2015. február 5., csütörtök

Pál esete a szűzlányokkal

Az első korinthusi levél hetedik részében van valami, ami sok szempontból kritikus gondolatok feltevésére ösztönzi az embert. Pál többnyire a házasságról, a párkapcsolatról, az elkötelezett és még nem elkötelezett nőkről beszél, s bár igyekszik óvatosan fogalmazni, őszintén szólva olyan érzésem van, hogy túllőtt a célon.

Most talán sokan meglepődtek. Hogyan írhatok ilyesmit Pálról? Az apostolok legnagyobbjáról, aki radikálisan megtért, bejárta a fél világot, korának egyik legjobb egyetemét végezte, három kultúrában is - zsidó, római, hellén - otthon érezte magát. Veréseket, üldözéseket szenvedett a hite miatt, végül mártírként halt meg, s nem utolsó sorban letett tizenhárom mértékadó levelet az asztalra, melyek milliókat ihlettek gondolatokra. Egy ilyen ember előtt fejet hajtani szokás, nem kérdőre vonni.

Pedig nem akarom én bántani Pált, hogyan is akarnám? Gúny nélkül mondom, hogy ő egy megérdemelten magasra emelt idol, egy popsztár a kereszténységben, akinek szépen ragyog a fénye, s nem is érdemtelenül. De éppen ezért esik talán nehezünkre emlékeztetni magunkat, hogy Pál is ember volt. Emberként pedig akadtak botlásai, rossz döntései, nemcsak megtérése előtt, hanem utána is. A fentebb említett első korinthusi levélben valami olyat ír, amit nem tudok megemészteni.

Pál azt mondja a még házasság előtt álló, minden bizonnyal szűz lányoknak (akik adott esetben megszakították jegyességüket), hogy jobban teszik, ha nem is mennek férjhez. Úgy összességében, ha az ember végigolvassa ezt a szakaszt, egyértelműen olyan hangulatot áraszt, ami arról szól, a házasság helyett jobb ha egyedül van az ember, sőt ezt választva jár el helyesebben. Természetesen Pál nem volt a házasság ellen, erről szó sincsen. Ettől függetlenül nem túl kedves megjegyzés részéről már az sem, hogy megnyugtatja a házasulandót: "nem követ el bűnt", aki házasságot akar kötni. Már miért követne? Miért van szükség ilyen megjegyzésekre?

Nos, számomra félreérthetetlennek tűnik, hogy Pál egyedüllétet szorgalmazó tanácsa eszkatológiai észjárásában gyökerezik. Az idő "összetorlódott" (ahogy a görög szöveg szüsztelló igéje írja szenvedő alakban), eltűnik "a világ arculata", azaz küszöbön áll a világvége, ismét eljön Jézus és lezár mindent. Egy ilyen vészterhes pillanatban, mely igencsak közel van, nem érdemes házasodni és családot alapítani.

Ugye mindannyian tudjuk: Pál apostol tévedett, hiszen Jézus nem tért vissza. Ne varrjuk ezt egyedül az ő nyakába, hiszen a felfokozott eszkatológiai várakozás általános jellemző volt abban a korban. Nos, általában ez az a pillanat, amikor a magyarázók jó része felhívja a figyelmet arra, hogy Pál kihangsúlyozta: amit mond, nem az Úr parancsa, hanem az ő személyes tanácsa. Ezt írja:
"A szüzeket illetően nincs külön parancsom az Úrtól, tanácsot azonban adok, mint olyan, aki az Úr irgalma folytán hitelt érdemel." (1Kor 7,25)
Ez a megállapítás mintha valamennyire tompítaná Pál balul elsült megjegyzését. De vajon mennyire tompítja?

Azt kell mondjam, a kommentátorok egy része ezen a ponton meglehetősen zavarba ejtő elmélkedésbe keveredik. Egyesek felhívják a figyelmet arra, hogy Pál állítása, miszerint "nincs parancsa az Úrtól" csupán azt jelenti, hogy Jézus nem hagyott hátra semmiféle utasítást erre a helyzetre. Ettől függetlenül a Pál által adott tanács nem szimpla emberi szó, hanem Istentől ihletett, hiszen amit tanácsol, az "Úr irgalma folytán hitelt érdemel". Így véli MacDonald vagy éppen Orr és Walther, míg Schrage azt is hozzáteszi, hogy az "apostol tanácsa nem csak annyit nyom a latban, mint a többi keresztyéné". Úgy tűnik tehát, a kommentátorok egy része úgy gondolja, Pál eszkatológiai megjegyzése magától Istentől jön. Bevallom, furcsa ezt így átgondolni, hiszen ez azt jelentené, hogy maga Isten bátorított embereket saját, be nem következett közeli visszatérése kapcsán az egyedüllétre. Ennek semmi értelme nincs, de a fent említett kommentátorok ezt valahogy nem vették észre.

A másik lehetőség, hogy itt Pál tényleg arra gondol, hogy óvatosan kell fogalmaznia, mert maga Isten nem parancsolta neki, hogy ezt mondja. Azon túl, hogy ez felvet egy-egy érdekes kérdést a szöveg ihletettségével kapcsolatban, egy másik dilemmához is elvezet. Amennyiben Pál tudatában volt annak, hogy nem Isten kéri tőle, hogy ezt a "jótanácsot" adja a házasságban még nem élő szüzeknek, ám mégis tekintéllyel tanította őket, az tönkretehette emberek életét. Vajon mit mondanék annak az időközben megöregedett lánynak, aki mondjuk az én tekintélyes, apostoli szavamra nem ment volna férjhez, mert elhiszi nekem, hogy közel a vég?

Prior, Bruce és más magyarázók megpróbálkoznak még egy lehetőséggel. Ők valahogy úgy látják, Pál igazából nem is Jézus második visszajövetelére gondol, hanem a korinthusiakat érintő keresztényüldözésekre, illetve valami olyan körülményre, amiről mi semmit sem tudunk. Bevallom őszintén, ezt igen erőltetett magyarázatnak érzem: hogyan számolhatunk valamivel, amiről a kommentátor saját bevallása szerint sem tudhatunk semmit? Vajon amikor Pál úgy fogalmaz, hogy az idő feltorlódott, és e világ arca elmúlik, akkor valamilyen ismeretlen lokális problémára utal? Nekem ez életszerűtlennek tűnik, különösen annak fényében, amit az első egyház felfokozott apokaliptikus látásmódjáról tudunk.

Összefoglalva mindezt, valójában két út tűnik járhatónak: az első szerint Pál szavai - noha Jézus nem hagyott hátra parancsot ebben a kérdésben - Istentől ihletettek. Ezt nehéz elfogadni, mert Isten nem tévedhet és nem bátoríthat egyedüllétre Jézus közelgő visszatérése miatt, noha tudja, hogy az nem következik be. A másik út járhatóbbnak tűnik: itt Pál véleményét olvassuk. Ebben az esetben viszont felvethető a kérdés, hogy miképpen viszonyuljunk a szöveg ihletettségéhez, illetve ha Pál esetleg tévedett ebben a kérdésben, mi a garancia arra, hogy nem tévedett másban?

Tudom, ez egy provokatív elágazás. Nem a megbotránkoztatás a célom, hanem az igazság keresése. Kíváncsi vagyok a véleményeitekre: hátha van valami, amire nem gondoltam, vagy amit rosszul értettem meg.

