Megtörtént, és ha őszinték akarunk lenni, hozzá kell tennünk, benne volt a pakliban, hogy ilyesmi megtörténhet: Nórival, az ország egyik legnépszerűbb valóságshowjának szereplőjével egy másik szereplő erőszakoskodott. A felháborodás óriási, már nőket védő szervezetek, melyek több tucat más szervezetet is képviselnek, erőteljesen hallatják hangjukat és elégtételt követelnek. Könnyen lehet, hogy a felháborodás a műsor végét jelenti, és akár jogi útra is terelheti a történteket.
Nem tudom kicsoda Nóri, mert nem nézek valóságsót. Nem a hitem miatt kerülöm az ilyen mocskot, ehhez nekem még hit sem kell. Annyira buta vagyok, hogy nem értem, emberek tömegei miért töltenek el sok-sok órát mások életének vizslatásával, pedig helyette figyelhetnének inkább a sajátjukéra is, hogynemondjam a körülöttük élőkére, akik valószínűleg többre érdemesek ismeretlen pornószínészeknél és botrányhősöknél. Mindenesetre annyit már tudok, hogy ezt a bizonyos Nórit egy másik valóságsó szereplő szexuálisan inzultálta, mindez adásba került, a lapok pedig most cikkeznek és nagybetűkkel hirdetik, hogy micsoda szemét ez a TV2, micsoda hibát követtek el az adásért felelősek, hogy mindez a képernyőre kerülhetett, és természetesen micsoda férfiállat az a srác, aki erőszakkal akart közösülni az áldozattal.
Kereken és őszintén ki kell mondanunk: a nemi erőszak az nemi erőszak, nincs hova szépíteni, és helyes az is, ha a felelősökre nézve következményeket von maga után. A tévé képernyőjén akárhányórakor prezentált nemi erőszakhoz igencsak hasonló történés pedig minden normális ember számára elfogadhatatlan: nincs az a műsorpolitika, amelybe az ilyesmi beleférhet. Ha egy csatorna szerkesztői, működtetői és munkatársai mégis propagálják, azért bizony jár egy-egy jól irányzott, elhamarkodott kézrátétel.
Nem is kell mondani, az áldozat együttérzést érdemel. Ám ha teljesen őszinték vagyunk, azt sem hallgathatjuk el, hogy ez a Nóri, hát bizony, ő aztán elébe ment a pofonnak. Beköltözni egy villába, amelyről tudható, hogy szexuális játékok színpadának épült, hogy mindig ott van a lehetőség az ilyesmire, ráadásul a műsor profilja miatt az erotikus tartalom még preferált is - nos, mi ez, ha nem tudatosan felvállalt kísértése a sorsnak? Nórit bántalmazták, de arra minden bizonnyal senki nem erőszakkal vette rá, hogy belépjen a díszletek közé. Túlzás persze, de majdnem olyan ez, mint elmenni egy durvának ígérkező tüntetésre, aztán betört orral reklamálni, hogy milyen égbekiáltóan erőszakos a mai világ, milyen felháborítóan brutálisak az emberek.
A téma azonban nem önmagáért érdekel. Az elmúlt napokban munkám kapcsán Ukrajnában jártam, egész pontosan Kárpátalján látogattam meg kollégáimmal olyan menekült keresztény családokat, akik Donyeckből és Luganszkból, mindenüket hátrahagyva futottak el a borzasztó körülmények elől. Az egyik édesanya, aki kamasz lányával együtt kénytelen volt egyik napról a másikra vonatra ülni, elmesélte, hogy lányát megkívánták az orosz katonák. Nem ő volt az első: egy pincében egymásra dobált, meztelen kamasz lányok holttesteit találták, akiket megerőszakoltak és megöltek a fegyveresek. Leírhatatlan, amit ezek az emberek átéltek, szívbe markoló, hogy ilyesmi egyáltalán előfordulhat. Nekem is van egy kamasz lányom, és amikor ezt a történetet hallgattam, nagyot nyeltem, nem tudtam megszólalni. Egyik kárpátaljai kollégám mindehhez azt is hozzátette: nagyon fáj az ott élőknek az is, hogy igazából a média hallgat az eseményekről, nem nagyon törődik velük.
Míg a bántalmazott Éden Nóriért női szervezetek tucatjai fognak össze, addig a megerőszakolt és meggyilkolt kislányok történetéről senki nem is hallott felénk. Róluk nem jelentetnek meg öles betűkkel írt cikkeket, velük nem foglalkoznak a vezető hírekben, és úgy általában sem szereplői a hírcsatornáknak. Pedig itt éltek mellettünk, egy nagy, de mégiscsak szomszédos országban, ahol egyre súlyosabbá válik a konfliktus. Ezek a kislányok nem szaladtak be egy valóságsóba, nem akarták kitenni magukat az erőszak kockázatának. Nem pornósztárokkal zárták össze magukat, csak élni szerettek volna, amolyan mindennapi életet, egyszerűt és szépet, feltűnés és botrányok nélkül. Az orosz vadállatok ezt nem engedték meg nekik.
Lehet, hogy inkább az ilyen áldozatokért kellene úgy igazán összefogni, legalább kifejezni az együttérzésünket, elmondani néhány imát a családokért, a nyomorultakért. Felébredve a valóságshowk bűvöletéből, hosszú pillantást kellene vetnünk arra, mi zajlik tőlünk keletre. Az a valóság keményebb, mint a show, amit csak annak neveznek.