2015. november 18., szerda

A házasságról (1) - a magánügy, ami közügy

Majdnem húsz éve élek házasságban, és azt tudom mondani, ha újrakezdhetném, akkor is a házasság mellett döntenék. Nem konzervatívként is így gondolom, sőt a következőkben amellett szeretnék érvelni, hogy akár természetjogi, akár teológiai értelemben kezeljük az etikát, jó okunk van arra, hogy a házasságot tartsuk a lehető legjobb választásnak, ami a szoros emberi kapcsolatokat illeti.

Szexpartnerség, prostitúció, homoszexuális kapcsolat, élettársi viszony, házasság. Meglehet, a lista nem teljes, de annyit mindenesetre mutat, hogy az emberi faj számos keretben képes elképzelni a kiválasztott társsal megélt nemiséget, valamint adott esetben az intim és mély kötődést. Ám legyen bármilyen színes a paletta, a legvonzóbb kérdés, amit egy férfi egy nőnek feltehet, az még mindig a házasságra vonatkozik: "hozzám jössz feleségül?"

Gondoljuk akármennyire felhígulónak az európai társadalmak világát, a házasság fontosságát még akkor is sokan érzik, ha a válások száma igen magas. Van valami a házasságban, ami a többi formában nincs meg, nem is volt, és gyanúm szerint soha nem is lesz. Ezt a valamit pedig nemcsak a vallás "környékén", hanem az etológiában, az etikai gondolkodásban és a szociológiai tényezőkben is keresni lehet. Ahogy elnézem a szekuláris Európa értékválságát, nem is csak lehet, hanem egyenesen muszáj lesz keresni... Fogjunk is hozzá, és próbáljuk megtalálni miért jó házasságban élni!

A következőkben többnyire Turgonyi Zoltán természetjogi etikájából indulok ki, ám a végén teológiai etikai mondandót is megpróbálok majd megfogalmazni. Adódhat a kérdés: ha már keresztény vagyok, miért a filozófiai etikát veszem kiindulási alapnak, és miért nem azt, amit a Biblia ír a házasságról? A válasz szomorú és sajnálatos, de a tisztesség kedvéért mégis leírom.

Az európai embert egyáltalán nem érdekli, hogy az egyházak (és ezáltal a Szentírás) mit mond vagy mit nem mond a házasságról, illetve a szexualitásról. Ez az igazság. Erről a helyzetről nemcsak a "gonosz, liberális Európa" vagy az "istentelen külvilág", hanem a romlott egyház is tehet. A nemiség terén az egyház szava még az átlagosnál is kevesebbet számít. Ha a szex és az egyház kifejezések valamiért mégis egymás mellé kerülnek, a tipikus képzettársítások valahol a prűdéria és a pedofília által kijelölt skála két végpontja között mozognak.

Mivel senki nem óhajtja hallani mit is gondolnak a keresztények a házasságról - még akkor sem, ha esetleg sok jó is lehet abban, amit mondanak -, érdemes lehet legalább ideiglenesen más kiindulópontot találni. Az etika alapvetően filozófiai tudományterület, a természetjog pedig nem a természetfeletti kijelentéseken vagy a hatalmi szóval kimondott elveken nyugszik. A természetjog  arra koncentrál, ami az ember lényegi vonásaihoz tartozik, és az ebből következő etikai elveket észérvekkel fejti ki, mellőzve minden vallási megjegyzést. A sorozatom első részében ilyen érveket szeretnék bemutatni, amelyekre "nem lehet ráfogni", hogy "valláskárosult" emberek csinálmányai, vagy hittételek állnak a hátterükben, melyekben ezek az érvek gyökerezhetnek. Az első megközelítésben csakis racionális okokat keresünk, mindenféle teológia nélkül.

Van még valami, ami szerintem nagyon fontos. A nemiség maga egy etikai szempontból nehezen érinthető terület. Olyan dolgok, mint a lopás, a gyilkosság, és a hazugság tiltott volta, vagy éppen a segítségnyújtás helyessége egészében nyilvánvaló a mai emberek számára. Persze, itt is vannak viták a részletkérdésekről, én azért azt látom, a legtöbben valamilyen értelemben ezeket a fogalmakat kezelni tudják. Az átlagemberek például helyeslik a szegények támogatását és elítélik a tolvajokat - az extrém gondolkodásúaktól eltekintve ez egyfajta közös etikai nevezőt képez a társadalomban. De a nemiségben az a közvélekedés, hogy itt aztán semmiféle helye nem lehet erkölcsi normarendszernek (pláne jogi szabályozásnak), mert a nemiség az súlyosan magánügy.

