2019. március 17., vasárnap

Merénylők, terrorizmus és a vallási fanatizmus?

Olvashattuk a hírekben, hogy Új-Zéland véres események színhelye volt az elmúlt napokban. Egy merénylő az amúgy nagyon békés Christchurch városának két mecseténél emberek tucatjait mészárolta le azért, mert a nyugat hanyatlásáért (legalábbis részben) a muszlim bevándorlókat teszi felelőssé. De vajon tényszerűen mennyire agresszívek a muszlimok Európában, és úgy általában mit mondhatunk el a terrorizmus és a vallási fanatizmus kapcsolatáról? Nehéz kérdések.

Nem finomkodik és nem köntörfalaz Richard Dawkins az "Isteni téveszme" című könyvében, amikor az öngyilkos merénylők lelki motivációit próbálja megmagyarázni, hanem erősen amellett érvel, hogy tetteik mögött főként és elsősorban a vallási fanatizmus áll. Logikája szerint egy muszlim terrorista tényleg elhiszi, hogy mártíromságával végződő akciója után szűzlányok sora várja a Paradicsomban - és ha valaki valóban hisz ebben, az bőven elegendő indok számára, hogy akár az életét is odadobja a "szent cél" érdekében.

Ez a magyarázat remekül illeszkedik ahhoz a hangulathoz, ami Európában tömegeket jellemez: az emberek jó része úgy vélekedik, hogy az öreg kontinensen a muszlim terroristák állandó fenyegetésének árnyékában élünk, a terrorszervezetek által elkövetett merényletek sora pedig töretlenül emelkedik. Mindennek hátterében a legfőbb ok pedig az, hogy az iszlám hit egyenlő magával a vallási fanatizmussal és pusztítással. Csak idő kérdése volt, hogy egy ilyen légkörben mikor aktiválódnak az európai fanatikusok (mint a képen látható neonáci elkövető), hogy "bosszút álljanak" a mecsetekbe eljáró muszlimokon. Így lesz a muszlim terrorizmusra adott válasz az európai terrorizmus. De tényleg ilyen puskaporos a helyzet Európában? 

Nos, a korábban már említett Steven Pinker könyvében éppen a terrorizmus nyugati világban való jelenlétéről olvasgattam a napokban. Elsőre feltűnt, hogy bár Pinker ugyanúgy ateista, akárcsak Dawkins, mennyivel árnyaltabban és differenciáltabban szemléli a terrorizmus és a vallási fanatizmus kérdését. Kezdjük a terrorizmussal! 

Bármilyen hihetetlenül is hangzik az olvasó számára - és valószínűleg úgy hangzik -, a tényszerű és számszerű felmérések szerint (melyeket a hetvenes évek óta regisztrálnak különféle szervezetek) egyértelműen csökken a terrorizmus ereje és jelenléte. Ez a tendencia még akkor is igaz, ha az olyan ismert eseteket kiemeljük a felmérések közül, mint a 2001. szeptember 11-i brutális merényletsorozat Amerikában, vagy éppen az európai tragédiák, melyeket az elmúlt években az ISIS elkövetett. Természetesen nem lehet tagadni és elégszer elismerni ezek borzalmait, az igazság azonban mégis csak az, hogy a terrorista hadjáratok természetes íve mindig a kudarc felé halad. Persze új csoportok és sejtek mindig születnek, de a régiek ezzel párhuzamosan folyamatosan el is halnak. Talán kevesen vannak annak tudatában, hogy a terrorista csoportok többsége tipikusan kudarcot vall és megszűnik. Ennek egyik oka az, hogy ezek a csoportosulások a nagyreményű céljaikat országok és hatalmak megdöntéséről soha nem szokták elérni. Néha sikerül korlátozott sikereket aratniuk, de olyan nem igazán fordul elő, hogy például egy államra erőltetik az ideológiájukat vagy esetleg megsemmisítik azt. A terrorista csoportok javarészt átlagosan öt és kilenc év közti kort érnek meg és akkor sem kapják meg, amit akarnak: nem veszik át egy ország irányítását, 94 százalékuk pedig egyetlen stratégiai célját sem valósítja meg.

