2020. május 31., vasárnap

Az elvesztett ünnep

A pünkösd az az ünnep az éves naptárban, amivel az emberek már réges-régen elvesztették a kapcsolatukat. A nem hívőknek fogalmuk sincs róla mit kellene ünnepelniük, az egyház pedig bár pontosan tudja miről szól a pünkösd, annak erejével nem rendelkezik. Ezért bizonyos értelemben a pünkösd mégis a legkülönlegesebb ünnep, mert mindkét oldalt másra figyelmezteti a maga módján.

Mitagadás, nem vagyok az az ünneplős fajta, mármint ha az ünnepet valamilyen kötelező kilépési pontnak tekintjük a megszokott életrend sodrából. Olyan ember vagyok, akiről Pál azt írja, neki minden nap egyforma. És ha mégis vannak olyan napok, amelyek kilógnak az egyformaságból, az sosem a naptári menetrendnek köszönhető. Ünnepeltem, amikor a gyermekeimet láttam világra jönni, amikor a családtagjaim vagy én lediplomáztunk, vagy amikor sikerült beköltöznünk jelenlegi otthonunkba. De még azt is megünnepeltem, amikor első publikációmat lehozta egy teológiai szaklap. Egyszóval és röviden azt szeretem, ha én mondhatom meg mikor akarok ünnepi hangulatba kerülni, és amikor nekem akarják megmondani, akkor azt szinte reflexszerűen elutasítom.

Jó ez vagy sem, pontosan így érzek az egyházi ünnepek kapcsán is. Nem tudok felszólításra ujjongani karácsonykor, hogy Jézus megszületett, sem húsvétkor, hogy feltámadt - noha mindkét esemény perdöntő a hitem szempontjából, aminek eszemben sincs vitatni a jelentőségét.

A pünkösd azonban még a szürke mezőnyben is a leghaloványabb, legfénytelenebb csillaggá vált. Míg karácsony és húsvét esetében egy nem hívő ember bőven talál alternatív megoldásokat a fenyőfa, a tojás és locsolkodás révén (noha karácsony eredetileg is pogány ünnep volt), a pünkösd még ebben a tekintetben is le van maradva. A pünkösd csak úgy ott van a naptárban, piros betűvel kiemelve, de teljesen funkcióját vesztetten. Úgy látszik a Szentlélek eljövetelét és az egyház megszületését nem lehetett semmivel sem helyettesíteni. Ha valaki nem ismeri pünkösd teológiai hátterét, annak az egész a szó legszorosabb értelmében nem jelent semmit sem egy hétfői munkaszüneti napon kívül.

Groteszk módon azonban pont ezért lesz a pünkösd különleges nappá egy szekuláris társadalom kellős közepén. Amiatt emelkedik ki az ünnepi kínáltból, hogy csak egy nagy kérdőjelet lehet rajzolni mellé. (Hozzáteszem, hogy most egyébként egy olyan társadalomról beszélünk, ami saját magát "keresztény Magyarországként" identifikálja...) Pünkösd sokkal inkább figyelmeztetés vagy inkább tünet, ami mind a keresztények, mind a nem hívők számára más betegség jelévé vált. A tömegek elmondhatják, hogy maguk sem tudják tulajdonképpen mit ünnepelnek, miközben magukat  nemzeti érzelműen vallásosnak tartják, míg az egyházat arra emlékeztetheti pünkösd, mennyire híján van annak az erőnek, ami a Szentlélek eljövetelével létrehozta az egyházat és már az első nap felrázott háromezer embert.

A pünkösd ugyanis az erő ünnepe, nem a manifesztációké, nem a nyelveken szólásé, nem is elsősorban az egyház megalakulásáé. Nem, a pünkösd arról szól, hogy van erő a változáshoz és ez a változás ennek az erőnek a segítségével tartós, hatásos, és maradandó lehet. Hogy és amennyiben itt van a Szentlélek, a tanítványokat nem kell tovább noszogatni, felszólítani, rimánkodni nekik, mert mennek előre megállíthatatlanul, ha kell hát bele a halálba, csak hogy az evangéliumot minél messzebbre elvihessék. És az az erő, ami a pünkösd magva, képes megváltoztatni még Krisztus ellenségeit is, ráhangolni őket a hitre, újjászülni őket egy új valóságra, felkészíteni egy másfajta életstílusra. Ami ennél kevesebb, az már nem pünkösd, írják bármennyire piros színnel a naptárban.

