Azt hiszem be kell vezetnünk hivatalosan is egy új fogalmat a kispap vagy szerpap mellé: ez pedig a sztárpap. Időről-időre előbukkannak olyan - főként katolikus - egyházi személyiségek, akik a szélesebb társadalom szemében nagyon felkapottá és ismertté válnak, még ha nekik nem is ez volt a céljuk. Hodász Andrással is ez történt, illetve még valami: egy homoszexualitásról szóló botrányműsor egyik szereplőjévé vált, és az elégedetlen liberális oldal most rajta is köszörüli a nyelvét. Rosszul teszi.
Kicsit sajnálom, hogy az elmúlt időszak több bejegyzésében is konkrét személyekkel foglalkoztam - előbb Ákos, aztán Ruff Tibor, most pedig András atya van terítéken -, mert ez azt a látszatot keltheti, mintha kötekedni szeretnék velük. Erről természetesen szó sincs, de egyszerűen életem filmkockái valahogy most úgy peregnek, hogy az ingerküszöbömet elérő események mindig konkrét emberekhez kapcsolhatók. Ez történt most is, ráadásul egy szó szerint meleg témában.
A számomra egyébként nagyon szimpatikus fiatal katolikus pap, azaz Hodász András atya azonban nemcsak az én ingerküszöbömet ütötte meg, hanem úgy nagyjából a mértékadó liberális sajtóét is. Történt ugyanis, hogy András atyát a köztelevíziónak csúfolt egyik csatornán a homoszexualitásról szóló műsorba invitálták - melynek nem titkolt célja az volt, hogy a melegeket gyógyításra szoruló, beteg embereknek fesse le a nézők számára. Hogy a melegek tényleg betegek és segítségre szorulnak, avagy ez egy szűklátókörű és igazságtalan szemlélet, arról régóta folyik a késhegyre menő vita a liberális-konzervatív frontokon. Mindazonáltal a koncepciót jól mutatja a tény, hogy a műsorba úgy hívták meg az ellenoldalt képviselő egyik ismert szervezetet, hogy az csak órákkal az adás előtt értesült a meghívásról, így annak eleget tenni nem tudott.
Nos, én megnéztem ezt a műsort és kifejezetten András atya miatt tettem. Bevallom őszintén, engem egyáltalán nem zavart, hogy az egész produkció egy felvállaltan konzervatív értékrend mellett érvelt a homoszexualitással szemben. Ami zavart, az a pártatlanság látszata, az elfogulatlanság színlelése. A műsor azt sugallta, hogy a vita a meg nem jelent ellenoldal miatt maradt el, de amúgy itt mindenki az objektivitásra törekedett volna - vagyis a műsor szervezői nemcsak hogy kihagyták az ellenvéleményt képviselőket, de még rájuk is tolták ezért a felelősséget. Témától függetlenül, nagyon utálom az ilyesmit, visszataszítónak tartom, talán nem kell megmagyarázni miért. De vegyük észre, hogy András atyának emiatt egy eleve manipulált kontextus díszletei közé kellett belépnie, és ott megszólalnia, mint az egyház hangja. Mivel korábban már láttam vele készült interjúkat és előadásait is hallgattam, ezért figyeltem az átlagosnál is jobban a szavait, hogy mihez kezd ezzel a helyzettel. Aztán szembesültem azzal, hogy vele mihez kezdett a liberális sajtó. Utóbbihoz fűznék néhány gondolatot.
Először is, szerintem fontos, ha egy közfigyelemben álló embert meg akarunk érteni, akkor azt talán ne egyetlen szereplése alapján tegyük. András atya az elmúlt években csomó helyen felbukkant: írta a 777 blogot, számos tévéműsorban interjúzott, egy könyv szerzője, valamint még a TedXDanubia egyik előadója is volt. Ha valaki veszi a fáradtságot, akkor ebben a szélesebb perspektívában láthatja a szóban forgó beszélgetést is. Nekem eddig az volt az összképem Hodász Andrásról, hogy képes kiállni a hagyományos értékek mellett, miközben azért kormánykritikus tud lenni, valamint széles teológiai műveltséggel rendelkezik - s ami a legfontosabb, nagyon is párbeszédképes. Mindezek alapján egyáltalán nem olyasvalakinek tűnik, aki vette a kalapját és elment kiélni a homofóbiáját a kormánypárti médiába - merthogy nagyjából ezt exponálja a liberális oldal, mintha nem venné észre, az ilyesmi mennyire nem illik bele Hodász eddigi portfóliójába.