62 megjegyzés :

  1. :) Elég régóta terveztem, hogy írok erről a témáról. De jó hogy nem tettem. Mióta Spinózánál olvastam erről azóta motoszkál a fejemben, hogy miként tudnám ezt közzé tenni. Hát ilyen jól nem tudtam volna.
    Egyébként nagyon elgondolkodtató, és még Tanú koromban is megakadtam Pál szavain, de akkor nem mertem tovább gondolni. De Spinóza könyve óta én is másképp gondolok erre a részre: Ez Pál véleménye

    VálaszTörlés
  2. Én a második út mellett teszem le a voksom, de blogomból tudható, hogy már nem tekintek úgy a bibliai tévedhetetlenségre, ahogy korábban. Pál egész egyszerűen a saját véleményét írta le, mint úgy általában a leveleiben. Ezek hordozzák Isten Igéjét, de nem 100%-ban azok. Pálnak véleményem szerint amúgy is gondja volt a nőkkel, nem tudott velük mit kezdeni, és nem értek vele egyet ebben a hozzáállásában. (Ld. nők beszéljenek az alkalmon, ne tanítsanak, stb.) Szerintem ebben a kérdésben meglehetősen szűk-látókörű volt.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, hasonlóképpen látom én is, de a kérdés akkor felmerül, mekkora az ihletettség? Mit jelent, hogy "hordozzák, de nem 100%-ban azok"? Ki fogja meghúzni a vonalakat?

      Törlés
    2. Pál tisztában volt azzal, hogy ihletés alatt áll? Tudta, hogy a levelei egyszer egy szent könyv részét fogják alkotni? Szerintem fogalma sem volt róla. Egyszerűen csak mint lelki vezető, apostol írta a leveleit, amelyeket legjobb tudása szerint fogalmazott meg.

      Törlés
    3. Pál tisztában volt azzal, hogy ihletés alatt áll? Tudta, hogy a levelei egyszer egy szent könyv részét fogják alkotni? Szerintem fogalma sem volt róla. Egyszerűen csak mint lelki vezető, apostol írta a leveleit, amelyeket legjobb tudása szerint fogalmazott meg.

      Törlés
    4. @Sytka: bizony! :)
      Úgy gondolom, nem ússzuk meg azt a harcot, ami ezekkel a kérdésekkel jár. Nem tudom rájuk a pontos választ. Én a magam leírtam, hogy hogyan állok a kérdéshez itt: https://revalve.wordpress.com/2015/01/15/a-biblia-es-en/

      Idézem a lényeget: "Mit jelent ez a gyakorlatban? Minden témában és kérdésben elsőbbséget élvez számomra Isten kijelentett szava. Kutatom, imádkozó szívvel tanulmányozom, a mélyére ások, töprengek rajta és Szerzőjével folyamatosan konzultálok. Bibliaértelmezésem ebből a szempontból alapvetően konzervatív. Azonban nem ijedek meg, ha új, meggyőző és megbízhatónak ítélt információk fényében valamely bibliaértelmezésemet vagy akár a Biblia bizonyos – a lényegi üzenetet nem érintő! – kijelentéseit kihívások érik. Megvizsgálom és szükség szerint revideálom nézeteimet, ami azt is jelentheti, hogy bizonyos dolgokat áthelyezek az emberi szerzőség által befolyásolt kategóriába, vagy hosszabb-rövidebb időre a “nem tudom” kategóriába teszek, és esetleg később – új információk fényében – újra előveszek."

      Törlés
  3. Nincs mit ezen szépíteni, Pálék
    idejében (is) várták a még életükben
    történő 2. Adventjét Jézusnak. Az
    életüket ennek megfelelően
    igyekeztek berendezni.
    Ma a hívők ellenben úgy élnek, mintha
    Jézus sosem jönne el...
    Vajon melyik a veszélyesebb?
    I. THESSZALÓNIKA 4:17
    17 azután mi, akik élünk, és
    megmaradunk, velük együtt
    elragadtatunk felhőkön az Úr
    fogadására a levegőbe, és így
    mindenkor az Úrral leszünk.
    Attól, mert Páléknak reménysége volt
    Krisztus közeli eljövetelére,
    megkérdőjelezhető-e az ihletettség?!
    Egyértelmű NEM a válaszom, hiszen az
    ihletett tartalmát az üzenetnek
    máshol is megtalálhatjuk Pál
    levelének folyamatában:
    1KOR.7: 32. Azt akarnám pedig, hogy ti
    gond
    nélkül legyetek. A ki házasság nélkül
    van, arra visel gondot, a mi az Úré,
    mimódon kedveskedhessék az Úrnak;
    33. A ki pedig feleséget vett, a
    világiakra visel gondot, mimódon
    kedveskedhessék a feleségének.
    34. Különbözik egymástól az asszony
    és a hajadon. A ki nem ment férjhez, az
    Úr dolgaira visel gondot, hogy szent
    legyen mind testében, mind lelkében; a
    ki pedig férjhez ment, a világiakra visel
    gondot, mimódon kedveskedhessék a
    férjének.
    35. Ezt pedig a ti hasznotokra
    mondom; nem hogy tőrt vessek
    néktek,
    hanem hogy illendőképen és
    állhatatosan ragaszkodjatok az Úrhoz
    háboríthatatlanul.
    Akinek volt, vagy van házastársa,
    képessége az önvizsgálatra, az belátja
    Pál szavainak igazságát, mégha bántja
    is a fene nagy keresztyén
    önérzetünket.
    Gondolom azért, mert Pál reményével
    ellentétben nem jött el az életében
    Krisztus, nem ragadtatott el élve,
    ennek lehetőségét sem vetitek el a
    saját életetekre nézve, mint
    ihletetségtől mentes páli
    magánvéleményt...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. "Nincs mit ezen szépíteni, Pálék
      idejében (is) várták a még életükben
      történő 2. Adventjét Jézusnak"

      A kértdés az, hogy ha lehetett Jézus eljövetelének időpontjában "ihletés" alatt tévedni, akkor lehetett-e más kérdésekben is "ihletés" alatt tévedni? Szerintem a hozzászólásoddal, pont az ellen érvelsz, amit bizonyítani szeretnél

      Törlés
    2. Kedves Csaba!

      "Attól, mert Páléknak reménysége volt Krisztus közeli eljövetelére,
      megkérdőjelezhető-e az ihletettség?!"

      Nem, nem emiatt kérdőjelezhető meg. Egyrészt amiatt, hogy maga Pál mondja: amit állít, azt nem az Úr parancsaként állítja. Másrészt Pál tanácsának alapja, miszerint a lányok ne menjenek férjhez, egy hibás, bizonyíthatóan téves hitbeli állásfoglaláson alapult, mégpedig Krisztus küszöbön álló második eljövetelén. Ha Pál előre látta volna, hogy az idő nincs közel, vajon akkor is így fogalmaz? Szerintem biztosan nem.

      Egyébként sokat hallottunk már arról, hogy különféle szekták vagy emberek lázas világvége várás miatt közeli véget javasoltak. Talán a hatvanas években Amerikában is tipikus jelenség volt, hogy némelyek eladták a házukat, autójukat, vagy éppen nem házasodtak meg, mert elhitették velük, hogy itt a vég. Keresztényként is azt gondoljuk erről, hogy aki ezzel hitegette a testvéreinket, az súlyos hibát követett el, elítélendő, amit tett, még akkor is, ha őszintén gondolta. Pál kapcsán azonban mintha ugyanezt a tévedést nem akarnánk észrevenni, pedig könnyen elképzelhető, hogy lebeszélt a házasságról olyanokat, akik egyébként boldog családi életet élhettek volna. Amit én felvetettem, hogy mit szóljunk ehhez mi, bibliaolvasó emberként? Ha elítéljük a mai, világvégevárós embereket, akik másokat megszédítenek, akkor úgy lenne fair, ha ebben az ügyben Pált is elítélnénk, nem? Csak azért nem tesszük, mert Pál levele a Szentírásban van, noha a tények cáfolták, amit mondott.

      De vajon Isten ihlette arra, amit ebben a témában leírt? Úgy tűnik nem, és mintha ő is elismerné saját bizonytalanságát.

      Törlés
  4. Pistám a reménység, meg az ihletett kijelentés két külön dolog!
    Hol olvasod Pálnál, hogy meghatározta Jézus eljövetelének idejét?

