2015. január 6., kedd

Krisztusok között - újévi program

Tagadhatatlan, és akik engem olvasnak, minden bizonnyal észre is vették, hogy az elmúlt években több területen is átmentem bizonyos paradigmaváltásokon. Teremtés-evolúció probléma, nagyegyházakhoz való viszony, a Biblia tökéletessége, csak hogy a fontosabb területeket soroljam. Mivel nem csupán opcionálisnak, de helyesnek is gondolom, hogy az ember keresse az igazságot, úgy határoztam, hogy ebben az évben Jézus személye kapcsán fogok néhány dolgot átgondolni - függetlenül attól, hova jutok a végén.

Belecsapva a dolgok közepébe, noha a német felvilágosodásban mélyen gyökerező alapállítás a "kétféle Krisztusról" bizonyos értelemben vaklármának bizonyult, mégis meghatározza sokak mai észjárását. Miről beszélek? Milyen állításra szeretnék utalni?

A felvilágosodás erős valláskritikája nemcsak a vallás egészét, hanem egyes dogmákat, és természetesen magát a Szentírást is utolérte. Ennek során Jézus személye is a kritikák tárgyává vált. A történeti Jézus-kutatás kiindulópontja és alapvető állítása az volt, hogy valójában kétféle Krisztusról kellene beszélnünk: létezett a történelmi személy, aki csupán egy tehetséges, de egyszerű ember volt, illetve a hit Krisztusa, akit utólag öltöztettek fel rajongói olyan képességekkel, melyekkel valójában nem rendelkezett. Ha szeretnénk az "igazi Krisztussal" találkozni, a hit Krisztusának rétegét le kell hámoznunk a történelmi Krisztusról.

Már az elején el kell mondanom: a történelemből tudjuk, hogy ez a próbálkozás, ebben a formájában megbukott. A történeti Jézus-kutatás gyakorlatilag kudarccal végződött.

De akkor minek is foglalkozom ezzel? A válaszom egyszerű: az alapkérdés a kutatás megbukása után sem szűnt meg. Az nem vitás, hogy a felvilágosodás finoman szólva sem elfogulatlan, sőt nevezzük nevén, határozottan rosszindulatú hozzáállását nem nevezhetjük tudományosan objektív kiindulópontnak. Mindazonáltal a zsákutcába jutott, agresszív "lehámozós" próbálkozásokat sokkal kifinomultabb gondolatok követték. Ahogy látom, a mai emberek jó részének elképzelése Jézus karakteréről ezekben a finomított gondolatokban gyökerezik. 

Éppen ezért, amivel én szeretnék foglalkozni, az nem a hamvába holt Jézus-kutatás kiértékelése - minek is rúgjon az ember döglött kutyába? -, hanem azok a próbálkozások és elképzelések, melyek ezt a rosszindulatú kutatást azóta követték. A kétféle Jézusról szóló szalonképesebb verziókat olyan rangos gondolkodók vallották és vallják, mint például a világhírű magyar professzor, Vermes Géza.  

Sorozatomban olyan kérdéseket szeretnék átgondolni, hogy vajon mennyiben nevezhetők elfogultnak vagy elfogulatlannak az evangéliumok szerzői (és vajon mit is jelent az elfogultság esetükben), vagy éppen rendelkezett-e Jézus "messiási öntudattal", azaz világosan látta saját isteni küldetését, vagy ezt a tudatot csak a húsvét utáni egyház adta a szájába az evangéliumok leírásakor? Mi a helyzet a feltámadással?

Sok keresztény, akivel ilyen kérdésekről beszélgetek, szereti felhívni rá a figyelmemet, hogy ezek a problémák nem aggasztották az első hívőket, sőt tulajdonképpen mintegy 1700 évig fel sem merültek. Vajon nem csupán csak mi csinálunk ügyet olyan dolgokból, melyeket nem kellene bolygatnunk?  Ha nekik jó volt ilyen felvetés nélkül majdnem két évezredig, mi miért foglalkozunk ezekkel? Kényelmes lenne egyetértően bólintanom erre a gondolatra, de hívőként sem tartom ezt jó érvnek. A tudományos megismerés folyamatában - és ez a valláskutatásra, a teológiára egyaránt igaz - mindig vannak "első pontok", amikor valamivel először foglalkoznak. Úgy is mondhatnám, bizonyos dolgoknak bizonyos pillanatokban jön el az idejük. Miért is lenne ez baj? Hát tényleg térjünk vissza a lapos föld elképzeléséhez, csak mert a Föld geoid alakjáról nem tudtak a régiek? Hibát követett el a tudomány, mert feltárta, hogy a Föld kering a Nap körül - noha évszázadokon át olyan jól elvoltunk mi emberek azzal, hogy a dolog éppen fordítva áll? 

