2021. augusztus 15., vasárnap

Az egyik elmélet, a másik gyakorlat

Szabados Ádám írt egy gondolatébresztő cikket arról, hogyan és miért cserélte fel a mai kor embere a teológiát a pszichológiára: szerinte ennek egyik oka, hogy a modern ember nem hisz a teremtésben és a bűnben. Szerintem viszont a helyzet ennél jóval bonyolultabb, és van egy nagyon egyszerű, gyakorlati megválaszolása is.

A pszichológia gyakorlatilag két lábon áll: a filozófia és a természettudomány cölöpjein. A filozófia oldaláról benne van például az a felismerés (az empirista hagyomány felől), hogy a lelki-pszichés folyamatok oksági törvények szerint működnek, így bármennyire bonyolult is az emberi személyiség, bizonyos vonásai megragadhatók és értelmezhetők. A természettudomány pedig hozzátette az evolúcióelmélet oldaláról az emberi személyiség fejlődéséről szóló kijelentéseket, valamint különféle fiziológiai kísérleteket is (gondoljunk itt példának Pavlov kutyakísérleteire). A pszichológia kapcsán szerintem pont ez a legérdekesebb: egyszerre van meg benne a természettudományos és a humántudományos oldal.

Mondani sem kell, hogy a pszichológia megjelenését az egyház nem fogadta kitörő örömmel, a két oldal viszonyának elmérgesedéséért pedig mindkét terület bizonyos képviselői megtették a magukét. Ma azonban már más a helyzet: pasztorálpszichológia néven közös halmaza is létezik a pszichológiának és a teológiának - amit például Gyökössy Endre népszerűsített igazán Magyarországon, aki szerint a jó lelkész biblia- és emberismerettel egyaránt mélyen rendelkezik.

Mivel jómagam éppen egy teológiai főiskolán dolgozom, ahol nagyon népszerű a pasztorálpszichológia, elég közelről van lehetőségem látni azokat az indokokat, amiért a hallgatók éppen ezt az irányt választják. És ez persze nem az, hogy nem hinnének a teremtésben vagy a bűnbeesésben - az ő esetükben nyilván ilyesmiről nincs szó, hiszen a diákok keresztények. A pasztorálpszichológiát és a pszichológia által felhalmozott ismeretanyagot azért tartják érdekesnek, mert sokkal gyakorlatibb módon ragadja meg az emberek lelki támogatásának kérdését, mint a gyakran elvont, öncélúnak tűnő és sehova sem vezető teológiai-filozófiai okoskodás. Ennyi összesen a válasz, ez a magyarázat! A lelkészek, lelkigondozók, vagy csak segíteni akaró keresztények hétköznapi, konkrét helyzetekben vergődő emberekkel találkoznak. Köldöknéző okosságokra semmi szükségük, ellenben valami konkrét, használható, bevethető ismeretre igen. Gyanítom, egy mai, érdeklődő, átlagos ember számára is azért vonzóbb a pszichológia, mert praktikus tanácsokat ad, ellenben a teológiáról az a képzet, hogy az okoskodás a hittel kapcsolatban, vagyis hasznavehetetlen a gyakorlatban. Kicsit úgy lehet ezt a helyzetet elképzelni, mintha elmennék az orvoshoz azzal, hogy fáj a bal karom. A sztenderd megoldás nyilván az, hogy megvizsgál, röntgenre küld és ha megvan a diagnózis, gyógyszerrel vagy más úton megkezdi a kezelésem - mert erre van szükség, csak ez segít. Meglehetősen furcsa lenne, ha ehelyett az orvos elkezdeni beszélgetni velem az orvoslás történetéről, vagy elmagyarázná az emberi kar felépítését, esetleg azt javasolná, hogy nézzek utána a karfájdalmak címszónak valamilyen lexikonban. Nos, a teológiát valami ilyennek látják sokan: elmélkedésnek, morfondírozásnak minden gyakorlati következmény nélkül.

Ez persze így elnagyolt és hamis beállítás. Egyrészt, a pasztorálpszichológia végső soron nem pszichológia, hanem teológia kell legyen - ha tetszik, ha nem. Meggyőződésem, hogy az a keresztény lelkipásztor, aki nem ismeri jól például az emberről szóló dogmatikai alapokat, tanulhat bármennyi pszichológiai ismeretet, nem lesz jó lelkész. Antropológia, hamartiológia, szoteriológia nélkül nincs keresztény pasztorálpszichológia sem. Másrészt szubjektív úgy látom, hogy a pszichológiai megoldások is nagyon sokszor ötletszerűek, ad hoc jellegűek, akkor is ha tudományos köntösbe vannak csomagolva, és szerintem nem is segítenek igazán. Nem vagyok pszichológiaellenes, de túlértékeltnek tartom ezt a területet. 

