Kétségkívül mondhatjuk, hogy az újszövetségi szerzők közül Pál apostol az, aki a legjelentősebb mértékben foglalkozik Ádám személyével. A Róma 5 és 1Korinthus 15 részeiben teológiai módon közelít Ádámhoz, és Jézus Krisztus, mint "utolsó Ádám" mellé helyezi, hogy a megváltást magyarázza. De vajon hol vannak a hangsúlyai ennek az összehasonlításnak?"Teljes mértékben indokolt azt hinnünk, hogy Pál osztozott kortársaival a fizikai világ természetéről szóló feltételezések tekintetében, és ezek olyan elképzelések voltak, amelyekről ma már tudjuk, hogy nem pontosak" - fogalmaz Peter Enns. Pál kozmológiájáról mindenképpen jogos azt hinnünk, hogy az különbözik a maitól. Jelentős eltérés az is, hogy ma már nemcsak elképzelések, hanem mérések, tudományos megfigyelések és igazolt ismeretek állnak a kozmológiánk mögött. Mindez természetesen nem azt jelenti, hogy az apostol ostoba lett volna - ugyanúgy saját világa embere volt, ahogy mi is azok vagyunk, s magától értetődőnek vette kora felfogását.
Ezt a kort pedig érdemes megismerni, de nem pusztán világképét, hanem a teológiai gondolkodását illetően is. Unalomig rágott csont, hogy a Genezis teremtéselbeszéléseinek értelméhez úgy kell közelebb férkőzni, hogy tanulmányozzuk a szöveg történeti, kulturális és vallási beágyazottságát. Ha megértjük a közeget, melyben a teremtéstörténet keletkezett, jobb eséllyel értjük meg magát a narratívát is. Ám ezt Pál korára és körülményeire való tekintettel ugyanígy meg kell tenni, aki az egész Ószövetséget a saját világában, de saját mondanivalója és céljai szerint is kezelte. Amit állítok, hogy Pál teológiája Ádámról és a kezdetekről egyszerre tükrözi vissza saját világképét, és saját szándékait is. Megpróbálom ezt egy kicsit jobban kifejteni!
Mit is gondolt Pál Ádámról? Mi a lényegi mondanivalója vele kapcsolatban? Alapvetően az, hogy miatta jött be a bűn az emberiség világába, általa kerültünk ilyen romlott helyzetbe:
"Amint tehát egynek vétke minden emberre kárhozatot hozott, ugyanúgy egynek üdvösséget szerző tette minden emberre kiárasztotta az életet adó megigazulást"
(Róm 5,18)
Ám talán nem gondolunk arra, hogy ez az értelmezés csupán egyike a számtalannak. Ádám személyét és szerepét Pál előtt, Pál korában és Pál kora után a különféle gondolkodók különféle módon értelmezték. A "Salamon Bölcsessége" című irat Pál előtt keletkezett. Ha elolvassuk, azt fogjuk látni, hogy szerzője számára Ádám sokkal inkább áldozatnak tűnik, mintsem az emberi bűn szerzőjének. Ebben a teológiában tehát Ádám elsősorban a körülmények elszenvedője, aki belekeveredett helyzetébe. Ben Sira, egy másik apokrif bölcsességirodalmi mű szerzője úgy látja, inkább Éva a hibás a bűnért, Ádám pedig nem annyira tehető felelőssé. Ben Sira egyébként később sem Ádám, hanem leginkább az egyén személyes felelősségét hangsúlyozza a bűnök tekintetében. A Jubileumok Könyvében Ádám papi figuraként jelenik meg, aki áldozatot mutat be a saját bűneiért. Philo is úgy tartotta, hogy Ádám bűne a sajátja, illetve Káin ennek hatására bukott el.