Másodszor vegyük már észre, hogy egy katolikus papról van szó. Ez nem jelentéktelen tény a kérdésben. Tényleg a fejünkhöz kellene kapni, mert valaki katolikus papként a saját egyháza tételeit és tanításait a magáénak vallja? Vajon nem inkább az lenne a furcsa és zavaró, ha ennek az ellenkezőjét tenné? Úgyhogy itt is a kontextust érdemes figyelni: vajon mennyire vállalhatatlan Hodász atya megnyilvánulása a sajátjaihoz képest? Milyen reakciók várhatók el a katolikus egyház irányából egy ilyen témában? Értem én, hogy a katolikus egyház korántsem olyan homogén, amilyennek a kívülállók azt képzelik, és a vélemények széles spektruma előfordul benne - de azért a homoszexualitás kérdéséről tudtommal van egyházi állásfoglalás, amit az egyház képviselője talán a magáénak vallhat és megjelenítheti a közbeszédben. Ezért felelősségre vonni pont olyan, mintha egy muszlimot számon kérnének, amiért olvassa a Koránt és hisz Allahban.
Harmadszor, a kritikusok mintha szelektíven hallgatták volna a műsort, és talán nem tűnt fel számukra, hogy Hodász többször is olyan értékek mellett állt ki, melyek éppen egy magát liberálisnak nevező ember számára kiemelten fontosak lehetnek: a szólás- és véleményszabadság, avagy a párbeszéd elkerülhetetlensége és nyílt felvállalása. Ugyancsak felhívta a figyelmet arra is, hogy a stúdióban lenne a helyük azoknak, akik az ellenvéleményt képviselik, és bizonyos kérdésekre nekik lenne szerencsés válaszolni. Megtörténhetett volna, hogy ezeket a mondatokat szemezgeti ki a másik oldal a beszélgetésből, vagy legalább megemlíti őket, de ez nyilván nem állt érdekében.
Félreértés ne essék: nem vagyok András atya fogadatlan prókátora, védőügyvédje, de még távoli ismerőse sem. Nem szorul a védelmemre, és ahogy olvasom saját álláspontját a történtekről, korrekt módon meg tudja védeni saját magát. Amiről a fentiekben írtam, az részben ugyan miatta pattant ki, ám valójában egy nála szélesebb jelenségre mutat. Nekem úgy tűnik, nem Hodász homofób, hanem a liberális oldal érez szorongást: ha meglátnak egy papot, az ezek szerint önmagában az elutasítás reflexét váltja ki belőlük. Ilyenkor még az sem számít, ha az a bizonyos pap nem olyan, mint ahogy egy tipikus paptól egyébként azt megszokhattuk, hanem számos ponton közel áll a mai világ bevett értékeihez.
Akkor talán hívjuk ezt papfóbiának!
Jó a poszt, és kérdés, hogy ha ennyire nulla a fogadókészség a "nyitott" oldalon, ha ennyire zsigeri ott az elutasítás, akkor reális-e ideális keretek megteremtését várni - mintha a "nyitottság" tényleg nyitottság lenne, és nem csak álca?
VálaszTörlésHa úgy vesszük, az általad írt "manipuláció" (hogy az ellenoldalnak meg van nehezítve az odaérés) teátrálisan kihangsúlyozza, hogy nincs meg a nyitottság az ellenoldalon. Ahogy egyébként te is megállapítod, hogy tényleg nincs meg. Az igazság mondatik ki, csak nem überkorrekt eszközökkel.
Jobb lenne hamiskártyásokkal szemben kínosan ügyelni a protokollra, különben?
Baj az, ha kisebb stiklit is bevállalva buktatjuk le a hamiskártyást? Hosszú távon jobb, szebb, elegánsabb lenne az eredmény stikli nélkül?
