2015. október 25., vasárnap

A Mária-szakadék (3) - szűz és az is maradt?

Jézus édesanyjának nevét nemcsak egyszerűen Máriának szoktuk mondani, hanem ehhez általában hozzátesszük a "Szűz" jelzőt is. A Szűz Mária elnevezés azonban már nem ugyanazt jelenti a katolikus és a protestáns fejekben. A katolikus dogmatika ugyanis egyértelműen tanítja, hogy Mária élete végéig szűz maradt.

Mária szüzességét illetően leginkább arra gondolunk, hogy az eredendő bűntől való érintetlenség biztosítása miatt Jézus születése természetfeletti módon történt: József még nem vette feleségül Máriát, ám utóbbi mégis teherbe esett a Szentlélek közbelépésének köszönhetően. Mária tehát szűz volt, amikor megfogant. A katolikus dogmatika azonban háromféle értelemben kezeli Mária szüzességét:

1. Szűz volt Jézus születése előtt (ante partum)
2. Szűzen szülte Jézust (in partu)
3. Szűz maradt Jézus születése után (post partum)

A három közül az első kijelentés az, amit a protestánsok többsége is elfogad, s melynek bibliai alapja is van. Ezeket a részeket most nem kívánom idézni, mert mind Máté, mind Lukács születéstörténetében megtalálhatók, az egyházatyák pedig egy emberként vallották is Mária szüzességének tényét. Ám a második, "in partu"-nak nevezett tétellel kapcsolatban már a katolikus dogmatika is elismeri, hogy a Biblia nem tanít róla semmit sem formálisan: az fokozatosan ment át a köztudatba. Ráadásul ez az elképzelés a gnosztikusok - azon belül is a dokétisták - ténykedésére, valamint az apokrif Jakab-evangéliumra vezethető vissza. Utóbbi részletesen ecseteli, mennyire meglepődött Mária, amikor szülési folyamat nélkül, egyszerre maga előtt látta a kisdedet, és azt érezte, hogy terhessége megszűnt. A gnosztikusok ennek alapján már korán elkezdték hirdetni, hogy Jézus születése úgy történt, ahogy az üvegen áthatol a napsugár anélkül, hogy magát az üveget megsértené.

Az ilyesféle, tipikusan gnosztikusnak nevezhető spekuláció azután megosztotta az egyházatyákat: míg Mária szülés előtti szüzességében konszenzus volt, itt már korántsem beszélhetünk erről. Iranaeus és Alexandriai Kelemen támadták a dokétákat, de védték a szülés alatti szüzességet, ám Tertullianus, Órigenész vagy Jeromos mindenestül elvetették. Mária szülés alatti szüzességének dogmájához az is hozzátartozik, hogy egyetlen hivatalos egyházi megnyilatkozás sem beszél arról, pontosan mi is az értelme Mária szülés alatti szüzességének. Mária nem élt nemi életet? Fájdalom nélkül hozta világra Jézust? Előd István ezen a ponton csupán ennyit ír dogmatikájában: "... elég nekünk az, hogy számunkra elképzelhetetlen, "csodás módon" szülte meg szent Fiát". Vagyis a válasz röviden és tömören: "csak".

Ugyanez a helyzet Mária "post patrum" állapotával kapcsolatban is. A II. konstantinápolyi és az I. lateráni zsinat ezt is dogmaként tanítja, noha Máriának ez a fajta szüzessége egyáltalán nem igazolható a Szentírás alapján. Ennek ellenére a születés utáni szüzesség kérdésében valamivel nagyobb összhang van a hagyományokban. Ezen a ponton megint előkerül az apokrif Jakab-evangéliuma, amely azt tanítja, hogy akiket a Biblia Jézus testvéreinek mond, József egy korábbi házasságából származnak. Nagyon érdekesnek találom, hogy Tertullianus kivételével az egyházatyák mind elfogadták ezt a kijelentést, különösen is Órigenész, Nüsszai Gergely, Ambrosius vagy Augustinus. Bevallom őszintén, ez némi zavart okoz számomra: egy apokrif evangélium kijelentése ennyire meggyőzte őket erről a bibliai értelemben nulla alátámasztással rendelkező kijelentésről? Honnan veszik, hogy Józsefnek volt korábbi házassága? Van-e bármilyen jele annak, hogy Jézus testvérei József egy másik kapcsolatából származnak? Nem, az igazi és őszinte válasz az, hogy nincs. Mindez merő fikció, képzelgés, melyet egyáltalán semmiféle bibliai bizonyíték nem támaszt alá!

