2016. február 24., szerda

A pihenőnap kérdése, nagyon lekopaszítva

A csapból is a kopaszügy folyik. Mindenki hallotta: egy képviselőt egy kidobóember-szerű fickókból verbuvált "tömeg" megakadályozott abban, hogy népszavazásról szóló kérdést adjon le. Helyette egy kormányközelinek tűnő idős néninek sikerült ezt megtennie - nagyon röviden így lehetne összefoglalni a történteket, melyek hátterében a vasárnapi zárvatartás, és ezáltal közvetve a kötelességszerű pihenőnap ténye áll. Utóbbi nem csupán politikai-társadalmi, hanem teológiai kérdés is, és a blogban engem leginkább ez érdekel.
Van egy óriási különbség Jézus és a politikával összekutyult kereszténység között: Jézus beszélt és tanított Isten országáról, kívánatossá tette azt az emberek előtt, azután önkénteseket toborzott, akik saját elhatározásukból követték őt. Lehet, hogy kopaszok is voltak ezek között, de ez most nem számít. Ami azonban számít, hogy ezek az önkéntesek azt a feladatot kapták, hogy hirdessék Isten országát és annak törvényeit az emberek körében. A politikai kereszténység ennél rigorózusabb utat választott magának. Nem csupán hirdetni akar, hanem állami törvénnyé kívánja tenni, amit Isten országának hisz. Míg Jézus felkínálja Isten országának dolgait (köztük a pihenőnap gyakorlását), és az emberre bízza a döntést, hogy mihez kezd vele, addig egyesek valamiért úgy vélik, Jézus módszere nem elegendő, ezt az országot törik-szakad, meg kell csináltatni a néppel. Hozzáteszem, volt már ilyen próbálkozás az egyháztörténelemben, elég ha Kálvin Jánosra gondolunk, aki például templomba kényszerítette az embereket Genfben, ahol "Isten városának" megteremtéséért fáradozott. Kálvin óriási hatású és remek dolgokat is letett a teológia asztalára, de azt hiszem kevesen vélik úgy, hogy ez is közéjük tartozik.

De ugorjunk vissza a jelenbe. Itt van most megint ez a kérdés a vasárnapi zárvatartásról. Persze alapvetően politikai érdek áll mögötte, de vannak olyan hangok is, amelyek többek között a Szentírásra hivatkozva érvelnek, hogy mindenkinek kötelező legyen ünnepelnie a vasárnapot. Ateista vagy agnosztikus, buddhista vagy baptista, hindu vagy muszlim - nem számít.

A politikától eltekintve, igenis van ebben igazság. Pihenni kell, pihenni jó, pihenni biblikus. Minden vasárnapi iskolás kisgyerek tudja, hogy amikor Isten megteremtette a világot, a hetedik napon megpihent. Érdekes azonban, hogy az Isten pihenésére utaló sabbath (azaz szombat) kifejezéshez közvetlenül a nefes szót társítja a szöveg, ami alapvetően lélegzetet jelent. Az Ex 31,17 szerint a szombat tulajdonképpen jel Isten és választott népe, Izrael között, mert Isten a hetedik nap megnyugodott (nefes) a munkától. A nefes szó, mint lélegzet abban a kontextusban kapcsolódik a megnyugváshoz, hogy a Teremtő fellélegzett, mondhatni levegőhöz jutott, kifújta magát - ebben az értelemben pihent meg. Tegyük most félre a tényt, hogy itt nyilvánvalóan egy antropomorf képpel állunk szemben, hiszen egy Mindenhatóról nehéz elképzelni, hogy alaposan kifáradjon. A nagyobb kérdés inkább az, hogy miben és miért minta számunkra ez fajta "nefes-fellélegzés", valamint kötelezővé kell-e tenni a szombat - vagy keresztényi gyakorlat szerint a vasárnap - megtartását itt és most, az újszövetségi elvek alapján?

A válasz erre szerintem egyértelműen nemleges. Ha valaki átolvassa az Újszövetséget, sokféle utalást találhat a pihenőnapra. A szövegek egészének szellemiségéből azonban nem nehéz levonni két konklúziót:
 
1. A szombat megtartásával kapcsolatos korabeli elképzelések Jézus számára rengeteg konfliktussal jártak, éppen azok kötelezősége miatt.
2. A szombatot törvényszerűen nem várja el az Újszövetség a keresztényektől, hanem ebben is rájuk bízza a döntést.

Az első pont olyan magától értetődő, hogy magyarázni sem kell. Jézus idejében a szombat kérdése köré egy súlyos problémát okozó, betokosodott és agyonszabályozott törvényrendszer épült. Ha nem is kopaszokkal, de Jézus gyakran került összetűzésbe ezzel a rendszerrel, például akkor is, amikor szombatnapon gyógyított. A rendszert működtetők nem fogták fel, Krisztus zsidó létére hogyan tehet ilyesmit. Ők csak azt látták, hogy a gyógyítás, mint munka sérti a pihenőnap szentségét. Pedig ha kicsit felülemelkedtek volna a maguk csinálta agyonbonyolított törvényeken, talán rájönnek: Jézus éppen azzal segítette közelebb a szombaton meggyógyított betegeket magához a szombathoz, hogy egészségessé tette őket. Azok a szerencsétlenek csak így tudtak fellélegezni (nefes), megszabadulva a terheiktől, felépülve és meggyógyulva, okot találva Isten ünneplésére, ami a szombat lényege. Krisztus helyesen mondta, hogy nem az ember van a szombatért, hanem éppen fordítva, annak kell a mi érdekeinket szolgálnia.

