"Ha a Biblia azt írná, hogy Jónás nyelte le a halat, én még azt is elhinném" - hallottam már "végső érvként" ezt a megjegyzést egy-egy elkeseredett vita végén, amely Jónás könyvének történeti valóságát akarta tisztázni. A kerek perec kijelentések azonban a legritkább esetben működnek, ha a Bibliáról van szó, ráadásul elvonhatják a figyelmet a fontosabb dolgokról...
Ám a parabolikus értelmezést vallók szerint ezek az érvek nem elegendőek ahhoz, hogy Jónás elbeszélését egy az egyben történeti leírásként kezeljük. Abban sem biztosak, hogy Jézus feltámadása és Jónás története között valóban olyan erős fonál húzódik, hogy annak elszakadása miatt sutba kellene dobni magát a feltámadást is. Hiszen Jézus leginkább egyfajta hasonlatként használta fel Jónás sztoriját, aki persze eleve nem támadt fel, hiszen meg sem halt az állat gyomrában. Legyünk őszinték: a narratíva számos problémás kérdést felvet, és itt most nem feltétlenül csak arra gondolok, hogyan képes valaki levegő nélkül egy bálnaszerű állat gyomornedveiben úgy túlélni napokat, hogy még egy zsoltár megkomponálására is van ereje közben. Lehet erre azt felelni - jogosan -, hogy Isten segítségével ez ugyanannyira nem okozhat gondot, ahogy a vízen járás vagy Jézus feltámadása sem okozott.
"History or story?" - teszi fel a kérdést az egyik ószövetségi bevezetéstudománnyal foglalkozó kötet Jónás könyve kapcsán, mintha nem lenne elég nyilvánvaló a válasz: mindkettő. Ahogy nagyjából igaz ez az Ószövetség összes történeti könyvére is. Történelem és történet látványosan keveredik egymással a Szentírásban, egyik a másikba fonódva, egyik a másikat szolgálva, és ami még fontosabb, egyik a másikat nem kizárva - amit pedig Isten és a redakció egybeszerkesztett, ember szét ne válassza, mindörökké ámen.
Nem jó dolog tehát sebészkéssel nekiszaladni a Szentírásnak, Jónás sztorijáról pedig gondolkodjunk akárhogyan, annyit szerintem mindenki el kell ismerjen: nem azért íródott, hogy emberek veszekedjenek róla, miként lehet túlélni három napot egy hal gyomrában.
Nem jó dolog tehát sebészkéssel nekiszaladni a Szentírásnak, Jónás sztorijáról pedig gondolkodjunk akárhogyan, annyit szerintem mindenki el kell ismerjen: nem azért íródott, hogy emberek veszekedjenek róla, miként lehet túlélni három napot egy hal gyomrában.
De kezdjük azért a történelmi háttérrel!
Jónás könyve kapcsán nehéz igazságot tenni. Mi mindenképpen el kívánjuk dönteni, mennyiben történelem amit olvasunk, ám bármennyire fájdalmas is, maga a kutatás nem rendelkezik ehhez elegendő ismerettel a szöveg hátteréről. A történelmi értelmezés mellett állást foglalók arra hívják fel a figyelmet, hogy az a legtermészetesebb olvasat, ha egyszerűen készpénznek vesszük a leírtakat. Egyrészt Jónás, Amittáj fia nagyon is valós személynek tűnik, aki II. Jeroboám ideje alatt élhetett. Másrészt a szöveg nyelvi megoldásai olyan elemeket tartalmaznak (gondolok itt főként a pogányok magatartására és a tengerészek reakciójára), ami szervesen illeszkedik a korszakhoz és teljesen reálisnak tűnik. A végső érv a történetiség mellett azonban az, hogy maga Jézus is hivatkozik Jónás könyvére. Sőt, saját feltámadásához hasonlítja Jónás három napját a hal gyomrában, ezzel pedig az érvelők szerint egyértelműen a történelmi valóság mellett tör lándzsát. Ha ugyanis Jónás narratívája nem történelem, akkor Jézus feltámadása sem lehet az, mert a kettő erős szálon kapcsolódik egymáshoz - teszi fel az "i"-re a pontot ez az érvelés. Mindemellett Jézus még Ninive lakóiról is beszél a későbbiekben, az utolsó idők ítélete kapcsán (Mt 12,40-41).