A helyzetet azt teszi még pikánsabbá, hogy a Szentírás nemhogy nem tanítja, de mintha az ellenkezőjét is állítaná Mária "megmaradó szüzességének": "... még mielőtt egybekeltek volna" (Mt 1,18) - írja Máriáról és Józsefről az evangélium. És később: "magához vette feleségét, de nem ismerte meg, míg világra nem hozta Fiát". Ez meglehetősen egyértelműen hangzik: József addig nem ismerte meg Máriát, ameddig Mária meg nem szülte Jézust. A kijelentésben az is benne van, hogy József - Jézus születése után - megismerte Máriát. Ez világos és félreérthetetlen megjegyzés, melyet csak kicsavart logikával lehet kikezdeni.

A katolikus dogmatika számomra egyenesen hajmeresztő teológiai tornamutatványra vállalkozik, hogy megmagyarázza a megmagyarázhatatlant. Meglátásuk szerint az egybekelés (szünelthein) nem nemi érintkezést, hanem csupán "összeköltözést" jelent, amikor a férj a házassági szerződés után pár hónappal bevezeti a feleséget saját otthonába. Arról már nem szól a magyarázat, mivel jár együtt, ha a férj az otthonába viszi fiatal feleségét... Vajon itt tényleg csak egyfajta ókori összebútorozásról van szó? Hát valóban úgy képzeljük, ha egy férfi feleségül vesz egy nőt és összeköltöznek, az pusztán azt jelenti, hogy egy légtérben tartózkodnak? Ez teljesen abszurd, életszerűtlen hozzáállás, különösen a zsidó kultúra ismeretében. Arról nem is beszélve, hogy az előző bibliai idézetben szereplő "még nem ismerte meg" tagmondat teljesen egyértelműen a szexuális kapcsolatra utal: ha a Szentírásban a megismerés szó ilyen kontextusban fordul elő, az mindig a nemi érintkezés egyfajta eufemisztikus megfelelője, és erre számtalan bibliai példát láthatunk. Ezzel a kifejezéssel Előd István egyetlen mondat erejéig sem foglalkozik, pedig éppen ez lenne a lényeg József és Mária kapcsolatát illetően.

A katolikus dogmatika szerint Mária örök és teljes szüzességére azért van szükség, mert csakis az fejezi ki önátadásának teljességét. A problémám itt a "csakis" kifejezéssel van. Hosszas vitát folytathatnánk arról, vajon a teljes önátadásnak csakis az felel-e meg, ha valaki megtagadja a nemi életet (különösen, ha még férjhez is megy...), vagy erre a szüzesség csak mint egy lehetőség kínálkozik?

Akárhogy is van, véleményem szerint a katolikus dogmatika Mária örök szüzességéről szóló koncepciója nagyon-nagyon ingatagnak tűnik. A fentieket összefoglalva a következő konklúziókra juthatunk:

(1) Mária szülés előtti szüzességét tanítja a Szentírás, ám a másik két opcióról, tehát a szülés alatti és utáni szüzességről semmit sem mond.
(2) Mária szülés közbeni és utáni szüzességének dogmája gnosztikus (doketista) alapokon, valamint az egyház által elvetett apokrif Jakab-evangéliumán is nyugszik.
(3) A Szentírás szövege több megjegyzésében is ellentmond annak a katolikus hagyománynak, mely Mária megmaradó szüzességéről beszél.

