-) egyszer fenn, egyszer lenn.-) így van ez... de köszönöm, hogy helyet adtál a beszélgetésnek.
TörlésLászló Vértes! "I think Jesus did consider himself the messiah. But not the to-be-crucified-messiah. The key to understanding Jesus’ view of himself is to recognize what he *meant* by considering himself the messiah." Bart D. Ehrman
TörlésAzt gondolom ezt tényleg kulcsfontosságú megérteni. :-)
"Az alapállításom az, hogy a dogmáinknak, a kereszténység tanításainak természetszerűen a Szentíráson kell nyugodnia."
VálaszTörlésCsak egy röpke megjegyzés: én azért örülök, hogy az elvileg konzervatívabb katolicizmusban nem ragaszkodnak foggal-körömmel az Írásból való kiinduláshoz, ez engem kifejezetten riaszt a protestánsoknál. Emiatt a katolikus teológiának, hittörténetnek is sokkal több a számomra üdítő, "életteli" gondolata, elképzelése, még akkor is, ha a levegő egy kicsit dohos arrafelé :).
És egyébként szerintem is igaza van balivi-nek a példáját illetően.
"És egyébként szerintem is igaza van balivi-nek a példáját illetően."
TörlésTermészetesen csak akkor, ha eltekintünk attól az állítástól, hogy a Szentírás a kiindulópontja annak, amiben hiszünk. Márpedig meggyőződésem szerint ettől keresztényként nem jó, ha eltekintünk. A félreértések elkerülése végett: nem a hagyománnyal van bajom. Hagyománya a protestánsoknak is van. De a hagyományok, a teológiai koncepciók a Szentírás magyarázatából kell kiinduljanak. Nem értek egyet veled abban, sőt nagyon nem, hogy ez riasztó a protestantizmusban: szerintem éppen ez a ragaszkodás teszi hitelessé és vonzóvá. Luther reformelképzeléseit pontosan az hívta életre, hogy kora egyháza már nagyon messzire kalandozott az igei gyökerektől és olyan hittételeket fabrikált, amiket semmilyen módon nem lehetett visszavezetni a Szentírásra.
Ezt nem kell neked is így gondolnod, de én ebben a protestánsokkal tartok.
De nyilván nem vagyunk egyformák, és így van ez jól.
És még valami: a Szentíráshoz, mint alaphoz való ragaszkodás egyébként a katolikus dogmatikában is megvan! Ezt nem győzőm újra és újra leírni. Ha NEM Máriáról van szó, a feltámadástól a kegyelemtanon át a tisztítótűzig a katolikus teológia is ragaszkodik a Bibliához, mint a teológiai elméletek kiindulópontjához.
TörlésHa nekem nem hiszel, lapozz át egy katolikus dogmatikakönyvet! Minden témakör, amit bemutat, tele van igeversekkel, bibliai megalapozással. Tehát - ismétlem! - a katolikus teológiának is nagyon fontos a bibliai bázis.
Éppen ezek után érthetetlen, hogy egy olyan horderejű tételnél, mint a mariológia, miért térnek el az addig általuk is következetesen használt elvektől?
Lehet, hogy a katolikus dogmákban megvan, viszont ami ennél jóval fontosabb, hogy a gyakorlat nem teljesen ezt mutatja. Bizonyos katolikus gondolkodók fel mernek ülni "saját lelkük" szárnyaira, ha szabad így fogalmaznom. A protestáns gyakorlatban ezt én jóval kevésbé érzem. Ugyanakkor megértem Luther törekvéseit is annyiban, hogy a Forráshoz való visszatalálást hangsúlyozta, ami azonban - és itt térnek el a nézeteink - nem lehet az írott kinyilatkoztatás. Tehát Luther helyesen érzékelte, hogy meg kell találni valamit, ami elveszett, de szerintem ő nem az igazi célt látta maga előtt. Szóval szerintem valamelyest tévesen jelölte meg az irányt, ami iszonyatos kerülőket jelent a hívő embereknek Istenig.
TörlésDe nem vitatkozni szeretnék, és elfogadom, hogy te másként látod. És nem akartalak még véletlenül sem megsérteni.
" És nem akartalak még véletlenül sem megsérteni."
TörlésSe véletlenül, se szándékosan nem sértettél meg! ;-)
Oké :)
TörlésEgyébként nagyon hasznosnak és érdekesnek találom az oldaladat, szóval ezúton is hadd fejezzem ki a hálámat érte.
Nagyon kedves vagy, köszönöm!
VálaszTörlésÍgértem, hogy válaszolok erre a cikksorozatra katolikusként. Itt a válasz első része: http://www.talita.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=2411:miert-tisztelem-mariat-1-ami-a-bibliabol-kideruel&catid=43:lelki&Itemid=69
VálaszTörlésItt a válaszom második része a Talitán (bár nem szeretném ezzel "sokkolni" a protestáns testvéreket :-), és lesz még 3. rész is!
VálaszTörléshttp://www.talita.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=2417:miert-tisztelem-mariat-2-egi-anyaa-szenthagyomany-tuekreben&catid=43:lelki&Itemid=69
Itt a válaszom második része a Talitán (bár nem szeretném ezzel "sokkolni" a protestáns testvéreket :-), és lesz még 3. rész is!
VálaszTörléshttp://www.talita.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=2417:miert-tisztelem-mariat-2-egi-anyaa-szenthagyomany-tuekreben&catid=43:lelki&Itemid=69