2016. február 17., szerda

Ki értelmez helyesen?

Samuel Werenfers bázeli református teológusnak volt egy éles mondata a Biblia értelmezésével kapcsolatban: "Ez az a könyv, amelyben mindenki keresi, és mindenki meg is találja a saját dogmáit". Kétségtelen, hogy az elmúlt évezredekben elképesztően sokfelé burjánzó úton-módon kereste mindenki a maga válaszait a bibliai szövegekben. Hogy mit talált, az már más kérdés...

Nem szükséges most nyakig elmerülnünk a hermeneutika amúgy is kissé száraz - ámde meggyőződésem szerint érdekes - történelmi tablójában. Azonban azoknak, akik érdeklődő természetűek, esetleg foggal-körömmel kapaszkodnak saját értelmezésük exkluzivitásába, egy futó pillantás erejéig jót tehet ha belegondolnak a ténybe, hogy előttük már mindenki mindenhogyan próbálta kezelni a szövegeket, de nem mondhatjuk, hogy a bombabiztos és egyedül üdvözítő megoldást megtalálta volna. Valószínűleg azért sem, mert olyan nem létezik. Rohanjunk át az évezredeken!


Az egész tulajdonképpen már magában a Bibliában is nyomon követhető, ahogy Jézus és az apostolok kezelték az ószövetségi szövegeket. Egyfelől nagyon közvetlen módon, a maga szimpla értelmében közelítették, másfelől azonban már itt megmutatkozott az igény, hogy át is értelmezzék, vagy többszintű szemléletmóddal kezeljék a leírtakat. "Ebből az időből származik az a fontos értelmezési szabály, hogy a Bibliát úgy kell értelmezni, amint az magából a Bibliából, elsősorban az Újszövetségből kiolvasható" - írja Dér Katalin. Érdemes azonban megjegyezni, hogy a közvetlen technika mellett nem okozott botrányt az sem, amikor a lelki-spirituális értelmezést is alkalmazták. Ez tehát azt mutatja, hogy már a "hermeneutikai őskorban" is egyszerre több szemlélettel közelítettek a textusokhoz.

Az egyházatyák korában (2-5. sz.) megintcsak kétféle technikát látunk. A tipikus értelmezés úgy kezelte a szöveget, hogy az Ószövetségben mintákat, személyeket, eseményeket, dolgokat, tényeket keresett, s ezeknek jövőbe mutató értelmet akart kölcsönözni, mint amelyek Jézusra vagy más újszövetségi dolgokra utalnak. (Néha ezt már túlzásba is vitte...) A másik megoldás, az allegorikus értelmezés ezzel szemben nem a kereszténység találmánya: már Philón is így olvasta az Ószövetséget, hogy valamiképpen összhangba hozza a görög filozófiai gondolkodással. Az allegorikus értelmezés alapja, hogy egy szöveg valójában mást jelent, mint amit első olvasatra látunk benne, másként fogalmazva eltér attól, mint ami a felszínén látszik - vagy legalábbis nem csak azt jelenti, amit szó szerint mond. Mondani sem kell, bár az allegorikus értelmezésnek voltak jó meglátásai, itt is erős túlzásba estek némelyek az egyházatyák közül.

A középkor leginkább egyfajta beszűkülést hozott az értelmezésben, hiszen a Biblia csak a kiválasztott kevesek kezében fordult meg. Ez aztán elvezetett ahhoz is, hogy a szöveget jól csak a teológusok, a hozzáértő klerikális réteg képes értelmezni. Az értelmezésben megnőtt a hagyomány és tradíció szerepe, valamint a tantételek hangsúlyozása - ráadásul az is kimondatott, hogy a "Biblia hiteles értelmezője az egyház".

A reformáció lendülete ezt a becsontosodott rendszert kívánta felszámolni, ezért nem meglepő módon arra a következtetésre jutott, hogy vissza kell térni a Szentírás egyszerű kezeléséhez: a Biblia önmagát magyarázza, illetve a megértéshez szükség van a Szentlélek megvilágosító erejére is. (Egyedül az egyház tehát kevés a jó magyarázáshoz.) A Szentlélek, mint a magyarázatot vezető személy szerepe azonban nem valami éteri vagy misztikus jelenlétre kívánt utalni. A Szentlélek magában a Szentírásban adja a magyarázatot, az alapelv az értelmezésben tehát az, hogy minden szöveget a többi szöveggel összefüggésben kell megérteni: a nehezebben megfejthető helyeket a könnyebben érthetőekkel, a kétértelműnek látszókat az egyértelműekkel. Mindemellett törekedni kell a Szentírás eredeti nyelveinek megismerésére is - az egyszerű értelmezés tehát nem a tanulatlanságot takarta, hanem éppen ellenkezőleg, nagy műveltséget igényelt.