A fentiek alapján nekem az a meggyőződésem, hogy a protestánsoknak van igazuk, amikor elvetik a katolikus dogmatika kijelentéseit, melyek Mária megmaradó szüzességére vonatkoznak. A következő részben egy ennél is meredekebb állítást szeretnék megvizsgálni, mely Mária bűntelenségét állítja. Vajon tényleg nevezhetjük Máriát olyan személynek, aki mentes volt az eredendő bűn hatásaitól?

18 megjegyzés :

  1. Érdemes volt elkezdenek ezt a sorozatot, számomra is új, hogy a katolikus dogma bármilyen változata szerint Mária szűz lett volna élete végéig. Ez ellentétes az evangéliumok szövegével, és őszintén szólva, butaságnak tűnik.

    Én a szűz fogantatásban sem vagyok biztos, de ez kényelmes teória, legalább a Messiás természetével összhangban áll. Az egész életen át tartó szüzesség férjezett állapotban viszont nagyon kényelmetlen teória, haszna sincs, értelme sincs.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Teljesen egyetértünk. Kicsit csodálkozom, hogy ahhoz képest, mekkora érdeklődés övezte a sorozat első részét, most mintha leült volna a hangulat. Ez vagy mély egyetértést, vagy mély közömbösséget jelent. :-)

      Törlés
    2. Szerintem az előbbi.
      Számomra legalábbis megingathatatlannak tűnik az érvelésed. Én is furcsának és megalapozatlannak érzem a katolikus dogmatika ezen részét.

      Törlés
    3. Te egyébként katolikus vagy? (Már ha nem indiszkrét a kérdés...)

      Törlés
  2. Kedves Sytka! BarthD. Ehrman vetette fel a következő dilemmát: Hogyan lehetséges, hogy míg a Lukács 1-ben fellelhető születési történet szerint Jézus szó szerint Isten fia a megfogantatástól kezdve, hiszen Mária szűzen, magától Istentől került áldott állapotba, addíg a Lukács 3: 23-ban a keresztelés után a hang által válik, ott "fogadtatik" Isten fiává?
    Ehrman felveti, hogy a legtöbb kéziratban a hang azt mondja, amit a márk evangéliumában is mond: " te vagy az én szeretett fiam, tebenned gyönyörködöm." Néhány ősi tanú (szövegváltozat) viszont mond valamit, ami egy kicsit, de jelentősen eltérő: " te vagy az én fiam, én ma nemzettelek téged " (vagy " adtam neked az életet ").
    Ehrman dilemmája tehát az eltérő és ősibb szövegváltozatok alapján az, hogy Jézus fiúságát a szűzi születése és a nemzetségtáblázata determinálja, vagy a keresztelés után megtörtént események (lélekkeresztség és hang) az, ami Isten fiává teszi Jézust.

    Érdekes gondolat, és elgondolkodtató gondolat.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves balivi1,

      Ehrmant azért szeretem, mert valóban tud elgondolkodtató dolgokat felvetni - még akkor is, ha más úton járunk mi ketten. :-) De ezt most bevallom őszintén, nem teljesen értem: miért gondoljuk, hogy a keresztelkedés után lett Jézus Isten Fiává? Miért gondoljuk, hogy az idézett Márk kéziratok a megbízhatóak?

      Törlés
    2. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

      Törlés
    3. Amennyire értem, sztem azért, mert régebbi kéziratokról van szó. Márk és Márk között is vannak különbségek, és a "ma nemzettelek..." vagy a "ma adtam neked az életet..." részt általában a régebbi, ősibb kéziratok tartalmazzák. Ezért Ehrman a szóbeliséghez közelebb álló leírt változatot gondolja az eredetibb, hitelesebb tanúnak. Egyébként a Lukács 3-ban található nemzettségtáblázat is a szóbeli tanúságra hivatkozva nevezi József fiának Jézust:
      "Maga Jézus pedig mintegy harminc esztendős volt, mikor tanítani kezdett, ki, AMINT ÁLLÍTJÁK VALA a József fia vala..."

