Ahogy egy korábbi bejegyzésben említettem, véleményem szerint lassan-lassan elérkezünk a posztmodern kor határához. A feltételezhető korszakváltás után pedig az is elképzelhető, hogy valamiféle újabb "felvilágosodás" elé nézünk, melynek központi ideológiája a szcientizmus lehet. A tudományba vetett mély bizalmat és hitet ma már addig fokozzák egyesek, hogy a bibliai próféciák beteljesítését is tőle várják.
 |
| Yuval Noah Harari |
Az az elképzelés, hogy a Bibliában megjövendölt eszkatológia - benne a feltámadással és az örök élettel - nem természetfeletti úton, hanem tudományos megoldásokkal fog bekövetkezni, nem a posztmodern kor terméke. Ilyesmiről már évszázadokkal ezelőtt is többen fantáziáltak (például a 13. századi ferences szerzetes Roger Bacon, aki életelixír kifejlesztésével akarta megvalósítani a feltámadást), de mostanában mintha egyre erősödne az a fajta transzhumanista szemlélet, hogy az örök élet a tudomány kezében van.
A tudomány ma már nem pusztán a valóság megismerésére szolgáló eszköztár, hanem valláspótlék, mely lassan már az üdvösség egyfajta megvalósítási módja lesz. Első hallásra az elképzelés, hogy a tudomány szépen beteljesíti különféle technikai megoldásokkal a bibliai próféciákat, mindössze science-fictionnek tűnik, vagy legalábbis unatkozó szekularista teoretikusok gondolatömlenyének, de mégis egyre erősödőbb trendje van. A közelmúltban jelent meg két igen provokatív kötet a meleg zsidó történész, Yuval Noah Harari tollából. A könyvek elképesztően népszerűek, Harari rajongótáborát olyan emberek alkotják, mint Barack Obama, Bill Gates vagy Mark Zuckenberg. A tízmilliószámra fogyó kötetek közül a második a Homo Deus címet viseli, ami máris előrevetíti miről van szó a könyvben: az ember egyfajta "megistenüléséről". A homo sapiens megtanulta uralni a bolygót, a homo deus megtanulja uralni magát a halált is.
Harari szerint a homo sapiens eljutott addig, hogy szintet váltson: a történelem során először többen halnak bele abba, hogy túl sokat esznek, mint abba, hogy túl keveset. Többen távoznak az életből öngyilkosság miatt, mint terrorcselekmények vagy bűncselekmények okán. A globális járványokat megfékeztük, a háborúkat is visszaszorítottuk, hiszen a békére már nem mint a háború ideiglenes hiányára gondolunk, hanem mint normális és alapvető állapotra. Természetesen szó nincs arról, hogy ne lenne éhezés, járvány vagy háborúk: ezek valószínűleg sok millió áldozatot követelnek majd a jövőben is. Ennek ellenére Harari szerint e három tényező már nem érthetetlen, irányíthatatlan és elkerülhetetlen tragédia, hanem megoldható probléma az emberiség számára. Régen csak imádkozni tudtak az istenekhez miattuk, ma viszont tudományos alapon kezeljük az ilyesféle nehézségeket.
Márpedig ha mi ilyen ügyesek vagyunk emberiségként, és kezelhető problémákká szelídítettük az éhezést, a járványokat és a háborúkat, itt az ideje újabb projektek beindításának, mert "a történelem nem tűri a vákuumot". A 21. században pedig mi is lehetne jobb projekt nekünk embereknek, minthogy kísérletet tegyünk a földi halhatatlanság elérésére? Az öregedés elleni küzdelem tulajdonképpen nem más, mint a folytatása az éhezés és a járványok elleni harcnak, amit már amúgy is sikeresen teszünk. A tudományos szemlélet azért próbálkozhat szabadon, mert a halálra nem metafizikai módon tekint, hanem megoldandó technikai kihívásként, így nem kötik meg filozófiai spekulációk. És ha őszinték vagyunk, mindannyian szeretnénk elkerülni a halált! Ahogy Woody Allen szellemesen megjegyezte, amikor megkérdezték tőle, reménykedik-e abban, hogy tovább él majd a filmvásznon: "Inkább a lakásomban élnék tovább."