A reformáció utáni protestáns ortodoxia és a későbbi pietizmus egyre inkább visszatért a reformáció előtti állapotokhoz, illetve a verbális inspiráció latba vetésével egy merev, kőkemény szó szerinti interpretálás útját választotta. Ezzel szemben a pietisták az egyéni értelmezést preferálták és arra számítottak, hogy ez majd minden olvasó számára motivációt ad a mind tökéletesebb keresztény életre. A pietizmus ismét egyszerűvé és elérhetővé tette a Biblia megértését mindenki számára, melyet az olvasó a saját szájíze szerint kezelhetett.

Ebbe a békés légkörbe érkezett meg a felvilágosodás kritikai atmoszférája, mely a racionalista értelmezéseket hozta magával. Az értelmezés alapköve az emberi ész lett: a keresztény hit minden elemét (Jézus kettős természetét vagy a csodákat) kritikai szűrőn keresztül vitte át, és ami a racionalitásnak megfelelt, az lett az elfogadható is. Így például a csodákra "ésszerű" magyarázatokat kerestek, ez volt az értelmezés alapfeladata. A 19-20. század történetkritikai megközelítése ezt a szemléletet bizonyos mértékig továbbvitte és bővítette: a történettudományok technikáját kezdte alkalmazni a szövegekre, és ezeken keresztül igyekezett értelmezni őket. Ez egyébként a vadhajtások mellett hatalmas teológiai fejlődést is hozott a megértésben, és feltárta a szöveg hátterét is.

Végül a saját listámon utolsóként a 20. századi egzisztenciális hermeneutikát jelöltem meg, mely leginkább talán Schleiermacher nevéhez köthető. Alapkérdése az, vajon a véges ember hogyan hallhatja meg a végtelen Isten hangját? Schleiermacher szerint a válasz az, hogy ez csak valamiféle elemezhetetlen lelki ráhangoltság szerint működhet: a megértés ezért csak Isten kegyelméből, Istenből kiinduló módon történhet. Az irányzat másik ismert képviselője Bultmann, aki úgy gondolta, a Krisztus-eseményt csak az tudja igazán megérteni, akit létében, azaz egzisztenciájában megérint, a bibliai szerző pedig csak úgy tudta elmondani, ahogyan őt magát is megérintette. A bibliai szövegek ezért véleménye szerint nem történeti dokumentumok, hanem egykori emberek egykori érintettségének dokumentumai, és csak akkor értjük őket jól, ha rekonstruálni tudjuk azt a közeget, amiben ezek az emberek átélték ezt az érintettséget (azaz megtaláljuk a "Sitz im Leben"-jént, konkrét élethelyzetét a szövegnek).

Az értelmezéstörténet áttekintését itt most befejezem - kihangsúlyozva, hogy most csak kutyafuttában szaladtunk végig az eseményeken, kihagyva egy csomó más alternatívát. Számos más irányzat, értelmező felfogás létezik még, mindegyik eltérő hangsúlyokkal és különböző megközelítésben, valamikor egymást kiegészítve, valamikor egymással szembenállva, valamikor egymástól igen távol. Mindennek az egyik legfőbb tanulsága szerintem az, hogy a jelek szerint a kereszténységben sosem volt egyetlen üdvözítő hermeneutikai módszer. A történelemben egymást váltották a különféle technikák, sokszor a régiek köszöntek vissza kicsit más köntösben, vagy az is előfordult, hogy a különféle technikák egymás mellett éltek. Tehát, tisztelt hölgyeim és uraim, hátrébb az agyarakkal azoknak, akik úgy vélik, majd kirakják a pakli tetejére az ászt, és elmesélik a naiv többségnek, mi a helyes értelmezés! Meglehetősen nagyképűnek kell lenni az ilyesmihez, a magabiztosságot pedig semmi sem indokolja az eddigi történelmi tapasztalataink alapján. Ráadásul érdemes azt is hozzátenni, jó esélyünk van arra, hogy ez a fajta diverzitás a jövőben is megmarad. Ahogy Gnilka az újszövetségi teológia kapcsán éleslátóan írja: "az újszövetségi teológia sokfélesége arra tanít, hogy folytassuk az értelmezést abban a tudatban, hogy az végérvényesen lezárhatatlan. Vagyis sohasem lesz vége, és nem is szabad, hogy vége legyen, amíg van Egyház és vannak keresztények". Azt hiszem ezeket a szavakat tényleg csak egyféleképpen lehet értelmezni...