Ezek nem költői kérdések, hanem bennem is valódi dilemmák. Ugyanis a választók mintha nem a kínosan fair play-t várnák és díjaznák.
Laci, ezt nincs hova ragozni: a Háttér Társaság (azt hiszem így hívják őket) elment volna egy vitára, de nem korrekt módon hívták meg őket és pont. Nem is az a kérdés, kiben mekkora nyitottság van, hanem az, hogy a tévénézőknek így még arra sem maradt lehetőségük, hogy legalább meghallgassák az álláspontokat. Ám legyen, tegyenek úgy, mintha meghívnának az ellenoldalt is: de ha az nem jön el, legalább ne rájuk tolják a felelősséget ezért, és ne próbálják a műsort úgy beállítani, mintha az objektivitásra törekedne. Ez nem fair sehogy sem.
TörlésSytka, tulajdonképpen azt gondolod, hogy ha időben szólnak a szivárványos oldal képviselőinek, akkor elmennek egy ilyen műsorba? Valóban csak ennyi kellett volna, hogy megjelenjenek egy szerintük megengedhetetlen, sőt illegitim hangvételű programhoz "asszisztálni", jelenlétükkel mintegy legitimálni?
TörlésA műsor jelentős részben arról szól, hogy a konzervatív másként gondolkodók ki vannak rekesztve, üldözésnek vannak kitéve nyugaton. A kirekesztőnek és üldözőnek nevezettek keleti elvbarátai mit tudnak ehhez hozzátenni? Hogy egy szó sem igaz az egészből, fikció?
Bocs, keresztbe kommentáltunk. Én elég sok szivárványosan gondolkodóval beszélgetek (amennyire lehet), és azt látom, hogy egyenesen büszkék rá, hogy nyugaton elhaladt odáig a társadalom, hogy egy ilyen műsor nem kerül adásba, nincs rá lehetőség. Nincs aki elkészítse, szerepeljen benne, leadja. Ez szivárványos nézetben egy erkölcsi magaslat, ahonnan nem szabad visszafordulni a völgy felé.
TörlésHogy nálunk még készíthető és leadható ilyen műsor, az a sötét, tudatlan maradiság ékes bizonyítéka a szemükben, amit sürgősen orvosolni kell, akár nemzetközi szankciókkal. Ebből a hozzáállásból következik, hogy nem a meghívás időbeliségén múlik a megjelenés, és akármennyivel előbb szólnak nekik, nem igazán valószínű, hogy ők "asszisztáljanak".
Hogy te hiszel ebben, az szerintem kedves, némileg gyermeki naivitás, a sytkaságod része.
Ebben a kérdésben most teljes mértékben Vértes Lacinak kell hogy igazat adjak. Szép dolog a pártatlan közszolgálatiság, jó lenne, ha lenne nálunk ilyen, de egyre inkább úgy tűnik, hogy már nyugaton sincs ez meg. Legfeljebb ott nem annyira konkrét pártok, hanem ideológiák és érdekcsoportok felé elkötelezett a sajtó. Ami önmagában még nem is lenne nagy baj, ha nyíltan felvállaltan tennék ezt. De különösen a progresszív ideológiát képviselőkre jellemző az, hogy a véleményüket, az értékrendjüket nem egy, a többivel egyenrangú véleményként, értékrendként kezelik, hanem az erkölcsi magaslat legtetejére helyezve magukat, a többi véleményt és értékrendet alacsonyabbrendűnek, sőt károsnak tekinti, ezért azokkal szemben szinte bármilyen eszközt jogosnak vélnek felhasználni.
TörlésSzerintem - a simlisségtől eltekintve - már az is értékelendő (liberális szemszögből is), hogy egyáltalán megszülethetett, adásba kerülhetett egy ilyen műsor. Az pedig tényleg valós dilemma, hogy a helyzetével visszaélő, tisztességtelen eszközökkel játszó ellenfél ellen meddig tartható a fair-play?
Discipline, Laci:
TörlésAlapvetően igazatok van, szerintem sem játszik a liberális oldal tisztességesen ebben a kérdésben. Nagyon találó az a megjegyzésed Discipline, hogy a véleményüket és értékrendjüket a top-level szintre helyezik és az lesz az origo-ja innentől kezdve minden másnak. Meddig tartható a fair play ezzel szemben? Szerintem annál tovább, mint ahogy a "közszolgálati" médium tette.