Mindehhez érdemes hozzátenni azt is, amiről a napi hírekben (főleg ugye Magyarországon) nem igazán értesülünk: hogy az iszlám világban is harc zajlik ezekkel a terrorcsoportokkal szemben. A dzsihádisták ellen is van dzsihád, ami több szinten működik. A nyugati sajtóban talán nem volt igazán kiemelt hír, hogy az egykori al-Kaida vezetőjének, vagyis Oszama bin Laden-nek a mentora, Salman al-Odah a következőket üzente az akkor még életben lévő tanítványának:
"Elterjesztetted az öngyilkos merénylet kultúráját, amely vérontást és szenvedést okozott és egész muszlim közösségeket és családokat rombolt szét. (...) Hány ártatlan embert, gyermeket, öreget és asszonyt öltek meg (...) az al-Kaida nevében? Boldogan állsz majd a mindenható Isten elé százezrek vagy milliók halálának súlyával a válladon?"
Ezt a hangot és stílust egyébként sokan követték a szaúdiak közül, és még fatwát is kiadtak, amely éppen vallási alapon tiltotta meg az ilyesféle terrorista akciókban való részvételt. Muszlim teológusok könyvekben fejtegették, hogy a terrorizmusba bújtatott dzsihád súlyosan sérti a saríát, és nem is válogat: adott esetben muszlimok ölnek muszlimokat ennek az elmebeteg felfogásnak a nevében. Végül a 2007-es év végén Pakisztán egyik északnyugati tartományában öt hónap alatt 70 százalékról 4 százalékra zuhant az al-Kaida támogatottsága. Abban az évben a szavazásokon a lakosság mindössze 2 százaléka szavazott az iszlamistákra. Ez talán most száraz statisztikának tűnik, de érdemes megjegyezni, hogy a terrorista csoportok nagyban támaszkodnak a lakosság támogatására. Ha a reformprogramként beállított erőszakos akcióik nem győzik meg az emberek többségét, akkor az is az egyébként valószínű megszűnésüket sietteti.

Mielőtt valaki félreért: természetesen nem az eget akarom zöldre festeni, a füvet pedig kékre. Nem tagadható, hogy az iszlámban megfér az erőszak, hogy vannak fundamentalista fanatikusai, hogy valószínűleg a jövőben is fogunk hallani olyan merényletekről, melyeket ilyen emberek követnek el. Amire szerettem volna rávilágítani, hogy ez a kérdés nem olyan egyoldalú, ahogy a nyugati sajtó beállítja. A terrorizmus nem a tényszerűen elért "eredményeitől", és az ilyen akciókban sajnos elhunytak számától működik. Hanem attól, hogy olyan atmoszférát tud teremteni maga köré, ami könnyen elhiteti a békés civilekkel, hogy állandó veszélyben élnek. És ha ezt a hitetést és állandó félelemérzést az európai vezetők is gerjesztik, azzal bizony a terroristák malmára hajtják a vizet. 

De mit lehet arra az állításra mondani, hogy a terrorista csakis a vallási fanatizmusától hajtva hajlandó meghalni egy merényletben - ahogyan azt például Dawkins bizonygatja? Érdekes módon Pinker a biztos halálra való hajlandóság magyarázataként a vallást nem tartja túl erős faktornak. Persze egy teológiai szempontból jól összerakott teória segíthet meggyőzni egy lelkes fiatalembert, hogy dobja oda az életét egy merényletben (a 9/11 merénylőinek valóságos bordélyházat ígértek a haláluk után), az igazi okok azonban egyrészt pragmatikusabbak, másrészt a személyiség mélyebb rétegeibe vezetnek. Így például a Hamász és más palesztin terrorszervezet módszere, hogy a reménybeli elkövető családjának bőséges anyagi lehetőségeket, és örök időkre szóló társadalmi megbecsülést kínálnak. Ez talán eszünkbe sem jut, de Gázában és Ciszjordániában a férfiak nehezen találnak maguknak feleséget, mert a családjuk nem elég tehetős a vételár kifizetéséhez. Ezért aztán kénytelenek a saját unokatestvéreiket feleségül venni. Ám amikor egy terrorista felrobbantja magát, a merényletért kapott bőséges pénzből minden fiútestvére menyasszonyt vásárolhat - az áldozat tehát a család fennmaradása szempontjából kifizetődő. No és persze ott vannak a lelki mozgatórugók is: az ember alaphangon természetesen soha nem fordul önmaga ellen, de ha elkötelezett egy csoport irányában (amit a vallási fanatizmus csak erősíthet), és annak ügyét magasztosnak érzi, akkor hajlandó lehet ezért feláldozni magát. Az elkötelezettségét pedig a bosszúvágytól kezdve a bajtársiasság és ehhez hasonló pszichés tényezők csak növelhetik.