Ha megpróbáljuk mindezt összegezni, a korabeli teológiai nézetekben tehát azt látjuk, hogy viszonylag sokféle elképzelés dominált. Ádám valahol inkább áldozat, valahol magasztos személy, valahol inkább egyfajta papi szerepet tölt be, vagy éppen ártatlan "szemlélője" Éva átverésének - de sehol nem olyan markánsan felelős a bűnért, mint a páli teológiában. (Persze olyan elképzelés is van - például a 2Ezsdrás című könyv -, mely Ádámot a páli teológiához hasonló vonásokkal és szerepben mutatja). Ha lehet ezt így megfogalmazni, Ádám Pál teológiájában a "leghibásabb" a bűnökért, itt az ő szerepköre egyértelműen a felelősé, aki miatt az emberiség a bűnnel magával kénytelen szembenézni.
Ennek alapján azt kell látnunk, hogy Pál "ádámja" tulajdonképpen példája egy gazdag értelmező hagyománynak, melyben Ádám személyét különféle hangsúlyokkal és megközelítésekben kezelték. Nos, erre persze bárki azonnal felcsattanhat: "Kit érdekel ez? Én Pál értelmezésével tartok, mert az a Bibliában van, mit izgat a többi felfogás?" Meg kell mondjam, egy bizonyos szinten én is egyetértek ezzel a véleménnyel, sőt helyesnek is tartom! De azt észre kell venni, hogy amitől Pál "ádámját" jobbnak érezzük a többi teológiához képest, hogy ez az Ádám az evangéliummal van összekapcsolva, megmagyarázza annak a lényegét, ahhoz kötődik, annak kibontásában segít. Egyébként, ha ettől eltekintünk, ez az Ádám épp annyira egy kreatív értelmezése lenne az ószövetségi narratívának, mint az összes többi interpretáció. Ez pedig azt jelenti, hogy a páli Ádám igazi értékét nem a történetisége, hanem Ádám személyének felhasználási módja adja!
Ha Pál Ádámról szóló teológiáját a többi teológiai elképzelés kontextusában vizsgáljuk, azt fogjuk látni, hogy Pál módszertani értelemben pontosan ugyanazt teszi, mint az összes többi értelmező. Ahogy a fentebb említett korabeli irodalmak és teológiák szerzői, úgy Pál is megfogja Ádám figuráját és felhasználja, hogy a saját jelenében egy sürgető kérdésre választ adjon vele úgy, ahogyan ő szeretné. Másként kifejezve, Pál a saját céljaira használja fel a karaktert, ahogyan a többiek is. Pál szándéka megtért zsidóként az volt, hogy igazolja Ádám segítségével: az Ószövetség Jézusról tanúskodik, Ő az igazi Messiás, aki megváltott bennünket. Ádám miatt bűnösök vagyunk, Jézus miatt viszont megigazulhatunk. Csakis emiatt tűnik ki ez az Ádám-értelmezés számunkra, keresztények számára.
Fel lehet persze róni ezeknek az értelmezőknek (és velük együtt Pál apostolnak is), hogy úgy értelmezik a teremtéstörténet szövegét, hogy az illeszkedjen a saját elképzeléseikhez. De az egyik fő tanulság a korabeli értelmezésekből éppen az, hogy mindenki szelektíven és egy konkrét cél szem előtt tartásával olvasta az ószövetségi szakaszokat. Pál kapcsán is pontosan ez a helyzet: úgy kezeli Ádámot, hogy egy konkrét célt érjen el vele. Ez a cél pedig, hogy világos legyen olvasóinak, Isten a megfeszített és feltámadt Messiásban, Jézusban mutatta meg magát. Pál olvasata nem a semleges megfigyelőé, épp ellenkezőleg. Ügybuzgó messiáshívőként ő is szelektál, és erre azért képes, mert az ószövetségi szöveg ezt a sokféle értelmezést lehetővé teszi. Ádám ettől függetlenül történeti személy volt Pál számára, de ezt mondani talán nem is elegendő: több volt ennél, áthatóan fontos teológiai "alapanyag", amivel Krisztus megváltására tudott mutatni.
Mindezt összegezve, a kissé talán nehezen követhető gondolatmenetemet így tudnám a legjobban summázni:
(1) Pál teológiai látásmódja az volt, hogy Ádám miatt jött be a bűn a világba. Ez azonban csak az egyik olvasata Ádám személyének és szerepének. Más korabeli szerzők egészen más hangsúlyokkal gondoltak Ádámra, azaz a szöveg többféle olvasatot is lehetővé tesz, ami közül Pálé csak az egyik volt. Nekünk azonban a megváltás miatt ez egy rendkívül fontos olvasat!