Az ellenoldal pökhendisége ugyanis nem lehet erkölcsi indok a kamuzáshoz, színleléshez és az objektivitás látszanának eljátszásához. Azért, mert a liberális oldal meleg aktivistái felülről osztják az erkölcsiséget, ez nem kellene hogy a konzervatív oldalt színjátékra kényszerítse. Én minden körülmények között az egyenesség híve vagyok: vagy ne hívják meg őket, de akkor vállalják fel, hogy itt most csak az egyik oldal hangja hallatszódik (ezzel semmi bajom, ahogy a bejegyzésben írtam is), vagy hívják meg őket tisztességes módon és legyen érdemi vita, melynek során tessenek rámutatni arra, hogy a liberális észjárás önmagát helyezi mindenek felé.
Viszont ezt a sunyi "úgy-teszünk-mintha-objektívek-lennénk" hozzáállást és mindenestül elvetem, és teljesen hidegen hagy melyik oldal műveli.
A műsor szerintem nem tesz úgy, mintha objektív lenne, az első szótól kezdve markánsan konzervatív álláspontot hangoztat, egy nem konszenzusos modellben.
TörlésNyugaton szerintem pont úgy fajult el a helyzet a mai állapotig, hogy a konzervatívok őszintén hittek a higgadt párbeszéd lehetőségében, majd azt tapasztalták, hogy trükkösen kifogy alóluk minden fórum, ahol ezzel próbálkozhatnak. Lassan karanténba kerültek, informálisan B-listázódtak. Naivak voltak az ordas baloldallal szemben - mint te.
Jelen kormányunk erénye, hogy ezen fordítani képes úgy, ahogy másnak nem sikerült eddig a nagy és sikeres demokráciákban. (Focimeccses stílusban előadva, egy-egy bodicsek nem számít, előnyszabály van, gólokat kell rúgni úgy, hogy a közönségnek is tetsszen. Érthető, hogy a finnyás értelmiség hörög, a többség meg tapsol.) Újra a demokratikus fórumok szimmetriája felé haladunk, miközben a nyugati világ kifelé halad a szólásszabadságból.
Laci, néha az a benyomásom, hogy mi ketten egy párhuzamos univerzumban élünk, és onnan kommentelünk át a másiknak. Van azonban olyan, amit egyszerűen nem lehet másként látni, de te mégis megpróbálod. Erre gondolok:
Törlés"A műsor szerintem nem tesz úgy, mintha objektív lenne, az első szótól kezdve markánsan konzervatív álláspontot hangoztat, egy nem konszenzusos modellben."
Ha egy műsor...
a) ... meghívja az ellenoldalt (most hagyjuk azt, hogyan)
b) ... többször meg is említi, hogy ők megpróbálták az ellenvéleményeknek helyet adni
... az minden forgatókönyv alapján az objektivitásra törekvés jele. Itt a készítők bevallott szándékuk szerint a véleményeket akarták megjeleníteni, de hát ugye a melegeket képviselő társaság nem kívánt élni a lehetőséggel... Ha te itt a fekete-fehér tények ellenére nem látod mi folyik, akkor a hiba a te készülékedben van.
Ahogy valahogy nem veszed észre azt sem, hogy mindez egy köz szolgálatát ellátni hivatott intézményben zajlik, melynek egy minősítetten hírhamisító ember ül a vezérlőszékében.
A másik pedig, hogy érzésem szerint erősen OFF ez a párbeszéd, hiszen a bejegyzés nem a hitvány és az éppen regnáló kormánytól függetlenül talpnyaló közmédiáról szólt, hanem Hodász András atyáról, ahol éppen a liberális oldalt vontam kritika alá. Ezek után meglehetősen furcsák a rólam szóló, személyeskedést sem nélkülöző megjegyzéseid.
Itt viszont Sytkának adnék igazat, aki egy abszolút erkölcsi mércét képvisel ebben a kérdésben. És ha már van egy abszolút erkölcsi mércénk, akkor nem alkalmazhatunk kettős vagy akárhányas mércét helyzettől függően. Attól még, hogy a céllal egyetértünk, ha erkölcsileg kifogásolható módon akarja valaki azt a célt elérni, ezt szóvá kell tennünk.