Nos, egyre több tudós pedzegeti annak lehetőségét, hogy a tudományos kutatásoknak a halál legyőzése és az örök ifjúság elnyerése lehetne a következő igazán komoly célja. Természetesen ez nem úgy történik meg, hogy egyszer csak valaki feltalál egy csodaszert, ami örök életet eredményez. Először is a jelenleg várható átlagéletkor küszöbét toljuk ki egyre messzebbre és messzebbre - amit amúgy is sikeresen megtettünk az elmúlt évszázadokban. A jövőbeli halhatatlanság kapcsán olyan is akad, aki transzhumanistaként nem a fizikai továbbélést képzeli el, hanem az emberi tudat feltöltéséről ábrándozik, ami az elragadtatás egyfajta technológiai megvalósítása lenne.
Örök élet, örök ifjúság, a tudat átmentése: mindez egyfajta módon nem más, mint a bibliai próféciák és boldog végidők tudományos alapú beteljesítése. Nem Jézus Krisztussal, hanem a tudománnyal teljesednek be az ősi jövendölések.
Örök élet, örök ifjúság, a tudat átmentése: mindez egyfajta módon nem más, mint a bibliai próféciák és boldog végidők tudományos alapú beteljesítése. Nem Jézus Krisztussal, hanem a tudománnyal teljesednek be az ősi jövendölések.
Túl azon, hogy elég kemény filozófiai kérdéseket vetne fel a lehetőség, ha az ember itt és most valamiféle módon örökké élhetne, az egész futurista eszmefuttatásból ismét az csendül fel számomra, hogy korszakváltás határa felé sodródunk, melyben a tudomány már egyfajta vallásként fog funkcionálni, mely az embert isteníti. Mondhatnánk erre, hogy nagyon nehéz lesz a tudományt vallásként értékesíteni, de ez nem igaz: sokak számára a tudomány már ma is vallás, ezért az átmenet nem lesz annyira feltűnő és emészthetetlen. Kérdés azonban, valójában milyen jövő felé sodródik a világ és benne a kereszténység? Ami pedig számunkra nagy dilemma, hogyan fogjuk megállni a helyünket ebben a korszakváltás utáni új kontextusban?
Az ilyen elméleteknek azért van létjogosultsága, mert az Isten gyanúsan csendben van.
VálaszTörlésNem vagyok biztos abban, hogy erre vezethető vissza ez a probléma. Ahogy elnézem az elméletek terjesztőit, inkább úgy tűnik, ha Isten hozzájuk beszélne, azt se hallanák meg. A bejegyzésben említett Harari például lépten-nyomon emlegeti, hogy Isten rég halott, csak még nem szabadultunk meg a holttestétől, ezért van vallás. Ez a tipikus újateista szleng, amely akkor sem hinne Istenben, ha a saját szemével látná.
TörlésHát egy isteni megnyilvánulás csodákra lenne képes :)
TörlésNem biztos. :-) Volt ilyen, Jézusnál. Illetve ő is elmondott egy sztorit, amiben valaki kb. ezt mondta (saját parafrázisomban): "talán ha látnának valakit, aki feltámad a halálból, az meggyőző lenne!" Mire Jézus: "Van Mózesuk meg próféták, ha azok nem győzik meg őket, akkor az se fogja, ha látnak egy halottat feltámadni!"
TörlésHát ebben nem értek egyet Jézussal :) szerintem egy konkrét, nyilvános, félreérthetetlen megnyilvánulás meghozná a gyümölcsét
TörlésHogy nézne ki konkrétan egy ilyen konkrét megnyilvánulás, ami mindenkit meggyőzne?
TörlésValami ilyesmire lenne igényem: "Mindjárt e gyötrelmes napok után a Nap elhomályosul, a Hold nem világít, a csillagok lehullanak az égről, és az egek erői megrendülnek. Akkor feltűnik az égen az Emberfia jele, és a mellét veri a föld minden népe, mert látja, amint az Emberfia eljön az ég felhőin, nagy hatalommal és dicsőséggel. Elküldi angyalait hangos harsonaszóval, s összegyűjtik a választottakat a szélrózsa minden irányából, az ég egyik szélétől a másikig."
