A bonyolult bonyolítása, avagy első találkozásom ízei a Talmuddal

A vallások iránti érdeklődők talán felkapták a fejüket az elmúlt hetekben, hiszen először jelent meg magyar nyelven a Talmud igazi, autentikus fordítása. Persze nem a teljes Talmudról van szó (ami legalább 20 kötet angolul), hanem csak annak részleteiről, melyek két nagyalakú, díszdobozos kivitelben érhetők el a fogékony és nyitott olvasók számára. Nos, megkóstoltam a dolgot, és elmondom milyen ízeket éreztem.

Bemutatták az első hiteles, magyar nyelvű Talmud-kiadást

Csak felvezetésképp néhány száraz, de konkrét tudnivaló: a Biblia első öt könyvét (protestáns szleng szerint Mózes könyveit) a zsidók a Tórának, azaz a Törvénynek nevezik, hiszen ezek az iratok számos különféle parancsolatot tartalmaznak, melyek a kultikus formákon át a társadalmi élet különféle szegmenseiig mindenféléről szólnak. A Tóra finoman szólva szent irat egy zsidó számára, csaknem kánon a kánonban, mely ki is emelkedik a többi bibliai könyv közül. Míg a keresztények többségének az az alapvető kérdése, van-e egyáltalán bármilyen relevanciája manapság a mózesi törvényeknek, egy elkötelezett judaista biztos abban, hogy ma is meg kell tartani őket - a kérdés inkább a hogyanra vonatkozik. Egy példával élve: a Tóra azt mondja, szombaton ne végezzünk munkát. Oké, de mi számít munkának?

Nos, kissé leegyszerűsítve a Talmud nem más, mint a törvényekkel kapcsolatos kérdésekre adott válaszok kimerítő gyűjteménye. Tulajdonképpen a Tóra törvényeit magyarázza iszonyú vaskos kivitelben, illusztratív példákon, érveléseken, vitákon és történeteken keresztül. A Talmud alapja a Misna, mely csaknem kétezer éve írásba foglalt szabálygyűjtemény, ami a mózesi parancsolatokat a gyakorlat szintjére igyekszik lehozni. A hagyomány úgy tartja, hogy a Misnát Kr. u. 189 körül szerkesztette egybe egy bizonyos Jehuda Hanászi. A Talmud másik nagy része, azaz a Gömárá ugyancsak kommentárokból és magyarázatokból áll, melyek viszont a Misnához készültek. Ezek időben is későbbiek és nagyjából a 2-6. század közé tehetők. Végül még azt is hozzáteszem, hogy a legfrissebb angol nyelvű kiadás már a 20 eredeti kötet helyett 72 kötetből(!) áll, mert a szerkesztők értelmezések közbeiktatásával jelentősen kibővítették a talmudi tartalmat.

Lehet, hogy az olvasó ezen a ponton már kicsit kezdi elveszíteni a fonalat, ezért megpróbálom tőmondatszerűen összegezni a lényeget:

1. A Biblia első öt könyve (Mózes könyvei) a Tóra.
2. A Talmud nem más, mint a Tóra magyarázata.
3. A Talmud két nagy részből áll: a Misnából és a Gömárából.
4. A Misna a Tóra szabályait próbálja magyarázni és kifejteni a gyakorlat szintjén. A Gömárá a Misnát magyarázza tovább.

Vajon a Talmud szent könyv? Ha megkérdezünk egy hitében elkötelezett zsidót, valószínűleg azt válaszolja majd, számukra a Biblia (jelesül az Ószövetség) a szent. Ez persze igaz, bár ahogy olvasgattam a szöveget és a vele kapcsolatos zsidó kijelentéseket, én azt találtam hogy a Talmud is bizonyos értelemben szent a számukra. A helyzet kicsit talán olyan lehet, mint a Korán és a hadíszok (Mohameddel kapcsolatos szóbeli hagyományok) egymáshoz való viszonya. A Korán az igazi szent irat egy muszlimnak, de azért a hadísz is óriási tekintély és útmutató, hiszen a Próféta életéről szól.

Nos, ennyi előzmény után a nagy kérdés az, keresztény szemmel milyennek látszik - legalábbis első pillantásra - a Talmud? Ebben a kérdésben igencsak hangsúlyos az “első pillantásra” kifejezés, ugyanis az gyorsan kiderült számomra, hogy a Talmud olyan könyv, amit egyszerűen meg kell tanulni olvasni, és ráérezni az egész rendszer működésére. Tele van idegen kifejezésekkel (nem véletlenül található a második kötet végén vaskos szószedet), a zsidó kultúrára jellemző elemekkel, és bizony az ókor vonásait is jelentősen magán viseli.