Az első keresztények aztán továbbvitték Jézus szellemiségét. Nem dedikáltak “vasárnapi zárvatartást”, nem csináltak egy keresztényibb verziót a szombat köré épült sokféle törvényből. Kopaszok sem lökdösték őket, hogy meghiúsítsák a szándékaikat. Az első hívők kezdetben minden nap találkoztak egymással, azután természetesen kiépített életgyakorlatukká vált, hogy a hét első napján jöjjenek össze. Itt és most egy közösen kialakított változásnak lehetünk tanúi, melyet nem állami törvényekkel csiholtak ki belőlük, hanem ők döntöttek így. Pál pedig azt írja, hogy vannak, akiknek az egyik nap különb a másiknál, míg mások nem tesznek különbséget a napok között. De ha valaki az első opciót választja is, az Úr tiszteletére teszi, természetesen helyesen.

Nagyon nehéz nem meglátni ezekben a passzusokban a nyitottságot és önkéntességet, azt a fajta józan és vonzó szabadságot, ami a keresztények ünneplését körbevette. Egy ilyen ünnepléshez, melyet az emberek belső elhatározásból tesznek, öröm csatlakozni. És igen, azt a gondolkodást, hogy hétvégén jár a nefes-fellélegzés az embernek, lehet és kell is kívánatossá tenni a multiktól elgyötört átlagpolgár számára, de kötelezővé tenni aligha érdemes - pláne egy szekuláris nyugati demokráciában. Népszerűsíteni és rákényszeríteni - más dimenzió. Ám az ellentmondást főként ott látom, hogy a "kötelező", a "kényszer" és a "muszáj" szavak, melyek ezt a vasárnapi zárvatartós politikai döntést körbeveszik, olyan jelentéstartalmat hordoznak, ami nem nagyon kapcsolható össze a fentebb említett felszabadult pihenéssel, a nefes-fellélegzéssel. Az ember éppen attól érzi értékesnek a pihenését, hogy időlegesen kilép a hétköznapi kényszereiből. Ünnepre kötelezni valakit azonban olyan önellentmondás, mintha felpofoznám a gyereket és utána azt mondanám, hogy örüljön, mert mostantól a kedvenc étele a spenót lesz. Kötelesség és fellélegzés legalábbis nehezen párosíthatók, akárcsak a muszáj-szerelem. Vajon azok a politikusok, akik kereszténynek nevezik magukat, belegondoltak már ebbe?

25 megjegyzés :

  1. Köszi, Sytka! Már osztom is!

    VálaszTörlés
  2. Sytka, a gyakorlatban egyetértek veled, de más megfontolásból. Szerintem a jólétünk messze nem akkora, hogy most nyilvánítsuk szünnappá a vasárnapot. Ezt jó pár évvel később tenném meg, amikor nálunk is euró van, és nem csak az árak, hanem a bérek is kb. 10%-ra megközelítették az osztrák szintet. Ez tényleg jó pár év még.

    Elvben viszont vitába szállnék a megközelítéseddel, mert Jézus korában a farizeusok NEM azt mondták, hogy szombat fő szabályként szünnap, kivéve, ha gyógyítasz, sürgősségi szolgáltatást biztosítasz, vagy egyébként is éjjel-nappal nyitva tartasz, családi vállalkozás vagy, piacot üzemeltetsz, stb. NEM ezt mondták, hanem hogy minden tilos, egészen kevés kánonjogi kivételtől eltekintve, DE a gyógyítás pl. nem tartozik a kivételek közé.

    A posztod párhuzamot von a szombat farizeusi szabályai és a mai vasárnapi szabályok között, pedig szerintem nincs párhuzam. Akkor merevség volt, ma meg rugalmasság van. Ha a rugalmasság ellen is lázadunk, akkor a saját érdekünk ellen lázadunk. Ettől függetlenül, a gyakorlatban megvárnám, amíg 10%-on belül vagyunk az osztrák jövedelmekhez képest, és csak azután fókuszálnék az elméletre. Talán abban egyetértünk, hogy nem elméletben kell jól élni, hanem a gyakorlatban.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Laci, valószínű jogos az életszínvonal miatti megjegyzésed, de itt most nem foglalkoztam a kérdés gazdasági részével (a blog természete miatt sem). Ugyanakkor a farizeusi "kényszer" és a mai kötelezővététel között csak fokozatbeli eltérést látok. Persze tényleg ki kell mondani, az sem kevés! Nyilván ma rugalmasabb világban élünk, de csakis ez tart vissza szerintem sokakat attól, hogy szigorúbb és merevebb intézkedéseket hozzanak, mivel a modern demokrácia kiveti ezeket magából.