    VálaszTörlés
  5. Kedves Sytka!
    Nem elég azt gondolni, hogy a Biblia ihletett, az ihletett üzenetet is fel kell ismerni benne. Pál nem azt parancsolta, hogy a hajadonok maradjanak házasság nélkül, nincs miért elítélni. Hogy e tanács hatására ki szenvedett kárt, vagy került közelebb Istenhez, azt bizzuk az érintett felekre, talán majd egyszer beszámolnak róla. Az ihletett üzenet lényege, hogy akik házasodnak, azok (elsősorban) a házastársukra viselnek gondot.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. "Hogy e tanács hatására ki szenvedett kárt, vagy került közelebb Istenhez, azt bizzuk az érintett felekre, talán majd egyszer beszámolnak róla"

      Megint nem ez a kérdés. Nyilván nem tudjuk kik számára okozott ez kárt, vagy kiknek nem - ezt nem is tudhatjuk. Az is lehet, hogy senkinek (bár ez nem valószínű). A kérdés az, ha Pál tévedett ebben, és rossz alapokon állva adott tanácsot (ez pedig kétségtelennek tűnik), akkor hogyan viszonyul ez az ihletettségéhez, illetve ahhoz, hogy más esetben nem tévedhetett?

      Az az üzenet, hogy "szerintem ne házasodj, mert itt a vég" nem lehetett ihletett, mert nem bizonyult igaznak: a vég nem jött el. Ezért tettem fel a kérdéseimet.

      Törlés
    2. Kedves Sytka!
      Pál önmaga mondja, hogy tanácsot ad. Kijelenti, hogy nem az Úrtól származó parancsról van szó. Nem állítja, hogy ihletés alatt tanácsol. Mi ezzel a gond?
      Nem írja sehol, hogy a házasság értelmét veszítette, mert közel az Úr eljövetele. Tévedett abban, hogy eljön még az ő korában Krisztus?
      Igen! És akkor mi van? Nem ez az ígeszakasz üzenete.

      Törlés
    3. Tehát akor szerinted lehet ihletés alatt tévedni?

      Törlés
    4. "Pál önmaga mondja, hogy tanácsot ad. Kijelenti, hogy nem az Úrtól származó parancsról van szó. Nem állítja, hogy ihletés alatt tanácsol. Mi ezzel a gond?"

      Csaba, a bejegyzésben már megválaszoltam a kérdésedet, hogy mi ezzel a gond. Valóban nem ez az igeszakasz üzenete, de ami az üzenete ("a hátralévő rövid időre már ne házasodj, mert azzal csak nehézzé teszed az életed"), az egy tévedésen alapszik és ezért helytelen. Ez a gond.

      Törlés
    5. "Valóban nem ez az igeszakasz üzenete, de ami az üzenete ("a hátralévő rövid időre már ne házasodj, mert azzal csak nehézzé teszed az életed"), az egy tévedésen alapszik és ezért helytelen. Ez a gond."

      Pál nem írja, hogy a hátra levő rövid idő miatt tanácsolja ezt.

      Törlés
  6. Sytka, az igeszakasznak sokkal tágabb értelme van, mint hogy "közeledik a világvége, ezért jobb, ha nem házasodtok". Ezek általános érvényű tanácsai Pálnak, amelyeket Jézus hangsúlyai nyomán gondol tovább. Az Ószövetségben nem volt elfogadható a szüzesség mint tartós életforma választása (az esszénusokat leszámítva, de ők periférián voltak a zsidó társadalomban), hiszen a sokasodás parancsának csak családban lehetett eleget tenni. Az evangéliumokban a hangsúlyok finoman eltolódnak a családtalanság/szüzesség irányába. Egyrészt ott van maga Jézus anyja, Mária, a szűz, akitől a Megváltó születik. Az ő alakja és ideálképe hihetetlenül nagy hatású volt a kereszténység első másfél ezredében, sokkal nagyobb, mint manapság, különösen protestáns és evangéliumi keresztény körökben. 1500 évig a keresztények nagy többsége vallotta, hogy Mária Jézus születése után is szüzen élt. Ez már önmagában is felértékelte és követendő példává tette a szüzességet mint életformát, mert Istenhez-közelséget, bűntelenebbséget, bensőségesebb Isten-kapcsolatot sugallt. Ezt ráadásul maga Jézus is megerősítette azzal, hogy tanítványaitól elvárta, hagyják hátra a családjukat az ő szolgálatáért. Itt van Mt 8,21, 10,37 19,29 stb. Jézus szerint vannak, akik a Mennyek országáért lemondanak a házasságról, de sokan ezt nem értik meg (vagy nem érettek rá). Pál ezt a gondolatsort fokozza tovább a közeli eljövetel és talán egyéni lelki indíttatásai szemszögéből. A jézusi hatás, felerősítve Pál által, másfél ezer évre megformálta a kereszténység életállapotokról vallott felfogását: a szüzesség az Istenhez való teljes odafordulás, a megosztatlan figyelem életformája lett. Az már más kérdés, hogy mennyire estek túlzásokba, mennyire vezetett ez a testidegenség gondolatához, a "földi siralomvölgy" kényszerképzetéhez... de az már egy másik nagy tanulmányt érdemelne. Szerintem szemléld egységben ezeket a vonulatokat, mert Pál nemcsak előzmények nélkül, a saját fejéből-lelkéből és sugallataiból vette elő a szüzesség-eszményt, még csak nem is a közelinek hitt eljövetel miatt, hanem a Mester utalásaiból indult ki.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Lívia, érteni vélem, amit leírsz a szüzesség eszményének egyfajta dogmatörténeti fejlődéséről. De ha ebbe a keretbe illesztem Pál tanácsát, az akkor is hibás marad. Ezzel a mondatoddal azonban nem egészen értek egyet:

      " Pál nemcsak előzmények nélkül, a saját fejéből-lelkéből és sugallataiból vette elő a szüzesség-eszményt, még csak nem is a közelinek hitt eljövetel miatt, hanem a Mester utalásaiból indult ki."

      Abban igazad van, hogy maga a szüzesség-eszmény nem CSAK Pál fejéből, minden előzmény nélkül pattant ki, de a szüzességi életformát, mint életprogramot mégis azzal indokolta Pál, hogy Jézus nagyon rövid időn belül vissza fog térni. Lehet sokféle érvet felsorolni, miért jó szűznek maradni és teljes erővel Istent szolgálni - ezt nem vitatom. De az az érv, amit itt Pál felhasznált, a világvége közelsége volt - ez pedig hamisnak bizonyult. Pál érvelésének súlypontja a küszöbön álló vég, ami miatt nem érdemes megházasodni. Akárhogyan osztok-szorzok, bármilyen kontextusban szemlélem, ez azt jelenti, hogy az apostol tévedett, hiszen a vég nem következett be.

      Nem mondom, hogy jól esik ezt leírnom, de ha nem akarok becstelen lenni, úgy érzem el kell ismerjem, hogy a szövegből ez következik.

      Törlés
    2. Én nem vitatom, hogy Pál és az első keresztények közül sokan tévedhettek az egy emberöltőn belüli második eljövetelt illetően (már ha szavait így kell értelmezni, és nem máshogy, ehhez ugyanis nem értek). Nem tudom, el lehet-e ezt dönteni egyértelműen a szöveg alapján, de a magyar fordítás alapján logikusnak tűnik ezt feltételezni. Csak a szűzi életformára értettem, hogy ideális életformává emelése nem előzmények nélküli, bár kétségtelenül Pál adott ennek a folyamatnak nagy lendületet. Pál személyisége amúgy is megéri a vizsgálódást, mert kevés bibliai személy van, akinek annyira karakteresen kirajzolódna a jellemképe, mint neki (még ha nem is minden neki tulajdonított levélnek ő a közvetlen szerzője).

      Törlés
  7. A leglényegesebbet kihagytam: Mt 19,12

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Azért én óvatosan bánnék egy hétgyerekes anya szüzességének reklámozásával...

      Törlés
  8. Sytka, most nincs időm részletesebben írni, csak annyit hadd jelezzek, hogy a dilemmádat fals dilemmának tartom, mert szerintem hibás exegézisen alapul. A legjobb angol nyelvű (görög szöveggel foglalkozó) exegetikai kommentárok más irányt visznek, és most nem csak Bruce-ra gondolok. Lehet, hogy erről külön cikket írok majd a saját honlapomon a blogközi párbeszéd jegyében, mert fontos a kérdés, amit felvetsz.:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ádám, kíváncsian várom a részletes válaszod.

