Még egy bejegyzés erejéig továbbgörgetem a friss eszkatológiai sorozatot (azután másról is írni fogok a blogban, megígérem!), de a grandiózus téma átgondolásában még így is bőven csak a bevezetésnél maradunk. A világvége...
Az előző, talán kissé paprikás hangulatban megírt bejegyzésemben már pedzegettem, hogy kevésnek tartom bírálat alá vonni az eszkatológia terén uralkodó áldatlan állapotokat. Éppen ezért megpróbálom leírni talán kissé...
Sok-sok évvel ezelőtt mutatták be
az akkor még fiatalabbnak kinéző akciósztár, Bruce Willis
(magyar hangja: Dörner György) „Armageddon” című filmjét.
Egy villamoson utazva hallottam, ahogy két srác beszélgetett
arról, el kellene menni moziba megnézni a filmet. Egyikük lemondó
sóhajtás után megjegyezte:...
Életemben a legkisebb olyan közösséget, mely magát gyülekezetnek nevezte, Budapesten találtam. A mindössze négy főt magába foglaló formáció egy átlagos tízemeletes panel piros liftjében is kényelmesen elfért volna....
Egy kedves ismerősöm hívta fel figyelmemet arra a videóra, melyet már majdnem huszonnyolcezren néztek meg: a felvételen egy vehemensen beszélő férfi arról próbálja meggyőzni közönségét, hogy a Walt Disney nevével fémjelzett...
Szinte közhelynek
számít a valláspszichológiában: az ember hite változik és fejlődik,
mégpedig születésétől kezdve haláláig. Máshogy éli meg a hitét egy ötéves és egy kamasz, egy fiatal felnőtt és egy aggastyán. Ezt...
Kétségkívül igaznak tűnik a kijelentés, hogy az ember szeret mintázatok után kutatni a Világegyetemben, és a felfedezni vélt alakzatokat rendszerezi, közöttük állandó jelleggel összefüggéseket keres. Arcokat látunk a...
Az egyik dolog, ami a szkeptikusokat nagyon zavarja a kereszténységgel kapcsolatban, hogy egy beavatkozó, személyes Isten létezésében hisz. Őszintén szólva nem csodálom ezt a reakciót: a személyesség egy olyan dolog, ami nagyon kiveszőfélben van a világban. A trendek az elszemélytelenedés irányába...