      De az elv mindkettő mögött ugyanaz: valamiféle erőmegnyilvánulással (ez Jézus korában a farizeusok ideológiai hatalma, ma az állami hatalom) rákényszerítsük az embereket, hogy bizonyos értékrend szerint éljenek. És ahogy a napi eseményekből látszik, a mai rendszer azt se szívesen viseli, ha valaki kísérletet tenne, hogy ezt a kényszert megváltoztassa. Szerintem ez a lényeg - arról nyilván elbeszélgethetünk, hogy ez Jézus idejében hogyan működött és mennyivel volt szigorúbb, mint ahogy ma megéljük, de a dolog esszenciája úgy tűnik, nagyon hasonló a mai kontextusban is.

      Törlés
    2. Meggyőződésem, hogy itt tisztán gazdasági érdekről van szó, az értékrend csak a kommunikáció részeként merül fel. A vasárnapi zárva tartással elsősorban a vendéglátásnak, a kis családi vállalkozásoknak akarnak kedvezni a multikkal szemben, szerintem nagyon helyesen. Csak ezt így kimondani nem lehet, ezért kell a kommunikációs bűvészkedés.

      Az viszont teljesen igaz, hogy ha értékrendről van szó, akkor a kötelezővé tétel, sőt bármiféle kényszerítésnek csak az árnyéka is már ellentétes hatást vált ki. Ebből a szempontból tényleg nem volt szerencsés ebbe a kérdésbe behozni az értékrendet. De őszintén szólva, nem tudom, hogyan lehetett volna jól kommunikálni az egészet, hogy a multik se szaladjanak feljelenteni Magyarországot, és az emberek is megértsék, miről van szó.

      A kényszerítésről még annyit, hogy annak bizony sok formája létezik, olyan is, hogy az "alany" nem is fogja fel, hogy ő kényszerítve van. És így már természetesen ellenkezést sem vált ki, sőt az így befolyásolt emberek lelkesen, sajátjukként vallják a rájuk kényszerített gondolatokat, értékeket. A "légy szabad", "ne tisztelj semmit" gondolatokat ki tartaná rákényszerítettnek? Így ezzel a kondicionálással hasznos és engedelmes fogyasztókat és szavazókat tudnak nevelni.

      Törlés
    3. Discipline, világos hogy itt gazdasági érdekekről van szó, és nem erkölcsi kérdésről, de bizony magam is hallottam / olvastam interjút olyannal, aki masszívan belekeverte. Nekem az egyik fő tanulság megint az, hogy nem szerencsés dolog, ha a nagypolitika és a keresztény hit keveredik egymással. Egész egyszerűen azt látom, jobb esetben félreérthető, rosszabb esetben kifejezetten szennyes torzszülöttek jönnek világra az ilyen frigyből. Nem tudom és nem is az én dolgom meghatározni, milyen lett volna a szerencsésebb kommunikáció, de azt felismerni vélem, milyen a szerencsétlen, mert ez az.

      A kényszerítés kapcsán teljesen igazad van, millió formái léteznek, egyiket sem vélem szimpatikusnak.

      Törlés
    4. Jaj, ez kimaradt:
      "De őszintén szólva, nem tudom, hogyan lehetett volna jól kommunikálni az egészet, hogy a multik se szaladjanak feljelenteni Magyarországot, és az emberek is megértsék, miről van szó."

      A bejegyzésben próbáltam erre valamit mondani. Szerintem egy ilyen döntés meghozatal sem szerencsés. A kommunikációnak inkább a népszerűsítésre, kívánatossá tételre lehetett volna irányulnia. Ideológiai szinten valahol még egyet is értek a döntéssel. Szerintem is jobb, ha az ember vasárnap nem sasszézik egy plázában (ha megteheti!), de ez az én véleményem. Ha azt szeretném, hogy az én véleményem másé is legyen, akkor elmondom, tálalom, érveket hozok fel mellette, népszerűvé teszem, vitára bocsátom. Szerintem ez olyan téma, ami megért volna egy ilyen kört, mármint ha tényleg a társadalom érdeke lett volna a szem előtt tartandó cél. De ahogy te is írtad, valószínűleg nem erről volt szó. Az egész mögött minden jel szerint nem a polgárok családjainak egybenmaradása miatti féltés állhat (mégha nyilván akadnak is olyanok, akik erre őszintén gondolnak vezetőink között), hanem a vezérlő, a mindent meghatározó elv - mint mindig - a gazdasághoz, az anyagiakhoz, valakik érdekéhez, azaz mondjuk ki, hogy végső soron a pénzhez kapcsolódik. Erre öntötték rá az ideológiai szószt, hogy a kemény falatok emészthetőek legyenek, és ebben a szószba (sajnos megint) valamennyire a keresztény hit is belekutyulódott.

      Én utóbbinak nem örülök, a többi már más kérdés, nem ebbe a blogba tartozik.