Ugyanakkor kétségtelen tény, hogy a teológia nagyon akadémikus ízűvé és egyfajta okoskodó szellemi sporttá vált. Ehhez jön még hozzá az, hogy a Biblia nem lelkigondozói könyv, ráadásul egy lélektanilag tőlünk iszonyú távolságban lévő világban íródott. Kis túlzással az Ószövetség például letudja a lelki problémák kezelését azzal a jó tanáccsal, hogy "tartsd meg a Törvényt és akkor jó dolgod lesz". Oké, néhol mást is mond, de a lényeg, a központi üzenet főként erre szorítkozik. Nem nehéz belátni, hogy ez vajmi kevés egy modern ember számára, aki egészen más társadalomban él egy totálisan más jellegű életet, ami más problémákat hoz felszínre, mint amelyekkel egy ókori zsidó küszködött. Áttanulmányozhatom vele a törvényt, feltárhatom a kortörténetet, megmagyarázhatom a textusokat - de végső soron ez nem fog segíteni rajta, ahogy a fenti karfájdalmas példám is illusztrálta.

A Biblia az emberről, a bűnről, a megváltásról alkotott képünk alapja kell legyen, ha keresztény lelkigondozásról beszélünk - de direkt praktikus tanácsok lelki elakadásokra viszonylag kis számban fordulnak elő benne, hisz nem ezért íródott. A mai ember viszont nem elméleti megfontolásokra vágyik, hanem konkrét, gyakorlati útmutatást akar kapni nagyon konkrét helyzetekre. Ez az a szakadék, ami feszül a teológia és a pszichológia között, az elmélet és a gyakorlat tekintetében, és ezt a szakadékot valahogy a teológia dolga lenne áthidalni. Meg kell mutatni, hogyan következnek az elméleti okoskodásból a gyakorlati teendők - és hogy egyáltalán miért van szükség előbbiből indulni és úgy eljutni utóbbihoz. Mert végülis minden jó gyakorlat mögött jó elméletnek kell lennie.

11 megjegyzés :

  1. Végre egy írásod Sytka, amivel nagyrészt nem tudok egyetérteni. 😀

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. No, ez már valami! :-) Akkor fejtsd ki kissé bővebben mivel és miért nem, megvitatjuk! :-)

      Törlés
  2. Szerintem nincs semmi gond a gyakorlati pszichológia alkalmazásával keresztény környezetben, ami működik belőle, az működik, hurrá. A Bibliában is van bőven valóságközeli gyakorlati ismeret. A Példabeszédek, a Prédikátor és a Bölcsesség könyve nem elmélet, nem távoli, érdemes olvasgatni.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ez így van, a bölcsességirodalom valóban gyakorlati tanácsokat ad, pragmatikus, aprópénzre váltott ismeret. Szerintem sincs gond azzal, ha egy pszichológiára épített terápia jól működik - csak a pasztorálpszichológia esetében mégis fontos látni az elméleti hátterét és alapjait.

      Törlés
  3. bár a piszológiát én se tartom kb semmire, szabados ádám egyre mélyebbre sűllyed az írásait tekintve. a legutóbbi afgános írás hidegrázóan félelmetes ostobaság. én már fel is adtam, hogy bármit tegyek az ilyen sötétség ellen a kereszténységben. persze miért is gondoltam, hogy máshogy lesz? egyáltalán, miért is gondoltam, hogy valaha jobb volt? dehogy volt... szép sorokban mennek a keresztények a vágóhídra... az a szellemiség, amit a némethsándorjúdás meghonosított Mo-on, szépen bekebelezi a protestantizmus apró maradványait is...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. "a legutóbbi afgános írás hidegrázóan félelmetes ostobaság"

      Most olvastam, valami egészen döbbenetes, komolyan, szinte el se hiszem... :-(

      Törlés
    2. Röviden össze tudjatok foglalni mi a hiba Ádám afgános gondolatmenetében?

      Törlés
    3. Kedves Áron, leginkább az, hogy megírta. :-)

      Oké, kiemelek egy mondatot belőle: "A földön van olyan hely, ahol adott esetben még ezeket a vadembereket is jobb választásnak tartják, mint a teremtést megkérdőjelező és a közösségeket szálaira bontó genderkáoszt."