Ha megpróbáljuk mindezt összegezni, a korabeli teológiai nézetekben tehát azt látjuk, hogy viszonylag sokféle elképzelés dominált. Ádám valahol inkább áldozat, valahol magasztos személy, valahol inkább egyfajta papi szerepet tölt be, vagy éppen ártatlan "szemlélője" Éva átverésének - de sehol nem olyan markánsan felelős a bűnért, mint a páli teológiában. (Persze olyan elképzelés is van - például a 2Ezsdrás című könyv -, mely Ádámot a páli teológiához hasonló vonásokkal és szerepben mutatja). Ha lehet ezt így megfogalmazni, Ádám Pál teológiájában a "leghibásabb" a bűnökért, itt az ő szerepköre egyértelműen a felelősé, aki miatt az emberiség a bűnnel magával kénytelen szembenézni.
Ennek alapján azt kell látnunk, hogy Pál "ádámja" tulajdonképpen példája egy gazdag értelmező hagyománynak, melyben Ádám személyét különféle hangsúlyokkal és megközelítésekben kezelték. Nos, erre persze bárki azonnal felcsattanhat: "Kit érdekel ez? Én Pál értelmezésével tartok, mert az a Bibliában van, mit izgat a többi felfogás?" Meg kell mondjam, egy bizonyos szinten én is egyetértek ezzel a véleménnyel, sőt helyesnek is tartom! De azt észre kell venni, hogy amitől Pál "ádámját" jobbnak érezzük a többi teológiához képest, hogy ez az Ádám az evangéliummal van összekapcsolva, megmagyarázza annak a lényegét, ahhoz kötődik, annak kibontásában segít. Egyébként, ha ettől eltekintünk, ez az Ádám épp annyira egy kreatív értelmezése lenne az ószövetségi narratívának, mint az összes többi interpretáció. Ez pedig azt jelenti, hogy a páli Ádám igazi értékét nem a történetisége, hanem Ádám személyének felhasználási módja adja!
Ha Pál Ádámról szóló teológiáját a többi teológiai elképzelés kontextusában vizsgáljuk, azt fogjuk látni, hogy Pál módszertani értelemben pontosan ugyanazt teszi, mint az összes többi értelmező. Ahogy a fentebb említett korabeli irodalmak és teológiák szerzői, úgy Pál is megfogja Ádám figuráját és felhasználja, hogy a saját jelenében egy sürgető kérdésre választ adjon vele úgy, ahogyan ő szeretné. Másként kifejezve, Pál a saját céljaira használja fel a karaktert, ahogyan a többiek is. Pál szándéka megtért zsidóként az volt, hogy igazolja Ádám segítségével: az Ószövetség Jézusról tanúskodik, Ő az igazi Messiás, aki megváltott bennünket. Ádám miatt bűnösök vagyunk, Jézus miatt viszont megigazulhatunk. Csakis emiatt tűnik ki ez az Ádám-értelmezés számunkra, keresztények számára.
Fel lehet persze róni ezeknek az értelmezőknek (és velük együtt Pál apostolnak is), hogy úgy értelmezik a teremtéstörténet szövegét, hogy az illeszkedjen a saját elképzeléseikhez. De az egyik fő tanulság a korabeli értelmezésekből éppen az, hogy mindenki szelektíven és egy konkrét cél szem előtt tartásával olvasta az ószövetségi szakaszokat. Pál kapcsán is pontosan ez a helyzet: úgy kezeli Ádámot, hogy egy konkrét célt érjen el vele. Ez a cél pedig, hogy világos legyen olvasóinak, Isten a megfeszített és feltámadt Messiásban, Jézusban mutatta meg magát. Pál olvasata nem a semleges megfigyelőé, épp ellenkezőleg. Ügybuzgó messiáshívőként ő is szelektál, és erre azért képes, mert az ószövetségi szöveg ezt a sokféle értelmezést lehetővé teszi. Ádám ettől függetlenül történeti személy volt Pál számára, de ezt mondani talán nem is elegendő: több volt ennél, áthatóan fontos teológiai "alapanyag", amivel Krisztus megváltására tudott mutatni.