Természetesen, én sem akarok senki kulcslyukán át leselkedni. Sem a vallásnak, sem az államnak, sem senkinek nincs semmiféle köze ahhoz, hogy felnőtt emberek mit művelnek egymással, saját elhatározásukból, zárt ajtók mögött. A magánszféra ilyesféle tiszteletben tartása viszont már a természetjogi etika alapján sem jelentheti azt, hogy nem létezhet működési norma a nemiségben. Egyáltalán nem mindegy, hogy a társadalom többsége milyen szexuális magatartást követ, és az hogyan hat ki aztán az egész társadalomra - benne pedig rám is. Hogy mit csinál Ádám és Éva (ma már esetleg Ádám és Béla) a hálószobájában, az alaphangon engem nem érdekel. Ám ha sokan csinálják azt, amit ők, és az széles körben elterjedve normává akarja kinőni magát, akkor már óhatatlanul érintetté válok a kérdésben. A gyakorlatban megélt nemiség magánügy, de a nemiségi normák köré épített etikai keret mégiscsak kollektív munka. Ezt a keretet pedig úgy érdemes felhúzni, hogy a lehető legnagyobb hasznot jelentse a társadalom számára. Az alapvető kérdésem ezután az, vajon a sokszínű kapcsolati-nemiségi forma (pl. szexpartnerség, homoszexuális kapcsolat, élettársi viszony, házasság) közül melyik járulhat hozzá leginkább egy erős keret létrehozásához? Érzésem szerint erre a válasz egyértelműen az elkötelezett és jól működő házasság. A társadalom akkor dönt a legjobban, ha ezt preferálja. Innen folytatom legközelebb.

9 megjegyzés :

  1. No, kíváncsivá teszel, mire jutsz. Különösen az érdekel, hogy a _hűség_ mennyire fogalmazható meg természetjogi alapon. Biológiailag nem tartom megalapozottnak a házasságot, szociológiailag pedig úgy látom, mintegy 4-6 év elegendő ahhoz, hogy megfelelő védelemben részesüljön az utód a hordában. (Nem véletlenül nem mondok modern emberi társadalmat, itt sokszor még ötven éves emberek sem felnőttek. :-D )

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én már több mint harminc éve vágyom a felnőtté válásra. De még mindig nem látom, hogy jönne

      Törlés
  2. "nemiségi normák köré épített etikai keret mégiscsak kollektív munka"

    Ez érdekes :). Te most itt pusztán arra gondolsz, hogy a homoszexualitást nyilvánosan ítéljük a kereten kívül állónak, vagy továbbmész, és egyes heteroszexuális viselkedési formákat is ide sorolnál? Ugyanis ha a keret már megvan, elég nehéz megállni félúton. Elkezdünk keretezgetni, és nem tudunk megálljt parancsolni magunknak :).

    Szerinted a keretnek a heteroszexuális kapcsolatokban is meg kell lennie? Most nem arra a nyilvánvaló igényre gondolok, hogy a házasságban/kapcsolatban élők ne csalják meg egymást, hanem egyéb feltételekre.

    VálaszTörlés
  3. " Te most itt pusztán arra gondolsz, hogy a homoszexualitást nyilvánosan ítéljük a kereten kívül állónak, vagy továbbmész, és egyes heteroszexuális viselkedési formákat is ide sorolnál?"

    Kedves Laura, csigavér! :)
    Amire én most pusztán gondolok, hogy leírjam azokat az érveket, melyek a házasság mellett szólnak. Amúgy is kicsit elegem van már abból, hogy a keresztények mindig valami vagy valakik ellen szólalnak fel vagy foglalnak állást, pedig sokkal jobb lehet valami mellett kiállni.

    Én úgy döntöttem, hogy a házasság előnyös oldalaira fogom felhívni a figyelmet egy olyan közegben, ahol egyre magasabb a válások száma. Ez az elsődleges célom, nem más formák leszólása. Ha úgy érzed utóbbi mégis kicseng majd a mondandómból, tekints azt a téma melléktermékének. :-)

    VálaszTörlés
  4. Akkor félreértettem valószínűleg, én egy kicsit másra gondoltam, de ezek szerint ez elvezetne a témától.
    Egyébként szerinted mi az oka a sok válásnak?

    Újabban egyre többet hallom egyébként azt az érvet, hogy az ember biológiailag alkalmatlan az élethosszon át tartó kapcsolatra. Jómagam ezzel nem értek egyet, de az is tény, hogy a férfi szemszöget nem élem át, nem ismerem. Nem tudom, férfiként mik a legfőbb kihívások ezen a téren, csak elképzeléseim vannak.