Mindezzel csak azt kívántam bemutatni, hogy leegyszerűsítő és ezért téves az a gondolkodás, miszerint az iszlám maga a terrorizmus, aminek ereje növekvőben van, és különben is a vallás felelős minden ilyen terrorcselekményért Európában. Ezek a kijelentések csupán igazságmorzsákat tartalmazhatnak, miközben teljesen figyelmen kívül hagyják a kérdés komplexitásából adódó fontos szálakat. Keresztényként nem kívánom védeni az iszlámot - inkább egy jelenség félreértésére szeretnék rámutatni, ami a vallás és a terrorizmus közé hidat akar verni. Befejezésül érdemes még az antropológus Scott Atran megállapítását idézni:
"... a halálos áldozatokat szedő terroristák többségét nem a Korán vagy a vallás tanítása inspirálja, hanem egy vérpezsdítő ügy vagy elhivatottság, amely dicsőséget és megbecsülést ígér a barátaik szemében vagy a barátaikon keresztül, a tágabb környezetükben pedig örök tiszteletet és emlékezetet, amelyet persze ők már nem élvezhetnek."

10 megjegyzés :

  1. Sytka, minden adalékismeret hasznos, köszi ezt a posztot. (Azért érdemes megfontolni, hogy vajon miért nem egyetemi diplomával akar pénzt szerezni magának és a rokonságának a gázai fiatal, és hogy tulajdonképpen miért is kell "menyasszonyt vásárolni"? Ez valami nyugaton is elfogadott természeti törvény, amibe bele kell élni magunkat, hogy jaj, szegény flótás, nincs pénze menyasszonyra, na, most már értjük, hogy ezért robban fel? Nálunk rengeteg srác van hasonló helyzetben, egy fityingje sincs menyasszonyra, na és? Ez egy keresztény hátterű kultúra – Gázában is meg lehet keresztelkedni. Ja, hogy akkor meglincselnek a "toleráns szelídek"?! Valami nem stimmel ezzel a toleranciatörténettel.)

    Szerintem nem véletlen, hogy viszonylagos csönd övezi ezt a szélsőjobboldali merényletet: sem balra, sem jobbra nem tartják hasznosnak zajt kelteni körülötte. Balra: minek növelni az elutasítást és az önvédelmi szélsőségességet? Jobbra: ciki és rossz példa, ha a középvonalas eszmékből elítélendő szélsőséges tett lesz, nem ezt akarjuk.

    A borzalmas és elítélendő tett ráadásul kontraproduktív: növeli a kritikátlan elfogadást, miközben a cél a kritikai befogadás lenne. Aki muszlimként (vagy inkább: annak ellenére) kompatibilis a nyugattal, miért ne jöhetne ide vallásmeghaladó-szociális-polgári-liberális-humanistának? Aki meg nem ilyen, vagy a rokonsága-leszármazottai tutira nem lesznek ilyenek, azt – ha belegondolunk – miért kellene beengedni? Hogy lerontsa az elért nőjogokat, vallás"meghaladás"-t, demokráciát, iskolázottságot, olvasottságot, jólétet, közéletet?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A kérdések jogosak, bár nem a migránsokról akartam megírni ezt a posztot, hanem arról a jelenségről, ami szükségképpen egyenlőségjelet tesz az erőszak és a vallás közé. Valamint az iszlám és az erőszak közé is.

      Törlés
    2. Egyenlőségjel az ideológiai beállítottság és az erőszak között van. (Ideológiai beállítottság: a világ elméleti modellhez "igazítása" radikális eszközökkel, nem törődve a sokszínű valósággal és/vagy az emberi természettel, azaz a gyakorlattal mint olyannal.)

      Minden gondolati irányzat képes elszakadni a gyakorlattól, ma a bal-liberalizmus borítja vérbe és erőszakba a nyugati világot az ideológiai beállítottsága következményeivel.

      Törlés
    3. Pl. szép ideál mindenki befogadása, de ha a befogadottak köpnek a házirendünkre, és még antiszociálisak is, abból lakólázadás lesz. Csak idő kérdése, hogy meddig tűrik a lakók a környezetük tönkretételét, a házirend semmibe vételét. (Persze itt egy elképzelt házirendről van szó, ami kb. társadalmi szerződés.)