Bár tisztában vagyok azzal, hogy még több időt kell fordítanom a talmudi magyarázatok logikájának megértésére, be kell valljam, hogy az én kezdeti pillantásom a Talmudra nem volt igazán szerelem az első látásra. A bevezetőben ízekről beszéltem, és mind a négyet éreztem is a számban, ahogy tanulmányozni kezdtem a szöveget. Hadd mondjam el hogyan!

Kétségkívül édes volt az íz, amikor átrágtam magam a 86 oldalas bevezető szakaszon, ami nagyon jól megírt, használható áttekintést adott a Talmud koncepciójáról és a Misna hat rendjéről, melyek a különféle témákat (traktátusokat) tartalmazzák. A szövegben is találtam remek gondolatokat (különösen az Ávot traktátusban), illetve szellemes anekdotákat - ezeket valószínű majd itt a blogban is előszedem, ha az élet úgy hozza. A könyv kivitele pedig igazán remek és az autentikusság illatát árasztja magából: jobbról-balra kell lapozni, szerepelnek az eredeti héber oldalak is, illetve elegáns, szép megjelenésű kiadvány.

Ám az édes alapíz csakhamar fordult át keserűbe, sőt néha már savanyúba is, amikor elmélyedtem a tartalomban. Néhol egészen elképesztőnek találtam, sőt el se akartam hinni, amit olvasok! Nem kívánok senkit megbántani, különösen a vallásos zsidókat nem, de két gonosz mondat váltakozott a fejemben. Őszintén, az egyik az volt, hogy “akik ezt így kitalálták, nem normálisak!”, a másik meg a “borzasztó lehet ezt mind betartani!” Konkrétumnak hozok egy némileg humorosnak tűnő, de mégis holt komolynak szánt idézetet az Éruvin traktátusból, mely a szombattal kapcsolatos egyéb törvényekkel foglalkozik. Mint tudvalevő, szombaton nem végzünk munkát, ám a munka és tevékenység nagyon sokféle dolgot jelenthet. Totálisan értelmetlennek tűnik, de a traktátus egyik misnája a testváladékok(!) kérdését is szóba hozza a munka kapcsán, és a következőt írja:

“Az ember szombaton magánterületen állva nem vizelhet közterületre, se közterületről magánterületre, mert ez egyik területről a másikra történő szállításnak tekintendő. Hasonlóképpen: köpni sem szabad szombaton magánterületről közterületre, se közterületről magánterületre. Rabbi Jehudá azt mondja: még az is, akinek a nyála összegyűlt szájában, ne menjen négy könyöknyit közterületen, míg nem köp, mivel a köpet tehernek tekintendő. A háláhá nem ért egyet rabbi Jehudával.”

Szűzmáriaszentjózsef! Valaki komplikáltnak érzi a mózesi törvényeket a Bibliában? Nehezen érthetőek neki az ószövetségi szabályok? Nos, azt hiszem az ilyen olvasó a Talmudtól egyenesen frászt fog kapni! De a legvalószínűbb, hogy megkérdezi magában, hogyan lehetséges a vizelést és a szánkban lévő nyálat a munkával akárhogyan is összefüggésbe hozni? És ha még azt is hozzáteszem, hogy a Talmud ábrákkal gazdagon ecseteli mi a közterület és a magánterület, ahonnan és ahova az ürítés és köpés megtörténik, akkor azt hiszem csak zavartan lesünk majd, mint Ádám anyák napján.

Persze, ahogy fentebb említettem, a Talmudot meg kell tanulni olvasni, én pedig még ennek a kezdeti időszakában vagyok. Meglehet, sőt valószínű hogy a teljesen abszurdnak tűnő és valóságtól elrugaszkodott megállapítások tipizálnak, a példaszerű és nyakatekert szituációk mögött alapelvek közlésének a szándéka történik. Éppen ezért bőven éreztem sós ízt is a számban, amitől még szomjasabb lettem, hogy tovább foglalkozzak a Talmuddal és megpróbáljam megérteni azok indítékait és szándékait, akik ezeket a kijelentéseket képesek voltak évezredeken át megőrizni. Aki bármilyen vallási irattal foglalkozik, annak szert kell tennie arra a képességre, hogy túlnézzen a láthatókon.