A kérdés inkább az, hogy a megismerés folyamatában miért éppen a felvilágosodás során jött el annak az ideje, hogy a kereszténységgel kapcsolatos kételyek előtörjenek. Miért vártunk ezzel 1700 évet? Bizony bármennyire is csípi a szemünket, ennek az is az oka, hogy éppen az egyház nem engedte korábban felvetni őket. Pusztán az a tény, hogy a Jézus személyével kapcsolatos kérdések érzékeny pontokra tapintanak, és nem kerültek elő a megelőző századokban, még nem jelenti, hogy hiba volt feltenni őket. Szerintem olyan világban élünk, hogy foglalkoznunk kell velük, akár simogatják a lelkünket, akár megvágjuk velük az ujjunk hegyét. Úgyhogy szeretnék néhány dolgot átgondolni, végigolvasni, megérteni, ebben a folyamatban pedig szívesen veszem, ha lesznek társaim.

27 megjegyzés :

  1. Nyilvánvalóan érdekes téma, remélem, minél többet megosztasz majd belőle velünk is. Azonban felvetnék egy problémát: az elfogulatlanságét és a semleges kutatási módszertanét. Ugyanis szerintem egyik sem létezik. Érdekelne a te véleményed erről. (Ha szerinted sem, akkor milyen módszerek mentén tervezel kutatni?)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jogos kérdés, ezt pedig terveztem beleírni, és kiment a fejemből... Tehát elismerem, hogy én magam sem vagyok elfogulatlan: hiszen keresztény vagyok, sajátos, de hitem szerint az evangélium szövegén alapuló Krisztus képpel. Egyébként sem hiszem, hogy Jézus Krisztus olyan személy lenne, akivel képes bárki elfogulatlannak lenni...

      Miután az ember meghatározta magát, szerintem az egészséges hozzáállás az, hogy egyrészt...

      a) ...meghallgat olyanokat, akik az egyik és a másik oldalon állnak, ezzel legalábbis vázlatosan áttekintve ki mit állított a saját, ugyancsak nem objektív platformján állva. Ez konkrétan azt jelenti, hogy szeretnék olvasni az evangélium kutatásáról (pl. most olvasom James D.G. Dunn frissen megjelent könyvét, de Vermes Gézától is fogok olvasni, illetve Bultmann és mások véleményére is kíváncsi vagyok).

      b) ...folyamatosan úgy értékel és úgy ír erről a kérdésről, hogy kihangsúlyozza, amikor csak a saját véleményét mondja.

      c) ...tisztában van azzal, sőt "beletörődik" abba, hogy a nyugvópont, amire a végén juthat, nincs bebetonozva, hiszen bármikor felszínre kerülhetnek olyan tények, melyek a témát újra felmelegítik.

      Hirtelen ezek jutottak eszembe, szerintem az ilyesféle attitűdre amúgy is kénytelen szorítkozni az ember, ha teológiával foglalkozik, és azt jól akarja művelni.

      Törlés
  2. Készen állsz-e arra, hogy elveszítsd a hited, ha a bizonyítékok arra vezetnek?
    Tudod-e tárgyilagosan, hogy melyek azok a módszerek amivel be szoktad védeni a hited, ha a bizonyítékok megkérdőjelezik?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Norbi, jól érzem, hogy a saját, helyesnek vélt utadat akarod velem végigjáratni? A Jézusba vetett hitem feladásához az a bizonyíték vezetne, amiről a Szentírás is ír: Krisztus holtteste. Na, az tárgyilagos bizonyíték lenne...

      Nem tudom hova jutok a végén. Egyelőre szeretném elolvasni az általam kiválasztott emberek álláspontjait. A nagy fogadkozásokon ennyi idős koromra azt hiszem már túlvagyok...