      Törlés
    2. Én így látom ezt a kérdést: http://divinity.szabadosadam.hu/?p=12991

      Törlés
    3. Ádám, mindenekelőtt köszönöm, hogy ilyen sok energiát fektettél az itt felvetett problémába. Ez az alaposság annyira fejbevágott (sokszáz, sőt majdhogynem ezer oldalas kommentárok, szaktekintélyek felsorolása), hogy bevallom, nehezen tudok megszólalni. Egy senkinek érzem magam ilyen nagyágyúkhoz képest.

      Mindazonáltal elolvasva az általad leírtakat, nekem úgy tűnik, mintha a legjobb bűvészeket a teológiákon képeznék. Mondom ezt úgy, hogy én is teológus vagyok. Néha már olyan érzésem van, hogy bennünket nem arra tanítanak, hogyan kell a nyuszit előhúzni a kalapból, hanem arra, hogyan kell a szöveget / eredeti nyelvet addig forgatni, csavarni, tekerni, míg valami egészen más nem keletkezik belőle, mint amiről az egyébként világosan beszél.

      Meg sem kísérlek mélyen belebocsátkozni egy vitába, amire most nincs időm. Én úgy látom, az ősegyház egyik legalapvetőbb hite és meggyőződése az volt, hogy Jézus még az ő idejükben visszajön. Eddig még nem olvastam komolyabb szerzőtől olyan tudományosan értékelhető írást, ami ezt ne így gondolná. (Persze ettől függetlenül biztosra veszem, hogy ilyenek vannak - a teológiában minden van!)

      Rövidre fogva úgy is mondhatnám: az egész egyház gondolkodása apokaliptikus-eszkatologikus volt. Erről szólt az a korszak, mely Jézust megelőzte, és nagyjából az első század végén ez a sűrű apokaliptikus szemléletmód le is csengett: a keresztények megértették, hogy Jézus mégsem jön vissza, hosszú távra kell berendezkedniük.

      Nincs kizárva, hogy Korinthusban egy lokális probléma IS közrejátszott abban, amit Pál tanácsol, de én nem ezt olvasom a szövegben. (A csontsovány afrikai nőkkel kapcsolatos illusztrációdat merő túlzásnak érzem.) Pál ettől függetlenül - ahogy te is írod - eszkatológiai gondolatmenetbe bocsátkozik. Fee gondolatmenete értelmezhetetlen és értelmetlen is:

      "a Krisztus-esemény azonban úgy összezsugorította az időt, hogy belátható távolságra hozta előre a jövőt."

      Ennek semmi értelme, zagyvalék, filozófikusan hangzó butaság, játék a szavakkal. Mit ért azon, hogy "belátható távolsága hozta előre a jövőt?". Mit jelentett ez a belátható távolság? Hogyan lehet a jövőt "előrehozni"? Sehogy. Az azonban tény, hogy Pál idejében az első keresztények valóban ezt érezték és ezt is gondolták: hogy az idő felgyorsult és küszöbön áll a vég. Ez az érzés ott volt bennük, ebből a perspektívából szemlélték a valóságot, ebben hittek - tévesen. Őszintén szólva a te szavaidat sem értem:

      " A jövő elérhető közelségbe került számunkra, és most már a jövő fényében tudunk nézni a jelenre. Ennek a világnak az ideje összezsugorodott, elmúlóban van. Krisztus miatt látjuk már a korszak végét, és a feltámadás kezdetét."

      A jövő elérhető közelségbe került - ez egy toposz, egy mai közhely, mindig igaz. Mit jelent azt, hogy Krisztus miatt látjuk a "feltámadás kezdetét"? Nem értem.

      Ádám, őszintén emelve a kalapomat a sok munkád előtt, azt kell mondjam, az általad leírtak és az általad idézettek inkább megerősítettek abban, hogy helyes a problémafelvetésem.

      "Pált pedig továbbra is megbízható vezetőnek tekinthetjük."

      Ez a megjegyzésed eléggé etikátlan módon azt sugallja, mintha én az ellenkezőjét állítottam volna a bejegyzésemben. Az 1Kor 7,25 értelmezésétől függetlenül természetesen Pál még megbízható tanító volt. De vajon tökéletesnek is kellett volna lennie ahhoz, hogy megbízhatónak nevezhessük? Szerintem nem.

      Törlés
    4. Sytka,

      csak ki-kibújik belőled időnként a módszertani fundamentalista, bár most egy másik teológiai oldalon.:) Ha a magyar új prot. fordítást olvasom, én is látom, amit a szövegben látsz. Ha a görög szöveget olvasom, más kép áll össze a fejemben. Ugyanaz a kép, ami az említett exegetikai kommentárok szerzői (Fee, Garland, Thiselton, Witherington) fejében is. Ők nem bűvészek, hanem becsületes exegéták, akiket a szöveg érdekel, és hogy az mit állít. Én legalábbis így ismertem meg őket.

      Én is azt gondolom, hogy Pál eszkatológiai dimenzióban gondolkodott (ahogy az egész korai egyház), és ez motiválta őt a konkrét tanács adására. Viszont nem vagyok biztos abban, hogy megértetted a kettő közötti kapcsolatot (hogy hogyan viszonyul az eszkatológiai látásmód a konkrét tanácshoz). Ahogy abban sem, hogy valóban megértetted a cikkem érvelését. A lényeg: Pál nem azt mondja, hogy az idő "rövid", hanem azt, hogy "megrövidült". A görögöknek nem volt koncepciójuk a világ végére, a zsidóknak pedig bizonytalan messzeségben volt az új kor. Krisztus eljövetelével viszont a világ jelenlegi formája múlni kezdett, kartávolságra került hozzánk a jövő. Ez - ahogy Fee hangsúlyozza - teológiai alapállás, nem kronológiai becslés.

      A konkrét tanács ebből a teológiai alapállásból következik: nem kell mindent ebben az életben egy lapra feltenni, a hajadonok szabadok arra is, hogy ne házasodjanak meg (amiből a küszöbön álló súlyos nehézségek miatt inkább csak gyötrelmük fakadna), hanem akár teljes időben az evangélium szolgálatába álljanak. Nekem ez olyan egyértelműen átjön a szövegből, hogy kicsit értetlenül állok az előtt, hogy ezt miért nem látod. Zsákutcának tartom a "Schweitzerstrassét", amin elindultál, és ebben az esetben hibás exegézisnek is.

      Nem akartam etikátlan módon rosszat állítani rólad, az utolsó bekezdésedet értettem úgy, hogy szerinted Pál megbízhatósága kérdőjeleződik meg az általad vélt tévedése miatt ("ha Pál esetleg tévedett ebben a kérdésben, mi a garancia arra, hogy nem tévedett másban?"). Ebben egyébként szerintem igazad is lenne.

      Törlés
    5. "Zsákutcának tartom a "Schweitzerstrassét", amin elindultál, és ebben az esetben hibás exegézisnek is."

      Ezt a Schweitzerstrassét megtartom magamnak: nagyon tetszik. :-) A többivel kapcsolatban mondjuk azt, értem én az érvelésed, csak nem így látom az összképet.

      "világ jelenlegi formája múlni kezdett, kartávolságra került hozzánk a jövő"

      Mit jelent a "kartávolság"? Egy korabeli keresztények azt, hogy még az ő idejében eljön Krisztus. Aztán ez természetesen változott. Azt hiszem a következő bejegyzést erről írom meg, mert nagyon érdekes.

      Egyébként hogyan vélekedsz az 1Thessz 4,15 kapcsán?

      Törlés
    6. "Mit jelent a "kartávolság"? Egy korabeli keresztények azt, hogy még az ő idejében eljön Krisztus. Aztán ez természetesen változott."