TörlésBiztos távolból ezt én is megnézném. :P De asszem akkor már késő lesz félreérthetetlenül meggyőző jelről beszélni...
TörlésSzerintem nem lesz késő. Ha mégis, úgy igazságtalan lenne. Az emberek nem tehetnek arról, hogy ebben a világban nehéz eligazodni az "igazságok" között
TörlésSefa, ha nekünk, magyaroknak feltűnik az égen az Emberfia jele, akkor az amerikaiak, vagy az ausztrálok vajon el fogják-e nekünk hinni? Ezzel csak azt akarom mondani, hogy szerintem éppenhogy igaza van Jézusnak. Pl. ha neked megjelenne egy angyal és azt mondaná, hogy "eredj és térítsd meg a Boko Haram harcosait az ő gonosz útjukról" vajon nem arra gondolnál, hogy hallucináltál? De ha nem te, akkor a szeretteid? És még csak hibáztatni sem tudnálak, mert a hallucinációról vannak empírikus tapasztalataink, az angyali jelenésekről viszont nincsenek.
VálaszTörlésNézd csak meg jobban: "Akkor feltűnik az égen az Emberfia jele, és a mellét veri a föld minden népe, mert látja,"
TörlésEgyébként azok a felismerések, hogy pl. az ember teljes sejtállománya többször is kicserélődik az élete során, vagy az, amit a gerontológia állít, hogy senki sem az öregségbe hal bele, hanem valamelyik létfontosságú szerv diszfunkciója miatt, számomra azt erősíti meg, hogy az örök élet feltételezése nem irracionális gondolat. Persze ebből még egyáltalán nem az következik, hogy felesleges a Mindenhatóról beszélni, és maga az ember válik lassan mindenhatóvá.
VálaszTörlésKedves Minister, én sem érzem földtől elrugaszkodottnak, hogy kitoljuk az életkort. De ha eljátsszunk a gondolattal, hogy erre sor kerül és csaknem eljutunk a halhatatlanságig, az elképesztő durva hatással lesz a vallásokra (beleértve a kereszténységet is). Csak néhány kérdés, ha az ember elvileg nem fog meghalni, azaz pontosabban bár el tudja veszíteni az életét, de nem szükséges meghalni. Ebben az esetben...
Törlés- ... mi lesz az örök büntetéssel és üdvösséggel?
- ... hogyan értsünk olyan bibliai kijelentéseket, miszerint Isten 120 év körül maximalizálta az ember életképességét?
- ... úgy nagyjából hogyan értelmezzük az egész üdvtörténetet - benne a bűnnel, melynek zsoldja a halál... ha nem lesz halál?
Persze tudom, ez vaskos sci-fi ábrándozás, de mégis... ahogy magad is írod, van benne racionalitás.
Nem csak az akkori körülmények miatt történt az életkor korlátozása? Ha a körülmények megváltoznak a korlátozás akár meg is szűnhet
TörlésNekem a szöveg logikájából úgy tűnik, itt egy adott körülmény kapcsán hozott ilyen döntést Isten - de a döntése minden korra vonatkozik. (Persze most a megalapozott válaszhoz el kellene kezdenem exegetálni, de nincs hozzá kedvem :-P )
TörlésÉn csak annyit mondtam, hogy az örök élet feltételezése a tudomány fényében nem irracionális. Viszont továbbra is úgy gondolom, hogy Isten az örök élet feletti hatalmat soha nem fogja átadni az embernek.
TörlésSőt, nekem az élet meghosszabbításával is komoly aggályaim vannak. Idősek közt dolgozom, és azt látom, hogy bizonyos esetekben a biológiai funkciókat kétségtelenül képesek vagyunk tovább fenntartani. Régen, ha haldoklott egy idős ember, a család összejött, szépen elbúcsúzott, majd azt mondták, hogy "az Úr magához szólította." Kicsit sírdogáltak, aztán mindenki megnyugodott. Most be van ültetve neki egy pacemaker, ami nem hagyja szépen meghalni, és sok esetben csak a szenvedését hosszabbítja meg. Merthogy a szívdobogás mellé nem tudunk életminőséget is adni. Bár az örökélet-csinálás lehetősége is nyilván felvet teológiai kérdéseket, ez az etikai dilemma már most mindennapos.