Ahogy az előző bejegyzésben kissé provokatív módon felvetettem, az evangéliumi elbeszélésből úgy tűnik, mintha a szerzők eltorzították volna Pilátus figuráját. A Biblián kívüli történelmi források és az újszövetségi perikópák összehasonlítása arra a következtetésre vezethet némelyeket, hogy Pilátus nem is volt bizonytalan alkat, hanem nagyon is erős kézzel vezette a rá bízott provinciát. Ám fontos meglátnunk, hogy az evangéliumi beszámolók mögötti szerzői szándék nem az volt, hogy hamis képet adjanak Pilátusról: a hangsúlyeltolódás oka másban keresendő.
Mindenki, akinek van egy csöpp esze, tudja hogy a magyar sajtópiac és tájékoztatás a politikai orientációját tekintve balra vagy jobbra dől. A szó szigorú értelmében elfogulatlan, csont objektív újságírás nem létezik. A híreket, a tudósításokat szűrve kapjuk: nem csupán az események tálalása szubjektív és felel meg bizonyos pártérdekeknek, hanem egy lap vagy hírműsor anyagainak összeválogatása, azok sorrendje, az egyes hírekre szabott időtartam is. Gondosan koreografált módon kapjuk az információt, ami persze nem jelenti azt, hogy a hetilapok vagy hírforrások beszámolói mögött nem valós események állnak. Nos, szerintem Jézus passiótörténete mögött is ott találunk bizonyos szerzői szándékokat, illetve az első egyház, mint értelmező közösség munkáját. Keresztényként talán nem szeretjük beismerni, de Jézus követőinek is voltak koncepcióik, ők sem voltak elfogulatlanok. Többet szerettek volna nyújtani egy távolságtartó, objektív leírásnál: ehhez túlságosan szívügyük volt Mesterük élete, halála és feltámadása. Az evangélium, mint történelmi beszámoló ezért természetszerűleg egy valamennyire körülhatárolható szándékokkal megírt forrás, amely a történtekről szóló híradásokon túl bizonyos üzeneteket is közvetíteni akar. A passiótörténet ebből következőleg nem pusztán híradás, hanem értelmezett beszámoló Jézus szenvedéséről: annak leírása, ahogy az első keresztények a megtörtént eseményeket látták és értették.
Erre különösen jó illusztráció lehet János evangéliuma. Pilátus hezitálása, a Jézus kivégzését akaró felkorbácsolt tömeg követelőzése - úgy vélem, az evangéliumi beszámolók történetisége teljesen megalapozott és tartható. De miért érzünk mégis egy kis hangsúlyeltolódást? Miért tűnhet úgy, hogy Pilátus gyengekezű és bizonytalan ember, s mintha nem is ő, hanem a kiabáló zsidók lennének az okai Jézus kivégzésének? Érdekes megfigyelni, hogy János tudósításában Jézus, mint király és uralkodó jelenik meg a passitörténet eseményeiben. Ez a "király-motívum" - pozitív és negatív kontextusban - végigvonul az egész jánosi textuson.
Jól kifejezi ezt, amikor a Gecsemáné-kertben, Jézus elfogásakor az érte jövő különítmény tagjai a földre esnek: kénytelenek leborulni előtte, ahogy az emberek egy uralkodó előtt teszik. Kétszer is kérdezi őket Jézus, kit keresnek, és kétszer kell tehetetlenül válaszolniuk: "a názáreti Jézust". Jézus végig tudja mi vár rá, úgy tűnik, a kezében tartja az eseményeket. Roppant furcsa, de a jelek szerint uralja saját letartóztatását is. Később arról olvasunk, hogy Pilátus elé kerülve azt mondja: "Igen, király vagyok..." (Jn 18,37). János a "királytémát" következetesen végigvezeti Jézus megkorbácsoltatása és "töviskoronázása" esetében is. Amikor Pilátus szabadon akarja bocsátani Jézust, a tömeg ezt kiabálja: "Ha ezt elbocsátod, nem vagy a császár barátja; mert mindaz, aki királlyá teszi magát, ellenszegül a császárnak." Megint előkerül tehát a király-téma, miután Pilátus bírói székébe ül, és így szól: "Íme a ti királyotok!" vagy "A királyotokat feszítsem keresztre?". Végül Jézus megfeszítésénél a feje fölé titulust helyeznek el, amin ez áll: "A názáreti Jézus a zsidók királya." A feliratot héberül, latinul és görögül írják a táblára, vagyis Jézus királysága az egész világnak szól.