Az igazi kérdések azonban leginkább a történet további részleteit érintik, mert jelenlegi tudásunk szerint több szempontból sem igazolhatóak. Így például a Jón 3,3 szerint Ninive extrém méretű város volt, noha a város falait a régészeti kutatások jórészt feltárták, és annak alapján nem tűnt különösebben óriásinak. Sokan tudnak erről azok között is, akik a történelmi értelmezők közé tartoznak, és különféle módokon próbálnak válaszolni rá. Egyesek szerint bár a város nem volt túl nagy, Jónás minden sarkon megállt és hosszasan prédikált, ezért tartott három napi járóföldig bejárnia Ninivét. Mások a környező városokat, illetve az elővárost is hozzászámolják, így próbálva "felduzzasztani" Ninive méreteit sokkal nagyobbra. Ugyancsak nehezen elképzelhető, hogy Jónás prédikációjának hatására - melyről még azt sem tudjuk, hogy asszír nyelven hangzott-e el - ezrével térnek meg a zsidósággal teljesen ellenséges közegben. Homályosak a rangmegjelölések is: ahogy Pfeiffer mondja, "Ninive királyának" említése ma nagyjából úgy hangzik, mintha Anglia királyát "London királyaként" említenénk. Végül pedig, ahogy Soggin írja, Ninive maga nem úgy jelenik meg az egész elbeszélésben, mint a szerző korának egyik városa, hanem mint a réges-régi időkből elénk rajzolódó kép.
A szokásos kérdést persze ilyenkor lehetne feltenni: akkor most kinek van igaza? Csak történetről vagy történelemről is beszélhetünk Jónás könyve kapcsán? Az én meglátásom az, amit már a bevezetőben leírtam. Az Ószövetség nem "vagy-vagy" könyv, hanem "és" típusú irat, ha a történet és a történelem összefüggéséről beszélünk. A kettőt pedig nem lehet és nem is kell elválasztani: sebészkéssel az esetek többségében amúgy sem juthatunk messzire, mert nincs elég faktum a birtokunkban, hogy pontos vonalat húzzunk. A tapasztalat az, hogy a Biblia sok része ellenáll az ilyen próbálkozásoknak. És ha ez így van, akkor a felesleges erőfeszítések helyett a lényegesekre is lehetne koncentrálni. Ez szerintem különösen igaz Jónás könyve esetében.
A perdöntő bizonyítékok híján zajló, éppen ezért lezárhatatlan és meddő vita csak elvonja az ember figyelmét a lényegről: hogy ez egy igen speciális prófétai könyv, ami kivételesen nem a próféciára, hanem a prófétára koncentrál, és tele van nagyon fontos üzenetekkel. Így például azon kevés ószövetségi iratok egyike, amelyből felragyog a tény, hogy "az Ószövetség Istene" igenis nagyon kegyelmes tudott lenni a más népekhez tartozókhoz is - ellentétben a közhiedelemmel, mely csak a "vérengző istenség" ószövetségi képét képes maga előtt látni. (Sokan egyébként éppen az asszírokkal szembeni könyörület miatt a fogság utánra datálják a könyvet, amikor Izraelben már szélesebb körben elterjedt volt a gondolat a többi nép elfogadásáról.) Sőt, még azt is látjuk: Isten kegyelmes a Vele vitatkozó és lázadó prófétájához is. Sokak szerint talán az a könyv legtanulságosabb mondanivalója, hogy az isteni kegyelem folytán Jónás a halnak ugyanazon a testnyílásán távozott, mint ahol érkezett... Jónás könyvéből derül ki, hogy Isten nemcsak az emberek, de még az állatok sorsára is gondol - erről sem olvasunk túl sokat az egész Szentírásban. A krisztológiai mondanivaló önmagában kiemeli a könyv jelentőségét, ahogy az a tény is, hogy a humor, mint irodalmi eszköz sem túl sűrűn érvényesül a Bibliában - ám itt kétségkívül jelen van.
