Pár nappal ezelőtt tartották a holokauszt emléknapot, amivel kapcsolatban újra és újra előkerül a megoldhatatlan dilemma: hogyan történhetett ez meg? Ha a kérdést keresztények vagy zsidók teszik fel, akkor nem meglepő módon Isten felelősségét firtatják vele, aki végignézte nagyjából hatmillió zsidó ember gyötrelmes halálát. Lehet erre egyáltalán valami értelmeset mondani? Az "áldott emlékű lubavicsi Rebbe" zsidóként próbált választ adni a megválaszolhatatlanra...
Köztudott, hogy a kereszténység évezredeken át birkózott a teodícea problémájával, vagyis azzal a kérdéssel, hogyan fér össze a világban tapasztalható szenvedés egy szerető és jó Isten létezésével. Adott rá bizonyos válaszokat, de az alapkérdés kellemetlenül a levegőben maradt. Az ateisták pedig szeretik ellenérvként dörgölni a hívők orra alá a teodíceát, mint ami erős bizonyíték Isten nemlétezésére.
Nos, legalábbis a holokauszt esetében a zsidóságról biztosan elmondhatjuk, hogy nem az intellektuális kaland és a vita kedvéért vitatkozik erről a témáról. Talán nem kell hosszasan magyarázni miért. Úgy látom, a holokauszt egy állandóan feltéphető seb a zsidó nép számára, ami néha talán hegesedik, de sosem tűnik el, és nem is akarják, hogy eltűnjön. Mert ha mégis feledésbe merül, ha jelentőségét veszíti, akkor félő, hogy akár meg is ismétlődhet valamikor.
A témát azért vettem elő, mert most olvastam egy rövid írást a lubavicsi Rebbétől, aki negyvennégy éven át volt a lubavicsi chászid mozgalom vezetője. Meglehetősen érdekes ember lehetett: bár többnyire szobatudósnak mondanám, mégis világszerte ismert teoretikus a zsidóságban, ráadásul a filozofálgatás mellett matematikával is foglalkozott. Annak ellenére, hogy igazán helyhez kötötten élte az életét, a holokauszt mégis keményen érintette, hiszen öccsét agyonlőtték és tömegsírba dobták, nagymamáját és más családtagjait is kivégezték. Bár ő maga túlélte a holokauszt borzalmas időszakát, ilyen módon mégis érintett volt benne. De mit mond egy zsidó rabbi a bevezetőben feldobott kérdésre?
Őszintén szólva nagyon szimpatikus nekem az a felütés, ahogy a Rebbe belefog a magyarázatába, mert a lényeget mindjárt az elején kimondja: a holokausztot megindokolni kívánó minden teológiai magyarázatot el kell utasítani. No, ez a kezdés engem meglepett! Az indoklásával is egyetértek: hiszen mi lehet nagyobb önteltség annál, minthogy "okot" keressünk ártatlan gyerekek, nők és férfiak millióinak kínhalálára? A Rebbe szerint már a puszta gondolat is elfogadhatatlan, hogy igazi magyarázat adható a véges emberi elme számára feldolgozhatatlan mészárlásra. Vagyis amiről beszélhetünk, hogy a Válaszadás nem lehetséges, de közelebb férkőzni talán tudhatunk.
De ha nem adható igazi magyarázat, akkor az sem az, ami a holokauszton keresztül akarja Isten létét megcáfolni - mondja legalábbis a Rebbe. Sőt, a holokauszt inkább valami másnak a cáfolata, mégpedig a minden emberen alapuló erkölcsiségé. Az a német nép, ami a kultúrát és a tudományos haladást, a filozófiai erkölcsöt testesítette meg Európában, ugyanaz volt, mint ami a holokauszt motorjává vált. A düh, amit akár zsidók, akár mások Istennel szemben éreznek pedig annak a bizonyítéka, hogy végső soron hiszünk az erkölcsiségben, az embereken és társadalmakon túlmutató rendben, amihez mérve a holokausztot elfogadhatatlannak véljük. Ahogy a Rebbe írja, ha nem lenne bennünk ez a hit, akkor végső soron miért lennénk dühösek? A sors kiszámíthatatlansága miatt? A világegyetemet alkotó részecskék véletlenszerű elrendeződése miatt? Esetleg azért, mert egy nép utilitarizmusa szerint jó dolog volt a holokauszt?
Valójában azért vagyunk dühösek, mert nagyon is jól tudjuk a szívünk mélyén, hogy van jó és van rossz, és hogy normális esetben a jónak kell felülkerekednie a rosszon. Igen, ezt még a plurális-szekuláris-relativista európai ember is jól tudja, még ha filozófiai akrobatamutatványokat is végez azért, hogy letagadhassa. Az emberi szellem soha nem tudott tartósan együtt élni a teljes erkölcsi relativizmussal. Mert ha ezekben már nem hiszünk, ha az erkölcs teljesen privatizálódik, az fog az igazi pusztulásunkhoz vezetni - mondhatni akkor nő fel majd egy olyan nemzedék, amiben megvalósul Hitler "végső megoldása".
Azt hiszem sok igazság van a Rebbe szavaiban.