      Pál kozmikus méretekben gondolkodott. De legalábbis korszakokban (aión). A jelen korszak már múlófélben van, az eljövendő pedig elkezdődött, Krisztus eljövetele óta a kettő metszéspontjában élünk. Ebben az értelemben van a jövő kartávolságra. A házasodásra, örömre, sírásra, vásárlásra alkalmas idő - ami ennek a korszaknak a "formája" - "megrövidült". Látjuk már a végét.

      Hogy mikor ér véget ez a korszak? Erről Jézus is azt mondta, hogy ne firtassuk, és a Schweitzer által népszerűsített látásmóddal ellentétben szerintem a korai keresztények sem voltak biztosak abban, hogy ez az életükben bekövetkezik. Pálnak az volt a fontos, hogy a jövő fényében éljük a jelent, mert a világ jelen ábrázata múlik már. Ezért tudja felszabadítani a hajadonokat is arra (egy speciális helyzetben), hogy ha úgy döntenek (és nem muszáj így dönteniük!), ne menjenek férjhez.

      Törlés
    7. "Egyébként hogyan vélekedsz az 1Thessz 4,15 kapcsán?"

      Pál máshol meg a halálát vizionálja. Számára mindkét forgatókönyv reális volt. Ez logikusan következett eszkatológiai látásmódjából, melyben a következő üdvesemény a horizonton Jézus visszajövetele, vagy a halál, ami szintén Jézussal való találkozás. Még egyszer: nem a kronológia becslés volt neki a fontos, hanem a teológiai alapállás.

      Törlés
  9. @Ádám,

    ezt írod:
    "Ha a magyar új prot. fordítást olvasom, én is látom, amit a szövegben látsz. Ha a görög szöveget olvasom, más kép áll össze a fejemben."

    Megkérhetlek, hogy próbáld magyar szavakba önteni azt, amit te a görög szövegben látsz? Lefordítani a szöveget úgy, hogy a kép ne torzuljon?
    Kiváncsi lennék rá, még akkor is, ha más szempontból kifogásolható lesz a fordítás :)

    Előre is köszönöm,
    dzsaszper

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. dzsaszper,

      ezt tettem meg a belinkelt cikkemben. Ha esetleg az túl bonyolult, és a fenti kommentek sem teszik érthetőbbé, itt van még egyszerűbben: http://divinity.szabadosadam.hu/?p=13031.

      Pál nem azt mondja, hogy a szűz lányok életében visszajön Krisztus. Nem is azt mondja, hogy az idő "rövid". Hanem azt mondja, hogy az idő "megrövidült" (ὁ καιρὸς συνεσταλμένος ἐστίν). Milyen idő? A jelen világ formája, melyben a házasság, vásárlás, birtoklás fontos. Milyen értelemben rövidült meg? Abban az értelemben, hogy látszik már a vége. Krisztus eljövetelével múlik már a jelen világ rendje, és látótávolságba került az eljövendő kor. Ez a görögöknek is és a zsidóknak is elképesztően újszerű gondolat lehetett.

      Ez a szemlélet mindent megváltoztat. Ennek a fényében ad Pál egy konkrét szituációban (valószínűleg a korinthusiakat sújtó éhínség küszöbén) tanácsot a hajadonoknak: dönthetnek úgy is, hogy az adott helyzetben nem mennek férjhez. Miért? Mert az gyötrelmes lenne (gyásszal, szorongással, meg ki tudja, mivel járna), és mert nem kell mindenáron a jelen világ elvárásaihoz igazodniuk. A mostani világrend múlófélben van, ezért aki házas, az is úgy éljen, mintha nem lenne az: ne kapaszkodjon minden idegszálával ebbe a világba, hanem vesse a reménységét az eljövendőbe.

      Eszkatológiai alapállásról van itt szó, mely az egész korszakra érvényes, nem a vég eljövetelének megbecsléséről, amitől Jézus is óva intett.

      Törlés
    2. " Hanem azt mondja, hogy az idő "megrövidült" (ὁ καιρὸς συνεσταλμένος ἐστίν). Milyen idő? A jelen világ formája, melyben a házasság, vásárlás, birtoklás fontos. Milyen értelemben rövidült meg? Abban az értelemben, hogy látszik már a vége. "

      Megrövidült annak a világnak a formája, melyben a házasság, a vásárlás és birtoklás a fontos? Ez az érvelés éppen annyira nehezen elfogadható, mint amiről a bejegyzésemben írtam. Valójában semmi sem rövidült meg Pál idejében, semminek nem látszott semmilyen vége. Ezt hitte Pál, ezt hitték az apostolok és az első keresztények.Vajon tényleg elmúlt az a világ, melyben a házasság, a vásárlás, a birtoklás a fontos? Egyáltalán nem, hiszen ma is egy pontosan ilyen világban élünk.

      Ádám, az emberek minden korszakban - ma különösen - a birtoklással, a vásárlással vannak elfoglalva. A mai korszak ebben az értelemben semmiben nem különbözik az akkoritól.

      " Krisztus eljövetelével múlik már a jelen világ rendje, és látótávolságba került az eljövendő kor."

      Nekem a "látótávolság" szó azt jelenti, hogy éveken belül elmúlik valami: a fenti szavak leírása óta kétezer év telt el. Pontosan mit jelent akkor a látótávolság és milyen kor jött el?

      Törlés
    3. Sytka,

      Pál sokkal tágabb kategóriákban gondolkodott. Aiónokban, korszakokban. Ezt írtam fentebb is. Jézus feltámadása óta a jelen világkorszak múlik (παράγει γὰρ τὸ σχῆμα τοῦ κόσμου τούτου). Túl tudunk látni a halálon. Látjuk a túloldalt. Nincs már végtelen távolságra tőlünk az új kor. Ha nem így lenne, akkor - Pál szavaival - inkább "együnk és igyunk, mert holnap úgyis meghalunk" (15,32). Ha nem így volna, nem lenne értelme Krisztusért "veszedelmet vállalni", "naponta a halállal szembenézni" (15,31-31).

      A feltámadás reménysége miatt van az, hogy sem nekünk, sem a hajadonoknak nem kell már mindent a jelen világrend "formája szerint" egy lapra feltennünk. Ez ugyanúgy érvényes volt akkor, mint ma. Nincs különbség. Nem az a lényeg, hogy a ház ura mikor jön vissza (azt nem tudjuk), hanem az, hogy éberen várjuk őt (1Thessz 5,1-11). Lesznek, akik meghalnak addig, lesznek, akik életben lesznek (1Kor 15,51), de mindkettőnek ugyanaz a reménysége. Sőt, Pál azt mondja, hogy még akik házasok, azok is ezzel a szemlélettel éljenek (1Kor 7,29-31).

      Ez az 1Kor 7,25-31 teológiája.

      Ami meg a kétezer év késlekedést illeti, a problémára a 2 Péter mintha már előre válaszolt volna: "Az az egy azonban ne legyen rejtve előttetek, szeretteim, hogy az Úr előtt egy nap annyi, mint ezer esztendő, és ezer esztendő annyi, mint egy nap. Nem késlekedik az Úr az ígérettel, amint egyesek gondolják, hanem türelmes hozzátok, mert nem azt akarja, hogy némelyek elvesszenek, hanem azt, hogy mindenki megtérjen. De el fog jönni az Úr napja, mégpedig úgy, mint a tolvaj..." (3,8-10)

      Törlés
    4. Ádám, nem tagadom, hogy bennem lehet a hiba, de én még most sem értem és túl kacifántosnak (ezért őszintén szólva elfogadhatatlannak) tartom az érvelésed. Én azt látom, ez nem Pál érvelése, hanem a te Pál értelmezésed alapján álló érvelés.

      "A feltámadás reménysége miatt van az, hogy sem nekünk, sem a hajadonoknak nem kell már mindent a jelen világrend "formája szerint" egy lapra feltennünk."