Mindez az egész "királyság téma" Jánosnál persze többnyire a nép gúnyolódásaként jelenik meg, de az evangélium szerzője mégis felhasználja ezt a motívumot, hogy megmutassa: Jézus önként ment a halálba, a szenvedésen és a halálon keresztül lépett trónra, mint Izrael igazi királya. A kereszt a gúnyolódok számára a bukás tényének szimbóluma, míg a Jézust értők számára a Király megdicsőülésének jele. János beszámolójából tehát valamennyire kitapintható a szerzői szándék, hogy Jézust többnek mutassa be egy szerencsétlen körülmények közé keveredett áldozatnál. Nem arról van szó, hogy Krisztus pechjére rossz időben volt rossz helyen, hanem éppen ellenkezőleg. Nagyon is tudatában volt annak mi fog történni vele, és ura volt a helyzetnek, ahogy az egy uralkodótól el is várható.
Nos, úgy vélem, ha azt a kérdést feszegetjük, vajon Pilátus vagy a zsidók felelősek Jézus haláláért, akkor erre a válasz az, hogy igazából egyikük sem. Jézus halálért maga Jézus a felelős. Az irányítás mindvégig az Ő kezében volt. Királyként uralta a történéseket, és dönthetett volna úgy, hogy nem viszi végig azt, amit értünk végigvitt. Az evangéliumok tehát érzésem szerint nem azt akarták hangsúlyozni, hogy itt "a zsidóság" vagy a gyengekezű Pilátus a felelős, hanem inkább azt, hogy Jézus saját döntése alapján halt meg. A kivégzést tényszerűen persze Pilátus jóváhagyásával, a jelen lévő zsidó érdekcsoportok kérésére hajtották végre (ezért ezeknek az embereknek a felelőssége szerintem vitathatatlan), de a végső döntés Krisztus kezében volt. Az első egyház, mint értelmező közösség pedig utóbbira akarhatta felhívni a figyelmünket, hogy meglássuk és respektáljuk saját megváltásunk tényét. Nevezhetjük ezt a beszámolót elfogultnak, de talán jobb szó erre, ha irányítottnak és átgondoltnak hívjuk, mint ami bizonyos motívumokra és gondolatokra akarja terelni a figyelmünket.
Jól kifejezi ezt, amikor a Gecsemáné-kertben, Jézus elfogásakor az érte jövő különítmény tagjai a földre esnek: kénytelenek leborulni előtte, ahogy az emberek egy uralkodó előtt teszik. Kétszer is kérdezi őket Jézus, kit keresnek, és kétszer kell tehetetlenül válaszolniuk: "a názáreti Jézust". Jézus végig tudja mi vár rá, úgy tűnik, a kezében tartja az eseményeket. Roppant furcsa, de a jelek szerint uralja saját letartóztatását is. Később arról olvasunk, hogy Pilátus elé kerülve azt mondja: "Igen, király vagyok..." (Jn 18,37). János a "királytémát" következetesen végigvezeti Jézus megkorbácsoltatása és "töviskoronázása" esetében is. Amikor Pilátus szabadon akarja bocsátani Jézust, a tömeg ezt kiabálja: "Ha ezt elbocsátod, nem vagy a császár barátja; mert mindaz, aki királlyá teszi magát, ellenszegül a császárnak." Megint előkerül tehát a király-téma, miután Pilátus bírói székébe ül, és így szól: "Íme a ti királyotok!" vagy "A királyotokat feszítsem keresztre?". Végül Jézus megfeszítésénél a feje fölé titulust helyeznek el, amin ez áll: "A názáreti Jézus a zsidók királya." A feliratot héberül, latinul és görögül írják a táblára, vagyis Jézus királysága az egész világnak szól.
Mindez az egész "királyság téma" Jánosnál persze többnyire a nép gúnyolódásaként jelenik meg, de az evangélium szerzője mégis felhasználja ezt a motívumot, hogy megmutassa: Jézus önként ment a halálba, a szenvedésen és a halálon keresztül lépett trónra, mint Izrael igazi királya. A kereszt a gúnyolódok számára a bukás tényének szimbóluma, míg a Jézust értők számára a Király megdicsőülésének jele. János beszámolójából tehát valamennyire kitapintható a szerzői szándék, hogy Jézust többnek mutassa be egy szerencsétlen körülmények közé keveredett áldozatnál. Nem arról van szó, hogy Krisztus pechjére rossz időben volt rossz helyen, hanem éppen ellenkezőleg. Nagyon is tudatában volt annak mi fog történni vele, és ura volt a helyzetnek, ahogy az egy uralkodótól el is várható.
