2016. március 13., vasárnap

A kérdéses pont az abortuszban (3)

Az egész téma lezárásaként úgy gondoltam érdemes átfutni, hogy a jelentős világvallások hogyan vélekednek az abortusz kérdéséről. Természetesen ezek a nyúlfarknyi idézetek nem képesek arra, hogy részletesen kifejtsék egy-egy hitrendszer álláspontját, de legalábbis felvillantanak véleményeket, melyek jól mutatják, hogy - talán az elképzelttel szemben - nem a masszív elutasítás az egyetlen opció a vallások tekintetében.

Cser Zoltán, buddhista tanító azt írja, a buddhizmus alapvetően kétféle igazságról beszél: a Végső Igazságról és a Viszonylagos Igazságról. Az első azt tanítja, hogy egyetlen létező sem rendelkezik önálló léttel, minden csak viszonyokként valósul meg. Ha például egy asztal valódi létét keressük, nem találjuk meg, mert ha részeire kezdjük bontani, egyre inkább eltűnik maga az asztal-mivolta. Az asztal egy fogalommal ellátott jelenség, de még a fogalmak is viszonylagosak, ráadásul nyelvenként eltérően írják le azt, amit mi "asztal"-nak nevezünk. Álláspontja szerint mi emberek azért szenvedünk, mert, nem értjük a jelenségek természetét és nem látjuk át, hogy "a végső szinten megfoghatatlanok, üresek." A dolgok tehát viszonylagosak, az abortusz kérdését illetően pedig ugyancsak egy viszonylagos jelenséggel állunk szemben. Ennyi és nem több, amit Cser Zoltán állít - mindez nagyon filozófikus, de olvasva számomra annyira viszonylagosnak tűnt, hogy úgy éreztem, nem válaszolt semmi értékelhetőt az abortusz problémájára. :-)

Fekete-Fodor Kata, aki vaisnava teológus és Krisna-hívő valamivel konkrétabban fogalmaz. Azt mondja, a magzat azért tud fejlődni az anyaméhben, mert a lélek jelen van benne. Ha a lélek nincs jelen, nincs fejlődés sem és a gyerek halva születik. Ezért a Krisna-tudat szerint a magzat a fogantatás pillanatától kezdve autonóm személynek tekintendő. Kerek perec ki is mondja, hogy az abortusz ezért gyilkosság, ami egyértelműen tilos.

Az ismert rabbi, Köves Slomó az ószövetségi teremtéstörténettel kezdi a zsidóság abortuszhoz való magyarázatának felvezetését. Az alapvető isteni parancsolat eszerint a szaporodást preferálja, a gyermekáldást pedig olyasminek tartja, amiben kiteljesedik a házasság. A zsidó vallás általánosságban tiltja az abortusz alkalmazását, a konkrét tilalmat a Talmud a Noénak adott utasításból vezeti le: "... aki ember vérét ontja az emberben..." (Gen 9,6). Következésképp az a vérontás is a tilalom alá esik, ahol az áldozat egy másik "emberben", vagyis az édesanyában tartózkodik. Ugyanakkor Slomó azt mondja, mint mindig, itt is vannak kivételek. Ha áttekintjük a zsidóság tanítását, akkor főbb szabályokként a következőket mondhatjuk. Az emberi potenciális ember, de amíg az anyához kötődik, az anya élete a fontosabb, az mindenképpen előbbre való. Egészséges embrió abortusza tilos, ám ha teljes bizonyossággal lehet tudni, hogy a magzat súlyosan károsult, akkor egyes vallási szaktekintélyek szerint "még természetes terhesség esetén is megengedett a mesterséges elvetélés." A negyven napos terhesség előtt az emberi embrió kevéssé szigorú elbírálás alá esik, hiszen "negyven napig csupán víz az" (Talmud). 

A kereszténység véleményét nagyon-nagyon nehéz lenne összegezni - most Kustárné Almási Zsuzsanna, református lelkész került elém a kérdésben. Zsuzsanna első megközelítésben arra hívja fel a figyelmet, hogy a természet mindig küzd az életért, az életben maradásért - többnyire ösztönösen, tudattalanul. Az emberi lény ugyanezt nemcsak ösztönösen, hanem tudatosan is teszi: az abortusszal kapcsolatos egyik első kérdés tehát az, hogyan tekintünk magára az életre, az élet értékére, közelebbről az emberi élet értékére és a világban betöltött helyünkre. A Szentírás szerint embernek lenni és döntési képességekkel rendelkezni mindenekelőtt felelősségvállalást jelent, mégpedig az élet legapróbb megnyilvánulásaiért is. Zsuzsanna úgy fogalmaz, nőként biztosan tudja, hogy a benne növekvő apró élet embert rejt, nem valamilyen idegen szövettani elváltozást. Keresztényként pedig a fejlődő magzatra Isten ajándékaként tekint, amelynek nem birtokosa, hanem részese. Ugyanakkor elismeri, hogy az abortuszkérdésben számos határhelyzetet kell figyelembe venni, az egyházi hozzáállás pedig nem az ítélkezésben, hanem alapvetően a születendő élet melletti kiállásban vagy a már elvégzett abortusz utáni lelkigondozásban, a feldolgozás folyamatában való segítségnyújtásban kell megmutatkozzon.