A pünkösd tehát szomorú ünnep, mert azt mutatja meg, hogy nemcsak térben és időben kerültünk messze ettől az erőtől, hanem főként a szellemi állapotunk tekintetében. A világnak fogalma sincs a pünkösdről, az egyház számára pedig csupán fogalom. Tűszúrásként kellene ezt megélnünk a nagy szózatok és fennkölt prédikációk helyett, ami ilyenkor jellemzi a templomokat és közösségeket. Pünkösdkor azt "ünnepelhetjük", hogy nem azok vagyunk, akiknek lennünk kellene.

14 megjegyzés :

  1. Nagyon jo iras Sytka, sok pozitiv valtozasra van szuksegunk.

    VálaszTörlés
  2. Ha az eredeti helyzetet nézzük, Pünkösd értelme, hogy igazi Messiássá nyilvánította Jézust. Addig ugyanis bukott messiásjelölt volt, még a tanítványai szemében is, noha egyes mendemondák szerint feltámadt. Pünkösdkor vált nyilvánvalóvá, hogy ezek szerint a Világ Ura, hatalomban és erőben, ahogy igazi Messiáshoz illik.
    Na, ezt ki ünnepli ma?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem tudom, hogy ez-e a pünkösd értelme. Szerintem a tanítványok már Jézus feltámadása után felismerték Jézusban az igazi Messiást. Meg is kérdezték tőle, hogy most fogja-e visszaállítani az országát? Ez a kérdés egyértelműen arra utal, hogy Krisztusban a Messiást látták. Ugyanakkor erejük és motivációjuk nem igazán volt arra, hogy a Messiás hírét elkezdjék terjeszteni a saját társadalmukban - a Szentlélek eljövetele adta meg nekik erre az erőt. Én a pünkösd lényegét az erőben, és az erő által okozott tartós változásban látom.

      Törlés
    2. 'Ez a kérdés egyértelműen arra utal, hogy Krisztusban a Messiást látták.'
      - Maradjunk a szikár tényeknél: korabeli judaista felfogás szerint a Messiásnak nem dolga feltámadni, dolga viszont földi Világuralkodónak lenni. A Lélek ez utóbbit igazolta a tanítványok szemében, és ilyen értelemben a Pünkösd Messiás-igazoló alkalom első sorban.

      A következő állításomat is vitatni fogod szerintem: a Lélek akkor és ott igazolta a földi világuralkodást, és nem folyamatosan azóta. Jézus hatalma egyszer és mindenkorra igazolást nyert. Nem feladat Istent ismételten Lélek-csodára kényszeríteni, sőt nem is oké.

      Törlés
    3. "a Lélek akkor és ott igazolta a földi világuralkodást"

      Ezt az állítást egyelőre nem értem - valószínű majd ha megértem, vitatni is fogom. ;-) Milyen értelmű "világuralkodást" igazolt a Lélek pünkösdkor?

      Törlés
    4. Megpróbálom lineárisan kifejteni.
      Adva volt egy ószövetségi Messiás-kép, miszerint földi ember, min. 1000 évig uralkodik, világméretű igazságosságot, földi paradicsomot hoz el. Elképesztően bölcs, nem fog rajta kard, golyó, stb., a nők nem érdeklik, nem tudni, honnan jön, egyszer csak ott terem, miközben egyébként Dávid egyenes ági leszármazottja, helyreállítja Izraelt, legyőzni Izrael összes ellenségét. Győz mindenki felett, tehát nem terített betlizik, és pláne nem hal meg! Aki meghal (mármint 1000 évnél korábban), az per def nem Messiás, punktum. A tanítványok összes kérdése arra irányul, hogy Mester, mikor leszel már Igazi, annak minden kellékével? Erre nem kapnak érdemi választ, és jön a szégyenleges bukás, meg a halál. Majd egy fura kísértet, aki megjelenget, és nyomja a sódert, hogy rosszul olvastátok a Szent Iratokat, mert ennek pont így kellett történnie.
      Egyfelől tehát látványosan nem Messiás, másfelől nehéz lenne figyelmen kívül hagyni ezt a csökönyös szellemet. Ha nem Messiás, akkor mégis kicsoda, ki tud ilyet, hogy irrelevánsan feltámad? De a Messiás mint uralkodó egyértelmű utasításokat is adna a judaista követőinek, ha már uralkodik a világ felett. Hol marad a kormányzásból következő rendtartás?
      Ezen a ponton jön Szentlélek, és demonstrálja, hogy tényleg félreolvasás esete forog fenn, világuralom van, rendtartás van, feladat van a judaista alattvalóknak, sőt már nem csak nekik.
      Eddig egyetértesz?
      Amivel szerintem nem fogsz egyetérteni: Szentléleknek csak ez a kezdeti demonstráció a feladata, és nem több, nem dolga a folyamatos mutatványozás. Azaz, a pünkösdista felekezetek szerintem mind félreértésben vannak, amikor úgy vélik, hogy van egy kozmikus Szentlélek-csap, amit kedvük szerint nyitogathatnak.