      Törlés
    2. Ha ezt érzed, az a te dolgod. Nem vagy már azon a szinten, hogy én bármit is végig tudnék veled járatni. Egy egyszerű kérdést tettem fel, ami egy kutató életében napról napra előkerül. Ha a válaszod az rá, hogy igen, akkor a kutatásod közelebb áll a tudományos tevékenységhez. Ha a válaszod az, hogy nem, akkor a magam részéről feleslegesnek érzem. Persze sok személyes célt elérhetsz vele így is magad számára, mint például a hited megerőssítése.
      A második kérdésem arra vonatkozott, hogy felismered-e mikor csapod be magad a kutatásod során. Erre nem válaszoltál.

      Törlés
    3. A kérdéseidre remélhetőleg a blogban is olvasható bejegyzések lesznek a válaszok. De félreértés ne essék: nem kívánok sem neked, sem senkinek megfelelni. Ráadásul az ateista hozzáállást fikarcnyival sem tartom objektívebbnek vagy tudományosabbnak, mint a hívőkét. A kérdésedet tehát először saját magadnak érdemes feltenned, mielőtt másokat "hittérítenél" vele az ateizmusra.

      Törlés
    4. Azt gondolom elhamarkodott dolgokat írsz. Melyik is az a rész a szövegemben, amivel hittéríteni lehet?

      Törlés
    5. Norbi, ez a kérdésfelvetés ("Készen állsz-e arra...") a klasszikus hittérítő retorika hangvételét juttatta eszembe. Persze az ateizmusnak semmi köze a vallásokhoz.

      Törlés
    6. Semmi baj, írásban a kommunikáció nehézkes.

      Törlés
    7. Te Norbi! Szerinted az ember miből ismerheti fel, hogy becsapja magát?

      Törlés
    8. @Sefatias: Ennek a felismerésnek az alapja az, hogy nagyon erős tendenciánk van arra, hogy a belső konfliktusainkat (pl. kognitív disszonanciánkat) ezzel oldjuk meg. Az önbecsapás egy belénkhuzalozott megküzdési mód erre, ha tetszik ha nem.
      Ahhoz, hogy egyes helyzetekben felismerjük az önbecsapást mély önismerettel kell rendelkezzünk. Tudnunk kell, hogy mik azok a módszerek, amivel védjük magunkat és észre kell vegyük azokat az eseteket, mikor alkalmazzuk őket. Nem egyszerű dolog, ráadásul minél fejlettebb valakinek ez az "antennája" annál szofisztikáltabb módon csapja be magát. Szóval azt gondolom ez egy kimeríthetetlen fejlődési lehetőség.

      Jó témának tűnt, ezért írtam róla egy bejegyzést: http://reggelizo.blogspot.hu/2015/01/honnan-tudhatjuk-hogy-becsapjuk-magunkat.html

      Törlés
    9. Nem tudom mennyire ismered a múltamat, de én már túl vagyok egy ilyenen, és most is folyamatos küzdelemben vagyok

      Törlés
    10. Szinte semmit nem tudok rólad. Ha felismerted az önbecsapásod jeleit, ahhoz gratulálok. Sokak előtt jársz ezzel!

      Törlés
  3. Na, erre kíváncsi leszek. Nem mondom, hogy nem féltelek. Jó lenne egyszer már beszélgetni, mert úgy érzem nagyon hasonló utat járunk be, mintha egymás melletti sávokon haladnánk.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szerintem is jó lenne, de ezt is már ezer éve tervezzük és eddig még nem jött össze. :-)

      Törlés
  4. Sytka,

    először is boldog új évet! Kíváncsi vagyok, milyen utat jársz be ezzel a témával kapcsolatban. Ami persze tudom, neked sem csak egy "téma", hiszen magáról az Úrról van szó (illetve arról, hogy ő valóban az-e).