      Törlés
    5. Sytka, érdekes azt is végignézni, hogy mi minden van még „rákényszerítve" az emberekre, ami ellen egyáltalán nem lázonganak: május 1. Ki lázad ellene?

      Karácsony másnapja. Ki szervez népszavazást miatta? Január 1. Ki hörög, hogy meg van erőszakolva?

      Aztán a bankhitellel járó végrehajtói rendszer: az is egy ideológiavezérelt rezsim. A rendőrség-bíróság-büntetésvégrehajtás: nem szokás kiabálni miattuk, hogy milyen csúnya erőszak a nép ellen.

      A kényszer, hogy akár akaratod ellenére is el kell tartanod a gyerekeidet: sokaknak ez egyáltalán nem természetes, mégis rájuk van erőszakolva.

      A bigámia tilalma: ezen aztán lehetne háborogni, de nem szokás, muszlimok híján nem is várható ilyen mozgalom.

      A szólás törvénybe iktatott szabadsága: sokszor sokakat sért, ami elhangzik, és nincs gyógyír a sérelemre, tűrni kell.

      Ha ezeket mind figyelembe vesszük, mi az elvi probléma pont a vasárnapi szünnappal? Ami ráadásul elég sok európai országban is szünnap, nem ütközik az európai értékekkel, sőt. Éppenséggel összhangban van velük.

      Ha mindenkinek kötelező lenne vasárnap misére járni, az valóban egy értékrend ráerőszakolása lenne a társadalomra. De nincs ilyen kötelezettség. Heti szünnap pedig legalább Mezopotámia óta létezik, és nem kultikus, hanem szociális vívmány.

      Hogy jönnek a kopaszok a képbe? Milyen kopasz ideológiának fontos, hogy ne legyen népszavazás a vasárnapi zárva tartásról? Szerintem nincs ilyen kopasz ideológia. Ebből arra következtetek, hogy a baloldal már megint a szokásos trükkel szeretné legitimálni magát: állítólag azért kell baloldal, hogy a kopaszok nagy csinnadrattával veszélynek tűnjenek, de ne legyenek helyzetben, mert Vitéz (Bal-Lib) László legyőzi az ördögöt. Szerintem ez unalmas vásári bohóckodás.

      Nézzük a másik lehetőséget: a Fidesz annyira fél egy ilyen népszavazás kedvezőtlen eredményétől, hogy pont kopaszokkal akarja megelőzni? Erre sok jobb alternatíva létezik, pl. újabb törvényhozás, népszerűséget növelő kampány, stb. A Fidesz részéről ez sokkal természetesebb, és már sokszor bevált megoldás lenne.

      Nézzük a harmadik lehetőséget: a Fidesz úgy gondolja, hogy mivel nem fognak rá gyanakodni, és a kopaszok olcsóbb, kevesebb munkával járó megoldás, mint az alternatívák, mégis beveti őket, stílus ide vagy oda. Oké, de mi lesz jövő hónapban, jövő évben, a választási kampányban? Még két év van hátra. Ha legközelebb valakinek népszavazási ötlete támad, jönnek a kopaszok, direkt erre várnak? Ez így nem ésszerű elgondolás, nem ésszerű feltételezés. David Cameron miért nem kopaszokkal győzi meg a briteket, hogy ne népszavazzanak az EU-ról? Miért áll inkább a „bent maradunk" kampány élére?

      Mindent összevetve: a legvalószínűbb, hogy a kétségbeesett ellenzék, miután évek óta egyetlen témában sem tudott népszerűséget növelő módon kommunikálni, most a régi „fasiszta" kártyát húzza elő, hátha lesz belőle 1-2 százalékpontos népszerűségnövekedés. Lesz? Nagy kérdés.

      Törlés
    6. Alapvetően egyetértek abban, hogy a keresztény hitet nem jó belekeverni a politikába. De miért ne lehetne keresztény értékeket, illetve a keresztény értékrenddel összhangban lévő értékeket (mivel a "keresztény érték"-ként hirdetett értékek jó része nem kizárólagosan keresztény eredetű), a politikában képviselni, a kereszténységre való közvetlen hivatkozás nélkül? Ha úgy van kommunikálva, hogy ezek jó, társadalmilag hasznos értékek, és mellesleg a kereszténység értékrendjével is egybeesnek, akkor rendben lenne a dolog?

      Vértes Lacival itt teljesen egyetértek, a normális társadalmi együttéléshez nem kevés dolgot bizony rá kell kényszeríteni az emberekre, és mindig lesznek olyanok, akiknek ez vagy az a kényszer nem tetszik. A heti pihenőnap kikényszerítése szerintem teljesen normális dolog, és nem is értékrendi kérdés (ezért tényleg szerencsétlen, ha így indokolják). Nekem inkább az a problémám, hogy már így is túl sok a kivétel: vannak olyan területek, ahol a mai világban már betarthatatlan a vasárnapi pihenőnap.

      A kopasz-témát is jól látja a Laci.