TörlésCsakhogy van a dolognak egy másik oldala is. Nem vagyok szakértője sem a politikának, sem a történelemnek, de amennyit ismerek ezekből, abból azt szűrtem le, hogy a politikában soha nem érvényesült abszolút erkölcsi mérce (esetleg csak olyan totalitárius rendszerekben, ahol a hatalom a saját erkölcsi elképzeléseit tette meg abszolút mércének - de még ott sem érvényesült ez tökéletesen). A politikában az abszolút erkölcsi mérce elvárása szerintem is egyfajta naiv idealizmus. Ezért nagy dilemma az, hogy a kereszténység hogy viszonyuljon a politikához, milyen szerepet vállaljon abban.
Sytka, elnézést a személyes észrevételekért. Engem egy szoci háttérember nevezett naivnak 15 éve, amikor úgy vélekedtem a jelenlétében, hogy a pártok őszintén és érdek nélkül igyekeznek jobbá tenni közösségünk életét, vagy legalábbis ezt kellene tenniük, vagy legalább elérhető, hogy némileg ezt tegyék. Igazság szerint én is megsértődtem egy kicsit, hogy lehet rám ilyet mondani?! Úgyhogy elnézést, nem a sértés volt a szándékom, hanem a helyzetfeltárás, a rálátás fokozása.
TörlésA műsort még egyszer megnéztem feleségestől, és őszintén azt gondolom, hogy bal-libként az első 3 percben kb. 50 elfogultan konzi (nem-PC) megfogalmazás hangzik el, amitől bal-libként kitépném a hajam, és otthagynám a stúdiót akkor is, ha egy évvel előtte hívtak meg. Én semmiféle objektivitásra törekvést nem látok - és ez nem feltétlenül baj, mondom közéletfejlesztőként. Ez egy vállaltan egyoldalú konzi műsor, amibe csak díszletnek, martaléknak invitálnának más felfogásút.
Továbbá, Hodász András sem azt mondja szerintem, amit te hallasz. Ő komolyan veszi, hogy a másként gondolkodók nem akartak eljönni, és ezt rájuk jellemzőnek, az ő szegénységi bizonyítványuknak tartja. Arra is kitér, hogy a harcosan szivárványos álláspontot képviselők egyrészt nem értik meg igazán az érintetteket, másrészt belsőleg bizonytalanok az igazságukban, ezért vehemensek. (Utóbbival nem értek egyet, de H.A. ezt mondja.)
Meg aztán, 20 perc arról, hogyan nyomják el nyugaton a nem bal-libeket?! Ez nem egy konszenzusos, objektivitásra törekvő álláspont, hanem vádirat és egyben ítélet. Ehhez bal-libként én bizony nem asszisztálnék. Kitalálnék valami jónak hangzót, hogy ne kelljen, és jól jöjjek ki a távol maradásból.
Igazad van, ez az egész némileg off H.A. személyéhez képest, bocsánatot kérek, ha megsértettelek, és nem győzök csodálkozni, milyen másképp láthatja két különböző attitűdű ember ugyanazt a műsort.
Laci, köszönöm a korrekt hozzáállásodat, nem bocsájtok meg, mert nem is haragudtam. :-) Inkább csak töprengtem azon, mivel érdemelhettem ki a hangnemet, de arra gondoltam, lehet neked is rossz napod, problémáid, nyomaszthatnak dolgok, tehát próbáltam megérteni. Semmi gond!
TörlésAz állításomat a műsor inkorrektségéről én továbbra is fenntartom, de ezen végképp nem éri meg összeveszni. :-)
Mindazonáltal én is problémának látom a liberális oldal hozzáállását, amivel ráadásul éppen az általuk hangoztatott alapértékeknek mondanak ellent: szólás- és gondolatszabadság legyen ugye, de aki mást szól és gondol, az szalonképtelen és azonnal a partvonalra kerül. Ez amúgy egy akut probléma a liberális térfélen.