Mindezt összegezve, a kissé talán nehezen követhető gondolatmenetemet így tudnám a legjobban summázni:
(1) Pál teológiai látásmódja az volt, hogy Ádám miatt jött be a bűn a világba. Ez azonban csak az egyik olvasata Ádám személyének és szerepének. Más korabeli szerzők egészen más hangsúlyokkal gondoltak Ádámra, azaz a szöveg többféle olvasatot is lehetővé tesz, ami közül Pálé csak az egyik volt. Nekünk azonban a megváltás miatt ez egy rendkívül fontos olvasat!
(2) Pál Ádám-értelmezése nem Ádám történetisége miatt hangsúlyos, hanem azért, mert az evangélium lényegére, Krisztus megváltására mutat. Nem a történetiség, hanem ez a fajta teológiai értelmezés teszi Pál gondolatait igazán fontossá számunkra.
(3) Pál nem azért beszél ilyen módon Ádámról, mert az izgatta a fantáziáját, hogy történeti személy volt vagy sem, hanem mert szem előtt tartotta kiknek és milyen probléma kapcsán írja leveleit. Nekik akart megfelelni, és Ádám személyét pusztán felhasználta egy teológiai érveléshez, hogy az evangélium lényegére mutasson.
Szerintem mindebből van még egy tanulság. Ha Pált elsősorban nem Ádám történetisége izgatta (ahogy az előző bejegyzésekben írtam, az világképének része volt, tehát nem valószínű, hogy egyáltalán kérdés lett volna számára), akkor talán mi is úgy járunk el helyesen, ha ezeket az újszövetségi szakaszokat nem azért olvasgatjuk, hogy a történeti Ádám után nyomozzunk, annak igazolására vagy cáfolására használjuk fel. Úgy tűnik, nem ez a szöveg szándéka és láthatóan írójuk célja sem ez volt...
A legfontosabb kérdés ugye az, hogy Pál véleménye csupán a sajátja, vagy ihletés során, a valódi igazságot írta le?
VálaszTörlésSaját szavaiból arra lehet következtetni, hogy jobbára saját kútfőből dolgozott, és a nézete nem istené, hanem a sajátja. Természetesen ettől lehet jó, de nekem Pálnál van némi tartózkodásom.
Kérdeznék valamit. Ezt írod:
"Pál "ádámját" jobbnak érezzük a többi teológiához képest, hogy ez az Ádám az evangéliummal van összekapcsolva, megmagyarázza annak a lényegét, ahhoz kötődik, annak kibontásában segít."
Hogyan van Pál Ádámja az evangéliumhoz kötve? Miben segít Pál, hogy jobban értsük azt?
Én úgy gondolom, hogy Pál gondolatait teljesen el lehet függetleníteni az evangéliumtól
Sefatias, nem hiszem, hogy itt két pólus közül kell választani: Pálé vagy Istené a gondolat. Pál nyilván a sajátjának érezte, amiket leír és valószínűleg nem úgy alkotott, hogy közben arra gondolt: "na most az Újszövetséget ihleti ám Isten rajtam keresztül!". Ettől még Isten ihletése benne lehet a szövegekben, és az egyháznak az volt a közös meggyőződése, hogy ez így is van.
Törlés"Hogyan van Pál Ádámja az evangéliumhoz kötve? Miben segít Pál, hogy jobban értsük azt?"
Pál fogja Ádámot és tipológiai módon összehasonlítja Krisztussal. Ezzel magyarázza a levél címzettjeinek, hogy a bukott és bűnös ember állapotára válaszul eljött az "utolsó Ádám", azaz Jézus, hogy erre a bukott állapotra válaszul lehetővé tegye a megigazulásunkat. Ahogy Ádám elbukott, úgy Jézus nem bukott el és győzött. A bűn és a rá adott válasz, azaz az evangélium találkozik egymással ebben a hasonlatban.