Nos, úgy vélem, ha azt a kérdést feszegetjük, vajon Pilátus vagy a zsidók felelősek Jézus haláláért, akkor erre a válasz az, hogy igazából egyikük sem. Jézus halálért maga Jézus a felelős. Az irányítás mindvégig az Ő kezében volt. Királyként uralta a történéseket, és dönthetett volna úgy, hogy nem viszi végig azt, amit értünk végigvitt. Az evangéliumok tehát érzésem szerint nem azt akarták hangsúlyozni, hogy itt "a zsidóság" vagy a gyengekezű Pilátus a felelős, hanem inkább azt, hogy Jézus saját döntése alapján halt meg. A kivégzést tényszerűen persze Pilátus jóváhagyásával, a jelen lévő zsidó érdekcsoportok kérésére hajtották végre (ezért ezeknek az embereknek a felelőssége szerintem vitathatatlan), de a végső döntés Krisztus kezében volt. Az első egyház, mint értelmező közösség pedig utóbbira akarhatta felhívni a figyelmünket, hogy meglássuk és respektáljuk saját megváltásunk tényét. Nevezhetjük ezt a beszámolót elfogultnak, de talán jobb szó erre, ha irányítottnak és átgondoltnak hívjuk, mint ami bizonyos motívumokra és gondolatokra akarja terelni a figyelmünket.
"Nos, úgy vélem, ha azt a kérdést feszegetjük, vajon Pilátus vagy a zsidók felelősek Jézus haláláért, akkor erre a válasz az, hogy igazából egyikük sem. Jézus halálért maga Jézus a felelős. Az irányítás mindvégig az Ő kezében volt. Királyként uralta a történéseket, és dönthetett volna úgy, hogy nem viszi végig azt, amit értünk végigvitt."
VálaszTörlésKedves Sytka! Egészen addig, ameddig nem Isten fiát, vagy a Messiást ölik meg, addig van az elkövetőnek felelőssége, de abban a pillanatban, amikor ez a Messiással történik, akkor már maga az áldozat a felelős? Ezt tényleg így gondolod? Mégis mikor volt az a pont szerinted, amikor Jézus "dönthetett volna úgy, hogy nem viszi végig azt, amit értünk végigvitt."? Megmondom: csak egy olyan pont volt, csak egy lehetősége volt erre Jézusnak: a kísértéskor. Máskor már nem volt lehetősége másként dönteni. Ezt érdemes lenne nagyon megérteni sztem.
"Ezt tényleg így gondolod? Mégis mikor volt az a pont szerinted, amikor Jézus "dönthetett volna úgy, hogy nem viszi végig azt, amit értünk végigvitt."?"
VálaszTörlésIgen, ezt tényleg így gondolom. Jézus tudta mit vállal értünk, amikor a keresztre megy - az evangéliumok beszámolói egyértelműen ezt a gondolatot erősítik meg. Hol volt az a pont, amikor Jézus dönthetett volna? Például itt: "Avagy azt gondolod-é, hogy nem kérhetném most az én Atyámat, hogy adjon ide mellém többet tizenkét sereg angyalnál?" (Mt 26,53). Ezt a letartóztatásakor mondta Péternek, aki szeretett volna rajta segíteni. Egyébként Pilátussal beszélgetve is kifejezte, hogy a helytartónak semmiféle hatalma nem lenne felette, ha nem kapott volna ilyen hatalmat. Jézus tudatában volt annak mi lesz a sorsa, noha valóban kiszolgáltatott is volt, de csak azért, mert Ő így döntött.
"Avagy azt gondolod-é, hogy nem kérhetném most az én Atyámat, hogy adjon ide mellém többet tizenkét sereg angyalnál?"
VálaszTörlésSytka! Ezek a Máté evangélista szavai nem Jézusé:-) A Lukács meg leírja, hogy előzőleg vért izzadva kérte Istent, hogy vegye el tőle a poharat, amit Isten nem tett meg. Ezek meg Lukács evangélista szavai.