Köszi a megértést, tényleg problémáim vannak... Kb. 100 súlyos probléma jár a fejemben, amelynek a triviális megoldásáról írnék egy általános optimizmusra biztató könyvet.
TörlésAz utóbbi időben erősödő meggyőződésem, hogy a pesszimistákat mozgató ügyek önmegoldók, hiszen a világ 2000 éve meg van váltva egy tökéletes módszertannal.
H.A-ra visszatérve egy kérdés erejéig: mintha lenne köztetek némi hasonlóság, te is így látod?
Sytka, te őszinte meggyőződésből vagy liberális, de ez ma már pusztulófélben lévő, veszélyeztetett faj! :) Ráadásul abszolút erkölcsi mércével rendelkezel, és ezt következetesen alkalmazod is, ezért látod át a liberális oldal problémáit is. De sajnos az a helyzet, hogy a liberális oldalt már csak idézőjelben lehet liberálisnak nevezni, egyre inkább a baloldali haladó ideológia fogságába kerül ez az oldal, és a valóban liberális érzelmű emberek egyre inkább távolodnak tőle.
TörlésLaci:
Törlés"H.A-ra visszatérve egy kérdés erejéig: mintha lenne köztetek némi hasonlóság, te is így látod?"
Ehh, hát igen, ez nekem is eszembe jutott. Nem tudom ez rossz hír-e vagy sem, de igazad van, valóban vannak közös pontjaink, vagy legalábbis markáns helyeken vannak közös pontjaink.
Discipline:
"De sajnos az a helyzet, hogy a liberális oldalt már csak idézőjelben lehet liberálisnak nevezni..."
Pontosan ez a helyzet, ezért én soha nem veszem magamra a liberális címkét. Nem pusztán azért, mert ez egy politikailag agyonterhelt fogalom (túl sokat kellene magyarázkodni miatta), hanem mert olyan, mintha önmagától is valahogy elsodródott volna. Nem tagadom, számomra a szabadság - szabad gondolkodás, szabad kételkedés, kérdésfeltevés, véleményartikulálás, stb... - alapvető kiindulópont, ami nélkül ezt a rövid és alaposan megterhelt, csak egyszer leélhető életet szerintem nem éri meg leélni sem. Én ezt fontosabbnak érzem, mint a konzervatív hagyományőrzést és továbbadást, noha látom annak is a létjogosultságát és előnyeit. Csakhogy ma a liberális állapot inkább a devianciával, keretnélküliséggel, elvtelenséggel fonódik össze, ezeket pedig nem tudom felvállalni. Az addig rendben, hogy a szabadságba bele kell férjen a keretek feszegetése (sőt, ezt helyes tenni véleményem szerint), de a kemény liberalizmus szerint lassan már keret sem lesz, amit feszegetni lehetne. No, ezt hülyeségnek tartom és vállalhatatlannak. Akkor inkább maradok "veszélyeztetett faj", ahogy te is írod. :-)
Hopp, ezt ki ne hagyjam:
Törlés" Kb. 100 súlyos probléma jár a fejemben, amelynek a triviális megoldásáról írnék egy általános optimizmusra biztató könyvet."
Írd meg! Én elolvasom, már miattam megéri! :-)
Liberálisnak lenni módszertan: a lib ember "szabadon" szoci vagy "szabadon" konzi. Nem harmadik pólus tehát, hanem a két pólus egyikének vagy másikának "szabad" változata. Ha mindkét pólus viszonylag "szabad", akkor külön lib-nek lenni értelmetlenné válik, valami ilyesmi van ma. Nem mert veszélyben a lib, hanem mert univerzális lett, szinte mindenki lib a módszertanában. (Én is.)
TörlésHa valóban egyetemes mércét szeretne az ember, az sokkal bonyibb, mint véljük: tényleg mindenkire érvényes, ott is, ahol nem várnánk, és ahol fáj, ahol nem trendi, ahol hisztiznek tőle. A fenti poszt nem annyira egyetemes mércét képvisel, mint (jó szándékból) kettőset: szigorút befelé, megengedőt kifelé. Egyetemes az azonos szigor lenne.