      Törlés
    5. "Eddig egyetértesz?"

      Nagyjából igen, de azért itt is tennék két finom distinkciót: (1) a harcos Messiás, aki jön és átveszi a világuralmat, csak az egyik ószövetségi Messiás-kép. Jézus idejében valószínűleg ez volt a trendi, a római elnyomás miatt érthető miért. És valószínűleg ezért kívánták látni még Jézus tanítványai is ezt a harcos-figurát Jézusban. (2) Tudtommal nem a Szentlélek eljövetelével indul el a "világuralmi demonstráció", hanem Jézus mennybemenetelével. Jézus mennybemenetelének teológiai mondanivalója, hogy Jézus a "helyére került", uralkodni kezdett és ennek első tette, hogy elküldi a Szentlelket. Tehát az "elküldés" és nem a Szentlélek megérkezése az uralom kezdete. A Szentlélek elküldése pedig egyértelműen azért történik, hogy erőt kölcsönözzön az induló egyháznak, hogy az képes legyen az evangélium képviseletére.

      "Azaz, a pünkösdista felekezetek szerintem mind félreértésben vannak, amikor úgy vélik, hogy van egy kozmikus Szentlélek-csap, amit kedvük szerint nyitogathatnak."

      Sok marhaság van a pünkösdi és karizmatikus felekezetekben, és abban is igazat adok, hogy tényleg képesek úgy viselkedni, mintha egyfajta "kozmikus Szentlélek-csapot" kedvükre nyitogathatnának. De azért belülről szemlélődve nem hiszem, hogy a Szentlélek csak az egyház kezdeti indulásánál jutott volna szerephez. Utána mi történt vele? Visszament? Elaludt? A Szentírás egyáltalán nem úgy beszél a Szentlélekről, mint aki dei otiosivá vált volna, akárcsak a kultuszok teremtő istenei. Nem lett belőle munkanélküli. Minden tisztelet mellett a népegyházak teológiájának egyik komoly hiányossága szerintem, hogy semmit nem tudnak kezdeni a Szentlélek működésének kérdésével, főleg a karizmatikus ajándékaival. Az erről szóló passzusokat nemes egyszerűséggel átlapozza a dogmatikájuk.

      Törlés
    6. "semmit nem tudnak kezdeni a Szentlélek működésének kérdésével, főleg a karizmatikus ajándékaival"
      - Tényleg nem, de biztos, hogy kellene? Ilyen alapon úgy is érvelhetne bárki, hogy mindenki hiteltelen, aki nem kapott Tamáshoz vagy Pálhoz hasonló ajándékot. Pedig ez a szemlélet nem tűnik reálisnak. Ennél azonban fontosabb, hogy...
      Jézus végül is földi szabályt adott azzal, hogy "szeresd Istent teljes erődből" és "szeresd embertársadat, mint önmagadat". A transzcendens tényezőkről folytatott - szerintem elég meddő - vitákban kissé háttérbe szorult, hogy növeli-e földi jólétünket, ha igyekszünk betartani a két fő parancsot.