      Miért tenne fel mindent egy lapra az, aki megházasodik? A feltámadás reménysége ma is épp úgy él, mint akkor: mondhatjuk akkor azt egy ma élő, fiatal lánynak, hogy bár férjhez mehet (ezzel nyilván nem követ el bűnt), de az idő feltorlódott, itt a világkorszak vége, jobban jár, ha nem bonyolítja az életét és jobb, ha egyedül marad. Hiszen ha Pál tanácsa ma is megáll, akkor ez a tanács is. Te lelkipásztorként javasolnád ezt valakinek?

      "Ami meg a kétezer év késlekedést illeti, a problémára a 2 Péter mintha már előre válaszolt volna".

      Így igaz, és a 2Péter, mely időben az első század végén, azaz a világvége várás lecsengő fázisában született, azért fogalmaz így ("Nem késlekedik az Úr az ígérettel, amint egyesek gondolják"), mert egyesek kezdték úgy gondolni, hogy talán mégsem torlódott fel annyira az a korszak, és Jézus mégsem fog egyhamar visszajönni.

      Bárhogyan ragozom és gondolom végig, a konklúzió mégiscsak ez: ők abban bíztak, hogy Jézus hamar, igen hamar tényleg visszatér értük, és ebben a földi életeben már nem érdemes komolyabb alapokat lerakni. Többek között tudjuk, hogy egy ideig ezért nem akarták az evangéliumokat sem leírni: hiszen minek is arra a kis időre, ami még hátravan...

      Aztán az idő előrehaladtával egyre inkább úgy látszott, az egyháznak hosszabb távra kell berendezkednie. Ezt 2Péter szerzője is megérezhette, ezért fogalmaz úgy, ahogy idézted.

      Szerintem ez tök egyszerű. Pál sem bonyolította. Ő is abban hitt, amiben a többiek: Krisztus szó szerint vissza fog térni igen hamar, ne kapaszkodjunk ebbe a világba és ne építsünk mélybe nyúló alapokat. Ez a gondolat megfelel az ősegyház apokaliptikus látásmódjának és visszhangzik mindenhonnan az Újszövetségből.

      Törlés
    5. Sytka írta:''Szerintem ez tök egyszerű. Pál sem
      bonyolította. Ő is abban hitt, amiben a
      többiek: Krisztus szó szerint vissza fog
      térni igen hamar, ne kapaszkodjunk
      ebbe a világba és ne építsünk mélybe
      nyúló alapokat. Ez a gondolat megfelel
      az ősegyház apokaliptikus
      látásmódjának és visszhangzik
      mindenhonnan az Újszövetségből.''
      Kedves Sytka!
      Ha érted az igeszakasz valódi üzenetét, akkor miért tartod tévedésnek, vagy rossznak?
      Nekünk talán ez már nem szól, amit megfogalmaztál?

      Törlés
    6. Kedves Csaba, a bejegyzésben leírtam, hogy miért tartom bizonyos értelemben "lenyelhetetlennek" Pál érvelését. Úgy látom, Pál logikájának mélyén az abban való hitet láthatjuk, hogy az ő idejében "jelen világkorszakot" valóban rövidnek képzelték: abban bíztak, hogy Jézus tényleg visszajön éveken belül. Egy ilyen világban, mely történelmi léptékben igencsak hamar elmúlik, ráadásul ezt az elmúlást kemény előzmények kísérik (üldöztetés, Antikrisztus, Fenevad, halálos járványok, stb...), nincs értelme egy fiatalnak lehorgonyoznia. Nincs kizárva, hogy mindezt a gondolatot tovább fokozta egy lokális korinthusi probléma is. Pál persze jót akart, ezért javasolta, amit javasolt - de nem ez a kérdés.

      A tény az, hogy a világ nem múlt el. Azóta eltelt kétezer év. Ha az első egyház (benne Pál) elhibázta azt a gondolatot, hogy Jézus pillanatok múlva visszatér másodjára (márpedig ez így van), akkor miért is tartanám jónak, ha valaki ezen a talajon állva ad ilyen tanácsot?

      Az persze nekünk is szól, hogy ne kapaszkodjunk ebbe a világba. De ennél én nem mennék tovább. Gondolom te sem javasolnád fiatal lányoknak, hogy ne menjenek férjhez, mert azzal csak mélyen belekapaszkodnak ebbe a világba. (Még akkor is, ha ezt csak opcióként vetnéd fel, valószínűleg igen furcsán néznének rád).

      Törlés
    7. Sytka,

      szerintem te látsz bele a szövegbe olyan apokaliptikus látásmódot, ami nincs ott. Ez az a bizonyos Schweitzerstrasse, amire ráléptél. Nekem ez a kritikai megközelítés erőltetett, különösen a görög szöveg alapján. Sokkal egyszerűbbnek, Pál teológiájával összhangban lévőnek, és exegetikailag megalapozottabbnak tartom azt, amiről írtam, és ami az előttem fekvő exegetikai kommentárok konklúziója is (pl. Fee, Garland, Thiselton, Witherington).

      Kérded: miért tenne fel mindent egy lapra az, aki megházasodik? Talán nem jól fogalmaztam. Mindent "ennek a világnak a formája" szerint tesz, ha megházasodik. Vagyis nagy a kísértés, hogy csak ebben az életben gondolkodjon, és a világ elvárásait kövesse. Ebbe nem fért bele az, hogy lemondjon a házasságról, hogy veszedelmeknek tegye ki magát, hogy naponta a halállal nézzen szembe. Az 1Kor 7 az 1Kor 15 - vagyis a feltámadásról szóló hír - fényében válik igazán érthetővé.

      Hogy adnék-e olyan tanácsot, mint Pál? Igen, természetesen. Mindenkit arra biztatnék, hogy éljen a feltámadás fényében, haljon meg a világ számára (vö. Gal 6,14-15), ha Krisztus arra hívja, menjen misszióba, és bizonyos élethelyzetekben arra is legyen szabad, hogy lemondjon a házasságról (vö. Mt 19,10-12) vagy hogy modernebb legyek: a szexről és a párkapcsolatról.

      Te egy dolgot szerintem figyelmen kívül hagysz. Pál nem az általános eszkatológiai szituációból kiindulva adja a tanácsot a hajadonoknak, hanem a konkrét élethelyzetből kiindulva (mely a küszöbön álló nehézségek, valószínűleg éhínség). Az eszkatológiai szituáció csak megalapozza azt a szabadságot, ami a konkrét élethelyzetben megengedhetővé teszi, hogy a hajadonok ne a világ rendje szerint cselekedjenek. A világ rendje múlóban van (attól kezdve, hogy Jézus feltámadt), a hajadonok ezért hozhatnak a feltámadás szemszögéből is döntéseket. Akkor is, ha nem érik meg Jézus visszajövetelét, hiszen az elhunytak támadnak majd fel először. Ez az az összefüggés-rendszer, amiben Pál gondolkodik.

      Tudom, hogy kritikai körökben kisebbségi vélemény (és az érvelésem szempontjából most nem is igazán lényeges), de a 2 Péter kapcsán elfogadom a korai egyház (meg Balla Péter, D. A. Carson, D. Moo, D. Guthrie, M. Green stb. stb.) konklúzióját, hogy a levél Péter apostoltól származik. Írtam erről egy dolgozatot:

      http://szabadosadam.hu/divinity/wp-content/uploads/2010/09/2-Peter.pdf

      A legfőbb ellenérv a péteri szerzőséggel kapcsolatban épp az a (schweitzeri) szemlélet, amit az előbb leírtál: a korai keresztények még várták Jézus visszajövetelét, aztán ez nem következett be, ezért a következő generáció magyarázkodni kezdett. Mivel elsősorban ez a vélekedés alapozza meg a 2 Péter késői datálását, nem használhatod a 2 Péter késői keletkezését a schweitzeri szemlélet igazolására.

      Sytka, elfogadom, hogy máshogy látod ezt a kérdést, de meggyőződésem, hogy tévedsz, és ezért különösen rossz arra gondolni, hogy szerintem feleslegesen fizeted meg ennek az árát. Nem az üdvösségedre gondolok, mielőtt félreértesz, hanem arra a megszámlálhatatlan teológiai következményre, ami ebből az exegetikai döntésedből származik.