Csupa értékes üzenet, egy mindösszesen néhány oldalas narratívában!
Csupa értékes üzenet, egy mindösszesen néhány oldalas narratívában!
Teológusként nem akarok hazudni, és nem tagadom, hogy a Jónás könyve körül zajló, történetiséget érintő disputa persze minden lezáratlansága ellenére érdekes számomra, de végső soron mégis arra mutat, hogy megint túl sokat tudunk a keretekre koncentrálni az üzenetek helyett. Akár legendás, akár történelmi beszámoló, akár mindkettő ez a rövid kis könyv, nem engedhetjük meg azt a luxust, hogy a benne rejlő teológiai tartalom elhalványuljon a viták során. Mert ha mégis belemegyünk ebbe, éppen akkor csúszik ki a kezünk közül Jónás sztorija, amit pedig eredetileg megragadni akartunk a történeti kontextus segítségével.
Az ilyen vitákba egy ideig én is alaposan belebonyolódtam. Lázasan kerestem, milyen érvet lehet még felhozni mások meggyőzésére. Aztán megpróbáltam egyéb (pl. lélektani, szociológiai) szempontok alapján értelmezni a vitát.
VálaszTörlésMost a katonai kiképzések logikája jutott eszembe: Áss egy gödröt, majd temesd be! Addig, amíg gondolkodsz, és vitatkozol, hogy ennek így nincs semmi értelme, nem vagy jó katona. A kiképzés arról (is) szól, hogy a gondolkodást, az értelem keresését, a tekintély megkérdőjelezését megtörje. Sajnos én látok egy hasonló logikát a fundamentalista érvelésben: "Amíg nem fogadod el a bibliai szöveg feltétlen tekintélyét (ami ugye azt is jelenti, hogy igenis lehet zsoltárt komponálni egy hal gyomrában), kérdéseket teszel fel ezzel kapcsolatban, nem vagy jó katona."
Ráadásul a "tiszteknek" azaz a lelkészeknek, tanítóknak is ez egy roppant kényelmes álláspont. Nem kell sokat olvasni, bonyolult bevezetéstani problémákkal foglalkozni. Az abszolút tekintélyre hivatkozás sokkal egyszerűbb, kényelmesebb. Hogyan lehetett a fajokat átmenteni Noé bárkájában logisztikailag? A legegyszerűbb, és legkényelmesebb válasz, hogy a Biblia szerint meg lett oldva és kész.
Az a baj, hogy mivel a bibliai szöveg tudományos vizsgálatában, a kritikai módszerek kidolgozásában teológusok, tehát elvileg hívő emberek jártak az élen, a fundamentalisták ezt sohasem fogják megbocsátani.
Valóban nem fogják, de őszintén szólva engem nem érdekel, hogy a fundik kinek bocsájtanak meg. :-) Ahogy elnézem, a biblikus kutatókat sem: ők teszik a dolgukat és kutatnak, ami nagyon helyes is.
TörlésA sértődött reakciók tehát egyre kevésbé izgatnak, ami viszont érdekel, az csakis az igazság. Jónás könyve kapcsán pedig (én legalábbis így látom) nincs akkor súlya a történetiségnek, mint a Biblia más helyein. Mivel a kérdés végső soron eldönthetetlen a rendelkezésünkre álló források szűkössége és elégtelensége miatt, ezért talán nem is érdemes nagyon belebonyolódni sem. Jónás könyve igazságát amúgy is a teológiája adja.
Én fundamentalista vagyok, de őszintén szólva nem érzem át az egész probléma komolyságát. Jónás könyve egyértelműen egy igényesen és szórakoztató stílusban megírt irodalmi mű, ami az eseményeket megfelelően szerkesztett, magas művészi értékkel is bíró formában tálalja. Egy musical például, még ha teljesen igaz történetet is ír le, berak ide-oda egy dalbetétet. Nem von le semmit a történet valóságtartalmából, hogy amikor eredetileg az megtörétnt, akkor az eredeti főhős nem fakadt dalra a legdrámaibb pillanatokban tökéletes hangon - tudjuk, hogy ez egy műfaji eszköz, amelynek az a célja, hogy a hallgató számára átadja, hogy mit érez a szereplő. Jónás lehet, hogy nem állt neki hárfával a kezében zsoltárt énekelni a hal gyomrában elsőre egy hibátlan költeményt produkálva, de mégis ami le van írva, az hűen tükrözi azt, hogy milyen változás állt be Jónás állapotában, és hogyan imádkozott Istenhez.