Végül Dr. Tóth Csilla az iszlám vallás kontextusában morfondírozik az abortuszról. A két legfontosabb alapelv az emberi élet kiemelkedő fontossága (Korán 5,32), és különösen is a gyermeki lét (Korán 17,31). Az abortusz egészséges anya és magzat esetében súlyos bűncselekménynek minősül az iszlámban, egyenértékű a gyilkossággal, ezért szigorúan tilos. Ám tűnjön bármilyen szigorúnak, az iszlám mutat rugalmasságot az abortusz kérdésében. Az iszlám etika egyik alapelve, hogy ha szükséghelyzet merül fel, a tilalomtól el lehet tekinteni. Ez azokra az esetekre igaz, amikor a tilalom betartása nagyobb kárt okozna, mint a tilalom felfüggesztése. Az abortusz például engedélyezett, ha olyan szituáció lép fel, amely a terhes nő halálához vagy súlyos, visszafordíthatatlan egészségkárosodásához vezetne. Ugyanez igaz azokra az esetekre is, ha a magzatnál az élettel össze nem egyeztethető rendellenességek mutathatók ki. Ebben az esetben engedélyezett a terhesség megszakítása, de arra ügyelni kell az iszlám szerint, hogy ez a fogantatástól számított 120. nap előtt történjen. (Az ő hitük szerint a 120. nap után költözik a lélek az emberbe, és akkor már nem szabad elpusztítani.)

Nos, egyszerre könnyű és nehéz összegezni a világvallások felfogását az abortuszkérdésben. A magam számára úgy summáznám a fentieket, hogy a vallások alapvető hozzáállása az életpártiság, ha egy gyermekről vagy egy magzatról van szó. Ugyanakkor a zsidóság és az iszlám tekintetében érzékelhető egyfajta rugalmasság, ha a magzat súlyos rendellenességgel jönne világra: ilyen esetekben egy zsidónak vagy muzulmánnak nem nehéz vallási indokot találni az abortuszra. A keresztény választ nyilván szerencsésebb lett volna mélyebben részletezni, a buddhista felelet pedig őszintén szólva semmi konkrétat nem állít. 

A válaszadók gondolatait egyébként Rába Géza érdekes kötetéből vettem, melyben igen sokféle tudományos, társadalmi, hétköznapi kérdésre felelnek a világvallások képviselői - az abortusz problémájától függetlenül is érdemes beleolvasni a kötetbe!

2 megjegyzés :

  1. A buddhizmus szempontjából annyival egészíteném ki a dolgot, hogy a fenti idézet (bár önmagában helytálló) korántsem ad teljes képet a buddhista hozzállásról. A buddhizmus egyik legfontosabb alapelve ugyanis az élet kioltásától való tartózkodás! Tudomásom szerint az összes buddhista irányzat a fogantatástól kezdve emberi lénynek tekinti a magzatot, de ez nem is elengedhetetlenül fontos feltétel, hiszen a buddhistának lehetőleg MINDEN élet kioltásától tartózkodnia kell. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy a buddhizmusban nincsenek kifejezett tiltások az erkölcsi kérdésekben, viszont számolni kell a karmikus következményekkel. És ezek annál súlyosabbak, minél magasabb rendű életet pusztítunk el, tehát a magzat fejlődésével arányos az elpusztítása következményeinek súlyossága. A buddhista felfogás ugyanakkor minden esetet egyedinek tekint, és a döntést alapvetően az egyénre bízza, a körülmények figyelembevételével (pl. az anya egészsége). Tehát a buddhizmust is nyugodtan be lehet sorolni az alapvetően "életpárti" kategóriába, akkor is, ha az élet szerintük viszonyoknak alávetett, és nem azonos az abszolút Léttel.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nekem is volt egy olyan érzésem, hogy Cser Zoltán leegyszerűsítő választ adott - amibe így is bele kellett volna férjen az az egy mondat, hogy a buddhizmus tartózkodik az élet kioltásától. No mindegy, köszi a kiegészítést!

      Törlés

Megmondhatod te is... de kérlek, NE tedd névtelenül!
(A szerző a beírt kommentek közül bármelyiket előzetes figyelmeztetés és minden magyarázat nélkül törölheti. Kommentedben ne használj túl sok hivatkozást, mert a rendszer automatikusan moderál!)