28 megjegyzés :

  1. Te ezt nem érted. Hiába próbálkoztak mindenféle módszerekkel, ha tévúton jártak. És a próbálkozásnak azért nem lett eredménye, mert a Szentlélek nem támogatta őket ebben. Bezzeg engem. Mióta a Szentlélek megmutatta nekem a helyes irányt, azóta mindent értek. Teljesen világos előttem, hogy mi az igazság, és elszomorít, mikor a keményszívűek ezt nem ismerik fel. Hálás vagyok az Úrnak, hogy felnyitotta a szemem, és felismertette velem a Biblia értelmezésének helyes módját. Majd ha te is alázatosan alárendeled magad a Szentléleknek, akkor talán te is megérted. De amíg itt össze vissza hadoválsz, addig ne is számíts erre.
    Imádkozom érted, hogy megtérj!
    :P

    VálaszTörlés
  2. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  3. Üdvözlöm Sytka Úr.
    Az egyik ismerősöm tetszikelte facén ezt a bejegyzést, és így jutottam el ide. Elolvastam az írást, de elszomorodtam egy kicsit. Biztos miattam van, mert nagyon érzékeny vagyok a szélsőségekre. No nem mintha ismernénk egymást, mert most olvastam öntől először. Sőt, értem is, hogy a poszt pont ezt akarja bontogatni, és görbe tükröt tartani, de olvasás közben úgy éreztem, hogy néha a megfogalmazásokkal is baj van.

    Az FB-s címben szereplő "Mindenki" szóban érzem az iróniát, de a posztban összesen 5 "mindenki", 3 "minden", 1 "semmi", 1 "mindenhogyan", ugyancsak 1 "mindegyik", 1 "sosem", 1 "sohasem" szót számoltam meg. Persze ez nem mind öntől származik.
    Azért észrevettem azt az egy "némelyek", valamint "bizonyos mértékig", és "sokszor" kifejezést is. :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Most miattad vagy négyszer átolvastam a posztot, de nem jöttem rá, hogy mi a cél.

      Törlés
    2. Acél a vas legfontosabb ötvözete. :-D
      Ezt a kérdést meg én nem tudom értelmezni.

      Törlés
    3. Nem igazán értem, hogy mit akarsz kihozni a posztban szereplő szavak számával kapcsolatban. Ráadásul én a "mindenki"-t csak háromszor találtam meg

      Törlés
    4. Elnézést, írtam is hogy pl. azok a szavak hogy semmi, minden, akármelyik, semelyik, mindegyik, egyik sem, sehol, mindenhol, mindenki, senki, akármelyik, soha, állandóan, mindig, stb. irritálnak.
      Engem.

      Szóval hol:
      1) a könyv, amelyben mindenki keresi
      2) mindenki meg is találja
      3) kereste mindenki a maga válaszait
      4) már mindenki mindenhogyan próbálta
      5) majd minden olvasó számára motivációt ad

      A hatodikat nem is emelem ki, mert az úgy ahogy az belefér a mondatba:

      6) a keresztény hit "minden" elemét.

      Bár ez is kérdést vet fel számomra, hogy mi az a "keresztény hit minden eleme"? Tudja azt valaki?

      Törlés
    5. Már én is belekavarodtam, elnézést. Az ötödik:

      5) Biblia megértését mindenki számára

      volt. Elkezdtem közben más vágányra térni. Tényleg bocsi.

      Törlés
    6. Nem lehet, hogy ezek a szavak teljesen normális szavak, amelyeknek teljesen semleges jelentése van, és téged csupán az a szövegkörnyezet zavar, amelyben használják őket?