      Törlés
    7. Sytka, hová vezet, ha komolyan elindulunk azon a vonalon, amit fentebb említesz: "a harcos Messiás, aki jön és átveszi a világuralmat, csak az egyik ószövetségi Messiás-kép"?
      Szerintem ennek a képnek csak egy alternatívája volt, a szenvedő, megölt tanító, akiről Izajás ír, bár nem nevezve őt Messiásnak. Elég egyértelmű, hogy a feltámadt Jézus erről a képről beszél, hogy ő ez a tanító. De ha nyitottan, elfogulatlanul állunk a kérdéshez, és igyekszünk becsületesen körbejárni, mit mondhatunk erről az Izajás szerinti tanítóról? Ki lenne ő, és mi a feladata a világban? (Mármint, mi olvasható ki erről Izajásnál?) Izajás nem könnyű olvasmány, ha időjárást akarnánk belőle jósolni, akkor kb. "fagyos hőség lesz aszályos özönvízzel", mindent jósol, meg az ellenkezőjét is. A zsidó hitvilágban a "megváltás" a földi világ tökéletessé válását jelenti, a Messiás pedig ennek az előidézője és vezetője. Ehhez képest, Izajásból és Jézus tanításából kiindulva, köszönő viszonyban tudunk-e maradni a zsidó elképzelésekkel?
      Vagy úgy járunk, mint az egyszeri hallgató a 'Jereváni Rádió' hírével? Arról volt szó, hogy fehér Mercedes-eket osztogatnak (Ószövetség), és az lett, hogy Fekete Volgákat fosztogatnak (Újszövetség)? És azt állítjuk, hogy a két dolog tök ugyanaz?

      Törlés
    8. "Tényleg nem, de biztos, hogy kellene? Ilyen alapon úgy is érvelhetne bárki, hogy mindenki hiteltelen, aki nem kapott Tamáshoz vagy Pálhoz hasonló ajándékot."

      Szerintem valamilyen szinten kellene - ha már egyszer a Szentírás foglalkozik vele. Vagy ezeket a részeket a Szentlélekről egyszerűen hagyjuk figyelmen kívül? Itt nem arról van szó, hogy "mindenki hitetlen", aki nem kapott Pálhoz hasonló ajándékot - a teológiai reflexió az ajándékokra szerintem ennél árnyaltabb lehet. Érdemes belelapozni a pünkösdi-neoprotestáns forrásokba, amelyek azért nem ilyen faék-egyszerűséggel kezelik a témát. (Sajnos ezek nagy része nem magyarul van.)

      Törlés
    9. "A zsidó hitvilágban a "megváltás" a földi világ tökéletessé válását jelenti, a Messiás pedig ennek az előidézője és vezetője."

      Most csak erre a mondatodra reagálnék. A Messiás végső célja, hogy uralkodjon - ilyen értelemben jogos volt a tanítványok kérdése arról, hogy vajon most állítja-e helyre a királyságot Krisztus. Nem az a kérdés, hogy a Messiásnak uralkodnia kell-e, hanem hogy milyen jellegű ez az uralkodás. Nekem az evangéliumból úgy tűnik, hogy Jézus megkezdte a messiási uralkodását - de ez alapvetően nem politikai természetű, hanem lelki-szellemi, ami vethet olyan hullámokat is, melyek elérik a politikát, gazdaságot, más szegmenseket is. A tanítványok nem azzal hibáztak, hogy Jézustól uralkodást vártak el, hanem hogy nem ismerték fel, Ő milyen uralkodó. Egyébként a jézusi uralkodás része a Szentlélek elküldése, akin keresztül ugyancsak megvalósulnak Isten szándékai ebben a valóságban. (Ezért is írtam fentebb, hogy többet kellene foglalkozni a nagyegyházak teológiájának a Szentlélek személyével és munkájának természetével. Ez nem valamilyen neoprotestáns rögeszme részemről, hanem azt hiszem jogos elvárás - minden tiszteletem mellett a népegyházak irányában.)

      Törlés
    10. "nem ismerték fel, Ő milyen uralkodó"
      "többet kellene foglalkozni a nagyegyházak teológiájának a Szentlélek személyével és munkájának természetével"
      - Ezek szerint sem Jézussal, sem Szentlélekkel kapcsolatban nem tisztáztuk eddig, hogy milyen uralkodók. Pedig valóban érdemes lenne. (Azért ne feledjük, hogy a Krisztosz Pantokrátor kép sok évszázadon át valóságos földi uralkodóról szólt, csak a modern kor bizonytalanodott el e tekintetben.) Van-e valamilyen összefüggés a fosztogatott fekete Volgák és az ígéret szerint osztogatandó fehér Mercedesek között?

      Törlés
  3. Huh, ez a befejezés nagyon fején találta a szeget. Nekem is (be)szólt!
    ... Pünkösdkor azt "ünnepelhetjük", hogy nem azok vagyunk, akiknek lennünk kellene.

    VálaszTörlés

Megmondhatod te is... de kérlek, NE tedd névtelenül!
(A szerző a beírt kommentek közül bármelyiket előzetes figyelmeztetés és minden magyarázat nélkül törölheti. Kommentedben ne használj túl sok hivatkozást, mert a rendszer automatikusan moderál!)