Hát igen. Megint az a fránya sarkos fogalmazásom. Igazad van de én sem arra gondoltam, hogy Pál kitalálta a dolgait, aztán megalkotta a páli teológiát, hogy híres legyen :)
TörlésÉn is valami hasonlóra gondoltam. Pál istentől kapott bölcsességgel tudással és hittel bírt. És ezt írta meg a leveleiben.
"A bűn és a rá adott válasz, azaz az evangélium találkozik egymással ebben a hasonlatban."
TörlésKedves Sytka! Ismételten felhívom a figyelmedet arra, hogy Pál szerint a bűnnek nincs ereje a törvény nélkül. Ha a bűnre adott válasz az evangélium, akkor az evangélium nem más, mint a törvénynélküliség, törvényen kívüliség. Rendben van,de akkor mit kezdjünk ezzel:
"És mivelhogy a gonoszság (anómia: törvénytelenség, törvény nélküliség) megsokasodik, a szeretet sokakban meghidegül."
Kedves balivi1!
TörlésItt most bele kellene mennem a törvény szerepébe, fogalmába, a zsidóság és kereszténység felfogása közti különbségbe, abba ahogyan Jézus felfogta a törvényt, illetve olyan kérdésekre választ keresni, hogy ha Jézus betöltötte a törvényt, akkor miért van rá még szükségünk?
Ha nem gond, ezt most nem kezdeném el. :-) Mindazonáltal az evangélium és a törvény nem egymás ellen dolgozó két kategória, ahogy pl. Luther nagyon élesen szembeállította őket egymással.
Kedves Sytka! "Itt most bele kellene mennem a törvény szerepébe, fogalmába,"
TörlésTudsz más értelmezést Pálén kívül? Szívesen meghallgatnám, de Páléra már nem vagyok kíváncsi. Ismerem ugyanis. Töviről hegyire:-)
"a zsidóság és kereszténység felfogása közti különbségbe,"
pedig ez is nagyon érdekes téma
"abba ahogyan Jézus felfogta a törvényt,"
hát igen, megér egy misét:-)
"illetve olyan kérdésekre választ keresni, hogy ha Jézus betöltötte a törvényt, akkor miért van rá még szükségünk?"
nagyon fontos kérdés... persze mielőtt tisztázzuk, hogy mit jelent "betölteni" a törvényt.
"Ha nem gond, ezt most nem kezdeném el. :-)"
Sajnálom:-(
Érdemes figyelembe venni, hogy Pál judaista filozófus volt, aki miután Jézusban felismerte a Messiást, a GÓJOK számára próbálta megmagyarázni, mi merre hány lépés. A gójok azt sem tudták, eszik-e vagy isszák a zsidó Messiást. Egyáltalán, kinek-minek kellene Messiás, a gójokban ilyen ötlet fel sem merült. Pál ehhez a célközönséghez írt. Nem önálló gondolatokat, hanem a 15 ezer oldalas Talmudot magyarázva dióhéjban nem zsidóknak. Két, vagy inkább három tűz között dolgozott: 1. voltak a Jézus messiásságában nem hívő judaisták, akik közül sokan ismerték a Talmudot, de bolondok lettek volna gójokat tanítani rá; 2. voltak a Jézus messiásságában hívő judaisták, akik többnyire egyszerű emberek voltak, a Tórát ismerték, de Talmud-iskolába nem jártak; 3. voltak a gójok, akiknek sem a Tóráról, sem a Talmudról nem volt ismeretük, Jézus személye azonban megfogta őket. Ebben a légkörben Pál fantasztikusan eredményes munkát végzett, és nem hiszem, hogy a gondolatai függetleníthetők a judaizmustól, a Tórától, a Talmudtól és a megtalált Messiás örömhírétől. Ez Pál meghamisításával járna.
VálaszTörlés"Pál judaista filozófus volt, aki miután Jézusban felismerte a Messiást..."