      Törlés
    7. Igen, teljesen egyetértek azzal, hogy a keresztény értékrenddel összhangban lévő értékeket bele lehet és kell is vinni a társadalom szervezésébe. És valóban, szerencsésebb lenne ha ezeket a kereszténységre való hivatkozás nélkül tennének meg. Ez lenne az ideális, de sajnos nem ez a valóságos. Ráadásul ez azt is jelentené, hogy a nagypolitikában lévők maguk is keresztény értékeket vallanak a szó bibliai értelmében. Én erről sem vagyok meggyőződve, sőt úgy vélem, a nagypolitika sodrásában egyszerűen nem lehet erkölcsösnek és tisztának maradni, az ellenkezőjét gondolni naivitás. De ha nem lehet annak maradni, akkor hogyan lehetne sikeresen keresztény értékrendet képviselni? Valószínűleg sehogy.

      Azért a május 1, karácsony másnapja időszakos, egyedi esetek, ezek ténylegesen "nefes" alkalmak, fellélegzések. Nincs minden nap karácsony. :-) A rendszeresített fix zárvatartás nekem másnak tűnik - ami természetesen bizonyos boltokra nem vonatkozik...

      A kopaszügy politikai kérdés, politizálni meg nem szeretek a saját blogomban. Mindazonáltal - mint minden másnak - ennek is van egy baloldali és egy jobboldali olvasata, és a vége általában az, hogy senki sem igazodik ki már a történeteken, csak fújja a magáét. Nos, éppen ez a zavarosság az, ami áthatja és jellemzi a politikát.

      "Ha legközelebb valakinek népszavazási ötlete támad, jönnek a kopaszok, direkt erre várnak?"

      Szerintem nem - ez egy alkalmas megoldásnak jó lehetett, de mindig lehet alternatívákat találni, ha az elhallgattatás, ellehetetlenítés a cél. A baloldalt én egy működésképtelen, erőtlen és beteges csoportnak látom pillanatnyilag. Ennek persze jobbról valószínűleg sokan örülnek - az én véleményem az, hogy egy demokratikus berendezkedésű országnak pedig jót tenne egy egészségesebb ellenzék. Félő, ha az egyensúly felborul és balra vagy jobbra nagyon eltolódik, az hosszú távon jóra nem vezet. (Ez személyes vélemény úgy, hogy alaphangon nem szeretem a politikát és belátom, hogy nem is értek hozzá.)

      Törlés
    8. Nos, még valami: tudom, hogy az Index népszavazása nem reprezentatív, de gyanítom, hogy valami hasonló jönne ki egy rendes népszavazás után is. Ez alapján az olvasók elsöprő többsége nemmel szavaz a vasárnapi zárvatartásra:

      Indexes népszavazás

      Törlés
    9. Sytka, a kopaszok ügye eldönthetetlen, nem is teszek úgy, mintha el akarnám dönteni. Egy ellenzéki számára vigasztaló gondolatmenet lehet, hogy nem azért vagyunk padlón, mert olyan szinten bénák vagyunk a közvéleményt foglalkoztató ügyekben, hanem mert aljasul kopaszokat vetnek be ellenünk. :)

      Egy kormánypárti számára vigasztaló lehet, hogy ez nem egyértelműen a Fidesz stílusa, és az ellenzéknek meg nagyon is kapóra jön. De ebből nem adódik logikailag erős következtetés.

      Neccesnek tartom, hogy a Fidesz, miután népszavazási kezdeményezésekkel népszerűségre és hatalomra tett szert, most a lehető leggáncsoskodóbb mások népszavazási kísérleteivel szemben. Ez akár Achilles-saroknak is bizonyulhat, ha az ellenzék szisztematikusan kikezdi, módszeresen erre támad. Szerintem minden kormány dolgozzon meg a pénzéért, egyáltalán nem lesz ártalmas, sőt inkább használ a közélet színvonalának, ha az ellenzék mostantól esetleg rárepül erre a népszavazás témára. Egy népszavazáshoz kellenek érvényes, sokak által támogatott ügyek, amik egyben népszerűséget is hoznak. Ha vannak ilyenek, kerüljenek elő.

      Az ellenzék feladata erőltetni az ilyen ügyeket, a kormány feladata pedig megoldani őket, kifogva a szelet a vitorlából. Egy népszerűségre adó kormány számára ez nem lehet kihívás. Többnyire pont a Fidesz szokott a népszerűség felé mutató döntéseket hozni, ezért ha a vasárnapi zárva tartás tényleg népszerűtlen, ideológiai okból mégis ragaszkodnak hozzá, akkor eljött az ellenzék nagy lehetősége. Ki kell használni, és berúgni a hálószaggató nagy gólt.

      Törlés
    10. Most jut eszembe: mi van, ha az ellenzék maga sem hiszi, hogy megnyerné a vasárnapi zárva tartás elleni népszavazást?