      Törlés
    8. Idézet N. T. Wright The Resurrection of the Son of God c. monográfiájából az 1Kor 7,29-31 kapcsán (saját hevenyészett fordítás):

      „Pál hirtelen azt hívja segítségül, amit sokan eszkatológiai időrendnek mondanak, és úgy beszél a mostani időről, mint ami synestalmenos, összeszorított (7,29). Itt az idő, mondja, hogy az emberek úgy éljenek, mintha nem volnának részesei a világnak, mert minden radikális változás előtt áll; akik házasok, úgy éljenek, mintha nem volnának azok, akik sírnak vagy ünnepelnek, mintha nem így tennének, stb. ’mert e világ ábrázata elmúlik’ (paragei gar tou schema tou kosmou toutou) (7,29-31). Ezt gyakran úgy értették, mintha Pál a Messiás nagyon közeli második eljövetelét képzelte volna el, annyira közelit, hogy nem is volt már értelme az élet hétköznapi dolgaival való foglalatosságnak.

      Ez a nézet azonban kemény kihívásokkal találta magát szembe az elmúlt generáció alatt, különösen azon történészek részéről, akik az 50-es évek Korinthusát tanulmányozták. Sokkal valószínűbbnek tűnik, hogy Pál a jelen idő alatt az Égei-tenger világában tapasztalt nagy éhínség és nélkülözés idejét értette, amikor, a feljegyzések szerint, sokan nagy szenvedéseket éltek át. Ezt értette az alatt, hogy a jelen idő ’nagy megpróbáltatás ideje’. (…) Pál egy nagyobb igazságot lát a mögött, hogy a jelen megpróbáltatásai (vagyis a közvetlen megszorító körülmények) alatt jobb nem új házasodási tervekbe fogni: a jelen világot természetes életmódjával (melyben benne van a házasság és a szaporodás) fel fogja váltani egy új világ, mely Jézussal és a feltámadásával már elkezdődött.” (291)

      Törlés
    9. @Ádám
      olvastam a bejegyzésed... és abban reménykedtem, hogy lesz(nek) olyan szövegváltozat(ok) amit meg lehet próbálni összeolvasni a szövegkörnyezettel...

      Törlés
    10. Ilyen szerintem a ὁ καιρὸς συνεσταλμένος ἐστίν és a παράγει γὰρ τὸ σχῆμα τοῦ κόσμου τούτου kapcsolata. Ezek Pál teológiájára jellemző tág eszkatológiai dimenziók, nem kronológiai becslések. Emiatt az eszkatológiai dimenzió miatt mind a házasok, mind a nem házasok egyaránt a feltámadás reménységében élhetnek, annak a tudatában, hogy a jelen világrend már múlik, az eljövendő pedig biztosan eljön, és ha meghalunk is előtte, biztosan részesedünk benne. Ez más megvilágításba helyezi a konkrét élethelyzetekben meghozott döntéseink súlyát és célját.

      Törlés
  10. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  11. Sytka én személyre szóló tanácsot senkinek sem adhatok, de a következőket sem vonhatom kétségbe, függetlenül Jézus eljővetelének időpontjától:
    1Kor.7: 32. Azt akarnám pedig, hogy ti gond
    nélkül legyetek. A ki házasság nélkül
    van, arra visel gondot, a mi az Úré,
    mimódon kedveskedhessék az Úrnak;
    33. A ki pedig feleséget vett, a
    világiakra visel gondot, mimódon
    kedveskedhessék a feleségének.
    34. Különbözik egymástól az asszony
    és a hajadon. A ki nem ment férjhez, az
    Úr dolgaira visel gondot, hogy szent
    legyen mind testében, mind lelkében; a
    ki pedig férjhez ment, a világiakra visel
    gondot, mimódon kedveskedhessék a
    férjének.

    VálaszTörlés
  12. Hát én áttérnék egy kicsit Pálról Jánosra. A jelenések könyvének első három verse ugyanazt a szellemiséget tükrözi, mint Pál szavai.

    1Jézus Krisztus kinyilatkoztatása, amelyet azért adott neki az Isten, hogy szolgáinak megmutasson mindent, aminek csakhamar be kell következnie.

    3Boldog, aki olvassa és aki hallgatja ezeket a prófétai szavakat, és meg is tartja, ami bennük meg van írva, mert az idő közel van.

    Szóval a jelenések könyvének szavai arról a KÖZELI IDŐRŐL szólnak, melyben mindennek CSAKHAMAR be kell következnie.

    Namármost mint tudjuk, az elmúlt kétezer évben a keresztények jelentős része abban a tudatban élt, hogy itt a világvége. Aztán még mindig nincs itt. Pedig a kétezer év az sokmindennek nevezhető, csak rövidnek és közelinek nem

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nyilván az a kérdés, hogy ezeket a szavakat hogyan értelmezed. Egy preterista vagy idealista (vagy valamilyen hibrid) értelmezési keretben, amit én a legvalószínűbbnek tartok, ezek a szavak könnyen elhelyezhetők akkor is, ha a harc legvége távol van. Erre egyébként szerintem az utal a könyvben, amit a 20. fejezet a mártírok állapotáról és a Sátán visszatartásáról mond: "ezer esztendő". A fejezet amillennnista magyarázata (ami hozzám legközelebb áll) az "ezer esztendőt" szimbolikusan veszi, és a jelen korszakra vonatkoztatja.

      Ha ez az értelmezés a helyes (szerintem igen), az pont azt támasztja alá, hogy bár a könyvben leírt szituáció elsődlegesen az első századi Római birodalomban élőknek szólt (és teljesedett be), minden kor hívői számára aktuális, a sárkány és a Bárány közötti harc befejezése viszont egy hosszabb időszak végén történik csak meg, ami lehet akár évezrednyi távolságban is az első keresztényektől.

      Törlés
    2. Számomra is ez a magyarázat szimpatikus, De a könyv írója nem határozza meg ennyire pontosan, hogy mire gondolt. Leírt valamit, ami azóta is lóg a levegőben, és ez a keresztényeket mindig is össze vissza magyarázatokra ösztönzi, ami sok problémát okozott.

      Törlés
    3. "De a könyv írója nem határozza meg ennyire pontosan, hogy mire gondolt."

      Mit értesz az alatt, hogy ennyire pontosan?

      Törlés
    4. :) nem határozza meg a jövő nemzedékének egy idegen kifejezéssel, hogy a könyvnek melyik a helyes értelmezése. Például beleírhatta volna, hogy preterista, futurista, esetleg történelmi értelmezési irányzat, vagy valami más :) Minden sokkal egyszerűbb lenne

      Törlés
    5. Én sem határoztam meg, csak arra mutattam rá, hogy az általam legvalószínűbbnek tartott értelmezési keretben nem létezik a probléma, amit felvetettél. És még az általam legvalószínűbbnek tartott értelmezési keretet is elég tágan jelöltem meg ("preterista, idealista vagy valamilyen hibrid").

      Törlés
    6. Viszont ha az író (aki ihletés alatt fogalmazott) pontosan meghatározta volna az értelmezési keretet, akkor most nem kellett volna azt írnod, hogy az "általad legvalószínübbnek tartott". Minden jelenésekkel kapcsolatos értelmezés lóg a levegőben. És ha nem értelmezzük, hanem csak olvassuk(és valljuk be, hogy a keresztények legnagyobb része velem együtt csak erre alkalmas) akkor bizony az jön le, hogy János, Pállal együtt úgy gondolta, hogy az idő közel van, elváltozunk, a gonoszok elpusztulnak és hamarosan a jó győzedelmeskedni fog a rossz felett.

      Törlés
    7. sefatias,

      mármint melyik idő van közel? A könyvben leírt eseményeké, vagy a befejezésé? A könyvben is van sorrendiség, bizonyos események közel vannak, mások nem. János beszél ezer esztendőről, ami valamiféle időbeli távolságot mindenképpen jelöl, aminek elteltével jön csak el a vég. Szóval nem, szerintem János nem teszi le a voksát amellett, hogy Jézus eljövetele hamar bekövetkezik.