A kettő részt összevetve pedig nem elképzelhető számomra legalábbis, hogy egy vért izzadós elutasított ima után Jézus ilyen "nagyképű" kijelentést mert volna tenni. Enyhén szólva nem tűnik logikusnak, ezért külön vizsgálva mindegyik rész mögött egy teológiai szándék húzódik meg. A Máté szavai mögött annak igazolása, hogy Jézus Isten fia volt, és hatalma volt ilyent kérni, a Lukácsban olvasható szavai mögött meg annak igazolása, hogy hús és vér ember volt (a doketistákkal folytatott vita miatt:-)
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
TörlésHidd el, hogy egy lehetősége lett volna lépni a történetből, ez pedig a kísértés volt. Nem tette.
Törlésbalivi, Jézus a Gecsemáné-kertben nem a kiszállás miatt gyötrődött, hanem annak módja miatt - ez nem ugyanaz. A félelem hatása alatt azért imádkozott, van-e más módja a megváltásnak? Nem volt, ezért kiitta a poharat.
TörlésMáskor is elismerte az Atya akaratát, de ez nem azt jelenti, hogy ne lett volna hatalma. Szerintem ő eldöntötte, hogy végigcsinálja, amit végigcsinál, de dönthetett volna másként is. Az evangéliumok fényében nehéz Jézus tehetetlenül sodródó személyként elképzelni, mert egész élete másról tanúskodik. Valóban kiszolgáltatott volt az ellenfeleinek, de erről a kiszolgáltatottságról is ő döntött.
"Jézus a Gecsemáné-kertben nem a kiszállás miatt gyötrődött, hanem annak módja miatt" Mire gondolsz? Jaj Atyám inkább akasszanak, mint lefejezzenek, vagy inkább zsákba varrva dobjanak a folyóba, mint a kereszt? Mintha nem lenne mindegy:-)
TörlésEgyébként meg ha tudom, hogy három nap múlva úgyis feltámadok, akkor sima ügy az egész, nekem mindegy lenne a halálom módja:-)
Sztem Jézus mint Messiás halt meg, és nem mint egy áldozati bárány. Messiásnak tartotta magát, nem pedig áldozatnak.
"Az evangéliumok fényében nehéz Jézus tehetetlenül sodródó személyként elképzelni, mert egész élete másról tanúskodik. Valóban kiszolgáltatott volt az ellenfeleinek, de erről a kiszolgáltatottságról is ő döntött."
TörlésJézus nem az ellenfeleinek volt kiszolgáltatva, hanem a törvénynek. Annyiban volt nekik kiszolgáltatva, amennyiben az ellenfelei nem voltak törvénytisztelők. Mert hát ugye a törvény lényege a felebarát és az ellenség szeretete, az irgalom. Nem az ember van a törvényért, hanem a törvény van az emberért. Ha ezt értették volna, nem ölték volna meg:-)
Sytka, szerintem jó nyomon haladsz, legalábbis én hasonlóan gondolkodom a témáról.
Törlésbalivi1, mintha figyelmen kívül hagynád, hogy Jézus a Messiás. Alapvetően egy dicső szereplője a judaizmusnak, csak svédcsavarral előadva. Nincs kiszolgáltatva senkinek, hanem egy zseniális, örök tervet valósít meg önként, ábrahámi lelkülettel engedelmeskedve Istennek.
Régóta töprengek egy olyan hasonlaton, amely szemléletessé teszi a svédcsavar zsenialitását: tegyük fel, azt a mondást szeretnénk illusztrálni, hogy „lassan járj, tovább érsz". Mégpedig olyan hatásosan, hogy az egész emberiség örök időkre megszívlelje, és mindenki számára megkerülhetetlen igazságként rögzüljön örök időkre. Ezt valahogy úgy lehetne elérni, hogy egy önként jelentkező indul a szupermaratonon, olyan lassan jár, hogy az már kínszenvedés, és hopp, a célba mégis ő ér be elsőnek! Ez hatásos példa lenne, és örök időkre átalakítaná azt, ahogy a futásról gondolkodunk. Nos, a judaista Messiás ehhez hasonlóan illusztrálta, hogy „aki megalázza magát, az felmagasztaltatik", „aki első akar lenni, legyen mindenkinek szolgája" és „így kell Messiásként uralkodni Isten immateriális földi királyságában". Ennek a példának köszönhetjük a mai nyugati értékrendet, azt a vonzó civilizációt, ahová mindenhonnan vágynak a bevándorlók.