      Ha érdekelne minket a gyakorlat, a határon a házirenddel kezdhetnénk a befogadást, és akinek nem tetszik, már ott forduljon vissza. Akinek meg tetszik, tartsa be, és máris megvalósítottuk a befogadás szép ideáját, miközben megőriztük a házunk rendjét is.

      Biztosan van valami a politizálás "nagy rendjében", ami az efféle egyszerű gyakorlatiasság ellen hat, de még nem jöttem rá, mi az, és ha rájönnék, sem akarnám elfogadni adottságként. Legyünk egy kicsit gyakorlatiasabbak az ideológia nyomatása helyett, és mindjárt nem lesz erőszakproblémánk (vagyis nem nagyobb, mint a migránsválság előtt volt).

      Törlés
  2. Az iszlámmal az a baj, hogy a földön akarja megépíteni Isten országát. Eddig még minden ilyen próbálkozás szükségszerűen erőszakba torkollott. Szép szóval ugyanis soha nem sikerül meggyőzni az embereket még arról sem, hogy tartsák be a törvényeket. (A világi törvényeket.) Ha meg éppenséggel szentté akarjuk tenni őket, az még fegyverrel sem fog sikerülni. Az iszlám azt hiszi, ha lejjebb viszi a mércét, és nem szentet kíván, csak "derék embert", viszont azt azzal az elszántsággal és komolysággal, mint szent ügyet, az menni fog. Nem fog.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Alapvetően minden vallás ideálja, hogy valahogy a földön teljesedjék ki, ám nem mellékes, milyen részletekkel. Jézus, kellő óvatossággal, nem adott konkrét részleteket, amikkel visszaélésszerűen lehetne nyomulni. Amit adott, az meghökkentően magas ideál, meritokratáknak. Mohamed nem volt ilyen visszafogott, és a saját 7. századi életét/értékrendjét ajánlotta mindenben követendő példának. Kár ezért, hiszen élete, felfogása, módszertana csak minimálisan haladta meg Attila és Dzsingisz kán szintjét. Na, ez a konkrét gond, és ez csak az iszlámra jellemző.

      Törlés
  3. Ha jól értem, Sytka arra utalt, hogy ha igaz is, hogy Mohamed nem a békeszeretetéről lett híressé, és a "módszertana" olyan, amilyen, mégsem lehet azt mondani, hogy az iszlám maga a terrorizmus. Mint ahogy (sajnos) azt sem mondhatjuk, bár Jézus módszertanát is ismerjük, hogy kereszténység = szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság stb.

    Logikusan annak kéne következni, hogy az iszlám csak párhuzamos kultúrát tud építeni nyugaton. De akkor miért látunk mégis vidáman shoppingoló egyetemista lányokat burkában? Azt elhiszem, hogy veszélyes játék a multikulti-ban hívők részéről arra alapozni, hogy a muszlimok vallásossága is szép lassan majdcsak elsekélyesedik, kiürül, formalitássá válik (ahogy a miénk), de a valóságban mégiscsak van ilyen. Vagy tévedek?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Omnium Minister!

      Szerintem egyáltalán nem tévedsz. Az iszlám is szekularizálódik: olvastam egy muszlim kutatóról, aki szerint még az is lehet, hogy kb. a muszlimok 1/3-a (nem kis tömeg) "vasárnapi hívő", azaz formálisan vallásos, de maga sem érti a hitét, csak beleszületett - ám ha más hatás érné, valószínűleg kimozdulna belőle.
      Másrészt nem szoktuk észrevenni, hogy a harsány és hangos radikális iszlám szörnyű akcióit részben éppen a nyugati életstílus és gondolkodás betörése váltja ki, mely lassan, de biztosan behatol az iszlám országokba is. Ahogy modernizálódik az iszlám, úgy enged is a benne lévő nyomás - és eközben úgy dühíti fel a szélsőséges szárnyát is, akik reformprogramként élik meg az agresszív akcióikat.

      Törlés
    2. Ha tényleg modernizálódna az iszlám, aminek én örülnék, nem is lenne migrációs válság.

      Törlés
  4. Azt tenném még hozzá, hogy sajnálom azokat, akik muzulmánnak születtek, hívők, és békességet szeretnének. A Korán mintha inkább a fanatikusok pártján állna.

    VálaszTörlés

Megmondhatod te is... de kérlek, NE tedd névtelenül!
(A szerző a beírt kommentek közül bármelyiket előzetes figyelmeztetés és minden magyarázat nélkül törölheti. Kommentedben ne használj túl sok hivatkozást, mert a rendszer automatikusan moderál!)