      Mi van, ha az ellenzéki stratégák úgy okoskodnak, hogy egy ilyen népszavazás csak beindítaná a Fidesz félelmetesen eredményes népi támogatásszerző apparátusát, és a nép a végén még tudatosan a keresztény értékek mellett döntene? Ez - ki tudja, miért - világvége helyzetnek, Armageddonnak számít ellenzéki körökben. Egy átlagos kereszténynek is át kellene gondolnia, hogy kivel és miért cseresznyézik egy tálból. Egy ágyban az ellenféllel, aki inkább ellenségként viselkedik?

      A kereszténység nem kívánatos térnyerését megelőzendő, az ellenzék esetleg úgy tehet, mintha akarná a népszavazást, akarná nagyon, csak hát a csúnya kopaszok megakadályozzák benne. A liberális média első helyen közöl egy ilyen hírt: Magyarországon csúnya kopaszok randalíroznak, bántják a szegény ellenzéket. Keletkezik egy olyan látszat, amely hosszú távon az ellenzék malmára hajtja a vizet. Senkit nem érdekel nemzetközileg, hogy valójában milyenek a magyar hétköznapok. Ha jobboldali a kormány, ajvé córesz és fasizmus szerepel a híranyagban, 2% GDP növekedés nagyon alacsony, a „szakértők" szerint. Ha baloldali a kormány, akkor egyik napról a másikra kitör a Kánaán, minden szép, minden jó a médiában, szabadság van, mindenki szereti egymást, az égbolt egész nap rózsaszín, 2% GDP növekedés pedig egészen magas ugyanazon „szakértők" szerint. :)

      Mi van, ha ilyen összetett stratégiai döntés áll a kopaszügy mögött? Épül egy újabb „ajvé córesz fasizmus van" kampány? Csak spekulálok, nincs konkrét információm. Stratégák azonban vannak mindenhol, és efféle srófra jár az agyuk.

      Törlés
    11. "a nagypolitika sodrásában egyszerűen nem lehet erkölcsösnek és tisztának maradni, az ellenkezőjét gondolni naivitás. De ha nem lehet annak maradni, akkor hogyan lehetne sikeresen keresztény értékrendet képviselni?"
      Abszolút így van, ez a keresztény politizálás nagy dilemmája. Kiegyezünk a képmutatással, vagy megkockáztatjuk, hogy a keresztény értékek teljesen kikopjanak a politikából? Nem könnyű döntés. Kompromisszumos megoldásként csak azt tudom elképzelni, amiről már fentebb is beszéltünk: egy kvázi keresztény értékrendet képviselő politika, ami nem hivatkozik közvetlenül a kereszténységre.

      Törlés
    12. "egy kvázi keresztény értékrendet képviselő politika, ami nem hivatkozik közvetlenül a kereszténységre."

      Discipline, szerintem ez nem ilyen egyszerű. Nem csak az a kérdés, hogy retorikailag úgy kommunikálunk a néppel, hogy elfedjük a keresztény tartalmat (miközben valójában keresztény értékekre építjük az egészet), hanem hogy a politikusban belül hogyan képes ez a két dolog összeférni. Hogyan képes valaki politikusként önmaga, Isten és azután a társadalom előtt megállni erkölcsösen? Szerintem sehogy - ez az, amit a rendszer nem enged, nem tesz lehetővé. Ha viszont ez így van, akkor nem lehet sem kimondva, sem kimondatlanul keresztény értékrendre számítani a politikai elittől. Azt egyébként a magam részéről el tudom képzelni, hogy egy kistelepülésen, egy faluban egy polgármester (főleg függetlenként) tényleg hívő legyen, de ez addig tarthat, amíg bele nem keveredik a nagypolitikába.

      Nem a baloldal vagy a jobboldal a korrupt, erkölcstelen és romlott, hanem a rendszer. És akkor tökmindegy, melyik irányból váltják egymást a pártok, hiszen ugyanabba a pocsolyába lépnek bele.

      Törlés
    13. Szerintem túlkomplikáljátok a dolgokat. Semmi gond, én is túlkomplikáltam őket fentebb: a kopaszügy nem igazi ügy, hiszen állítólagos kormányközeli néni tök hasonló kérdést adott be, mint amilyet a kopaszok által állítólag visszatartott bácsi akart beadni. Ezek szerint lesz népszavazás, csak ha nem a baloldal nyer, akkor rá lehet fogni a kopaszokra. Naná, tiszta sor. Ha „kormányközeli" néni kérdezi, az egész más választ eredményez, mint ha ellenzéki bácsi kérdezi gyakorlatilag ugyanazt. :)

      De most komolyan: mitől ilyen biztos mindenki abban, hogy a politika nem lehet keresztény szellemiségű? Tény, hogy sok keresztény viselkedik naiv elefántként a közélet porcelánboltjában, de ez azért van, mert nem tudja, hogy eszik-e vagy isszák a nagypolitikát.

      Miből következik, hogy egy naiv kereszténynek az antikeresztények szekerét kellene tolnia a hivatalos keresztények ellenében? Ettől jobb lesz a világ?

      Ha a lehető legjobb, legszeretőbb, nekünk a legjobbat akaró Isten úgy véli, hogy vasárnap pihenjünk, akkor kinek mi ezzel a gondja, és miért kellene keresztényként a vasárnapi pihenés ellen dolgozókat támogatnunk?