    Egyébként ha itt nem említed, nem vettem volna észre, hogy kiadtak Dunntól valamit magyarul. Be fogom szerezni. Dunn mindenképpen figyelemre méltó szerző. Én további négy könyvet említenék a Jézus-kutatásokkal kapcsolatban (remélem, ezek közül is egyiket-másikat lefordítják majd):

    1) N. T. Wright Jesus and the Victory of God c. kötete többek között Vermessel is diskurzust folytat. Ijesztően vastag könyv, de az egyik legalaposabb konzervatív válasz a kortárs történeti Jézus-kutatásokra. (Van egy populárisabb könyve is ugyanerről: Who Was Jesus?)

    2) R. Bauckham Jesus and the Eyewitnesses c. könyve történeti módszerrel mutatja meg, hogy a Jézusról kialakult kép hogyan és miért támaszkodik szemtanú beszámolókra.

    3) A. McGrath The Making of a Modern German Christology c. áttekintő jellegű könyve bemutatja a német kritikus szemlélet kialakulását és jelentősebb állomásait, teológusait. Nekem ez a könyv olyan volt a teológiai utazásaimhoz, mintha egy térképet adtak volna a kezembe.

    4) G. E. Ladd Jesus and the Kingdom. Ladd is a kritikai hozzáállással párbeszédet folytatva vázolja fel az evangéliumok Jézus-képét, beleágyazva azt az Isten országával kapcsolatos váradalmak világába. Nekem ez a kötet is nagyon sokat adott.

    Nyilván megkerülhetetlen ma Bart Ehrmann és a Bauer-iskola többi képviselője is, meg természetesen a felvetéseikre adott válaszok.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ádám, köszi az ajánlataidat, szívesen el is olvasnám mindet, de azért az egész évem nem erről a kérdésről fog szólni. Ehhez először be kellene szereznem ezeket a könyveket külföldről, aztán fordítgatni, feldolgozni... Ez most túl nagy falat. De valamennyire persze mégis muszáj lesz elmélyedni.

      A Dunn könyvet egyébként jó szívvel ajánlom, eddig nekem nagyon tetszik. (Nagyjából a háromnegyedénél tartok most - a www.kalvinkiado.hu oldalon bele is olvashattok!)

      Törlés
    2. Szia Ádám,

      Szivesen átolvasnám a könyveket, de most nincs rá lehetőségem. Ha időd engedi megtennéd, hogy irsz nekem egy velős összefoglalót erről a kérdésről? Kb. húsz évnyi kutatás után az én fejemben most úgy áll össze a dolog: a kánonban szereplő Jézus történet egy judaista szűrőn át szemlélt változata egy nagyszerű tanitó életének; lehetséges, hogy betű szerint pontos a történelmi adatokat illetően, de a Jézus messiási mivoltálval kapcsolatos végkövetkeztetései a judaista gyökerekből táplálkoznak és csak annyira valósak, amennyire az ember fejében zajló monológok annak mondhatók. Nem ez a film győzőtt meg - a megközelitést és az elméletet már jóval korábban is ismertem - de mégis egy megkerülhetetlen adalék számomra: https://www.youtube.com/watch?v=QuRhwM1Id1I

      Mivel az nehezen vizsgálható, hogy a irások végkövetkeztetéseiből mennyi igaz és mennyi történt csak az apostolok fejében (úgy értem: mennyit torzitott az információn a csatorna, ez esetben az apostolok prekoncepciója és missziós tudata) igazából a történelmi adatok érdekelnének: mi, hol, hogyan történt ... és a történelemből tükrében hogyan buktaták meg a kanonizált irások azt megközelitést, miszerint a názáreti Joshua talán nem is volt a judaizmus által várt messiás. Mi az ami perdöntően bizonyitja, hogy Ő nem pusztán csak egy tanitó volt, Aki csak a judaizmus ideológiájából kiszakadni képtelen tanitványok fejében vált messiássá. (mintolvasod@gmail.com)

      Törlés
    3. Mivel ez Sytka honlapja, ha írok is egyszer a témáról összefoglalót, azt valószínűleg a saját honlapomon teszem. Most csak annyit: ha Isten jelentette ki magát a zsidóknak (Ábrahám, Mózes, Dávid, Ézsaiás stb.), akkor Jézus messiási önértelmezése (vagy apostoli értelmezése) beleilleszkedik a tágabb kinyilatkoztatás gondolatvilágába. N. T. Wright és G. E. Ladd könyve ezt bontják ki. Bauckham pedig azt mutatja meg, milyen történeti szempontok hitelesítik az evangélisták Jézusról szóló beszámolóit. Nem csak arról van szó, hogy az evangéliumok szemtanúk beszámolóit tartalmazzák, hanem arról is, hogy az első olvasók is így olvasták azokat.