      Törlés
  3. Az nem teljesen érthető számomra, hogy miért számít "többletértéknek" Máriára nézve, azaz miért lesz attól "tisztább", ha a saját férjével szemben is megőrzi a szüzességét.
    Nekem mindig is úgy tűnt, hogy a katolikusok vagy nagyon félreértik a szexualitást, illetve Isten akaratát ezzel kapcsolatban, vagy pedig álszentek és nem őszinték. Miért számítana jobbnak, tisztábbnak az a nő Isten szemében, aki testileg NEM SZERETI a férjét? A szexualitás bizonyos formájában nagyon is mély kifejezése lehet a szeretetnek, a másik felé való irányulásnak. Isten teremtette az embert nőnek és férfinak, ő ültette belénk az egymás iránti vágyat, szóval nem látom, miért jelentene bármi pluszt az élethosszon keresztül megőrzött szüzesség, pláne akkor, ha a nőnek még férje is van. Ez számomra elég erőltetettnek tűnik.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. "miért jelentene bármi pluszt az élethosszon keresztül megőrzött szüzesség, pláne akkor, ha a nőnek még férje is van"

      Ha férje van, akkor valóban nem érthető. Ám az élethosszig tartó, önkéntes alapon felajánlott szüzességről a Biblia más része is ír. Ebben az esetben az értéket nem feltétlen a szexualitásról való lemondás jelenti, hanem a házasságról való lemondás (az antik zsidóságban a szexualitás a házasságban megélt cselekedet volt, mármint helyes erkölcsi mérce szerint). Ha valaki nem házas, az élete teljes lehetőségterével, minden kapacitásával tud fordulni Isten szolgálata felé. Az előny ebben jelentkezik. Általános tapasztalat - mondhatni közhely -, hogy a család, de már a házasság is leköti az ember energiáját, bizonyos értelemben kötelességeket ró rá: az ember már nem magának él csupán, hanem a párjának, adott esetben a gyerekeinek is. Aki minderről azért mond le, hogy Istent szolgálja, az könnyen belátható módon többletenergiával rendelkezhet és több figyelmet fordíthat a szolgálatra.

      Mária azonban férjnél is volt...

      Törlés
    2. "minden kapacitásával tud fordulni Isten szolgálata felé. Az előny ebben jelentkezik. Általános tapasztalat - mondhatni közhely -, hogy a család, de már a házasság is leköti az ember energiáját, bizonyos értelemben kötelességeket ró rá: az ember már nem magának él csupán"

      Ez egy nagyon érdekes felvetés, mindjárt hozzáfűzök valamit, de még előtte hangsúlyozom, hogy ebben az esetben Máriáról volt szó, aki férjnél volt, ahogy írod is, ő tehát nem ezt a fajta lemondó szolgálatot végezte.

      És akkor erről: azt írod, az ember nem magának él csupán, ha családban él, és én erről azt gondolom, anyaként különösen, hogy a másikért való áldozathozatalnak, a másikért való lemondásnak, önmagunk ilyen téren való "edzésének" a családos élet talán még jobb módja is, mint amikor valaki teljesen egyedül él, azaz senkihez nem kell hosszútávon alkalmazkodnia.
      Isten feltétlenül tanít minket a családban betöltött szerepeinken keresztül, olyan fontos tapasztalatokra teszünk szert, melyekre másképp nem tudnánk. Szóval azt mondom, ezeken a tapasztalatokon keresztül talán még Isten munkáját is jobban megismerjük, mint ha egyedül élünk. Másrészt: aki nem családos, csak az gondolja, hogy a lemondásnak a legnehezebb módja az az egyszeri lemondás, mellyel magáról a családról mond le. Aki azonban családban él, az a lemondást a legkülönfélébb helyzetekben és módon folyamatosan gyakorolja, másokhoz szüntelenül alkalmazkodva.

      Szóval azt mondom, Isten szolgálata talán még jobban is kiteljesedhet így, pláne, ha azt nézzük, hogy Isten - szerintem - az embert legszívesebben természetes közegében látja, azaz a férfit a nővel együtt, és őket gyerekkel, családban. Megszoktuk, hogy a cölibátusban élőkre mint szentekre gondolunk, akik közelebb állnak Istenhez, mint mások, holott szerintem az, aki az életadás és a gondoskodás munkáját maga is végzi, az éppenhogy többet és jobban látja Istent.