      Törlés
    14. "Nem a baloldal vagy a jobboldal a korrupt, erkölcstelen és romlott, hanem a rendszer."
      Ezzel is egyetértek. De a rendszer adott, lényegi változásra nem sok az esély, tehát ehhez kell valahogy viszonyulni. Hogyan viszonyuljunk tehát, teljes elzárkózással? Komolyan kérdezem, és számomra ez a kérdés teljesen elméleti, de vannak olyanok, akik számára ez gyakorlati, a mindennapi életet érintő kérdés lehet.

      Törlés
    15. "Hogyan viszonyuljunk tehát, teljes elzárkózással?"

      Igen, én is ezen a kérdésen töprengek. Bonyolult ügy, nem lehet fekete-fehér igazságot hirdetni benne. Alapvetően apolitikus alkat vagyok, és azt tudom mondani, tökéletesen jól is érzem magam így, a politika nélkül. Nem én keresem a "politika társaságát", hanem nekem úgy tűnik, az akar belefolyni mindenbe körülöttem. Tragikusnak gondolom, hogy egyébként kedves és normális emberek mennyire megvadulnak, ha maga a politika szóba kerül köztük: vagy egymást sértegetve beszélnek (mert ellenkező oldalon állnak politikai nézeteiket tekintve), vagy közösen ócsárolják a másik oldalt (ha ugyanoda tartoznak). Mindezt a feszültségterhes légkört ráadásul áthatja a korrupció, az érdek, a hatalom utáni vágy és az anyagiak. Nincs ebben számomra semmi vonzó.

      Persze életszerűtlen a teljesen hermeneutikus elzárkózásban bízni. Szerintem az nem létezik, hiszen a kereszténység valahol társadalmi ügy is, legalábbis hatással van a világra, a társadalomban valósul meg, a politika pedig ugyancsak ugyanazt a társadalmat formálja, abban próbálja önmagát megmutatni. Ez a bejegyzés is azért született meg, mert egy aktuálpolitikai kérdésnek van egy pontja, ahol a nagypolitika összekötötte saját magát a kereszténységgel. De mondhatnám a homoszexualitást, vagy más népszerű témákat is, melyek egyszerre politikai, társadalmi és vallási vetületű kérdések.

      Szerintem tehát teljes leválasztásról és elzárkózásról nem tudunk beszélni, de szubjektíve én arra törekednék, hogy az érintkezési felületet amennyire lehet, minimálisra csökkentsem. Elfogadom, hogy más ezt másként látja, de nekem az a tapasztalatom, hogy a politika gyorsan megrontja a hitet, az egyházat, a kereszténységet, ha összefonódik vele. Azt hiszem erről mindenki maga kell, hogy döntsön. Én így döntöttem és soha, egyetlen percre se bántam meg, hogy viszonylag politikamentesen élem az életem.

      Törlés
    16. "Tragikusnak gondolom, hogy egyébként kedves és normális emberek mennyire megvadulnak, ha maga a politika szóba kerül köztük: vagy egymást sértegetve beszélnek (mert ellenkező oldalon állnak politikai nézeteiket tekintve), vagy közösen ócsárolják a másik oldalt (ha ugyanoda tartoznak). Mindezt a feszültségterhes légkört ráadásul áthatja a korrupció, az érdek, a hatalom utáni vágy és az anyagiak."
      Mondhatnám cinikusan, hogy hát ez a demokrácia, de tudom, hogy ezek a dolgok valamilyen formában minden rendszerben előjönnek. És hogy több múlik a rendszert működtető embereken, mint magán a rendszeren.

      Amúgy szimpatikus a hozzáállásod. :)
      De ezzel kapcsolatban lenne még egy kérdésem: a gazdasághoz, üzleti élethez is hasonlóan viszonyulsz? Mert azt sok tekintetben még jobban áthatja az anyagiasság és a hatalomvágy, mint a politikát.

      Törlés
    17. Az üzleti élettel és a gazdasággal leginkább a bürokrácián keresztül érintkezek. :-) A feleségem gazdasági szakember, ezért kettőnk közül inkább ő mozog otthonosan ezen a területen, mondhatni a "családi tapasztalataink" is inkább az ő irányából származnak. Elég vegyesek a benyomásaink, de valóban iszonyatosan áthatja azt a területet is az érdek és anyagiasság.

      Szerintem rossz lóra teszel velem, ha ilyen kérdésekről kérdezel, mert állandóan és betegesen a teológus fog beszélni belőlem, aki mindent az ennek megfelelő erkölcsi-etikai szemüvegen át néz. :-) Nekem úgy tűnik, akárcsak a politikai szféra, az üzleti élet is olyan, hogy szinte lehetetlen benne egyenes gerinccel megállni. Itt most egyébként nem csak a kettős könyvelésekre, fekete üzletre, sikkasztásokra gondolok. Azok az üzletemberek, akiket volt szerencsém megismerni, a maguk szakterületén kiválóságok és elismerésre méltó nívót képviselnek. Viszont ezen az oltáron feláldozták az emberi kapcsolataikat, széthullott a családjuk, de a karrierépítés lendülete annyira leköti őket, hogy tulajdonképpen ez a tény már nagyon fájdalmat sem okoz nekik.