TörlésDehogy ismerte fel:-) Pál úgy gondolta, hogy Isten a Fiát őbenne (önmagában) jelentette ki:-)
Pál vitte tovább a feltámadásba vetett hit szükségességét, de az már nagyon érdekes, hogy miért is:
"Siess és menj ki hamar Jeruzsálemből: mert nem veszik be (az apostolok:-) a te tanúbizonyság- tételedet én felőlem." "Eredj el, mert én téged messze küldelek a pogányok közé." ApCsel 22
Pál az apostolok hitetlensége miatt vált a pogányok apostolává? :-) Úgy tűnik. Pál szerint.
Lukács viszont világosan leírja az Apcselben Péter szájára adva, hogy a feltámadása egy visszaigazolás volt a népnek arra nézve, hogy Ő volt a Messiás. Nem azért Messiás, mert feltámadt, hanem Isten azért támasztotta fel, hogy visszaigazolja nekik, hogy ő volt a Messiás. Nem a feltámadásba vetett hitet, hanem az előző, a Jézus élete és szolgálata során tanúsított hitetlenségükből elkövetett cselekedetük miatti bűnbánatra jutást és megtérést hangsúlyozza: ApCsel:3 idevonatkozó sorai. Tehát már Lukácsnál sem a feltámadásba vetett hit hiányát, vagy a feltámadásba vetett hitet kérte számon Péter a népen, hanem a bűnbánatot és megtérést a gonoszságból.
Ha Pál felismerte volna Jézusban a Messiást, akkor valószínűleg ott lógott volna Zákeus mellett a fán:-)
Törlésbalivi1, a judaizmusban Messiás és Újmózes, Istenfia, Emberfia, Akirevártunk, Szabadító, Felkent, Dávid fia, Király stb. ugyanazt jelentette és jelenti ma is. Pál nem Jézus földi jelenlétében jött rá, hogy a Messiással van dolga, hanem egy látomás keretében. Viszont afelől nincs kétség, hogy Pál szerint Jézus a Messiás. Görögre fordítva: a Krisztosz. A levelei ebből a kiindulópontból, és Saul/Pál judaista „írástudói" tanulmányai alapján, íródtak. Az „írástudó" kicsit félrevezető szó, tóra- és talmudszakértőt jelent.
TörlésLászló! "Pál nem Jézus földi jelenlétében jött rá, hogy a Messiással van dolga, hanem egy látomás keretében."
TörlésÉs pontosan ezért más Pál a 12-től. És pontosan ezért nem lehetett apostol.
"Viszont afelől nincs kétség, hogy Pál szerint Jézus a Messiás."
Nem, nem, ne keverjük a kártyát. Pál szerint a feltámadt Jézus a Messiás. Pál szerint Jézus a feltámadása miatt Küriosz (Úr) Jézus Krisztus. Az apostolok szerint meg már akkor Messiás volt, amikor Pál még Gamáliel talpát nyalogatta. Nagy különbség. Megérteni is:-)
Sajnos úgy kell éreznem, hogy te nem azt akarod igazolni, hogy Pál szerint Jézus volt a Messiás, hanem azt, hogy Pál Jézus apostola volt. De ez nem fog menni.
"a judaizmusban Messiás és Újmózes, Istenfia, Emberfia, Akirevártunk, Szabadító, Felkent, Dávid fia, Király stb. ugyanazt jelentette és jelenti ma is"
TörlésBiztosan így van. Pál azonban bevezet egy új fogalmat: utolsó Ádám. Pálnál Jézus utolsó Ádámként jelenik meg. Ebben az összefüggésben pedig nagyon is helyénvaló Sytka fenti írása, mert pont ez miatt a kifejezés miatt fontos, hogy Pál mit is értett pontosan Ádámon. Kár, hogy ez kimaradt Sytka cikkéből.
