2016. március 2., szerda

Az ima arcai

Hajdanában-danában, amikor blogom még egy másik szolgáltatónál üzemelt, időnkét jelentkeztem egy rovattal, melynek a "kép mutatás"  címet adtam. Az ötletet most előrángatom a múlt sötétjéből, mert úgy gondolom, a képek sokszor beszédesebbek tudnak lenni a cikornyás és hosszú blogbejegyzéseknél. 

Különféle, természetesen a hitet valahogyan érintő témákról szeretnék egy-egy felvételt felvillantani az olvasónak, mégpedig minden kommentár nélkül - meghagyva ezzel azt a szabadságot, hogy szóljatok hozzá, hogy nézzétek és emésszétek a képeket, és írjátok le, ami eszetekbe jut róluk. Csak arra kérlek benneteket, ne siessetek: hiszen a jó képet ugyanúgy olvasni és érteni kell, mint az írott szöveget.

A mostani témának a következő nevet adtam: fohász. Mit láttok, hogy látjátok?
Keresztény hölgy

Keresztények imádkoznak

Buddhista fohász

Hindu nők

Muszlim nők imádkoznak

Zsidó férfi a Siratófalnál
Katolikusok fohásza

Taoista templom

14 megjegyzés :

  1. "Amikor imádkoztok, ne tegyetek úgy, mint a képmutatók, akik az emberek szeme láttára szeretnek imádkozni a zsinagógában meg az utcasarkon, hogy mutogassák magukat!"

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. És ez vonatkozik a buddhista / hindu / muszlim hívekre is, akik a képeken szerepelnek?

      Törlés
    2. Sztem mindenképpen. Jézus elsősorban nem keresztény hívekhez, hanem emberek(fiaihoz) szólt.

      Törlés
    3. balivi1, ez igaz, de vajon számonkérhetők egy olyan figyelmeztetés alapján, amiről nem is tudnak?

      Törlés
    4. Nem tudom:-) Mindenki talán nem, de a "szellemi" vezetőik, akiktől tanulták és ellesték, mindenképpen. Még akkor is, ha nem hallottak figyelmeztetést. Szerény személyes, és Jézus élettörténetének tapasztalata alapján ugyanis azokat figyelmeztetheti az ember, csak olaj a tűzre. Nem kerülhetik el az ítéletet. Sajnos tényleg van tapasztalatom, ismerek ilyen keresztényeket is:-( Valóban és igazán képmutatók. Persze ez a képek alapján más vallásban is jelen van.

      Törlés
    5. Egyébként ezeket a manírokat felfoghatjuk egy rossz szokásnak, beidegződésnek. Bárcsak ez lenne a legnagyobb bűn a világon:-)

      Törlés
  2. Bizony emlékszem és a költözésed okára is. Viszont a képekre már nem. Jobb kedvelem, ha írsz, de örülök ezeknek a képes posztoknak is, annyira kifejezők és elgondolkoztatóak tudnak lenni. Mint a most választottak is. Ami nekem hirtelen átjön.
    1. Az ember akarva akaratlan, leleplezi önmagát, hogy alkotóért kiállt.
    2. Amit látok, külsőre nagyon hasonlít, de ez a látvány csak a felszínre enged rálátni, a lényeg természetesen láthatatlan maradt.
    3. Az látvány, érdekes mód, az evangélium hirdetésének fontosságát is eszembe juttatta.
    Tudom a fenti mondataim igen szubjektívek, de bennem ezeket hívták elsőre, elő.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. "Jobb kedvelem, ha írsz, de örülök ezeknek a képes posztoknak is, annyira kifejezők és elgondolkoztatóak tudnak lenni. "

      Látom én is, hogy nincs túl nagy érdeklődés, pedig tényleg úgy vélem, néha jobb és kifejezőbb egy-egy kép, mint a sok szöveg. Természetesen hamarosan írni is fogok. :-)

      Törlés
  3. A képek alapból kifejezőbbek és hatásosabbak a szövegnél. Mélyebb hatást váltanak ki, és jobban is emlékszünk rájuk. Arról nem is beszélve, hogy a képet többnyire az is érti, aki a szöveget esetleg nem...

    A konkrét képsorozatról nekem az jön le, hogy a külső hasonlóság itt belső azonosságból fakad. Nem értek egyet azzal, hogy a lényeg láthatatlan lenne. Amit nem feltétlenül látunk egyik kép esetében sem, az az őszinteség vagy annak hiánya. A képmutatás nyilván nem csak keresztény betegség! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. "a képet többnyire az is érti, aki a szöveget esetleg nem"
      Persze nem a blog olvasóira gondoltam! :)

      Törlés
  4. Érzelmek kifejezését látjuk, mivel a hit egy sajátos érzelmi állapot (a központja a "szív", a Biblia szerint is.). A hit az értelemből indul és érzelemben (a "szívben") végződik (jó esetben).

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. "a hit egy sajátos érzelmi állapot (a központja a "szív", a Biblia szerint is.). A hit az értelemből indul és érzelemben (a "szívben") végződik (jó esetben)."
      Kedves György! Sajátos hit definíciójával nem az a baj, hogy semmi köze a hit bibliai meghatározásához (levél a héberekhez11:1), ettől még lehetne igaz. Az a baj vele (számomra:-), hogy nem következetes az értelmezésben. Próbáltak már meggyőzni arról, hogy a hit alapja a ráció, miközben a bibliát tették meg hivatkozási alapnak. Ez a baj.
      Kutatások (sajnos most nem tudom ideidézni a forrást, nem emlékszem hol olvastam) igazolják, hogy a "vallásos", "hívő" emberek EEG-vel vizsgált elektromos agyi tevékenysége más képet mutat, mint a nem vallásos embereké. Ilyetén igaza van. Ennek azonban semmi de semmi köze a rációhoz (értelemhez).
      Azt is problémásnak találom a megfogalmazásában, hogy az érzelmek létjogosultságát az értelemhez, és ezáltal a hithez, majd a bibliához köti, amivel rejtve azt sugallja, hogy az az érzelem, aminek nem a hit, a ráció az alapja, az egy valótlan, hazug érzelem, őszinte érzelem megélése csak és kizárólag a hívő ember sajátja. De ez nem igaz:-) A képmutatás jelenség emiatt:-)

      Törlés
    2. Gyanítom egyébként, hogy a megfogalmazásában szereplő értelemet nem a ráció, hanem a gnózis (megváltó ismeret, isteni tudás) értelemben használja. Fejtegetését ebben az esetben már el tudom fogadni. :-)

      Törlés
    3. A hit (a nem látható dolgok létéről való meggyőződés) a gnózisból (megváltó ismeretből) indul és érzelemben végződik.
      Erre gondoltam. Így már el tudom fogadni. Hozzátéve, hogy ez a kognitív disszonancia, majd a képmutatás egyik alapját képezheti, és sztem sok esetben az is.

      Törlés

Megmondhatod te is... de kérlek, NE tedd névtelenül!
(A szerző a beírt kommentek közül bármelyiket előzetes figyelmeztetés és minden magyarázat nélkül törölheti. Kommentedben ne használj túl sok hivatkozást, mert a rendszer automatikusan moderál!)