      Szóval, valamiben párhuzamosnak látom a politikát és az üzleti életet (van is szerintem rendesen közös pont a kettő között), de az üzleti életben legalább nincs ideológiai maszatolás és a tömegek közvetlen, direkt manipulálása, terelgetése. Egy üzletember nem ezzel foglalkozik, egy politikus viszont szinte mással sem...

      Nos, ha ezeket a kontextusokat nézem, akkor az egyház minden ügyefogyottsága, a keresztények sokszor zsibbasztó értetlensége és maradisága szinte ajándéknak tűnik. :-) Nem szeretnék azonban beleragadni a kesergésbe, mert annak semmi haszna, ezért a panaszkodás között is keresem a lehetséges kiutakat a magam számára.

      Remélem elég kimerítő voltam. :-)

      Törlés
    18. Igen, és köszönöm! Nagyjából ilyen válaszra számítottam, és én is hasonlóan látom ezeket a dolgokat.

      Törlés
    19. "A vasárnapi zárva tartással elsősorban a vendéglátásnak, a kis családi vállalkozásoknak akarnak kedvezni a multikkal szemben, szerintem nagyon helyesen. "

      A gyári vasárnap a multinál nem ugyanaz, mint a bolti vasárnap a multinál?

      Törlés
    20. Sytka, fura, ha valaki a köztérben blogolva azt írja, hogy alapvetően nem érdeklik a közügyek. De azért újra és újra posztol róluk. Nem ártana ezt átgondolni.

      Mint az egyszeri ember, akit alapvetően nem érdekel a matek, de azért szeretné, ha a bankszámla egyenlege mindig megfelelő lenne...

      Természetesen pozitív irányba van a kiút: a közéletet nem hanyagolhatjuk el, tanuljunk meg érteni hozzájuk. Aki közügyekről posztol, azt implicite érdeklik a közügyek, olvasson utána a témának. Az alapvető összefüggés egyszerű, Kant alapján vezethető le: mindenki mindenkor abban a hiszemben szól hozzá a köztémákhoz, hogy a javaslatától jobb lesz a világ. Ha meg vagy róla győződve, hogy a fenti álláspontodtól jobb lesz a világ, akkor nagyon helyes, hajrá! Ha nem vagy erről meggyőződve, akkor alakíts ki tudatosan olyan álláspontot, amelyről magabiztosan véled, hogy jobb lesz tőle a világ. A hangsúly nem azon van, hogy mindenki szerint ugyanolyan módon legyen jobb a világ, hanem azon, hogy ki-ki merje tudatosan vállalni, hogy IGEN, az ő álláspontjától meggyőződése szerint jobb lesz a világ. A világ ettől lesz ténylegesen egyre jobb, mindannyiunk előnyére.

      Törlés
    21. "A gyári vasárnap a multinál nem ugyanaz, mint a bolti vasárnap a multinál?"
      Dehogynem, mint írtam is, szerintem így is túl sok a kivétel a vasárnapi pihenőnap alól. Igazából az lenne a jó, ha a közvetlen életmentő és létfenntartó (pl. víz- és áramszolgáltatás) tevékenységeken kívül senkinek sem kellene dolgoznia vasárnap. Még a vendéglátásnak sem. De ha már a multik és a hazai vendéglátósok között kell választani, akkor inkább az utóbbit támogatnám.

      Törlés
    22. Vértes Lacinak és részben Sefának is:
      A társadalmi problémák több szinten közelíthetők meg. A probléma gyökere maga az ember, de az ember mint olyan nem változtatható meg. A tökéletes megoldásra való törekvés már itt megbukik. Már látszik, hogy csak "workaround" jelleggel, közelítő megoldásokkal próbálkozhatunk. A második szint a társadalmi szerveződés, a "rendszer" szintje. Ez már megváltoztatható, de nem könnyen és nem gyorsan. A gyors változásra való törekvésből mindig nagy bukás lett. A rendszerszintű megközelítés tehát rengeteg türelmet és előrelátást igényel. A harmadik szint az akutálpolitika szintje. Itt van igazán lehetőség a cselekvésre, változtatásra. De ezen a szinten bármit is csinálunk, az csak a felszínt érinti, nem tudunk a problémák gyökeréig nyúlni. Tehát ha világjobbításról beszélünk, akkor nem mindegy, hogy milyen szintű a megközelítésünk. Minél mélyebbre próbálunk nyúlni, annál nehezebb valamilyen hatást kiváltani, és annál nagyobb a kockázat is.

      Törlés

Megmondhatod te is... de kérlek, NE tedd névtelenül!
(A szerző a beírt kommentek közül bármelyiket előzetes figyelmeztetés és minden magyarázat nélkül törölheti. Kommentedben ne használj túl sok hivatkozást, mert a rendszer automatikusan moderál!)