Az Ó- és az Újszövetséget szeretjük szembeállítani egymással. Az egyikben egyesek szerint egy dühös és kemény, a másikban egy szerető és kegyelmes Isten van. Az egyik leginkább a zsidókról és a zsidóknak szól, a másik meg egyre jobban a többiekről és a többiekhez. Ezen a vonalon haladva kerül aztán elő a tipikus gondolat, hogy egy kereszténynek döntenie kell: a törvényt követi és akkor megreked az "ószövetségi szinten", vagy Jézust és "igazi újszövetségi hívő" lesz belőle.
Unalomig ismert tény, hogy Jézus milyen sokat ostorozta a farizeusokat és az írástudókat. Gyakorlatilag konstans volt a feszültség a két oldal között. De éppen ezért feltűnő, amikor Krisztus elejt egy pozitív megjegyzést velük kapcsolatban. A Máté 23,2-3-ban talán még több is történik ennél: első megjegyzése szinte követendő példaként festi le a farizeusokat és írástudókat. Jézus szerint ezek az emberek ugyanis "Mózes székében" ülnek, s amit tanítanak, azt meg kell tenni.
Érdekes dolog ez a Mózes széke. Szó szerint katedráról van szó, amely a zsinagógában volt megtalálható, és ahol a rabbik az Írásokat felolvasták, valamint magyarázták. Egyébként késői szokás, hogy a rabbikat Mózesre hivatkozva olyan székekbe ültették, hogy a magasságuk miatt úgy tűnt, mintha állnának - miközben a lábuknál ülve hallgatták őket. Rabbi Acha Kr.u. 320-ból fennmaradt kéziratában még említi Mózes székét, aztán ez a hagyomány úgy tűnik kiveszett a zsidóságból.
Persze nem maga a szék itt a lényeg, hanem a tekintély és a perspektíva, amit képvisel: aki ebben a székben ül, az isteni hangsúlyokkal szólal meg, és úgy is hallgatják. Amikor Jézus rábólint erre, mintha implicit azt is kifejezné, nem a farizeusok tanításával és Tóra-magyarázataival van feltétlenül a problémája, hanem a tanítást követő gyakorlat elmaradásával. Ősi és mai dilemma is ez: vizet prédikálni, közben bort inni. Ám ismét vegyük észre, hogy alaphangon Jézusnak nem a törvénnyel van baja, hanem annak eltorzult használatával, vagy a használat elmaradásával, mivelhogy láthatóan azok se veszik komolyan, akik Mózes székében ülve tanítják. De minek kell a Tóra tanításait megtartani valakinek, aki Jézust követi?
Ha igaz, amit az előző bejegyzésben leírtam, hogy a Tóra célja nem az, hogy bosszantson bennünket a sokféle törvénnyel, hanem az, hogy végső soron rámutasson a Messiásra (vagyis Jézusra), akkor maga Jézus talán ezért kérte hallgatóitól, hogy kövessék a farizeusok tanítását. Tudta, ha az emberek Mózesre hallgatnak, akkor jó eséllyel hallgatni fognak az "új Mózesre", azaz Krisztusra is, aki betölti a törvényt. A törvény egy mai kereszténynek ehhez hasonlóan nem más, mint valami, ami elvezeti Jézushoz. Ebben a perspektívában szerintem egy keresztény nem egyfajta vallási to-do listát lát a törvényben, amit a legapróbb részletekig "meg kell csinálnia", hanem annál sokkal többet. Jól fogalmaz John Walton, amikor ezt mondja:
"A törvények leírják hogyan néz ki az igazság, az ember pedig tudni fogja és képes lesz felismerni azt, amikor találkozik vele."
Bár szimpatikus, én azért kicsit mégis pontosítanám Walton felvetését. Szerintem a törvény az igazság árnyképe, körvonala, ami előrevetíti az igazság formáját és valóban felismerhetővé teszi, amikor az megjelenik a maga realitásában. Egyszerűbben fogalmazva, a törvény az árnyék, Jézus meg annak realitása. És az a tény, hogy eljött a reális, még nem feltétlenül teszi minden porcikájában szükségtelenné az árnyékot sem: a kettő együtt létezik. Utóbbi révén előbbi sokkal érthetőbbé válik.
Ettől függetlenül igazat adok a korábban már emlegetett David Boschnak is, aki szerint Jézus háromféle módon viszonyult a törvényekhez. Az egyik az előbb már emlegetett iszonyodása volt a képmutatástól, mely a Mózes székében ülve magyarázgat, de gyakorlatilag nem csinál semmit. A másik a törvény radikalizálása, amire főként a Hegyi Beszédben látni példákat. A harmadik azonban a törvény bizonyos részeinek felbontása vagy meghaladása, amit úgy tűnik maga Jézus lazán megtett.
Ez az egész eszmefuttatás azonban nem mondott semmit arról, hogyan viszonyuljunk a konkrét parancsolatokhoz. Most mit kezdjen egy keresztény például azzal, hogy kétféle szövésű ruhát ne vegyen fel? Mi a csodának van szükségünk ilyeneket olvasni a felvilágosult 21. században? Legközelebb ezzel szeretnék foglalkozni, most csupán rögzíteni akartam egy véleményem szerint helyes attitűdöt, miszerint a törvény árnyék számunkra, mely elvezet a reálishoz, azaz Krisztushoz.