Gyanítom egyébként, hogy Pál Ádámja úgy anblokk jelenti az emberiséget, vagyis Jézust az ádám (emberiség) szerint való utolsó emberként értelmezte. Ellenben Jézussal, akinél az emberfia jelent embert úgy anblokk, önmagát is beleértve. Jézusnál viszont ez a "fajta" ember(fia) nem utolsó, nem szorul megváltásra, de legfőképpen nem bűnös eredendően. Gonosszá válhat, és megromolhat a szíve, de eredendően nem(!) bűnös. (Várom a cáfoló jézusi idézeteket:-)
TörlésAmúgy számomra érdekes kérdés,hogy a diskurzusban részt vevő urak számára miért fontos annyira egy önmaga által is az apostolok (nem a 12) között legkisebbnek és legutolsónak gondoló ember véleménye bármiről is. Pálnál voltak híresebb apostolok is drága urak (Róma16:7). Ha már nem Jézus tanítása fontos Önöknek, akkor javaslom ezeknek a híresebb és nagyobb apostoloknak (nem a 12-nek, mert azoknak nem volt saját tanításuk, ők megelégedtek a Mesterük tanításával) a tanítását felkutatni és értelmezni. Sokkal "érdekesebb" dolgokra is fény derülhetne:-)
Hosszú diskurzus után sem világos, mit terveztél mondani Pálról, de végül is, igazad van, tényleg nem ez a lényeg. A Mester tanítása elég világos: szeresd Istent teljes erődből, és embertársadat, mint önmagadat. Ez formailag így volt a judaizmusban is. Jézus újítása, hogy a gój is embertárs, és nem jobbágy. Ezért tört ki körülötte a botrány. Ez az apróság volt befogadhatatlan a kortársak számára, és a mai judaisták számára is.
Törlés"Jézus újítása, hogy a gój is embertárs, és nem jobbágy. Ezért tört ki körülötte a botrány. Ez az apróság volt befogadhatatlan a kortársak számára, és a mai judaisták számára is."
TörlésRészben egyetértek ezzel, annyiban vitáznék, hogy nem ez volt a botrány oka kimondottan sztem. A botrány oka az volt, hogy Jézus szerint "emberfiának hatalma van megbocsátani a vétkeket a földön". Meg az, hogy ezt igazolta is:-) Kinek van ezután kedve áldozatokat bemutatni jó pénzért, ha ez közhírré tétetik ugye? Sok sok pénztől estek volna el a vallásos urak. És meg is van az indítéka egy gyilkosságnak. Bizony. Profán dolgok ezek László!
Háááát. A judaizmusban nagyon tilos gyilkolászni másik judaistát. Gójt kb. lehet, de másik zsidót? Viccelsz. Legfeljebb, ha álmessiás. Ez már kellő ok, szentesített. Majd egy következő körben folytatom.
Törlés"Háááát. A judaizmusban nagyon tilos gyilkolászni másik judaistát."
TörlésEzért bízták Rómára:-)
"Legfeljebb, ha álmessiás."
TörlésA szemükben nem az volt?
Jó beszélgetni ezekről, és nem egyből lesöpörni ami nem ortodox, és szerintem Sytka nagyszerű ebben (hallod Sytka:-) hogy helyet ad ilyen beszélgetéseknek, és ne is törődj azokkal akik a blogodat egyre inkább lehordják (olvastam pár kommentet máshol:-)
TörlésSzóval jó ezekről beszélgetni, mert így nekem is érthetőbb lesz néhány dolog, beszélgetés nélkül nem olyan:-). Szóval kösz Sytka, hogy még nem töröltél és tiltottál.
Kedves balivi1!
VálaszTörlésHallom és köszönöm. :-) Ameddig nem egymás szapulása, minősítése és bántása zajlik, és mindenről tudunk normális hangnemben beszélgetni, addig szívesen teret engedek az őszinte eszmecserének. (Attól függetlenül, hogy magam az ortodox hit felé húzok és nem értek egyet mindennel, amiről ezekben a beszélgetésekben szó esik).
Ami nagy gond, hogy időm nem sok van (gyakran örülök, ha új bejegyzéssel frissítem a blogot), ezért magam nem is tudok sok vitában részt venni.
Balivi1, neked ajánlom egy régebbi, a Törvényről szóló postomat, amely nyilván nem felelet a kérdéseidre, de annyit mindenesetre megmutat, hogy a zsidók és a keresztények alapvetően másként tekintenek a Tórára már az attitűdjeik szintjén is:
A Tóra, ami elválaszt
Köszönöm, elolvastam, és hasznosnak tartom:-)
Törlés