Egy érdekes magyarázatkísérletre bukkantam, mely Jézus "kenyérszaporítós csodájának" történeti hitelességéhez kötődik - egyfajta apologetikai eszmefuttatásnak is tekinthetjük. Az érvet Kereszty Rókus és Puskás Attila katolikus teológusok fejtik ki röviden, igencsak nagyformátumú könyvükben. Most más tollával fogok ékeskedni.
Azt hiszem jogosan nevezhetjük figyelemreméltónak, ha egy textus mind a négy evangéliumban olvasható. Nos, Jézus kenyérszaporítással kapcsolatos csodája éppen ilyen sztori - Máté és Márk esetében ráadásul több verziót is találunk(?), ráadásul a történet egy meglepő fordulattal zárul:"És (Jézus) azonnal arra kényszerítette tanítványait, hogy szálljanak a bárkába, és menjenek át előre a túlsó partra Betszaida felé, amíg ő elbocsátja a tömeget."
(Mk 6,45 és Mt 14,22)
A kérés meglehetősen meghökkentő Jézus részéről. Miért is akarta ilyen váratlanul és nagy lendülettel "leválasztani" tanítványait a jóllakott emberektől? János evangéliumának változata mintha válaszolna erre, amikor leírja, hogy az emberek a kenyérszaporítás csodáját látva hogyan reagáltak:
"Ekkor Jézus tudva, hogy majd odajönnek és megragadják, hogy királlyá tegyék, ismét eltávozott egy hegyre, de csak ő egyedül" (Jn 6,14-15)
A szerzőpáros elképzelése szerint Krisztus - akarata ellenére - egyfajta messiási felkelést szított fel, és az ettől való "menekülés" érdekében távozott sietve tanítványaival a helyszínről. Ez egyébként arra is magyarázat lehet, hogy miért éppen a kenyérszaporítás után követelik tőle a farizeusok, hogy akkor legyen szíves csodával bizonyítani messiási mivoltát.
Ahogy De la Potterie megjegyzi, nem lehet azonban egyszerre állítani a pusztai felkelés történetiségét és a kenyérszaporítás legendaszerűségét. Ezt ugyanis sok mai történész megkísérli, és valahogy úgy képzeli a szituációt, hogy a történelmi "tények" szerint a jámbor tömeg tagjai Jézus példája alapján megosztották egymással az ennivalójukat. Ám nem valószínű, hogy egy ilyen köznapi dolog drasztikusan lázba hozta volna a tömeget, ami elől menekülni kellett. Egy kis kempingezés és majszolgatás kevésnek tűnik ehhez. Ugyanakkor egy valódi kenyérszaporítás kiválthatott olyan rajongásig fokozott reakciókat, melyek egyfajta messiási felkelés hangulatát árasztották. Az a hit ugyanis, hogy a Messiás lesz az "új Mózes" azzal a hiedelemmel is párosult, hogy valamiképpen megújítja a pusztai manna csodáját. (Erre például a 2Báruch nevű apokrif iratban történik is utalás!) Tehát a valódi kenyérszaporítás több szempontból is illik a képbe, míg egy teljesen legendaszerű elképzelés kevésbé - szól az érvelés. Kenyér és cirkusz, mégpedig rögtön egymás után: ezt akarhatta a nép - és ezt nem akarhatta Jézus, stábjával együtt.
Nyilván járathatjuk az agyunkat más alternatívákon is. Mindenesetre frappánsnak találtam Kereszty és Puskás felvetését, ami a kortörténet általános ismeretébe is beleillik, amit a Messiásvárásról tudunk.
Jézus - ahogy én láttam -, mindig is "kelletlenül" tette a csodákat, és szerintem azt szerette volna, ha csodák NÉLKÜL is felismerik. És ha meg is tett néha egyet-egyet, nem akart sokáig a "csoda" ottmaradó légkörében időzni.
VálaszTörlésÉrdekes megfogalmazás, nem tudom, hogy a "kelletlenül" ideillő kifejezés vagy sem. Mindenesetre az tény, hogy Jézus a felhajtást nem akarta, de ez valószínű nem csak annak szólt, hogy azt szerette volna, ha "csodák nélkül" is felismerik. Inkább tudhatta, hogy harcos Messiást vártak, aki egy népfelkelés élére állítható - ezt a szerepet pedig nem kívánta magára vállalni.
TörlésMuris ez a „népfelkelés" és „messiási felkelés" szóhasználat, szándékosan szlengesíted a témát? Nézzük meg a Messiással kapcsolatos elvárásokat: egyesíti a világon élő össze zsidót, legyőzi a zsidók minden ellenségét, és örökké tartó igazságos földi királyságot hoz létre zsidó arisztokratákkal, gój alsóbb rétegekkel.
TörlésMi lenne ebben a népfelkelés vagy messiási felkelés? Az arisztokraták felkelnek a jobbágyaik ellen? :)
Ha megnézzük az evangéliumokat, Jézus a lehető legszószerintebbi értelemben igyekezett minden elvárásnak megfelelni. Úgy adta a kenyeret, majd később a saját testét kenyérként, ahogy Mózes idejében Isten a mannát - hogy földi jólétben éljen a nép. Összegyűjtött minden zsidót, a bűnbánó bűnösöket is, de a nem zsidókkal lekezelően, már-már fejedelmi bunkósággal bánt. Azonban ha a gój kitartóan „rángatta a köntöse szegélyét", akkor megszánta őt. Pont ahogy egy igazi zsidó Messiástól el volt várva. Szó szerint.
Három területen tett váratlan, és a népszerűségét csökkentő gesztusokat: 1. a vérség mellé erkölcsi elvárásokat támasztott „nem elég, hogy Ábrahámtól származol, lelki közöd is kell legyen Ábrahámhoz" alapon; 2. a földi királysága értékelvű követés formájában valósul meg, az Ő állandó fizikai jelenléte nélkül; 3. a zsidók nem hagyományos arrogáns és hierarchikus, hanem meritokrata arisztokraták lesznek, az emberiség szolgálatában mutatott érdem szerint.
Ez a három váratlan tényező okozta a Messiás körüli botrányt. Legyünk belátók: ekkora eltérést minden közösség nehezen élne meg.