    Az azonban számomra nyilvánvaló, hogy az ilyen hosszú kapcsolathoz, vagyis pontosítok, a hosszú ÉS BOLDOG kapcsolathoz rendkívül érettnek kell lenni, szerintem egyébként ez az egyik legnagyobb próba az életben, ami a személyiségünk alakulására is kihat.
    És nem feltétlenül arra gondolok, hogy nehéz hűségesnek maradni, mert például egyelőre számomra ez egyáltalán nem okoz nehézséget, inkább arra, hogy a hétköznapok apró-cseprő gondjai, a "lassú kopás" igencsak megkezdheti a kapcsolatot. Az is egy nagy kérdés, mi a jó stratégia arra, hogy egyrészt a másikban mindig találjunk valamit, amitől érdekes és vonzó marad számunkra, másrészt hogy mi is próbáljunk azok maradni, és mindezt hogyan tegyük, tehát végül is ez egy folyamatos belső és külső munka.
    És ebben a munkában sokan elfáradnak, emellett pedig nem hajlandóak elfogadni a másik "kopását".



    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Sytka! Tetszik a poszt, várom a folytatást.

      A természetjogi megalapozás szerintem nem fog menni, Thomas Hobbes 1600 táján leírta, hogy miért. A természetből nem következik az, amilyenné mi ösztönösen tenni szeretnénk a világot.

      Szerencsére az ember nem a természetre alapozza az erkölcseit, úgy hogy a természetjogi alapra igazából nincs is szükség. Bármilyen irányból közelítünk a kérdéshez, a monogám heteró szentségi házasság minden szempontból a legjobb párkapcsolati forma.

      A beavatkozástól tartók szerintem alaptalanul aggódnak. Az utcai szemetelést nem tartjuk szép dolognak, de ebből nem következik, hogy kiabálunk az utcán szemetelőkkel, átkutatjuk a zsebeiket, megverjük vagy hazáig kísérjük őket, vagy hogy drónt rendelünk ki föléjük, amely levideózza a visszaeső elkövetést. Nem állítjuk pellengérre azt, aki húsz éve egyszer eldobott egy csokipapírt, vagy fiatalon a buszülés aljára ragasztotta a rágóját. Ezzel együtt, létező erkölcsi/érzelmi elvárás, hogy egy civilizált ember legyen együttműködő, vegye igénybe a környezetünk szép állapotban tartására kiépített rendszert - mégpedig leplezetlenül és szégyen nélkül vállalt közérdekből.

      Van, aki ettől megnyomorítva érzi magát? Bizonyára, de nem igazán érzünk együtt vele, nem szeretnénk, hogy utcai szemeteléssel teljesedjen ki az élete és a boldogsága. Hasonló érvelés alkalmazható a házasságra is anélkül, hogy bele akarnánk szólni a magánérzelmekbe.

      Törlés
  5. Két dolog jut eszembe.
    1.
    A házasság kapcsán méltányolandó érveket bevonzó fogalom lehet még: intimitás

    2.
    A boldogság egyetlen negatív jellemzője, hogy unalmas : )

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hosszú távon igen : )

      Boldognak lenni annyi, mint rendezett kapcsolatban lenni önmagunkkal. A rendezettség kommunikáción és dinamikus egyensúlyon alapszik. Ennek fenntartása kitartó, állandó fegyelmet és mikromunkát igényel, valami kevéssé látványos sziszifuszi molyolást önmagunkon ... Ez a hosszútávú boldogság receptje ... már azok számára, akik nem külső dolgoktól (pl. lottóötös) és/vagy másoktól (pl. házastárs) várják a saját boldogságukat, hanem az önkiszolgáló rendszerben hisznek.

      Az egyensúly kilengések nélkül való, monoton rend, végletes esetben a szinusz görbe az egyeneshez konvertál ....azaz nagy valószínűséggel unalmas - kevesen tűrik jól a monotonitást és a hosszú távú menetelést : / .... tán ezért is kevés az "igazán" boldog ember.

      Ezért is kritikus korszakok a kamaszkor és a klimax, mert itt a hormonok szintje jellegzetesen egyensúly-vesztett ...

      Törlés

Megmondhatod te is... de kérlek, NE tedd névtelenül!
(A szerző a beírt kommentek közül bármelyiket előzetes figyelmeztetés és minden magyarázat nélkül törölheti. Kommentedben ne használj túl sok hivatkozást, mert a rendszer automatikusan moderál!)