      Pál is tágabb kategóriákban gondolkodik, és nyitva hagyja a visszajövetel idejét (1Thessz 5,1). Sőt, mintha éppen azt mondaná, hogy az még kicsit odébb van (2 Thessz 2,2).

      És ne feledkezz meg Jézus példázatairól sem, melyben az úr "késlekedik" (Mt 24,48), a vőlegény is "késik" (Mt 25,5), a szolgák idegenbe távozó ura pedig "hosszú idő elteltével" tér haza (Mt 25,19). A Lk 21,7-9-ben maga Jézus hangsúlyozza, hogy a vég nem mindjárt jön el.

      És ugye ott van Péter 2. levele is, mely kifejezetten ezzel a kérdéssel foglalkozik, és azt válaszolja a csúfolódóknak: az Úr tudja, mikor jön vissza, lehet ez akár több ezer év is, úgyhogy aki ezt várja, spekulálás helyett igyekezzen inkább feddhetetlenül élni (3,3-14).

      Nem látom az Újszövetségben azt a képet, amiről Sytka és te beszéltek. A visszajövetel intenzív várását igen, annak az ő életükben való biztos megvalósulását nem.

      Törlés
    8. "szerintem János nem teszi le a voksát amellett, hogy Jézus eljövetele hamar bekövetkezik."
      Akkor mire gondolt János az első három versben?

      Törlés
    9. Szerintem Dániel könyvével való párhuzamról van szó. Dániel könyve úgy fejeződik be, hogy Dánielnek le kell pecsételnie a könyvet a végső időkig (Dán 12,4). Jánosnak ellenben nem kell lepecsételnie a könyvet, mert az idő közel van (ὁ γὰρ καιρὸς ἐγγύς) (vö. 22,10). Az események, melyekről szó van benne, hamarosan elkezdődnek.

      Domitianus (akinek az idejében íródott szerintem a könyv) belekezd brutális keresztényüldöző politikájába, a császárkultusz sokakat választás elé állít, megmutatja a szívek szándékait. A kisázsiai gyülekezetek nem a távoli jövőben, hanem hamarosan (1,1) átélik a könyvben szimbólumokkal és képekkel megrajzolt küzdelmet.

      Törlés
    10. János "csakhamar be kell következnie" kifejezése nem inkább befejezésre utal, mint elkezdésre?

      Törlés
    11. olvastam olyan kommentárt, ami szerint a közeli idő fordítható hirtelen bekövetkező időnek. Mármint hogy gyorsan fognak megtörténni, a dolgok, ha egyszer elkezdenek megtörténni.

      Törlés
    12. ἃ δεῖ γενέσθαι ἐν τάχει szó szerint azt jelenti: amelyeknek hamarosan (rövid időn belül) meg kell történniük.

      Törlés
    13. Akkor értelmezhető a jelenések könyve úgy mint évezredek múlva élő embereknek írt üzenet?

      Törlés
    14. A könyv/prófécia/levél elsődlegesen a kisázsiai gyülekezeteknek íródott, de talán a hetes szám is mutatja, hogy a könyv az egész egyháznak üzenet, minden korban, igen, akár évezredekkel később is.

      Törlés
    15. Mi a biztosíték arra, hogy a hetes szám egy üzenet? És ha az, akkor nem lett volna egyszerűbb egy félmondattal konkrétan utalni az üzenet címzettjére?

      Törlés
    16. Minden költőnek feltehetsz ilyen kérdéseket, de ne csodálkozz, ha nem válaszolnak.:) A költői (indirekt) kommunikációnak ez a természete. Kétértelműbb, de ha betalál, erőteljesebb. Ez az oka annak, hogy a Jelenések könyve minden korban a hívők egyik legkedvesebb ÉS leginkább zavarbaejtő könyve volt. Hála Istennek nem ez az ÚSZ egyetlen könyve. De hálás vagyok azért is, hogy benne van az ÚSZ-ben. A hetes szám egyébként valószínűleg kapcsolatban van a hét napjaival, a Jelenések könyvében ez az egyik legfontosabb költői eszköz.

      Viszont Sytka témájától kicsit elcsatangoltunk.

      Törlés
    17. Mivel a nyolcvanas években alternatív/punk zenét halgattam, és közben néha Illés/Koncz zenéit is, ezért nagyjából képben vagyok az olyan költeményekkel, amely a mondanivalóját elrejti költői képek mögé, vagy más megoldásokkal próbálja ezt meg. Ennek egyetlen oka volt akkoriban. A rendszer tiltotta a kritikus hangokat, és ha valaki valahogy mégis üzenni akart, akkor kódolnia kellett az üzenetet, mert különben akár börtönbe is küldhették. A hallgatóságnak pedig dekódólnia, ami bizony nem mindig sikerült.(példa erre a Republic, Repül a bálna című száma, amibe aztán mindenki mindent "belehallott" miközben a zenekar üzenete teljesen más volt. És még sorolhatnám a félreértett szövegeket.
      A kérdés az, hogy Istennek mi oka volt a kódolásra? Ő kitől félt, vagy mit akart ezzel elérni? Mert az bizonyos, hogy a jelenések körüli mizéria a kereszténységnek több kárt okozott, mint amennyi hasznot hozott.
      Bár a témától tényleg elcsatangoltunk, az alapgondolat az, hogy János Pálhoz hasonlóan a dolgok közeli beteljesedésében hitt. A kérdés már csak az, hogy miben? János preterista volt, vagy futurista? Ugyanis nem az a kérdés, hogy nekünk mi a véleményünk, hanem az, hogy Jánosnak mi a véleménye. De ő hallgat, és a könyvét mindenki az elkövetkezendő világpusztulás, Armaggedon forgatókönyvének tekinti. Közben meg lehet, hogy az egész egy rég megtörtént sztori. De János, ennek eldöntésében nem segít

      Törlés
    18. Nem hiszem, hogy a levél több kárt okozott volna, mint hasznot, de megértem, hogy ex-JT-ként ezt így látod. Egyébként a levélnek vannak konkrét címzettjei: a hét kisázsiai gyülekezet. A hetes szám visszatérő motívuma miatt viszont nagyon valószínű, hogy az üzenet általánosabban is szól Krisztus egyházához. Ezt a feltételezést erősíti, hogy a levelek egybekötve jelennek meg egy könyvben, és a könyv végén mindazokhoz szól János, akik e prófétai könyv beszédeit hallják (22,18). Tehát azért nem teljesen sötétben tapogatózunk.

      Ami az üzenet kódolását illeti: ma is van underground zene, meg költészet, meg az indirekt kommunikáció ezer és ezer formája, ami nem feltétlenül azért kódol, mert nem mer nyíltan beszélni, hanem azért, mert az üzenetet így akarja átadni, hogy árnyaltabb és erőteljesebb legyen. Az indirekt kommunikáció erejét ősidők óta ismerik. De a Jelenések könyve esetében még a titkolózásnak is van racionális oka: János Rómát fenevadnak, a császárkultuszt pedig hamis prófétának nevezte, amit azért nem mindenki díjazott volna abban az időben.:)

      Törlés
    19. :) Innen már valóban csak úgy tudnánk folytatni, ha kilépünk at eredeti beszélgetés medréből. Talán még annyit, hogy nem a tanús múltam miatt látom így, hanem egy rövid ideig foglalkoztam a jelenések könyvének különböző értelmezéseivel, és ezen értelmezések hatásaival. És bizony nem lehetünk túl büszkék a rossz dekódolás miatti idióta várakozásokra, melyek ugyan nem az egész kereszténységre voltak jellemzők, viszont az egész kereszténységet tették nevetségessé

      Törlés

Megmondhatod te is... de kérlek, NE tedd névtelenül!
(A szerző a beírt kommentek közül bármelyiket előzetes figyelmeztetés és minden magyarázat nélkül törölheti. Kommentedben ne használj túl sok hivatkozást, mert a rendszer automatikusan moderál!)