      Törlés
    4. Email-re gondoltam (ezért is adtam meg a cimemet).

      A probléma számomra a 'ha' ... amig nincs ez a 'ha' addig valóban teljesen logikusan összeáll a kép a messiásról. Számomra igy utólag picit olyan 'csoda' az a történet, mint amikor 6 évesen megkért az egyik felnőtt, hogy válaszoljak néhány kérdésre, miközben a kártyapakli aljára elhelyezett egy előre kiválasztott lapot. Teljesen önkényes kérdésekkel rávezett a kártyalapra, majd kidobta elém a lapot. Én meg csodálkoztam, hogy ez hogy lehetséges, hiszen látszólag én határoztam meg a válaszokat és én választottam ki a lapot. Hát ki ez az ember? Varázsló?

      Az evangéliumok szerint a nép várt (talán Dániel hetven héttel kapcsolatos messiási próféciáija és időrendje miatt: nem hiszem el, hogy egy ilyen nyilt időzités elkerülte volna az emberek figyelmét) a messiás megjelenésére és adott volt egy személy Akire ilyen-olyan módon (néha nagyon erőltetetten, mint pl. Mt 2,18 esetében) megpróbálták ráhúzni ezt a szerepet. Az utókor erre nagyon könnyen rámondhatja: beteljesült prófécia, miközben meglehet, hogy csak a várakozások igazolása). Ha azt nézem, hogy az apostolok mennyire voltak képben és mennyire tudtak azonosulni azzal amit a tanitójuktól hallottak (a megértésben folyamatosan visszahúzta Őket az a kulturális örökség, amit gyermekkoruktól magukba szivtak), akkor nem tűnik teljesen lehetetlennek, hogy a mai értelemben ismert Jézus Krisztus az Ő fejükben és köreikben készült. Nem a keresztény emberek hitét szeretném ezzel támadni, mindössze egy kérdés a fejemben. Hogy ez történelmileg hitelesen van összerakva, azt betudhatjuk annak, hogy valóban szemtanúk irták és történelmi részletekben hűek maradtak, hiszen ez igy élt a fejükben a történet (amin mindössze csak egy nagyon picit szinezett a képzelet). Létezik az a pszichológiai jelenség, amikor az élmények hatására a felfokozott hangulatban megszületik egy kollektiv 'hazugság', aminek jelentős része igaz és a történetben résztvevők egymást viszik bele a számukra kedves fantáziálásba: mint amikor gyermekkorunkban egyszer a barátommal megakasztottunk egy bugyli csukát, amit végül nem sikerült megfogni ... de mire másoknak elmeséltük, hatalmas harcsa lett belőle ... és utólag mindketten láttuk lelki szemeinkkel, amint egy hatalmas farokcsapással elszakitotta a zsinórt. Amikor meséltük, elhittük ... ezzel nem akarom bagatellizálni a történetet amiben nagyon sokáig én is mélyen hittem, de az evangéliumokból egy olyan apostoli csoportot ismertem meg Akikből kinézem ezt a fajta mentalitást. Pál megtérése még furcsább: a hasonló fordulat található Euripidész egyik művében, még a szófordulat is szinte teljesen ugyanaz ahogy az eredetiben Euripidész leírta: "Nehéz neked az ösztöke ellen rugódoznod" (Euripidész, Bakkhé 794 - 795. sor). A Devecseri Gábor-féle magyar fordításban :
      Dionüszosz: Áldoznék inkább néki,semmint ellene én, földi ember rugdalozzam íly vadul.
      .. ezen elég sokat gondolkoztam. Elég nehezen tudom elképzelni, hogy mindez 'véletlen' (főleg Pál görög irodalomra alapozott érveléseit figyelve). Ha elolvasod a teljes történetet, akkor azt látod, hogy a szituáció is szinte analog megfelelője Pál megtérésének, illetve az is nagy kérdés bennem, hogy miért inditja János apostol az evangáliumát és védákból vett idézettel:

      "Kezdetben volt Prajapati (a Teremtő),
      Vele volt a Szó (az Ige),
      És a Szó (az Ige) valóban a mindenható Brahman (a legmagasztosabb Istenség) volt."

      folyt. köv.