      Mármint itt Ádám arról ír, hogy az afgánok még a tálibokat is jobbnak tartják, mint a teremtést megkérdőjelező, nyugati, szivárványos világot. Az ilyen mondatokat az emberek vagy részegen írják le, vagy valamilyen nagyon-nagyon rossz pillanatukban. De ez csak egy apróság a bejegyzésből, az egész úgy borzasztó, ahogy van.

      Törlés
    4. Érvet most sem írtál. Bocs, nem a hülyét akarom játszani, tényleg érdekel hogy logikailag hogyan fejted le a cikknek vagy az idézett mondatnak a tévedését. Esetleg olvastál más cikkeket afganyisztan szakértőktől amik jobb magyarázatot adnak a tálib fegyveresek gyors előretörésére az országban? Vagy van ott misszionárius ismerősöd aki értelmezte ahelyzetet hasonló magy látószögben mint ahogy Ádám közelített? Tényleg a tanulni vágyó nebuló kíváncsiságával kerdezem ezeket.

      Törlés
    5. Kedves Áron!
      Szabados azt írta, hogy az afgán emberek jobb választásnak tartották a tálibokat, mint a szivárványos nyugatot (ez a lényege a fent idézett mondatának, de a bejegyzése lényegi mondanivalója is ilyesmi). Ez egy akkora kreténség, hogy az emberben bennszakad a lélegzet, amikor elolvassa.

      Egyrészt: gondolod, hogy az afgán emberek választottak itt bármit is? Kíváncsi rájuk a talibán, megkérdezte a véleményüket, tudakozni kívánta felőlük, hogy mit szeretnének? Hogyan gondolhatja komolyan azt bárki is, hogy az afgán kérdés az LMBTQ genderkáosz VS talibán dualizmusáról szól? Szerinted Afganisztánban a földművelő, iskolázatlan parasztok azon töprengenek, hogy milyen deviáns a nyugat, micsoda liberális fertő és genderőrület van arrafelé - és akkor inkább a tálibok mögé állnak? Az ember a haját tépi ki ekkora ostobaságot olvasva.

      Hát nem azt láttuk az elmúlt héten éjjel-nappal minden híradásban, hogy tömegével akarnak menekülni az emberek Afganisztánból és ha kell, hát puszta kézzel kapaszkodnak a repülőgépek futóművébe, belezuhanva a halálba, csak ne maradjanak ott? Nem volt nekik semmi választásuk és Szabados butaságaival szemben azt sem hiszem el, hogy az átlag afgán lakos filozófiai kérdéseken tipródna a liberális nyugati világ dekadens életstílusáról. Igen, nekem is van Afganisztánt megjárt ismerősöm (magyar és amerikai katonák), őket is meghallgattam - a legtöbb ember a béka feneke alatti színvonalon vegetál és örül ha életben van. Azon túl, hogy megvan a saját kultúrájuk és ezért van bennük elzárkózás egy teljesen más kultúra felé (ahogy mi is pont ezt csináljuk velük, és taszít minket az ő életstílusuk), annyit azért tudnak a nyugatról, hogy ott érdemes élni. Már bocsánat, de akik Afganisztánból mostanság elmenekültek, annyira nyugatellenesek, hogy mindegyikük valamelyik demokratikus jogállamban próbál folytatást találni magának. Az elmúlt évek állami propagandájából naphosszat az ömlött ránk, hogy ez a sok nyugatellenes migráns mind Európába akar jönni - és nem azért, mert menekül, hanem mert látja, hogy a világnak ez a fele élhető.

      Az a helyzet, hogy ez a bejegyzés nem az afgán helyzetről, hanem Szabados Ádám kultúrafóbiájáról szól. Nem először: lassan az egész blogja azt a központi feladatot látja el, amit az államhatalom is. Szidja és szétkritizálja a nyugati kultúrát, minden harmadik bejegyzés valahogy az LMBTQ-témát érinti és a "gonosz liberalizmus" ellen emel szót. Miközben természetesen minden percben kiaknázza és élvezi ennek a szabad világnak az előnyeit.

      Sajnálom egyébként, hogy Ádám ide jutott, régen élvezet volt olvasni a blogját, most azonban már iszonyodom tőle.

      Törlés
  4. "Sajnálom egyébként, hogy Ádám ide jutott, régen élvezet volt olvasni a blogját, most azonban már iszonyodom tőle."

    Teljesen egyetertek, sajnalom, hogy ilyen iranyba ment el.

    someone.else

    VálaszTörlés

Megmondhatod te is... de kérlek, NE tedd névtelenül!
(A szerző a beírt kommentek közül bármelyiket előzetes figyelmeztetés és minden magyarázat nélkül törölheti. Kommentedben ne használj túl sok hivatkozást, mert a rendszer automatikusan moderál!)