      És nehogy azt hidd, hogy a "teljes lemondás" a kapacitások felszabadulásával jár, hiszen például rengeteg frusztrációt okoz, feszültségeket szít és táplál az emberben, ami közvetetten hozzájárul a félelmek, neurózisok, a természetellenes lelkiség kialakulásához, miután ez nem természetes állapota az embernek, ez pedig Istentől eltávolít. Nem gondolom, hogy a cölibátusban élők olyan hatékonyan tudnék kapacitásaikat Isten felé fordítani.

      Törlés
    3. "Ha valaki nem házas, az élete teljes lehetőségterével, minden kapacitásával tud fordulni Isten szolgálata felé."

      Ha ez Isten akarata akkor igen. De vajon ez Isten akarata? Sztem nem. Jézus szerint is fontos a házasság, fel nem bontható, és szerinte a házasságnélküliség csak a feltámadás után fog változni, addig nem. Jogos volt a tanítványok felvetése: "Akkor nem érdemes megházasodni!"

      Törlés
    4. Nyilvánvalóan vannak előnyei és hátrányai is az ilyesféle lemondásnak. Valóban járhat frusztrációval is, éppen ezért kell, hogy az ember önkéntes alapon hozzon döntést ezzel kapcsolatban: tudja-e vállalni ennek ellenére is az egyedüllétet? Ahogy balivi írja, a kulcs az, hogy Isten akaratáról van-e szó, vagy intézményes megfelelésről (ld. cölibátus)?

      Azt azért nem jelenteném ki kerek perec, hogy az ilyesmi nem lehet Istentől, hiszen Pál is buzdít rá az ÚSZ-ben. A magam ismerősi köréből is tudnék olyan embert mondani, aki önként vállalta ezt az utat, és nem bánta meg. De nyilván ez a kisebbség, a sztenderd állapot a párkapcsolat.

      Mária esetében azért is nonszensz, mert ő férjnél volt.

      Törlés
  4. Más még ehhez: nagy "divat" Jézus emberségét - vagy emberségének árnyoldalait - túlhangsúlyozni, azaz gyengeségére, kiszolgáltatottságára, erőtlenségére hivatkozni. Ugyanakkor felteszik vele kapcsolatban a szűzi fogantatást, és anyját olyan állításokkal veszik körül, melyek abszolút nem emberiek, miközben ahogy mondtam, Jézus embersége inkább és előbb, közvetlenebbül kerül elénk, mint isteni mivolta. Tehát míg Máriát túlzott dicsfény övezi, addig foggal-körömmel ragaszkodnak Jézus emberi gyengeségeihez, ami következetlenség és csak az amúgy is meglévő homályt növeli :).

    VálaszTörlés
  5. Ígértem, hogy válaszolok erre a cikksorozatra katolikusként. Itt a válasz első része: http://www.talita.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=2411:miert-tisztelem-mariat-1-ami-a-bibliabol-kideruel&catid=43:lelki&Itemid=69

    VálaszTörlés
  6. Itt a válaszom második része a Talitán (bár nem szeretném ezzel "sokkolni" a protestáns testvéreket :-), és lesz még 3. rész is!
    http://www.talita.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=2417:miert-tisztelem-mariat-2-egi-anyaa-szenthagyomany-tuekreben&catid=43:lelki&Itemid=69

    VálaszTörlés
  7. Itt a válaszom második része a Talitán (bár nem szeretném ezzel "sokkolni" a protestáns testvéreket :-), és lesz még 3. rész is!
    http://www.talita.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=2417:miert-tisztelem-mariat-2-egi-anyaa-szenthagyomany-tuekreben&catid=43:lelki&Itemid=69

    VálaszTörlés

Megmondhatod te is... de kérlek, NE tedd névtelenül!
(A szerző a beírt kommentek közül bármelyiket előzetes figyelmeztetés és minden magyarázat nélkül törölheti. Kommentedben ne használj túl sok hivatkozást, mert a rendszer automatikusan moderál!)