      Törlés
    5. A kanonizált irások pszichológiai hátterére nem tudunk itt és most választ adni (bár látva a jelenlegi ragaszkodást ehhez a messiási ideához, tartok tőle, hogy ez az inditék inditotta útjára és éltette évszázadok során) , de továbbra is érdekel, hogy a mi ennek a kijelentésnek a valós háttere: 'a történelemből tudjuk, hogy ez a próbálkozás, ebben a formájában megbukott' ... ez az én olvasatom: bár nem tudjuk biztosan, hogyan is történt valójában, biztos ami biztos ezt az opciót könyveljük el megbukottnak.' ... más szavakkal: nem tudjuk mi a valóság, azért ez a dolgot gyorsan zárjuk ki a lehetősége közül, mert nem egyeztethető össze a hitünkkel. Én soha nem láttam ilyen perdöntő bizonyitékot, de kiváncsian várom a sorozat következő részét.

      A keresztényi irások többnyire az sugalmazzák (néha erőltetik), hogy valamiféle bűnös gondolat azt feltételezni, hogy a valóság valami más, mint amit a kanonizált iratokban olvashatunk. Én nyitott vagyok, bármit elolvasok és mivel jelenleg nincs kiforrott prekoncepcióm az életről és a valóságról igy hitem sincs amit elveszithetnék a bizonyítékok hatására ... jöjjön az élet és mutatkozzon be. Bámit mondd, meghallgatom: van annyi paradoxon a létezési formánkban, hogy az igazság megismeréséhez néha hozzá tartozik, hogy minden és mindennek az ellentéte is igaznak tűnik.

      Törlés
  5. Kíváncsian várom a folytatást. Azt hiszem én is hasonlóképp vagyok vele ahogy Ellis Potter is megfogalmazta, hogy amíg valaki nem mutatja meg neki Jézus csontjait, nics oka elvetni a kereszténységet....

    VálaszTörlés
  6. Kedves Sytka!

    hadd ajánljak egy 5. könyvet...Joseph Ratzinger (avagy XVI. Benedek) . "A Názáreti Jézus " című művét. (I-III. kötet)
    Magyarul van, tömör, élvezhető, de roppant meggyőző néhány dologban.
    Az I. kötetben röviden, de igen jól alátámasztottan mutatja meg, miért hihető az egyház "klasszikus " Jézus képe.

    A II. kötetben egy huszárvágással ad egy lehetséges megoldást a "húsvéti vitára": hogy miért van látszólag ellentmondás a szinoptikusok és János kronológiájában az Utolsó vacsora időpontját illetően. (Magyarán : az Utolsó Vacsora valóban Pészách-széder volt e, vagy nem .) A megoldása roppant életszerű ! :-)

    Szóval ajánlom! Nem tudom Sytka, Ádám, olvastátok e ...?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Miklós, én nem olvastam, de jókat hallottam róla. Lehet, hogy majd sort kerítek rájuk. (Azt hiszem három kötetes).

      Törlés
    2. Miklós, én sem olvastam, de el akarom olvasni, mert én is nagyon jókat hallottam a három kötetről.

      Törlés
  7. Kedves Sytka,

    Többszöri próbálkozásm után csak a névtelenül elküldött kommentem jelent meg itt korábban. Elnézést érte, ezentúl is igy teszek. A nevem István (mintolvasod@gmail.com).

    Követni fogom ezt a sorozatot, érdekel.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ez lehet, hogy valami Gmail-es beéllítás. Ugyanis az ímélcímem a polgári nevemen fut, de közben itt automatikusan a Sefatias jön elő. Nem emlékszem már, hogy hogy csináltam

      Törlés

Megmondhatod te is... de kérlek, NE tedd névtelenül!
(A szerző a beírt kommentek közül bármelyiket előzetes figyelmeztetés és minden magyarázat nélkül törölheti. Kommentedben ne használj túl sok hivatkozást, mert a rendszer automatikusan moderál!)