Tudom, nem tökéletes a hasonlat, de talán felmutat valamit abból a lelki inverzióból, ami Jézus tanításának egyik fontos összetevője. Hogy a csúcsra nem sziklamászással, hanem a hegy lábánál másokat szolgálva jutsz fel úgy, hogy közben egy métert sem mászol magadért.
"balivi1, mintha figyelmen kívül hagynád, hogy Jézus a Messiás."
Törlés"Sztem Jézus mint Messiás halt meg, és nem mint egy áldozati bárány. Messiásnak tartotta magát, nem pedig áldozatnak."
Szóval nem értelek:-)
"Mégpedig olyan hatásosan, hogy az egész emberiség örök időkre megszívlelje, és mindenki számára megkerülhetetlen igazságként rögzüljön örök időkre."
Igen igazad van. Ezen gondolkodok én is egy jó ideje. És arra jutottam, hogy csak egy dolog miatt lehetséges, hogy még nem "rögzült": az üzenet gellert kapott:-) Konkoly került a búza közé:-)
"Sztem Jézus mint Messiás halt meg, és nem mint egy áldozati bárány. Messiásnak tartotta magát, nem pedig áldozatnak."
Törlés"Szóval nem értelek:-)"
De értelek, bocs. Értem, hogy te még mindig áldozatban és önáldozatban gondolsz a Messiásra. Így érthető, hogy szerinted figyelmen kívül hagyom, hogy Jézus a Messiás:-) Pedig nem:-)
"Az egész kereszténységnek egyetlen problémája van: az evangélium." Hamvas Béla
TörlésEzt most nem hamvasi idézetként hoztam, amúgy sem szeretek mástól idézni. A mondat önmagában helyes sztem, nem hamvasi értelemben.
balivi1, a töprengésed természetes. De nem megoldhatatlan: nézd meg, mi a különbség a mai Közel-Kelet és a mai Nyugat között. Van?
TörlésHa Jézus nem mutat be messiási önáldozatot, örök etikai leckét adva az emberiségnek, akkor ma az egész világ egy nagy Közel-Kelet lenne, és nem lenne benne Nyugat, nem lenne benne humanizmus, liberalizmus, szociális érzékenység. Hogy ezek léteznek ma, azt a Messiásnak köszönhetjük.
"Ennek a példának köszönhetjük a mai nyugati értékrendet, azt a vonzó civilizációt, ahová mindenhonnan vágynak a bevándorlók"
TörlésA bevándorlók nem vágynak a nyugati értékrendre, az anyagi természetű jólétre vágynak. Ne tégy úgy, mintha ezzel nem lennél teljesen tisztában!
Nem teszek úgy. Ám minek köszönhető az anyagi jólét? Hát a Messiás tanításának.
TörlésLegyünk őszinték: mitől vannak Nyugaton azok a vívmányok, amelyek vonzóvá teszik? Ha nem Jézustól, akkor mitől, kitől? Csak úgy, véletlenül? Egy x faktortól?
Miért nincs máshol fair elszámolás, szerény haszonkulcs, hosszú távú, nagy létszámú partnerség? Miért csak a jézusi etikára alapított (és az egyház által nem totálisan leuralt) társadalmakban van ilyen?
Mert nem pénzalapú a társadalom?
TörlésEbbe most ne menjünk bele, mert igencsak eltérnénk a poszt témájától. De ha őszintén azt gondolod, hogy a nyugati ANYAGI jólét Jézusnak köszönhető, és nem veszed figyelembe a kérdés komplexitását, akkor (legalábbis ebben a kérdésben) nem tudlak értelmes vitapartnernek tekinteni!
TörlésDiscipline! A László vagy szórakozik a beszélgetőpartnereivel, vagy annyira idealista/naív/cinikus (lehet választani), hogy az már fáj:-(
TörlésÍrjuk ezt fel hosszabb távon megvitatandó témának. Azt gondolom, hogy a körülöttünk tapasztalt jelenségekre érdemes racionális magyarázatot keresni, de ez itt tényleg off. Sytka olyan rendes, hogy biztos ír erre alkalmas posztot.
TörlésHit alapon magyarázatot találhatsz, de hit alapon nem fogsz racionális magyarázatot találni semmire abban biztos lehetsz. Még ha Sytka rendes is lesz:-)
Törlés