      Törlés
    7. De lehet, hisz írtam is az elején, hogy "biztos miattam van, mert nagyon érzékeny vagyok" eme szavakra.
      A "teljesen normális" is zavar, hisz ez sem lehet átlagosan "mindenki" számára "teljesen normális".
      Menthetetlen vagyok mi? :-)

      Törlés
    8. Kedves Atyek! Ez nem a Filozófiai Szemle, hanem Sytka személyes blogja. Szerintem érthetően fogalmaz - abból a kultúrkörből, amiben él. A Biblia olvasása és értelmezése neoprotestáns és hasonszőrű körökben eléggé magabiztossá válhat, sőt, el sem válik egymástól. "Ide van írva, ez az értelme." Sytka - legalábbis az én olvasatomban - csak felhívta a figyelmet arra a sokszínűségre, ami a keresztény értelmezéstörténetben fellelhető. Ráadásul bevallottan nem teljes körűen. Szerintem ennyi.

      Törlés
    9. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

      Törlés
    10. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

      Törlés
  4. Azt hiszem, hogy értem János, köszönöm. 24 év szektatagságból szabadulva érzékeny vagyok az említett szavakra. Az én hibám, elnézést. Tényleg nem akartam kotnyeleskedni. Mit nem adnék a kiegyensúlyozottságért ebben a témában, de azt hiszem rá bízom magam arra, kinek dolga ennek megítélése. Engem ez már nem biztos, hogy érdekel. Ezért is kellett volna tartózkodnom a megnyilvánulással.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Miért kellett volna? Szerintem akik rendszeresen olvassuk a blogját, nem abban az értelemben tiszteljük Sytkát, ahogy egyes szektás közösségek vezetői/alapítói megkövetelik követőiktől.

      Jó azt látni, hogy van remény még 24 év után is - és ezzel kevesebb lennék, ha nem szólaltál volna meg. Legalábbis én örülök neki.

      Törlés
    2. János, köszönöm a kedves szavakat! :-)

      Atyek, semmi gond azzal, hogy megszólaltál - és egyébként Isten hozott a blogban! Remélem azért érthető volt a bejegyzés gondolatmenete, ami pontosan arról szólt, amit János fentebb leírt. Se többről, se kevesebbről.

      Törlés
    3. Igen, átjött, és köszönöm a kedves fogadtatást.

      Sajnos nagyon is tudom, mit jelent "helyesen értelmezni a Szellem segítségével", hisz én is ilyen helyről jöttem ki. Hirdettem évtizedekig emelvényen, idegen embereket szólítottam meg abban a hitben, hogy csak mi értelmezünk helyesen, mert Isten ennek lehetőségét bezárta mindenki más előtt (Máté 11:25).
      Büszke voltam, és kiválasztottnak éreztem magam (1Kor 1:27).
      Ha ezt nekem szóvá tették, még jobban megerősített hogy jó helyen vagyok (1Péter 4:14).

      Nem volt könnyű felismernem, hogy a sziklaszilárdnak hitt tanítások csak összeollózott bibliaversek voltak. Tavaly elkülönültem hivatalosan, és most tudatosan küzdök az eddigi fekete-fehér gondolkozásom földig rombolásában, és valószínű, hogy ez csapódott itt is ki. Mentségemre szolgáljon, hogy előre jeleztem: "biztos miattam van" :-)

      Törlés
  5. Sytka, kétségtelen, hogy ahány ember, annyiszor sok a köbön értelmezése van a Bibliának. Főleg ha az illető hagyja szabadon áramolni a fantáziáját, és nem épít be logikai fékeket, ellensúlyokat.

    Ám az kétséges, hogy a „szeresd Istent minden képességed maximumával", és a „szeresd embertársadat, mint önmagadat" parancsoknak is ahány ház, annyi szokás értelmük lenne. Márpedig a ha a fő parancsok tiszták, világosak, félreérthetetlenek és félreértelmezhetetlenek, akkor talán nem kellene belevesznünk a mellékrészletek végtelen kavalkádjába.

    Nem gondolod, hogy a sokszínűség labirintusában időzés helyett arra kellene összpontosítanunk, ami tényleg és tutira úgy van, ahogy olvassuk, csak nehezünkre esik elfogadni, megvalósítani? Szerintem erre van előre.