TörlésA hal témát én sem látom túl nagy problémának - nem tudjuk, hogy mi nyelte le Jónást, a héberben csak annyi áll, hogy egy nagy vizi élőlény (dag gadol, ahol a dag halat jelent, ami a szótár szerint bármilyen vizi élőlényre vonatkoztatható). A 3 éj és 3 nap, valamint a 3 járóföld, és ezek simán lehetnek a kor kifejezései vagy hebraizmusok, ami kb. annyit jelent, hogy "sokáig" volt Jónás ott, és hogy "nagy" volt a város (megj: azon is szoktak vitatkozni, hogy Jézus esetén hogy jön ki a 3 nap).
Azzal egyébként egyetértek, hogy azért, mert Jézus Jónáshoz hasonlítja a saját eltemetését, nem feltétlenül tesz a kettő közé egyenlőségjelet - tehát Jézus feltámadásának történetisége nem követlei meg a Jónás story történetiségét. Ha azt mondom pl. hogy "ráléptem és bevertem a fejemet a gerebjébe mint Tom, amikor üldözte az egeret a Tom&Jerry-ben", akkor érthető, hogy ugyan Tom esete csak fikció, de az, hogy én beütöttem a fejemet, fájóan valóságos. Tehát szerintem nem túl jó abba az irányba terelni a témát, hogy ha valaki nem tudja teljesen elhinni Jónás történetét, akkor már nem is lehet keresztény és nem hihet Jézus feltámadásában, mert az minden szempontból kontraproduktív érvelés (miért akarnánk bárkinek nehézzét enni a hitet?). :)
De mégis, azt gondolom, hogy Jónás esetében (hasonlóan pl. Jób történetéhez) igenis hozzáad a dologhoz, ha úgy tud valaki gondolkodni a történetben foglaltakról, mint valós élethelyzetről, nem pedig mint egy tanmeséről (tehát Isten nem csak a mesében bocsátott meg Ninivének és Jónásnak, hanem igazából, stb.) - én legalábbis mindkettőre valóságos eseményként gondolok.
"de őszintén szólva nem érzem át az egész probléma komolyságát"
TörlésSteve, egyetértek a kommenteddel, de éppen azt csillogtatod benne, amiről a bejegyzés is szólni akart. Ebből pedig úgy látom, valamennyire csak megfogtad a lényegét is. :-)
Jónás sztorijában (szerintem) keveredik a valós, megtörtént történelem és a fiktív elemek. Musicales példád zseniális, tényleg hasonlít rá ebben az értelemben. Márpedig ha ez igaz, akkor a legtöbb bibliaolvasóban és szkeptikusban adódik a kérdés: hol van a határ a kettő között? Azaz, meddig tart a "musical" és meddig a mögötte rejlő "történelem"? Nyilván Jónás a hal gyomrában (ha valós történetről van ezen a ponton szó) nem vett elő egy papiruszt, hogy lekörmöljön egy zsoltárt - de ez nem jelenti azt, hogy akár utólag ne rakhatott volna hozzá (ő vagy mások) egy ilyen költeményt, hogy kifejezzék mit élt át a próféta.
Amiről én írni akartam, hogy nem biztos, hogy ez egy jó kérdés. A tapasztalat az, hogy a Biblia ellenáll az olyan kísérleteknek, melyek a kettőt sebészkéssel megpróbálják elválasztani egymástól. És ha sok időt foglalatoskodunk, hogy elválasszuk amit Isten és a redakció egybeszerkesztett, talán az elvonja a figyelmünket a könyv mondanivalójáról - pedig azért íródott meg.