Sokan foglalkoznak azzal, hogy rossz bort inni és vizet prédikálni. Állítom, hogy vizet inni és bort prédikálni is legalább olyan rossz, sőt többet árt a világnak. Helyzetbe hozza a gátlástalanokat, akik féken tartására az összes társadalmi struktúrát kifejlesztettük a történelem során. Az igazságosság keskeny ösvénye azt prédikálni mindenkinek, amit ténylegesen iszol, és közben teret hagyni a sokszínűségnek.
Ha bal- és jobboldal felosztásban gondolkodunk, akkor a liberalizmus tényleg tekinthető inkább módszertannak, mint akár egy alternatív iránynak, akár egyfajta egyensúlyi állapotnak a két oldal között. Azzal viszont nem egészen értek egyet, hogy mindkét pólus egyformán, legalábbis ezzel egyre inkább ellentétes tendenciák kezdenek mutatkozni. Míg a liberalizmus korábban inkább a jobboldalhoz kapcsolódott, a 20. század folyamán egyre inkább összefonódott a baloldallal, míg végül a baloldal szinte teljesen elnyelte azt. Ettől a baloldal egy kicsit liberálisabb lett, de nem lett kevésbé baloldali, a liberalizmus viszont sokkal balosabb lett és lassanként egyre kevésbé liberális. De ugyanakkor a jobboldalra is erősen hatott a liberalizmus. A liberalizmus origóként való beállítása miatt a mérsékelt, centrista erők mindkét oldalról errefelé tendálnak, de mivel a liberalizmus a baloldallal már jobban össze van fonódva, ez magát az origót húzta el balra, így az erre tendáló mérsékelt jobboldal sokat veszített saját jobboldaliságából.
TörlésAz egyetemes mércéről az a véleményem, hogy igenis lehet, sőt kell, és meglehetősen egyszerű is alkalmazni - amíg az ember nem bonyolódik a politikába. Ahogy politikai oldalakban, érdekcsoportokban, társadalmi helyzetbeli és érdekkülönbségekben, stb. kezdünk el gondolkodni, onnantól tényleg "bonyivá" válik a dolog. Liberális demokráciában legalábbis mindenképpen. Mert amúgy egy rendes parancsuralmi rendszerben sokkal könnyebb egységes mércét alkalmazni. :)
Én őszintén szólva nem is tartom jó rendszernek a liberális demokráciát. Mivel azonban nem tudok jobbat, ami jelenleg reálisan megvalósítható lenne, nem is nagyon ügyködök a megdöntésén.
*jav.: hogy mindkét pólus egyformán szabad lenne.
TörlésÉs kimaradt az ellentétes tendenciák leírása:
Míg a liberális baloldalon a Sytka által is bírált elvtelenség, keret nélküliség és haladó balos véleménymonopólium veszélyezteti a klasszikus értelemben vett szabadságot, erre válaszreakcióként a jobboldal szélsőbb régióiban egyre inkább erősödnek a szigorúbb elveket és a baloldali véleménytúlsúly visszaszorítását a szabadság korlátozásával biztosítani kívánó hangok.
Discipline, ne feledjük a világgazdasági helyzetet, amiből következik a politikai: a klasszikus jobboldal megszorító helyzetben nyer és fejleszt, a klasszikus baloldal jó helyzetben oszt. A Labour Blair alatt jobbra fordult, ehhez hasonló fordulat a mi jobboldalunkkal bekövetkezhet (osztogató irányba) a konjunktúra idején. Közben bal- és jobb- is lib, ne dőljünk be az "il"lib szövegnek, az csak aktuálpolitikai taktika.
TörlésAz egyetemes mércéről: ha van (dolgozom rajta, mármint egy valódin), tök uncsi, miközben az embereket a felháborodás vonja be a közéletbe, és szenvedélyesen vesznek benne részt - vagy sehogy. Sajnos. Illetve ez a realitás, ebből kell főzni.
A posztbeli eset "egyetemes" mércéje pedig olyan lenne, mint a focimeccs, ahol csak a mi csapatunktól várnánk el, hogy véletlenül se érjen az ellenfélhez. Honnan tudjuk, hogy ez a mérce? Hát a folyton szabálytalankodó csapat deklarálta, mi meg elhittük neki... Még soha senki nem focizott a "mérce" szerint - akkor mitől lenne mérce?