    VálaszTörlés
  6. Sziasztok!Most nem a Facebookkal jelentkezem, egyébként a Thomas Pastor vagyok.
    Valóban elgondolkoztató írás, főleg ilyen keresztény fórumos kommenteknél, mint alább:
    "Hiába mondjuk el nekik az igazságot, ha be is bizonyítjuk az ige szerint mi a helyes, akkor is ragaszkodnak a valakitől hallott másik szélsőséghez."

    vagy éppen ez

    "Mindaddig amíg nem Isten Igéjét, a Teljes Írást fogadják el egyetlen igazságnak és emberek személyes kijelentésére építenek, addig nem hiszem, hogy meg lehet őket győzni.
    Viszont azt is hiszem, hogy lesz olyan akiknél felderül a világosság az Úr kegyelméből."

    vagy éppen ez:

    " De nem fogunk bedőlni a manipulációnak, a varázslásnak hanem ellene állunk és továbbra is fogjuk hirdetni Istennek a kegyelmét IGAZÁN."

    Én karizmatikus vonalba tartozónak vallom magamat, de egyszerűen le vagyok döbbenve a karizmatikusok önelégültségétől, felsőbbrendűségétől. Erre persze mindig az a válasz, hogy ők mivel vették a Szent Szellemet,biztos jó úton haladnak (igaz van vagy több száz út azon ágon belül is), meg őket az Úr vezeti (néha mindenkit másképp), s ők hirdetik a teljes evangéliumot (ki más:) ). Azoknak a véleménye, vezetése eleve kuka, akik nem karizmatikusok, s a karizmatikusok között is csak azoknak a véleménye van az Úrtól, akiknek a beszéde a felekezetem tanaival megegyezik.
    Egy Igerész jutott erről régebben az eszembe:

    "Új parancsolatot adok néktek, hogy egymást szeressétek; a mint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást.
    Erről ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni fogjátok."

    Úgy gondolom, hogy egy hitetlen arról ismer meg engem, hogy Jézust követem, hogy szeretem a hívő testvéreimet. Nem a tanításokról fogja felismerni a világ Jézus létezését, hanem a hívők önzetlen, érdekmentes, önfeláldozó szeretetéről.
    Komolyan mondom, karizmatikusoknál több parttalan vita, gyűlölködő veszekedés van, mint a világiaknál...
    De persze őket is az Úr vezeti ...:)
    üdv.tamás

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. „Úgy gondolom, hogy egy hitetlen arról ismer meg engem, hogy Jézust követem, hogy szeretem a hívő testvéreimet. Nem a tanításokról fogja felismerni a világ Jézus létezését, hanem a hívők önzetlen, érdekmentes, önfeláldozó szeretetéről."

      - Ez csak az első fázisra volt igaz. Most már a sokadik fázisnál tartunk, ebben a fázisban a kiegyensúlyozott jólétedből látszik, hogy keresztény vagy. Ha nem élsz kiegyensúlyozott jólétben, valószínűleg nem vagy keresztény, bármit is gondolsz magadban. Hiába az önzetlen, önfeláldozó szeretet, másnak se használ, meg magadnak se.

      Törlés
    2. "Ha nem élsz kiegyensúlyozott jólétben, valószínűleg nem vagy keresztény"
      Hú, ez igen! Tehát aki kiegyensúlyozott jólétben él, az biztosan keresztény! De jó, hogy most már meg tudjuk állapítani, ki az igaz keresztény! És milyen sokan fognak csalódni, hogy hitük ellenére mégsem keresztények!

      Törlés
    3. Olvashatsz ennél cifrábbakat is a blogján :D

      Törlés
    4. Ez csak egy irónikus fricska volt Laci részéről. Egyébként amit ő ír, azt csak egy pénzesbőröndöt fogó kötéltáncos tudja teljesíteni: kiegyensúlyozott jólét.:)

      Törlés

Megmondhatod te is... de kérlek, NE tedd névtelenül!
(A szerző a beírt kommentek közül bármelyiket előzetes figyelmeztetés és minden magyarázat nélkül törölheti. Kommentedben ne használj túl sok hivatkozást, mert a rendszer automatikusan moderál!)